Cathyra

A lelkem miatt? Mit akar ez jelenteni? Nem tudtam igazán elgondolkodni ezen. Az egyik sárkány finoman megbökte a kezem,mire le néztem. A kis tűzsárkány volt az. Fejecskéjével a fal felé bökött mire oda fordultam.
Egy öt éves forma kislány állt ott lehajtott fejjel kezében egy apró halott sárkány test volt.
-Ki az ott?-kérdezte Jhon.
-Az egy lélek,de... A sárkány nagyon is valóságos lépett mögém apám.
-Miledy-mondta Water.
-Az a fiúkád aki meghalt?-kérdeztem vissza.
-Az a sárkány akinek a lelke a te testedben van. Ha nem tévedek az meg a te lelked ott...
-Nem lehet-néztem a kislányra.
Az felemelte a tekintetét. Ahogy szeméből eltűnt a tincs kicsi kori énemmel találtam szembe magam. Emlékek villantak fel. A fejemhez kaptam,majd össze estem.
******
Egy öt éves kislány ült az erdő közepén. Kezében egy repedt héjú kék tojás volt. Nem messze tőle felfegyverzett katonák voltak. Velük szemben egy horda lázadó állt felhúzott íjakkal.
-Nem akarunk titeket bántani,de ha ki kell a tojás végetek van.
A kislány magához szorította a tojást,majd még hátrább húzódott. A tojás megint repedt,majd az egyik része felpattant. A gyémánt keménységű héj a kislány tenyerébe esett. Az íjak pattanásig feszültek,majd mikor a kis sárkány a tojás maradékát is feltört ,ki röppentek. A nagyja lehullott a lány mellé. Azonban egy átrepült a sárkányon és a kislány mögötti fába csapódott be.
-Hercegnő! Kiáltották a katonák.
Hiába rohantak oda a lány és a sárkány  meghaltak. Mind kettejük lelke apró gömbként szált a magasba. A sárkány teste semmivé vált,ahogy a lányka lelke is. Azonban olyasmi történt amire senki nem számított. A lány testébe szállt a kis sárkány lelke. A lányka azonnal meggyógyult. Mikor kinyitotta a szemét zöldé vált az írisze.
-Ki vagyok én?
******
Rémülten pattant fel a szemem. Jhon aggódó tekintetével találtam szembe magam,de most nem érdekelt. Fel támaszkodtam,majd a lélekhez mentem.
-Mit tegyek?-kérdeztem,de már tudtam a választ.
Emlékeztem,hogy mi is volt mindig a legnagyobb igényem,amit eddig csak Jhontol kaptam meg.
Letérdeltem a saját lelkem elé,majd átkaroltam. Meleg bizsergés futott rajtam végig,majd egy fény ár vett körbe minket.
Virágos réten álltunk. A kislány ugyan abban a ruhában volt mint mikor a baleset történt,én viszont a sárkány szárnyakat viseltem.
-Ideje vissza cserélni a testeinket-mondta.
-Vissza kapom a saját alakomat is?
-Valószínűleg igen. Nem tudom mi lettem volna ennyi idősen,de...
-Lehet,hogy vissza térek abba a formába mit soha nem szerettem?
Bólintott,mire elszomorodtam. Végig néztem a duci kislányon,és ijedten gondoltam arra,hogy ez én vagyok.
A kicsi kinyújtotta a kezét felém. Önkéntelenül is felé nyúltam. Ujjaink össze értek és akkor a kislány halványodni kezdett.
-Már nincs benned semmi ami olyanná tehetne mint akkor voltál-nevetett.
Sárkány szárnyaim eltűntek helyette az apától kapott báli ruha lett rajtam. A kislány hátán kék szárnyak jelentek meg,majd bőre pikkelyessé vált. A következő pillanatban egy Ice Catnél magasabb sárkány orrát simogattam.
-Hiányoztál Hime-mondta.
-Milydi-nevettem.
Ő volt az első sárkányom még se emlékeztem rá tizenegy évig.
******
Kinyitottam a szemem. Már nem a kislányt öleltem hanem a kis kék sárkányt. Ahogy a szemébe néztem tudtam,hogy már nincs bennem a lelke, még is...
"Ideje a sárkányok felszabadításának. Mit szólsz nővérke?"-kérdezte.
Bólintottam,majd fel álltam. Felraktam a vállamra,közben hívtam a testvérkéit.
-Cathy?
-Ne haragudj apa,de most nem érek rá. Ideje a cicusokat kiengedni.
Felszaladtam a keltetőbe. A három sárkány bébi a karomba vágta a körmeit,de nem érdekelt. Jhon ott rohant a nyomomban.
Ice Cat fájdalmas tekintettel nézett rám az energia elvonó pajzs mögül.
-Mindjárt kiszabadítalak.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte drágám.
-Ha hirtelen kap nagy mennyiségű energiát szét robban a pajzs-mondtam.
Fel emeltem a bal kezem és éreztem,hogy az energia össze gyűlik benne. Jhon mögém lépett,majd a kezem alá tette a kezét. A közös erőnk páraként kavargott a tenyereink között,majd egyszerre tőrt ki.
Az Ice Cat-et körülvevő burok megremegtetett,majd szilánkokra tört. A sárkányom megrázta magát,majd kimozdította a tagjait.
-Ez így jobb-mondta.
Mosolyogva néztem rá,majd az apjához fordultam. Freedom körül kicsit nehezebb volt a pajzs eltüntetése,de Jhonathannal közösen sikerült. A sárkány megbökött az orrával,majd a négy fiókáját is üdvözölte,csak utána ment az udvarra.
McQeen könyörgőn nézett rám.
-Szívesen itt hagynálak ugye tudod?
Remény vesztve lehunyta a szemeit. Megadta magát. McQeen a büszke sárkány megalázkodott előttem. Össze gyűjtöttem az erőm,majd az ő burkát is megszüntettem.
-Köszönöm-mondta.
-Ne köszönd! Menjünk- fordultam Jhon felé.
Ő csak mosolygott és átkarolta a derekam,majd arcon csókolt.-Mire készülsz?-kérdezte ahogy kimentünk az udvarra.
-A nagybátyám halálára.
-Benne vagyok-mondta.
Felszaladtunk a vár falra. A három kis sárkány mellettem röpködött. Ice és Fire felmászott mellénk. A sárkányom látványa megrémítette a lázadókat. Zúgolódtak a várfal alatt.
-Izgi parti lesz az már biztos-mondta Darkos.
Nem kellett hátra fordulnom,hogy tudjam a feje mögöttem van. Jhon megfogta a kezem,de nem szólt semmit.
-Fel kéne pörgetni a bulit.
Oldalra néztem. Water izgatottan toporgott Freedom mellett.
-Akkor ne várjuk meg,hogy ők kezdjék... Darkos csinálj úgy,mintha már nem érdekelne a többiek épsége-kértem.
-Cseles...-mondta,majd eltűnt a vár fal mögött.
-Arra gondolsz amire én?
Felnéztem apa szemébe,majd mikor elkaptam a gondolatait bólintottam.
-Freedom ideje Blackhorses módra takarítani!-kiáltotta.
Mielőtt Jhon bármit kérdezett volna megcsókoltam és elengedtem a kezét. Ellöktem magam a vár falról és Water felé ugrottam. A nőstény hátán nyereg és kantár fogadott.
-Na ne hülyéskedj már! Nyereg és kantár? Én nem élek ilyesmivel-nevettem.
-Jobb is... Utálom a nyerget.
A kék sárkány eltüntette a felszerelést én meg megkerestem a legbiztosabb fogást a nyakán. Freedommal egyszerre emelkedtek a magasba,majd körözni kezdtek a vár fölött. A lázadók megrémülten húzták össze magukat.
-Ideje a fürdetésnek-mondtam.
Water bedőlt jobbra. Szárnyai hártyás bőrrétege felizzott,majd remegés futott végig rajta. A nyakára dőltem,így a szájából feltörő lángoktól védve voltam. Water egy felhőbe lőtt,majd eltűnt a pamacsokba. Éreztem a vízcseppeket a bőrömön. Egy szél örvénybe kerülve magamhoz hívtam Cat-et,majd leugrottam Water hátáról. A kék sárkány ijedten kapott utánam,de ki csúsztam a karmai közül.
-Jég zivatar-súgtam magam elé.
Egyik tenyeremből víz a másikból jég tört elő. Ice Cat a lázadók számára várratlanul csapott le értem. Hiába volt fekete mágiájuk Cattel a pajzsukat megcélozva sikeresen támadtunk.
A semmiből tört elő Fire, hogy védjen minket.
-Ki hagynál a buliból?-kacagott Jhon.
Felnevettem. Megpaskoltam Ice nyakát,mire ő dugóhúzó mód pörögni kezdett lefelé. Körülötte megfagyott a levegő,pont mikor az anyja mágiája működésbe lépett. Az eső jéggé fagyott és apró szilánkokká válva zúdult a lázadók felé. Ice a becsapódás előtt kifeszítette a szárnyait,majd fel emelkedett. -Örült vagy,de ezért szeretlek!-kiáltotta Jhon.
-Maradjmár Casanova-nevettem.
Tekintetettemmel a nagybátyámat kerestem,de nem találtam. Hangos üvöltést halottam,mire oda fordultam.
Darkos hatalmas teste csapódott le mellettünk. Hatalmas pajzsként felfogta a nekem szánt átkot. Pikkelyeiről lepergett az átok. Ahogy a hátam mögé ereszkedett megláttam a nagybátyám. Éppen egy újabb adag átkot készült felém küldeni.
-Ezt nem hagyhatjuk. Gyerünk Cat!
Finoman megrúgtam az oldalát,mire megindult. Három apró gömb jelent meg mellettünk,majd alakot öltve jöttek velünk. A három fióka ereje bizsergette a jelem.
-Ezt nevezem elsöprő erőnek!
Nagybátyám nevetése felforgatta a gyomrom. Jhon ott volt mellettem. A jelenléte erőt adott.
-Na itt a kis mátkapár? Engem meg se hívtatok az esküvőre?... Szégyen...
Hangja gyűlöletet ébresztett fel bennem,és egy mélyen szándékosan elzárt emlékfoszlányt.
"Úgy szeretném ha te lennél az anyukám Cathy."
Krissz  utolsó szavai voltak ezek. Az értelmetlen halála előtti nap mondta még nekem.
Ez a mondat lebegett az elmémben,mikor leugrotta Ice hátáról és kardot rántottam.
Ahogy a pengék össze csaptak újabb kívánságok halk hangjait halottam.
"Vigyázz Cathy cica magadra,és kérlek mindig emlékezz ránk!"-könyörgött az idősebb bátyám a halálakor.
"Kérlek,ne zárd el magad a világ elől!"
Az egy évvel idősebb testvérem kérése tűzként vájt belé,hiszen mást se csináltam,csak bezárkóztam.
Az emlékek úgy törtek fel,ahogy a haragom nőt. Minden penge csapásomra jutott egy emlék.
"Bárcsak apa bízna az alakváltókban. Nővérkém ugye keresel,majd eggyet?"
Húgom kérésének még tizenhárom év múlva se tettem eleget.
"Bíz azokban akik szeretnek,és akiket te szeretsz!"
-Bízom bennük-mondta anyám hangjára,majd lecsaptam.
Az acél szikrát vetett az acélon. Az erőm a tetőfokára hágott. A nagybátyám egy pillantással volt gyorsabb,de ez elég volt.
A fekete penge mélyen belém hatolt.
-Meg vagy-súgta a fülembe,majd kirántotta a kardot.
A sebhez kaptam,miközben térd re rogytam. A tehetetlenség könnyei marták a szemem,ahogy felnéztem rá. Csapásra készen felemelte a kardját,majd lendítette azt.
Csak Jhonra akartam emlékezni,így lehunytam a szemem és az első találkozásunktól a csatáig mindent felelevenítettem.
Valaki oldalról elkapott,és nagy lendülettel arrébb taszított. Egy pillanattal később a nagybátyám kardja a helyemre csapódott.
-Tigris... Tigris kérlek nézz rám-halottam Jhon könyörgését.
Lassan kinyitottam a szemem.
-Ne merészelj itt hagyni-súgta rekedten.
Kezét a hasamra tette,közben lángok vettek körül minket.
-Az erőm semmit se ér ha te nem akarsz meggyógyulni... Fel ne merd adni!
Válaszolni nem bírtam,de csak megkapaszkodtam benne. Éreztem,hogy a sérült szerveim össze forrnak,és enyhe fáradtság vesz rajtam erőt. Jhon a homlokát az enyémhez nyomta,én meg átcsusszantam a feketeség birodalmába.
*********************************************************************************  Az ágyamban feküdtem a hátamon. Azt rögtön tudtam,hogy valaki átöltöztetett,mert háló ing volt rajtam. Kicsit moccantam,mire megnyekkent az ágy. Mellettem besüppedt a matrac,majd egy meleg kezet éreztem az arcomon.
-Cathyra?
Mióta szólít Casanova a teljes nevemen?
-Még  most is alszol...
Mély sóhaj,majd Jhon arcon csókolt.
-Ébren vagyok-motyogtam,majd felnyitottam a szemem.
Jhon kék szeme megkönnyebbülten csillogott.
-Aggódtam érted-súgta.
Mocorogni akartam,de nem ment.
-Nyugalom... Hetekig nem tértél magadhoz. Nem voltál eszméletlen,mert motyogtál,de akkor is...-Jhon a hasamra tette a kezét,majd folytatta.-Aggódtam értetek.
-Értünk?
-Értetek...-kicsit közelebb hajolt,majd folytatta.-Mikor felhoztalak az orvos csinált egy ultra hang képet,hogy megbizonyosodjon róla,teljesen össze fórt a belső sérülésed is. Sérülés nem volt,de az ultra hang kimutatta,hogy terhes vagy...
Hangja fátyolos volt,de éreztem benne,hogy mit érez,hogy mit jelent ez számára.
Homlokát az enyémnek támasztotta. Éreztem,hogy az öröm könnyei végig folynak az arcán,majd az enyémre csöppennek.
-Nagyon szeretlek-súgta.
Nem tudtam mit felelni. Jhon megérezte,mert rám nézett.
-Nem is örülsz,hogy gyerekünk lesz?-kérdezte félve.
-De,csak... Mi lett a nagybátyámmal?
-Elmenekült... Nem fogom hagyni,hogy bántson titeket.
Jhon lefeküdt mellém,majd segített felé fordulni.
-Ha csak a közelünkbe ér nem állok jót magamért. Nem hagyom,hogy a Szerelmem és a még meg nem született gyermekemnek félnie keljen-mondta határozottam,majd megölelt.

Jhonathan

Idegesen rogytam a földre. Már egy hete,hogy Cathy és Fire elmentek. A lázadók csak ritkán támadtak,és akkor is keveset. Az időm nagy részét Ice Cat kiszabadításán töltöttem. Nagyon nehezen tudtam a bűbáj háló alá ásni.
"Fire a közelben van."
-Megyek-mondtam,majd talpra ugrottam.
Ahogy közelebb értem már halottam a csatázó sárkányok hangját.
-Hagyjátok szabadon az udvart,hogy ha áttudnak a lázadókon mind hárman leszálljanak!-kiáltotta Lukas.
Az égen fekete-lilás villámok cikáztak át,majd a következő pillanatba három különböző test kezdett el körözni. Fire szált le először. Sárkányom hátán nem volt felszerelés,de még így is láttam rajta,hogy kimerül. Oda szaladtam hozzá,és megérintettem az orrát.
Következő pillanatban egy nagy sötétkék nőstény macska sárkány szállt mellé. Rajta sem ült senki. Kezdtem ideges lenni,mikor a harmadik is leszállt. Jóval idősebb,és nagyobb volt mint a többiek. Az ő hátáról czúszott le Cathy. Megkönnyebbülten rohantam hozzá,majd a karomba kaptam.
Szegény Tigris egész testében remegett,és láttam rajta,hogy alig van ereje állni is.
-Mi történt?-kérdeztem halkan.
-Energia vámpírok-mondta kimerülten.
-Ez megmagyarázza a sárkányok körüli energia pajzsot-mondtam.
Cathy alig észre vehetően bólintott.
-Vidd fel a szobátokba,és maradj vele. Ha támadnak ne gyere le-mondta Lukas.
Nem ellenkeztem. Cathy már aludt,mikor felemeltem. Teste túl könnyű volt ahhoz,hogy ne kezdjek el aggódni.
Valami nagyon megváltozott rajta. Amúgy is fehér bőre most sápadtabb lett,haja fénytelen. A fehér párnahuzaton sötétkéknek tűnt. Óvatosan végig simítottam a sebhelyén és közben megint elgondolkodtam megint vajon hogyan szerezte.
A percek órákká váltak,majd még több órává. Nem tudom meddig ültem ott,de elaludtam.
Az ébresztett fel,hogy a bal vállamon enyhe nyomást éreztem,és,hogy a fejem valami meleg,kellemes illatú puha valamin pihen. Ahogy kinyitottam a szemem ismerős pizsama sort fogadott. Mocorogni kezdtem,mire egy apró kéz finom érintését éreztem a vállamon.
Hátra fordultam,és Cathy tekintetével találtam szembe magam.
-Szia kicsim-nyúltam fel az arcához.
Mosollyal válaszolt,majd megfogta a kezem. Ahogy kinyitotta a szemét meglepődve láttam,hogy a szemei kékek.
-Tudsz róla,hogy kék a szemed?
-Igen... Fürdéskor észre vettem,hogy vissza kékült. Öt éves koromig ilyen volt.
-Tetszik. Mint a mély óceán.
Apró pír futott végig az arcán. A zavar ezt a fajtáját alig láttam még rajta. Felültem az ágyon,majd a karjaimba zártam.
-Tudod nagyon hiányoztál már-súgtam.
Az állam alá bújt és jó szorosan megölelt.
-Miért lett zöld a szemed?
-Nem tudom. Apa szerint volt egy nagyon komoly balesetem. Sajna nem emlékszem rá.
-Értem... És az arcodon lévő seb?
-Egy lázadó ebének farok csapásának nyomai... Nem lehet begyógyítani amíg él az eb.
Meg se lepődtem ezen. Cathy felült az ölembe,majd átkarolta a nyakam.
-Elég béna haza érkezésem volt nem gondolod?-kérdezte halkan. -Itthon vagy csak ez számít.
Hátra dőltem az ágyon,majd megint a szemébe néztem. Jobban állt neki a kék szem. Igaz kevésbé lett így macska szerű,de akkor is jobban kifejezte,hogy mit érez.
-Úgy gondolod?-kérdezte kuncogva.
Lehunyta a szemeit,majd mikor újra felnézett elakadt a lélegzetem. Szemei szabályosan ragyogtak. Vágyat,szeretet és kérést fedeztem fel benne. A vágy részét nem részletezné,ahogy a szeretetet sem,mert elég egy értelmű mire utalnak. A kérése kicsit össze zavart. Nem tudtam,hogy csak simán ölelésre,csókra vagy valami másra szól-e.
-Mind három,aminek köze van az előző kettőhöz is.
-Néha nagyon szeretnélek úgy megfejteni,hogy nem nézel a szemembe-nevettem.
Közel húztam magamhoz,majd úgy furdaltam,hogy mind ketten a saját részünkön feküdjünk. A homlokának nyomtam az enyémet,majd hagytam,hogy lecsukódjanak a szemeim.
-Szerinted kik a támadók?-kérdezte halkan.
A szemébe néztem. Lélegzete elakadt amikor meglátta a gondolataim között a vezért.
-Nem kellett volna ide hoznom Watert... Pont ezt akarta... Ráadásul az én véremre is pályázik...
-Na azt nem kapja meg. Ha csak a közeledbe kerül megölöm. Egy személyt már elvett az életemből, a másikat nem hagyom,hogy megtegye.
Cathy izmai megfeszültek.
-Ugye nem hibáztatod magad még mindig?
Átfordult a másik oldalára és menni akart,de nem engedtem.
-Tigris... Mondtam már,hogy nem a te hibád volt...
-Már belátom,csak...
-Csak mi?...
Ekkor tudatosult bennem,hogy mire akar a kérése utalni.
-Ohh Cathy... Neked tényleg nagyon fontos a család szelleme...-nevettem a nyakába.- Most már tényleg le kell győzni azokat a mocskokat.
Másnap mindenkit a várfalon találtunk. Water az udvar végében volt Cathy arra indult el,én meg követtem.
A nagy fekete sárkány hozzá dörgölte az orrát,mire ő kacagott.
-Darkos hadd mutassam be Fire Dog gazdáját Jhonathant a férjem-mondta.
-Remélem méltó társa vagy az új gazdámnak,bár amit tegnap láttam ezt támasztja alá-mondta a sárkány.
-Igyekezni fogok.
Meg álltam a fekete mellett,majd csak néztem ahogy a párom oda megy a kék nőstényhez. Az felemelte a lábait,majd két tojást tolt elé. Cathy finoman megérintette őket,majd bókolt a sárkány előtt és vissza fordult hozzám. Fél úton járt,mikor hangos reccsenés hangzott fel. Cathy megfordult,én meg oda mentem hozzá. Water felmordult,de nem érdekelt.
A két tojás megrepedt,majd egy zöld és egy vörös sárkány kelt ki belőlük.
-Ezek most...
Cathy lenézett a bal karjára,amin a hópehely eltűnt. Helyette egy jing-jang jel került. A jel egyik fele kék volt vörös körrel,a másik fehér zöld körrel.
Cathy vissza lépett,majd le térdelt a kicsik előtt.
-Elemi kombó-mondta Darkos mögülem.
-Négyes elem használó?-fordultam felé.
-Igen. Nagyon ritkák... Nézz csak oda!
Vissza fordultam. Cathy karján ott ült a két kis sárkány.
-Ez hogy lehet?-kérdeztem.
-Cathy lelke miatt-mondta Water.