A nyakam elgémberedett és remegve ébredtem. A barlang padlóján feküdtem rajtam egy egyszerű daróc takaró volt. Enyhe füstös illat érződött rajta.Fájó izmokkal fel ültem, majd a takarót a hátamra borítva körbe néztem. Nem messze tőlem Krissz sírja fehérlett. Kicsit előrébb Ice Cat és Fire Dog pihentek. A barlangon kívül Freedom és Lukas ültek. Jhont azonban nem láttam sehol se., de éreztem a jelenlétét.
-Felébredtél?-kérdezte a fiú Fire felől.
Megint a vörös sárkány felé néztem. Jhon leugrott a hátáról, majd egy nagyobb köpenyt adott nekem.
-Kicsit hiányos az öltözeted, bár te így is csini vagy-mondta.
Éreztem, hogy elpirulok, de nem szóltam. Casanova leült mellém, majd átkarolt, és magához húzott.
-Hogy vagy Tigis?-kérdezte halkan.
-Megvagyok...Te hogy vagy?
-Megnyugodtam végre, bár nagyon hiányzik a kiskölyök... Legalább te itt vagy velem-mondta.
Azt hittem elsírom magam. Közelebb bújtam hozzá, és csak a vállába temettem a fejem.
-Azért kicsit vicces nem?
-Mi?
-Egy tragédiának kellett bekövetkezni ahhoz, hogy rá jöjjek mennyit jelentesz nekem-mondta.
Nem feleltem. Felvettem a köpenyt, majd vissza bújtam ölelésébe. Sokáig voltunk a barlangban. Kicsit el is szundítottam, mert arra riadtam fel, hogy Jhon óvatosan felemel.
Átkaroltam a nyakát, és hagytam, hogy felüljön Fire hátára. A szél hűvös volt ahogy a tartomány felé repültünk. Fél napot vett igénybe mire vissza értünk. Fire a toronytetején szállt le, a szobám erkélyén. A szobában hűvös volt de jól esett bent lenni.
Lezuhanyoztam, majd vissza mentem a szobába. Jhon az ágyamon feküdt és nem zavarta, hogy felöltöznék. Minden mozdulatom figyelemmel kísérte, attól kezdve, hogy felkaptam a ruháimat a szekrényből.
-Nem maradnál így?-kérdezte, mikor vissza akartam menni a fûrdõbe.
Felé fordultam, mire észre vettem, hogy a telefonja ott van a kezében. Elvörösödtem és gyors bementem a még mindig párás fûrdõbe.
-Nagyon perverz vagy-mondtam, és hozzá vágtam a türölközõt, mikor kimentem.
-Még is itt vagy még-válaszolta, és kinyújtózott az ágyamon.
Leültem az ágy szélére és felhúztam a lábaimat. Fire és Ice összekuporodva feküdtek a sarokban, és időnként felhangzott a macskasárkány dorombolása.
-Jelentést kellene adnunk a hosszú távollétünkről-mondta nagy sokára Jhon.
-Nincs kedvem az udvarnép elé menni-mondtam.
-Értem.
Váratlanul Jhon megfogta a vállaimat, és magához rántott a matracra.
-Akkor , majd Lukas megteszi helyettünk, mert én nélküled nem megyek ki innen.
A szívem örült tempóba verni kezdett. Úgy helyezkedtem, hogy az arcunk egy magasságban legyen. Jhon a homlokomnak nyomta a sajátját, és félkézzel átkarolt. Másik kezét a fejem alá rakta, és a hajammal játszott.
-Ugye velem maradsz?-kérdezte váratlanul.
Csak bólintottam, mire keze megfeszült a derekamon. Váratlanul ért, hogy megcsókoljon, és mire egyáltalán reagálhattam volna, már el is húzódott.
-Azt hiszem tényleg szerelmes vagyok-mondta, miközben a nyakamba fúrta a fejét.
-Voltál már szerelmes?-kérdeztem halkan.
-Egyszer azt hittem az vagyok, de rá jöttem, hogy az illetékes nőnek csak a teste tetszett...Azt hiszem az a szerelem mikor nem bírsz meglenni a másik nélkül. Még soha nem éreztem ezt addig amíg el nem raboltak téged... Szeretlek Cathyra Black.
Nem tudtam mit felelni. Szerettem volna elmondani, hogy én is szeretem, de nem ment. Mindig gondba voltam az érzéseim kifejezésével, ezért volt az, hogy nem beszéltem sokat.
Könnyek folytak az arcomon végig, mikor szorosan magamhoz öleltem. Szerencsére tudta mire gondolok, így nem kérdezte meg, hogy miért sírok. A hátára fordult, majd hagyta, hogy a mellkasába temessem az arcom.
2015. január 29., csütörtök
2015. január 27., kedd
Jhonathan
A könnyek végig folytak az arcomon, de nem érdekelt. Krissz halott volt, és nem tudom, miért kellett meghalnia. Bár az anyjára mérhetetlenül dühös voltam őt szerettem, hiszen a fiam volt.
-Ne nehezítsd meg a dolgunk te rohant ribanc!-hallottam oldalról a káromkodást.
Oldalra fordítottam a fejem, és a keserűségem tovább nőt. Két férfi próbálta a férfi elé tolni az össze bilincselt és bekötött szájú Cathyt. A lány rémes állapotban volt. Csak a mellénye és az alatta lévő inge, valamint a fehérneműi voltak rajta. Lábán és arcán kék zöld foltok voltak láthatók, és a bal lába térdtől lefelé be volt dagadva, de ellen állt. Tekintete könnyes volt, és rémült. Még sose láttam ilyennek. Pupillája teljesen kitágult, és láttam rajta, hogy mindjárt össze roppan.
Ahogy a halott fiamra tévedt a tekintete, mérhetetlen nagy fájdalmat láttam benne.
-Cathy ne!-mondta Lukas, és mellém szaladt.
Tovább nem mehetett, mert három kard szegeződött nekünk. Én még továbbra is Krisszt fogtam a karomban, és lehet, hogy szánalmasan festettem ahogy ott térdeltem, de nem bírtam megmozdulni. A sokk és a harag elnyomott bennem minden érzelmet.
-Nem gondolod Lukas, hogy ideje volna meghalnia?
-Hozzá ne nyúlj! Mit akarsz még elérni?
-Oh nyugi még élve van rá szükségem. Viszont felej! Hol az utolsó nőstény sárkány?!
-Nem tudom-mondta Lukas.
-Crazy! Kicsit vedd kezelésbe Cathyrat-mondta az örült férfi.
A mögötte álló férfi megropogtatta a kezét, majd a lányhoz lépett. Minden szó nélkül megragadta az össze bilincselt kezeit, majd egy gyors lendülettel az egyik tartó oszlophoz vágta. Láttam, hogy Cathyt fájdalom járja át, de ő még csak sikítani se tudott bekötőt szája miatt.
Felismertem Ice Cat összerándulásait. A szívem össze rándult, mikor rá jöttem, hogy Cathynek nem ez volt az első alkalom amit el kellett szenvednie. Mikor próbált feltámaszkodni, a nagydarab fickó gyomron rúgta, majd a kezeinél felemelte.
-Egyelőre elég ennyi... Nos Lukas?
-Csak hárman tudják, hogy hol lehet, és én nem vagyok köztük...
Tekintetem kapcsolódót Tigris könnyes szemével. Váratlanul ért, hogy feltűnjenek az emlékeim. Nem volt több egy másodpercnél, de elég volt, hogy érezzem őt.
"Sajnálom... Kérlek ne haragudj rám!"-kérlelte gondolatban.
Nem tudtam rá haragudni, hiszen nem ő tehetett róla, hogy a fiam meghalt. Kinyújtottam felé a kezem, de akkor se érinthettem volna meg, ha a nagydarab pasas nem fogja. Túl messzire volt.
Cathy lehunyta a szemét, én meg még jobban kétségbe estem. Jobb kezemen fel izzott a tűz jele és vele együtt a lány jég szimbóluma is.
A férfi felüvöltött, majd elengedte a lányt. Kezét égési sérülések borították be. Cathy bilincsei izzottak, majd a szájában lévő ronggyal együtt semmivé váltak.
Lukas kihasználta a katonák figyelmetlenségét, majd oda ugrott mellé, és felvette őt.
-Jhon tűnjünk innen!-kiáltotta, majd elindult kifelé.
Magamhoz szorítottam az apró testet, majd utánuk rohantam.
***
Óvatosan letettem Krissz testét, a barlang aljára. Fire Dog megbökte a hátam, de nem mozdult Ice Cat mellől. A -most már ló méretű-macskasárkány Cathy mellett feküdt. A lány feszült arccal aludt.
-El kéne temetnünk a fiút-mondta Lukas halkan.
Felnéztem rá, majd bólintottam. Freedom a barlang belsejében kapart egy megfelelő méretű göndör, amibe bele fektettem Krisszt. A sárkány óvatosan betemette, majd a kis földhalom fölé az ősi nyelven idézetet vésett a farkával.
-Megyek ellátom Cathyt-mondta Lukas, majd magamra hagyott a gondolataimmal.
Csendesen leültem. Hogy jutottam idáig?
Tizenöt évesen belezúgtam egy nálam jóval idősebb nőbe. Akkor még én voltam apám kedvence. Lehetővé tette, hogy megházasodjam vele. Nem sokkal később kiderült, hogy terhes. Boldog voltam, bár még szinte fel se fogtam, hogy apa leszek a nő eltűnt. A tizenhatodik születésnapom előtt megjelent karján Krisszel, utána el is tűnt. Szégyelltem magam miatta ezért a családom kivételével mindenkinek azt mondtam, hogy Krissz az öcsém. Persze mindent megadtam neki, amit csak kért bár ez nehezen ment, hogy sárkánylovasi teendőimnek is eleget kellett tennem. Most hogy meghalt úgy éreztem, hogy többet kellett volna vele lennem.
Egyedül maradtam. Egyetlen társam Fire volt csak... Azaz mégse voltam egyedül.
Apró kezek értek a vállamra, majd Cathy a hátamra fektette a fejét. Lukas gyorsan meggyógyította ez nem vitás. A bal kezére tettem a kezem, majd kicsit előrébb húztam a karját.
-Sajnálom, hogy ennyire rossz volt hozzád a feleséged-mondta
-Láttad az emlékeimet?
-Igen... bocsánat.
-Semmi baj.
Belecsókoltam a tenyerébe, majd megfordultam és magamhoz húztam.
-Ugye velem maradsz?-kérdeztem halkan.
-Ameddig kéred.
A nyakamba fúrta a fejét, közben a felsőmbe csimpaszkodott. Nem sokkal később reszelős szuszogása tudatta, hogy elaludt. A barlang falához húzódtam, majd a hátát simogatva néztem az árnyakat. Túl sok minden volt amit bántam, és ezek közé tartozott az is, hogy őt piszkáltam. Már bántam, hogy olyan bunkó voltam vele. Ha nem fogytak volna el a könnyeim akkor biztos elbőgöm magam.
Halk doromboló hang hallatszott mire automatikusan Ice Cat felé nézetem. A sárkány aludt, de nem ő adta ki a hangokat. A dorombolás Cathytől származott.
Még közelebb húztam magamhoz, majd a a dorombolására elaludtam.
-Ne nehezítsd meg a dolgunk te rohant ribanc!-hallottam oldalról a káromkodást.
Oldalra fordítottam a fejem, és a keserűségem tovább nőt. Két férfi próbálta a férfi elé tolni az össze bilincselt és bekötött szájú Cathyt. A lány rémes állapotban volt. Csak a mellénye és az alatta lévő inge, valamint a fehérneműi voltak rajta. Lábán és arcán kék zöld foltok voltak láthatók, és a bal lába térdtől lefelé be volt dagadva, de ellen állt. Tekintete könnyes volt, és rémült. Még sose láttam ilyennek. Pupillája teljesen kitágult, és láttam rajta, hogy mindjárt össze roppan.
Ahogy a halott fiamra tévedt a tekintete, mérhetetlen nagy fájdalmat láttam benne.
-Cathy ne!-mondta Lukas, és mellém szaladt.
Tovább nem mehetett, mert három kard szegeződött nekünk. Én még továbbra is Krisszt fogtam a karomban, és lehet, hogy szánalmasan festettem ahogy ott térdeltem, de nem bírtam megmozdulni. A sokk és a harag elnyomott bennem minden érzelmet.
-Nem gondolod Lukas, hogy ideje volna meghalnia?
-Hozzá ne nyúlj! Mit akarsz még elérni?
-Oh nyugi még élve van rá szükségem. Viszont felej! Hol az utolsó nőstény sárkány?!
-Nem tudom-mondta Lukas.
-Crazy! Kicsit vedd kezelésbe Cathyrat-mondta az örült férfi.
A mögötte álló férfi megropogtatta a kezét, majd a lányhoz lépett. Minden szó nélkül megragadta az össze bilincselt kezeit, majd egy gyors lendülettel az egyik tartó oszlophoz vágta. Láttam, hogy Cathyt fájdalom járja át, de ő még csak sikítani se tudott bekötőt szája miatt.
Felismertem Ice Cat összerándulásait. A szívem össze rándult, mikor rá jöttem, hogy Cathynek nem ez volt az első alkalom amit el kellett szenvednie. Mikor próbált feltámaszkodni, a nagydarab fickó gyomron rúgta, majd a kezeinél felemelte.
-Egyelőre elég ennyi... Nos Lukas?
-Csak hárman tudják, hogy hol lehet, és én nem vagyok köztük...
Tekintetem kapcsolódót Tigris könnyes szemével. Váratlanul ért, hogy feltűnjenek az emlékeim. Nem volt több egy másodpercnél, de elég volt, hogy érezzem őt.
"Sajnálom... Kérlek ne haragudj rám!"-kérlelte gondolatban.
Nem tudtam rá haragudni, hiszen nem ő tehetett róla, hogy a fiam meghalt. Kinyújtottam felé a kezem, de akkor se érinthettem volna meg, ha a nagydarab pasas nem fogja. Túl messzire volt.
Cathy lehunyta a szemét, én meg még jobban kétségbe estem. Jobb kezemen fel izzott a tűz jele és vele együtt a lány jég szimbóluma is.
A férfi felüvöltött, majd elengedte a lányt. Kezét égési sérülések borították be. Cathy bilincsei izzottak, majd a szájában lévő ronggyal együtt semmivé váltak.
Lukas kihasználta a katonák figyelmetlenségét, majd oda ugrott mellé, és felvette őt.
-Jhon tűnjünk innen!-kiáltotta, majd elindult kifelé.
Magamhoz szorítottam az apró testet, majd utánuk rohantam.
***
Óvatosan letettem Krissz testét, a barlang aljára. Fire Dog megbökte a hátam, de nem mozdult Ice Cat mellől. A -most már ló méretű-macskasárkány Cathy mellett feküdt. A lány feszült arccal aludt.
-El kéne temetnünk a fiút-mondta Lukas halkan.
Felnéztem rá, majd bólintottam. Freedom a barlang belsejében kapart egy megfelelő méretű göndör, amibe bele fektettem Krisszt. A sárkány óvatosan betemette, majd a kis földhalom fölé az ősi nyelven idézetet vésett a farkával.
-Megyek ellátom Cathyt-mondta Lukas, majd magamra hagyott a gondolataimmal.
Csendesen leültem. Hogy jutottam idáig?
Tizenöt évesen belezúgtam egy nálam jóval idősebb nőbe. Akkor még én voltam apám kedvence. Lehetővé tette, hogy megházasodjam vele. Nem sokkal később kiderült, hogy terhes. Boldog voltam, bár még szinte fel se fogtam, hogy apa leszek a nő eltűnt. A tizenhatodik születésnapom előtt megjelent karján Krisszel, utána el is tűnt. Szégyelltem magam miatta ezért a családom kivételével mindenkinek azt mondtam, hogy Krissz az öcsém. Persze mindent megadtam neki, amit csak kért bár ez nehezen ment, hogy sárkánylovasi teendőimnek is eleget kellett tennem. Most hogy meghalt úgy éreztem, hogy többet kellett volna vele lennem.
Egyedül maradtam. Egyetlen társam Fire volt csak... Azaz mégse voltam egyedül.
Apró kezek értek a vállamra, majd Cathy a hátamra fektette a fejét. Lukas gyorsan meggyógyította ez nem vitás. A bal kezére tettem a kezem, majd kicsit előrébb húztam a karját.
-Sajnálom, hogy ennyire rossz volt hozzád a feleséged-mondta
-Láttad az emlékeimet?
-Igen... bocsánat.
-Semmi baj.
Belecsókoltam a tenyerébe, majd megfordultam és magamhoz húztam.
-Ugye velem maradsz?-kérdeztem halkan.
-Ameddig kéred.
A nyakamba fúrta a fejét, közben a felsőmbe csimpaszkodott. Nem sokkal később reszelős szuszogása tudatta, hogy elaludt. A barlang falához húzódtam, majd a hátát simogatva néztem az árnyakat. Túl sok minden volt amit bántam, és ezek közé tartozott az is, hogy őt piszkáltam. Már bántam, hogy olyan bunkó voltam vele. Ha nem fogytak volna el a könnyeim akkor biztos elbőgöm magam.
Halk doromboló hang hallatszott mire automatikusan Ice Cat felé nézetem. A sárkány aludt, de nem ő adta ki a hangokat. A dorombolás Cathytől származott.
Még közelebb húztam magamhoz, majd a a dorombolására elaludtam.
2015. január 25., vasárnap
Cathyra
Csendben ültem a cella padlóján. Mellettem a kisfiú pihent. Nehezen vette a levegőt, de nem is csodálom. Az egyik börtön őr mellkason vágta a kardja markolatával, csak mert megszólalt, mikor nem kérdezték.
Két nap telt el, de a nevét még mindig nem kérdeztem meg. Igazából, ha nem csépeltek és nem beszélt a kicsi akkor én a gondolataimba merültem. Kénytelen voltam beismerni, hogy beleszerettem Jhonba. Magamat is megleptem, hiszen nekem soha nem voltak vágyaim. Most még is. Folyton a társaságára vágytam. Igen fura, de vágytam arra, hogy bosszantson, hogy minden beszólásával belém kössön. Hiányoztak az edzések.
Emlékeimben élénken élt az a reggel amikor elfogtak. Még szinte éreztem ahogy ajkai az ujjaimhoz érnek. Ez után eszembe jutott az a perzselő csók is amit mai napig sem értem, miért engedtem meg neki, igaz nem bánom már. Bármit megadtam volna, hogy megint mellette legyek.
A kisfiú köhögni kezdett, mire ráraktam a hátára összebilincselt kezeimet. Kicsit dörzsölgettem, és közben azon gondolkodtam, hogy mikor fogok végre gyógyítani.
-Cathy-nee-chan-mondta halkan.
-Mond...
-Apa erre tart!-mondta, majd fel ült.
-Honnan veszed?
-Hallom a rossz bácsik lépéseit... Nagyon kapkodnak-mondta.
-Én is hallom őket, de miből gondolod, hogy apudnak köze van hozzá?
Kérdésemre egy az egész építményt megrázó üvöltés volt a válasz. Rögtön fel ismertem, hogy csak sárkánytól származhat a hang. Meleg bizsergés futott rajtam végig, főleg mikor meghallottam a másik üvöltést is.
-Freedom?-kérdeztem halkan.
Fogalmam sem volt mit kereshetne itt Ice Cat apja. Csak reménykedni bírtam, hogy ne miattam legyen itt.
A börtön részen váratlanul kivágódott az ajtó, majd a kínzóim rohantak a cellához.
-Hozzátok őket! A főnök magához rendeli mindkettőt!-mondta az egyik a csatlósaiknak.
A kisfiút elég volt, hogy egy ember megfogja. Nálam már előre láthatóan legalább ketten jöttek. Semmilyen finom módszert nem ismerve végig tuszkoltak a börtön folyósólyán, el a sárkányok üvöltésétől. Amint elhagytuk a pince helyiséget jobban ki tudtam venni a csata zaját. A sárkányok vad morgása egyre közelebb volt hozzánk, de még így is nagyon messze.
Egy fekete márványpadlós helyiségbe vittek minket. Első ránézésre egy trónterem volt. Egy emelvényem magasodott a hatalmas uradalmi trónszék.
-Lám milyen múlékony az emberi erő-szólalt meg egy ismerős hang.
Az egyetlen ablak felé fordultam. Magas férfi állt ott talpig feketében.
-Üdvözöllek Cathyra. Hogy van a memóriád?-kérdezte gúnyosan.
Hangja kellemetlen emléket ébresztett bennem. Valamiért anyámék halálát kapcsoltam hozzá pedig ő nem is lehetett ott.
A férfi fogta magát és nyugodt léptekkel a székre ült. Ahogy rám nézett éles fájdalom hasított az elmémbe, majd mintha valami eltört volna bennem.
-Argo te gyilkos-mondtam, és neki feszültem, hogy neki menjek.
-Örülök, hogy vissza tért a memóriád. Már azt hittem életed végéig Lukast fogod hibáztatni anyád és a estvéreid halála miatt.
-A húgod volt!
Argo csak mosolygott, majd intett a katonáinak. Azok egy rongyot feszítettek a számba, majd térd hajlaton rúgtak. Mivel tehetetlen voltam a sötétbe húztak, de úgy, hogy lássam mit csinál a szemét. Argo a nagybátyám volt. Valami varázslat hatására elfelejtettem, hogy ő volt anyám gyilkosa, és ennek köszönhetően Lukast hibáztattam.
A következő intésére a remegő kisfiút vitték elé. Végig simított az arcán, majd a szék karfájára helyezett kardjára fektette a kezét. Megfeszültem, de látszólag nem akart semmit se. Percek teltek el, és ő nem mozdult.
Freedom és társa hangjai erősödtek. A remegések halál hörgésekkel vegyültek, és egyre sűrűbben hallatszottak a fellobbanó sárkánytüzek. Mikor már annyira közel jártak , hogy minden kiáltást érteni lehetett, ismerős érzés futott végig rajtam. Elektromos energia amit nem tudtam hova tenni.
Az ajtó amin behurcoltak minket csattanva dőlt ki a helyéből. Orromat megcsapta a vér fémes illata ami keveredett a friss tűzifa és fahéj illatával, valamint a sós tengeri levegővel. Nem bírtam oda fordulni, mert erősen tartottak, de biztosra vettem, hogy Jhon és Lukas állnak az ajtóban.
-Nocsak megjöttek a hősök. Egy kisfiúért két sárkánylovas jön?-kérdezte Argo.
-Enged el a kisfiút!-hallottam Lukas ideges hangját.
-Pont neked fogok engedelmeskedni sógor? Nos kicsike nem akarsz mondani valamit?
A kisfiú rémülten nézett az érkezők felé, majd a kardra. Láttam, hogy a helyzetet mérlegeli.
-Nos?
-Apu...!-mondta halkan.
Feltettem a kérdést, hogy vajon kinek szól ez a tétova hívás, de nem volt időm rá felelni.
-Úgy szeretem a gyerekek utolsó szavait. Milyen kár, hogy az apja nem tudott rá figyelni, és mindenki előtt titkolta a létezését. Ja a család tudott róla. Na és miért kell meghalnia?... Lássuk csak. Ja mert nem az én fiam.
-Ne nyúlj a gyerekhez!
-Mért is ne? Eggyel kevesebb White ugyan mit számít...
Bakancsok hangos koppanását hallottam, majd a látóterembe megjelent a remegő kezű Jhonathan.
-Kérlek enged el...
Argo fel állt, majd lassan megfogta a kardját. Tehetetlenül vergődtem a fogva tartóim kezében, de semmi haszna nem volt. Meg se bírtam moccanni.
-Nos lássuk milyen amikor egy férfi sír...
-Ne!
A kard villant, vér fröccsent szét. Megdermedtem, ahogy néztem a kisfiút. Argo kihúzta belőle a kardját, majd hagyta, hogy a föld felé boruljon. Jhon az utolsó pillanatban kapta el a kis testet, majd gyengéden megfordította.
-Krissz-mondta.
Hangja sírós volt. A tartásából láttam, hogy zokog. Fejét a kisfiú arcához nyomta, de az már nem válaszolt neki.
-Milyen megható... Oh Lukas. Neked is van itt valami.
Biccentett, mire elkezdtek felé vonszolni. Lábaim fájtak, de megvetettem, őket és nem engedtem, hogy könnyű legyen a dolguk.
Két nap telt el, de a nevét még mindig nem kérdeztem meg. Igazából, ha nem csépeltek és nem beszélt a kicsi akkor én a gondolataimba merültem. Kénytelen voltam beismerni, hogy beleszerettem Jhonba. Magamat is megleptem, hiszen nekem soha nem voltak vágyaim. Most még is. Folyton a társaságára vágytam. Igen fura, de vágytam arra, hogy bosszantson, hogy minden beszólásával belém kössön. Hiányoztak az edzések.
Emlékeimben élénken élt az a reggel amikor elfogtak. Még szinte éreztem ahogy ajkai az ujjaimhoz érnek. Ez után eszembe jutott az a perzselő csók is amit mai napig sem értem, miért engedtem meg neki, igaz nem bánom már. Bármit megadtam volna, hogy megint mellette legyek.
A kisfiú köhögni kezdett, mire ráraktam a hátára összebilincselt kezeimet. Kicsit dörzsölgettem, és közben azon gondolkodtam, hogy mikor fogok végre gyógyítani.
-Cathy-nee-chan-mondta halkan.
-Mond...
-Apa erre tart!-mondta, majd fel ült.
-Honnan veszed?
-Hallom a rossz bácsik lépéseit... Nagyon kapkodnak-mondta.
-Én is hallom őket, de miből gondolod, hogy apudnak köze van hozzá?
Kérdésemre egy az egész építményt megrázó üvöltés volt a válasz. Rögtön fel ismertem, hogy csak sárkánytól származhat a hang. Meleg bizsergés futott rajtam végig, főleg mikor meghallottam a másik üvöltést is.
-Freedom?-kérdeztem halkan.
Fogalmam sem volt mit kereshetne itt Ice Cat apja. Csak reménykedni bírtam, hogy ne miattam legyen itt.
A börtön részen váratlanul kivágódott az ajtó, majd a kínzóim rohantak a cellához.
-Hozzátok őket! A főnök magához rendeli mindkettőt!-mondta az egyik a csatlósaiknak.
A kisfiút elég volt, hogy egy ember megfogja. Nálam már előre láthatóan legalább ketten jöttek. Semmilyen finom módszert nem ismerve végig tuszkoltak a börtön folyósólyán, el a sárkányok üvöltésétől. Amint elhagytuk a pince helyiséget jobban ki tudtam venni a csata zaját. A sárkányok vad morgása egyre közelebb volt hozzánk, de még így is nagyon messze.
Egy fekete márványpadlós helyiségbe vittek minket. Első ránézésre egy trónterem volt. Egy emelvényem magasodott a hatalmas uradalmi trónszék.
-Lám milyen múlékony az emberi erő-szólalt meg egy ismerős hang.
Az egyetlen ablak felé fordultam. Magas férfi állt ott talpig feketében.
-Üdvözöllek Cathyra. Hogy van a memóriád?-kérdezte gúnyosan.
Hangja kellemetlen emléket ébresztett bennem. Valamiért anyámék halálát kapcsoltam hozzá pedig ő nem is lehetett ott.
A férfi fogta magát és nyugodt léptekkel a székre ült. Ahogy rám nézett éles fájdalom hasított az elmémbe, majd mintha valami eltört volna bennem.
-Argo te gyilkos-mondtam, és neki feszültem, hogy neki menjek.
-Örülök, hogy vissza tért a memóriád. Már azt hittem életed végéig Lukast fogod hibáztatni anyád és a estvéreid halála miatt.
-A húgod volt!
Argo csak mosolygott, majd intett a katonáinak. Azok egy rongyot feszítettek a számba, majd térd hajlaton rúgtak. Mivel tehetetlen voltam a sötétbe húztak, de úgy, hogy lássam mit csinál a szemét. Argo a nagybátyám volt. Valami varázslat hatására elfelejtettem, hogy ő volt anyám gyilkosa, és ennek köszönhetően Lukast hibáztattam.
A következő intésére a remegő kisfiút vitték elé. Végig simított az arcán, majd a szék karfájára helyezett kardjára fektette a kezét. Megfeszültem, de látszólag nem akart semmit se. Percek teltek el, és ő nem mozdult.
Freedom és társa hangjai erősödtek. A remegések halál hörgésekkel vegyültek, és egyre sűrűbben hallatszottak a fellobbanó sárkánytüzek. Mikor már annyira közel jártak , hogy minden kiáltást érteni lehetett, ismerős érzés futott végig rajtam. Elektromos energia amit nem tudtam hova tenni.
Az ajtó amin behurcoltak minket csattanva dőlt ki a helyéből. Orromat megcsapta a vér fémes illata ami keveredett a friss tűzifa és fahéj illatával, valamint a sós tengeri levegővel. Nem bírtam oda fordulni, mert erősen tartottak, de biztosra vettem, hogy Jhon és Lukas állnak az ajtóban.
-Nocsak megjöttek a hősök. Egy kisfiúért két sárkánylovas jön?-kérdezte Argo.
-Enged el a kisfiút!-hallottam Lukas ideges hangját.
-Pont neked fogok engedelmeskedni sógor? Nos kicsike nem akarsz mondani valamit?
A kisfiú rémülten nézett az érkezők felé, majd a kardra. Láttam, hogy a helyzetet mérlegeli.
-Nos?
-Apu...!-mondta halkan.
Feltettem a kérdést, hogy vajon kinek szól ez a tétova hívás, de nem volt időm rá felelni.
-Úgy szeretem a gyerekek utolsó szavait. Milyen kár, hogy az apja nem tudott rá figyelni, és mindenki előtt titkolta a létezését. Ja a család tudott róla. Na és miért kell meghalnia?... Lássuk csak. Ja mert nem az én fiam.
-Ne nyúlj a gyerekhez!
-Mért is ne? Eggyel kevesebb White ugyan mit számít...
Bakancsok hangos koppanását hallottam, majd a látóterembe megjelent a remegő kezű Jhonathan.
-Kérlek enged el...
Argo fel állt, majd lassan megfogta a kardját. Tehetetlenül vergődtem a fogva tartóim kezében, de semmi haszna nem volt. Meg se bírtam moccanni.
-Nos lássuk milyen amikor egy férfi sír...
-Ne!
A kard villant, vér fröccsent szét. Megdermedtem, ahogy néztem a kisfiút. Argo kihúzta belőle a kardját, majd hagyta, hogy a föld felé boruljon. Jhon az utolsó pillanatban kapta el a kis testet, majd gyengéden megfordította.
-Krissz-mondta.
Hangja sírós volt. A tartásából láttam, hogy zokog. Fejét a kisfiú arcához nyomta, de az már nem válaszolt neki.
-Milyen megható... Oh Lukas. Neked is van itt valami.
Biccentett, mire elkezdtek felé vonszolni. Lábaim fájtak, de megvetettem, őket és nem engedtem, hogy könnyű legyen a dolguk.
2015. január 24., szombat
Jhonathan
Ice Cat fájdalmasan szűkölt. Már egy ideje vonaglott a szoba padlóján, mi meg Fire Doggal tehetetlenül néztük. Az egészben a legrosszabb az volt, hogy tudtam, nem az ő fájdalmát látjuk. Ha a kis sárkány ennyire szenved társa fájdalmaitól, akkor Tigris mit érezhet.
Nagy sokára Ice vonaglása enyhült. Reszketve hozzá símúlt Fire Doghoz, majd megborzongott. Ahogy a borzongás végig futott rajta legalább tíz centivel megnyúlt és magasabb lett. Szemlátomást ő nem vette észre, ahogy a sárkányom se.
Hangos kopogás törte meg a beálló csendet.
-Szabad-mondtam rekedten.
Lukas jött be rajta. Ruházata makulátlan volt, és tartása is feszes volt. Vérbeli lovas. Vele szemben én egy csapzott senki voltam.
Az elmúlt egy hétben számtalan lázadó fészket romboltam le, csakhogy megtaláljam Cathyt. Reggelente, csak pár falatott ettem, éjszakánként nem pihentem eleget. Hajam szana-szét állt, ruhám merő kosz volt. Egy hét alatt úgy megváltoztam külsőleg, hogy nem mondták volna meg rólam, hogy egy Őrző vagyok. A lelkemben tomboló tűzet szerencsére senki nem látta.
Dühöngtem, hogy nem mentem Cathy után. Ha azt teszem nem rohan egyenesen a lázadók kezei közé, és nem rabolják el. Kitudja lehet hamarabb rá jövök, hogy mit jelent nekem.
-Mit szeretnél?
-Kaptam egy fülest. Egy fekete uralkodó az utolsó ivarérett nőstény macska sárkányt keresi, hogy elpusztíthassa. Meg kell állítani, mielőtt megtalálná. Velem jössz?
-Éppen azon vagyok hol keressem Cathyrat-mondtam.
-Hidd el neki is köze van ehhez. Tudtommal hárman tudják hol ez a sárkány és valószínűleg Cathy az egyik. Ezenkívül még a párja és valószínűleg az életben maradt kölyke az aki tudná ezt az információt, de egyikőjük se mondaná el még nekünk sem.
-És úgy gondolod ez az uralkodó elrabolta a lányt, hogy megszerezze az információt?-kérdeztem.
Meg se vártam a választ fogtam magam és bementem a fürdőbe. Gyors emberi külsőt varázsoltam magamra, majd miután megint úgy néztem ki mint egy Őrző Fire Dog kantárjáért nyúltam.
-Látom ezt igennek vehetem. Na gyerünk Cat rád is szükség van. Te fogod megmondani, hogy Cathy ott van e.
Felkaptam a kis sárkányt. Cat nehezebb is lett nem csak nagyobb, de ez nem gátolt meg abban, hogy felugorjak Fire hátára. A sárkányom rögtön ki is röppent a magasba.
Freedom számomra jóval később csatlakozott hozzánk. Az öreg sárkány és Lukas vezet minket. Ice Cat időnként megborzongott, és ilyenkor mindig nőtt két három centit.
-Cathy felfedezte, hogy mi a legnagyobb vágya.
-Tudtommal nincs semmi vágya...
-Hát igen, de Ice Cat nem indult volna növekedésnek, ha nem lenne semmi vágya... Remélem te még vissza tudod hozni a régi énjét.
-Honnan ismered? Ő soha nem mond rólad semmit, sőt! Ha meglát elmenekül előled. Ice Cat azt mondja, hogy szörnyű dolgot tettél vele.
Lukas hallgatott. Már azt hittem, hogy nem fog beszélni, de akkor megint megtörte a csendet.
-Fóka úgy emlékszik, hogy én tettem azt a szörnyűséget, ami a családjával történt, pedig nem így van. Későn értem oda, hogy az igazra emlékezzen. Az igazi gonosztevő életben hagyta, de csak azért, mert aznapra majdnem teljesen kimerült a fekete mágiájából. Azonban a memóriáját módosította, és mivel én voltam Cathy mellett mikor magához tért, így azt hiszi én voltam az anyja, és a testvérei gyilkosa.
Ledöbbenve hallgattam a beszámolóját. A két sárkány erőteljes szárny csapásokkal haladt úti célja felé. Időnként kilencvenfokos szögben oldalra dőltek, hogy a helyes irányba sodródjanak. Három óra sárkány lovaglás után, még a bőrkesztyűmön keresztül is majdnem lefagyott a kezem. Ahogy közeledtünk úti célunk felé egyre sötétebb lett a környék.
Ice Cat váratlanul felborzolta a pikkelyeit, és hangos macska morgásba kezdett. Lukas is észre vette, és jelzett, hogy az alattunk lévő erdőbe szálljunk le.
-Óvatosan. Ice Cat valamit érzett, és az ha a pikkelyeit borzolja sosem jó jel.
-Rá jöttem. Mit érzel Cat?
A sárkány csak morgott, és közben a körmeivel a talajba vágott. Fire hiába kérdezte neki se volt hajlandó felelni.
"Az áruló fattyú!"-morogta a fejemben nagy sokára.
-Ki az áruló?-kérdeztem halkan.
Letérdeltem a most már közepes kutya méretű nőstény sárkány mellé, de ő csak egy pontot nézett.
-Az áruló csak egy sárkány lehet. Ice Cat nagybátyja. Ő nem csak a macskasárkányok, de a többi faj ellen is fellépett, mikor a mágiáját oda adta a lázadóknak.
Megborzongtam a hallottaktól, de emészteni már nem volt időm. Egy csapat lázadó rontott ránk.
-A nőstény sárkány élve kell a többit megölhetjük. Kapjátok el őket!-kiáltotta a vezérük.
-Freedon vidd el Ice Cat-et!-kiáltotta Lukas, mire a zöld sárkány felröppent, és a karmaiba kapta a lányát.
-Dog menj utánuk!
A sárkányom, már nem tudott olyan gyorsan kiszabadulni, így az egyikőjük belevágta a kardját a lábába. Jobb karomat fájdalom öntötte el, de nem állhattam meg, hogy meggyógyítsam, mert akkor mindketten a fogságukba kerületünk volna.
A lázadókkal felvenni a harcot, általában felpörgetettet, de most nem ez volt. Csak arra tudtam gondolni, hogy Tigris bajban van, és hogy mennyire szükségem van rá, hogy mellettem legyen.
-Jhonathan a hátad mögött!-kiáltotta Lukas.
Gyors megfordultam, és a kardommal keresztül vágtam a lázadót.
-Hol a lány?-kérdeztem idegesen a haldoklótól.
-Nem... inkább hol... a fiú?-kérdezte gúnyosan.
-Ki?
-Krisztopher-mondta majd meghalt.
Jéggé fagyva álltam kezemben a hullájával. Minden idegszálam az összeroppanás határán állt, de folytattam a harcot.
Nagy sokára Ice vonaglása enyhült. Reszketve hozzá símúlt Fire Doghoz, majd megborzongott. Ahogy a borzongás végig futott rajta legalább tíz centivel megnyúlt és magasabb lett. Szemlátomást ő nem vette észre, ahogy a sárkányom se.
Hangos kopogás törte meg a beálló csendet.
-Szabad-mondtam rekedten.
Lukas jött be rajta. Ruházata makulátlan volt, és tartása is feszes volt. Vérbeli lovas. Vele szemben én egy csapzott senki voltam.
Az elmúlt egy hétben számtalan lázadó fészket romboltam le, csakhogy megtaláljam Cathyt. Reggelente, csak pár falatott ettem, éjszakánként nem pihentem eleget. Hajam szana-szét állt, ruhám merő kosz volt. Egy hét alatt úgy megváltoztam külsőleg, hogy nem mondták volna meg rólam, hogy egy Őrző vagyok. A lelkemben tomboló tűzet szerencsére senki nem látta.
Dühöngtem, hogy nem mentem Cathy után. Ha azt teszem nem rohan egyenesen a lázadók kezei közé, és nem rabolják el. Kitudja lehet hamarabb rá jövök, hogy mit jelent nekem.
-Mit szeretnél?
-Kaptam egy fülest. Egy fekete uralkodó az utolsó ivarérett nőstény macska sárkányt keresi, hogy elpusztíthassa. Meg kell állítani, mielőtt megtalálná. Velem jössz?
-Éppen azon vagyok hol keressem Cathyrat-mondtam.
-Hidd el neki is köze van ehhez. Tudtommal hárman tudják hol ez a sárkány és valószínűleg Cathy az egyik. Ezenkívül még a párja és valószínűleg az életben maradt kölyke az aki tudná ezt az információt, de egyikőjük se mondaná el még nekünk sem.
-És úgy gondolod ez az uralkodó elrabolta a lányt, hogy megszerezze az információt?-kérdeztem.
Meg se vártam a választ fogtam magam és bementem a fürdőbe. Gyors emberi külsőt varázsoltam magamra, majd miután megint úgy néztem ki mint egy Őrző Fire Dog kantárjáért nyúltam.
-Látom ezt igennek vehetem. Na gyerünk Cat rád is szükség van. Te fogod megmondani, hogy Cathy ott van e.
Felkaptam a kis sárkányt. Cat nehezebb is lett nem csak nagyobb, de ez nem gátolt meg abban, hogy felugorjak Fire hátára. A sárkányom rögtön ki is röppent a magasba.
Freedom számomra jóval később csatlakozott hozzánk. Az öreg sárkány és Lukas vezet minket. Ice Cat időnként megborzongott, és ilyenkor mindig nőtt két három centit.
-Cathy felfedezte, hogy mi a legnagyobb vágya.
-Tudtommal nincs semmi vágya...
-Hát igen, de Ice Cat nem indult volna növekedésnek, ha nem lenne semmi vágya... Remélem te még vissza tudod hozni a régi énjét.
-Honnan ismered? Ő soha nem mond rólad semmit, sőt! Ha meglát elmenekül előled. Ice Cat azt mondja, hogy szörnyű dolgot tettél vele.
Lukas hallgatott. Már azt hittem, hogy nem fog beszélni, de akkor megint megtörte a csendet.
-Fóka úgy emlékszik, hogy én tettem azt a szörnyűséget, ami a családjával történt, pedig nem így van. Későn értem oda, hogy az igazra emlékezzen. Az igazi gonosztevő életben hagyta, de csak azért, mert aznapra majdnem teljesen kimerült a fekete mágiájából. Azonban a memóriáját módosította, és mivel én voltam Cathy mellett mikor magához tért, így azt hiszi én voltam az anyja, és a testvérei gyilkosa.
Ledöbbenve hallgattam a beszámolóját. A két sárkány erőteljes szárny csapásokkal haladt úti célja felé. Időnként kilencvenfokos szögben oldalra dőltek, hogy a helyes irányba sodródjanak. Három óra sárkány lovaglás után, még a bőrkesztyűmön keresztül is majdnem lefagyott a kezem. Ahogy közeledtünk úti célunk felé egyre sötétebb lett a környék.
Ice Cat váratlanul felborzolta a pikkelyeit, és hangos macska morgásba kezdett. Lukas is észre vette, és jelzett, hogy az alattunk lévő erdőbe szálljunk le.
-Óvatosan. Ice Cat valamit érzett, és az ha a pikkelyeit borzolja sosem jó jel.
-Rá jöttem. Mit érzel Cat?
A sárkány csak morgott, és közben a körmeivel a talajba vágott. Fire hiába kérdezte neki se volt hajlandó felelni.
"Az áruló fattyú!"-morogta a fejemben nagy sokára.
-Ki az áruló?-kérdeztem halkan.
Letérdeltem a most már közepes kutya méretű nőstény sárkány mellé, de ő csak egy pontot nézett.
-Az áruló csak egy sárkány lehet. Ice Cat nagybátyja. Ő nem csak a macskasárkányok, de a többi faj ellen is fellépett, mikor a mágiáját oda adta a lázadóknak.
Megborzongtam a hallottaktól, de emészteni már nem volt időm. Egy csapat lázadó rontott ránk.
-A nőstény sárkány élve kell a többit megölhetjük. Kapjátok el őket!-kiáltotta a vezérük.
-Freedon vidd el Ice Cat-et!-kiáltotta Lukas, mire a zöld sárkány felröppent, és a karmaiba kapta a lányát.
-Dog menj utánuk!
A sárkányom, már nem tudott olyan gyorsan kiszabadulni, így az egyikőjük belevágta a kardját a lábába. Jobb karomat fájdalom öntötte el, de nem állhattam meg, hogy meggyógyítsam, mert akkor mindketten a fogságukba kerületünk volna.
A lázadókkal felvenni a harcot, általában felpörgetettet, de most nem ez volt. Csak arra tudtam gondolni, hogy Tigris bajban van, és hogy mennyire szükségem van rá, hogy mellettem legyen.
-Jhonathan a hátad mögött!-kiáltotta Lukas.
Gyors megfordultam, és a kardommal keresztül vágtam a lázadót.
-Hol a lány?-kérdeztem idegesen a haldoklótól.
-Nem... inkább hol... a fiú?-kérdezte gúnyosan.
-Ki?
-Krisztopher-mondta majd meghalt.
Jéggé fagyva álltam kezemben a hullájával. Minden idegszálam az összeroppanás határán állt, de folytattam a harcot.
2015. január 17., szombat
Cathyra
Kinyitottam az első dobozt, és rögtön félre is toltam.
-Utálom a süteményt-mondtam magyarázatként.
-Áh értem.
Casanova kíváncsian nézte ahogy kinyitom a másik ételhordót is. Ebben egy szelet rántott hal -nyami :-) -és tojás saláta volt. Előkaptam a bakancsom szárából a bicskám-amin meg is leptem a mellettem ülő fiút, -és elkezdtem enni.
-Meg se kérdeztem kérsz?
-Én nem szeretem se a halat se a tojást, úgyhogy köszi de nem-mondta a fiú.
Megvontam a vállam, majd gyors befejeztem a reggelim. Elgondolkodva néztem a számomra undorító süteményeket, majd végül az ölembe vettem a dobozt.
-Azt mondtad nem szereted a süteményt...
-Én nem is, de gondoltam neked, jól jönne egy kis extra cukor adag ha már miattam nem kapsz húst-mondtam, és felé nyújtottam egy diósnak látszó sütemény szeletett.
Egy pillanatra meglepődött, majd leharapta a felét. Nem húzódott el, hogy úgy rágja meg, így a tekintetünk megint össze kapcsolódott. Lesütöttem a szemem mielőtt megláthattam volna a titkát.
Jhon megfogta a kezem, és közelebb húzta magához, majd óvatosan kivette a szájával a sütemény másik felét is az ujjaim közül. Nem tudtam nem észre venni, hogy ajkai "véletlenül" kicsit tovább maradtak a bőrömön.
Bizsergés futott végig rajtam, és önkéntelenül is közelebb csúsztam hozzá.
-Tudsz róla, hogy az egyik szemed kicsivel sötétebb zöld?-kérdezte halkan.
-A tiéd is más árnyalatú-mondtam.
Már az arcomon éreztem Jhon leheletét, mikor valaki kopogott. Mindketten zavartan húzódtunk el, ő végül kinyitotta az ajtót.
-Szia Lukas-köszönt vidáman, mintha a férfi semmit nem zavart volna meg.
-Szia te akartam kérdezni, hogy nincs e kedved edzeni ma velem?... Oh szia Fóka-köszönt vidáman.
Elöntött a méreg, mire hozzá vágtam a maradék süteményt-persze az ételhordóval együtt-, majd kimentem a fiú szobájából.
-Basszus... Cathy beszélhetnénk?-kérdezte a férfi, miközben én már lefelé rohantam a vállamon Iccal.
-NE nevezz így, és hozzám ne szólj-mondtam a fogaim között.
-Kérlek!... Nagyon fontos volna beszélnünk!... Emlékezned kellene az igazságra!
Menet közben elkaptam remegő bal kezem, mielőtt kitört volna belőle egy hatalmas vihar. Leszaladtam a lépcsőn, majd megkerültem Freedomot, aki már repülésre készen várakozott a torony aulájában.
Halottam a két férfi kiabálását, de nem érdekelt. Minél messzebb akartam kerülni Lukastól, attól a gyilkostól. Nem figyeltem merre szaladok, csak rohantam. A szívem vadul kalapált, és egész testemben remegtem.
-Hoppá! Elnézést-mondtam, mikor nekirohantam valakinek.
Csak mikor felnéztem láttam meg a lázadó ruházathoz tartozó maszkot. Gyors megfordultam, de mielőtt bármit tehettem volna Ice Cat eltűnt a vállamról, és a következő pillanatban körül vett a sötétség.
*****
Nem tudom mennyi idő telt el, mire magamhoz tértem. A fejem zsongott és fémes ízt éreztem a számban. Két kezem a fejem fölé volt láncolva. Valaki levette a farmerom, és a bakancsom, így csak az ingem és a bőr mellényem védte az erényem, de még ezek is megvoltak szaggatva. Szerencsére a fehérneműim rajtam maradtak.
Úgy néztem ki mint akit megakartak erőszakolni minek után végig vonszolták a sziklás hegységen, majd a döntő pillanatban félbe kellett hagyniuk a műsort. Megborzongtam, mikor végig gondoltam mit csinálhattak volna velem, amíg öntudatlan voltam.
Megmozdítottam a kezem, mire égető fájdalom nyilallt belém.
-Én nem mozognék néni-hallottam egy halk hangot.-A gonosz bácsik nem szeretik a lánc csörgést.
Oldalra fordulta, és egy barnás hajú kisfiút pillantottam meg. Kicsi termete miatt nem lehetett megláncolni, így szabadon közlekedett a cellában. Most oda jött hozzám, és össze kuporodott velem szemben.
-Hogy kaptak el?-kérdezte halkan.
-Nem voltam elég gyors... És téged?
-Betörtek a palotánkba és elszakítottak a nagyapától. Azt hiszik apu, majd jön és kiszabadít, de tévednek. Apu nem jöhet ide.
-Miért vagy benne biztos?
-Neki nem a nagypapi parancsol... Hogy hívnak?-kérdezte, és rám emelte kék szemét.
-Cathyra, de szólíts csak Cathynek vagy Tigrisnek ha úgy jobban tetszik...
Elharaptam a mondatott, mert felfogtam, hogy mit mondtam, és mert hangos csörömpöléssel kinyílt a börtön ajtaja.
A kisfiú ijedten bebújt a hátam és a fal közé. Kezei jéghidegek voltak, és egész testében remegett. Mint később megtudtam nem ok nélkül volt a félelme.
Magas férfiak álltak meg a cellánk előtt és szemléltek meg minket-különösen engem. A hideg futott a hátamon ahogy végig mérték hiányos öltözetem.
-Milyen kicsi ez a lány. Még is. Idomai milyen formásak és feszesek-mondta az egyik.
-Szép, de sajnos nem nyúlhatunk hozzá... Még. Na kicsike. Most szépen elmondod, hol a víz elemű macskasárkány, és annak még két ép tojása?
Rögtön tudtam mire gondolnak, de úgy csináltam mint akinek fogalma sincs az egészről. A válasz magáért beszélt. Az egyik férfi bejött, majd megragadta összebilincselt kezeimet.
-Egy hete várjuk, hogy felébredj, szóval válaszolj! Hol van a víz sárkány!?
-Nem tudom miről beszél-mondtam értetlenkedést mímelve.
-Szóval nem tudod...
Kattant valami. A következő pillanatban a férfi megrántotta a láncokat, majd a vasrácsokhoz hajított. Mivel a kezeim továbbra is bilincsben voltak nem bírtam idejében fékezni. A levegő kiszaladt a tüdőmből.
-Nos?
Nem válaszoltam, mire egy nagy rúgást kaptam a gyomromba. Vért köhögtem fel, de a férfit nem zavarta. Sokáig kaptam a pofonokat, és a fájdalmas rúgásokat, de nem mondtam el nekik amit tudni akartak. Mikor kezdték megunni, hogy makacsul hallgatok egy ostorral rácsaptak a hátamra.
Éreztem, hogy a ruhám felszakad, de még egy apró hangocskát se adtam ki.
-Nos rendben. Holnap folytatjuk-mondta az ostoros kajánul, majd kimentek.
-Cathy-nee-szólított meg a kisfiú, mikor lépteik elhaltak.
Nehezen felültem, majd a penészes falaknak nyomtam a hátam. A kisfiú átkarolt és összevissza beszélni kezdett. Láttam rajta, hogy inkább magát nyugtatja mint engem, de nem zavart, hogy próbálkozott. Szüksége volt arra, hogy kimondja magából a dolgokat.
-Apu, majd megment minket Cathy-nee... Nem hagyja, hogy bántsanak téged-mondogatta.
Nagy nehezen átemeltem a fejecskéjén a kezeimet, és magamhoz húztam. Gondolataim szüntelen vissza tértek arra az estére, amikor néha néha felriadtam Jhon szobájában.
Szinte éreztem a fiú illatát. Így, hogy nem tudtam mennyire van távol, be kellett ismernem, hogy hiányzik. Egy könnycsepp végig gördült az arcomon. Akkor ott végig se gondoltam, hogy milyen értelemben hiányzik a fiú közelsége, csak később jöttem erre rá.
-Utálom a süteményt-mondtam magyarázatként.
-Áh értem.
Casanova kíváncsian nézte ahogy kinyitom a másik ételhordót is. Ebben egy szelet rántott hal -nyami :-) -és tojás saláta volt. Előkaptam a bakancsom szárából a bicskám-amin meg is leptem a mellettem ülő fiút, -és elkezdtem enni.
-Meg se kérdeztem kérsz?
-Én nem szeretem se a halat se a tojást, úgyhogy köszi de nem-mondta a fiú.
Megvontam a vállam, majd gyors befejeztem a reggelim. Elgondolkodva néztem a számomra undorító süteményeket, majd végül az ölembe vettem a dobozt.
-Azt mondtad nem szereted a süteményt...
-Én nem is, de gondoltam neked, jól jönne egy kis extra cukor adag ha már miattam nem kapsz húst-mondtam, és felé nyújtottam egy diósnak látszó sütemény szeletett.
Egy pillanatra meglepődött, majd leharapta a felét. Nem húzódott el, hogy úgy rágja meg, így a tekintetünk megint össze kapcsolódott. Lesütöttem a szemem mielőtt megláthattam volna a titkát.
Jhon megfogta a kezem, és közelebb húzta magához, majd óvatosan kivette a szájával a sütemény másik felét is az ujjaim közül. Nem tudtam nem észre venni, hogy ajkai "véletlenül" kicsit tovább maradtak a bőrömön.
Bizsergés futott végig rajtam, és önkéntelenül is közelebb csúsztam hozzá.
-Tudsz róla, hogy az egyik szemed kicsivel sötétebb zöld?-kérdezte halkan.
-A tiéd is más árnyalatú-mondtam.
Már az arcomon éreztem Jhon leheletét, mikor valaki kopogott. Mindketten zavartan húzódtunk el, ő végül kinyitotta az ajtót.
-Szia Lukas-köszönt vidáman, mintha a férfi semmit nem zavart volna meg.
-Szia te akartam kérdezni, hogy nincs e kedved edzeni ma velem?... Oh szia Fóka-köszönt vidáman.
Elöntött a méreg, mire hozzá vágtam a maradék süteményt-persze az ételhordóval együtt-, majd kimentem a fiú szobájából.
-Basszus... Cathy beszélhetnénk?-kérdezte a férfi, miközben én már lefelé rohantam a vállamon Iccal.
-NE nevezz így, és hozzám ne szólj-mondtam a fogaim között.
-Kérlek!... Nagyon fontos volna beszélnünk!... Emlékezned kellene az igazságra!
Menet közben elkaptam remegő bal kezem, mielőtt kitört volna belőle egy hatalmas vihar. Leszaladtam a lépcsőn, majd megkerültem Freedomot, aki már repülésre készen várakozott a torony aulájában.
Halottam a két férfi kiabálását, de nem érdekelt. Minél messzebb akartam kerülni Lukastól, attól a gyilkostól. Nem figyeltem merre szaladok, csak rohantam. A szívem vadul kalapált, és egész testemben remegtem.
-Hoppá! Elnézést-mondtam, mikor nekirohantam valakinek.
Csak mikor felnéztem láttam meg a lázadó ruházathoz tartozó maszkot. Gyors megfordultam, de mielőtt bármit tehettem volna Ice Cat eltűnt a vállamról, és a következő pillanatban körül vett a sötétség.
*****
Nem tudom mennyi idő telt el, mire magamhoz tértem. A fejem zsongott és fémes ízt éreztem a számban. Két kezem a fejem fölé volt láncolva. Valaki levette a farmerom, és a bakancsom, így csak az ingem és a bőr mellényem védte az erényem, de még ezek is megvoltak szaggatva. Szerencsére a fehérneműim rajtam maradtak.
Úgy néztem ki mint akit megakartak erőszakolni minek után végig vonszolták a sziklás hegységen, majd a döntő pillanatban félbe kellett hagyniuk a műsort. Megborzongtam, mikor végig gondoltam mit csinálhattak volna velem, amíg öntudatlan voltam.
Megmozdítottam a kezem, mire égető fájdalom nyilallt belém.
-Én nem mozognék néni-hallottam egy halk hangot.-A gonosz bácsik nem szeretik a lánc csörgést.
Oldalra fordulta, és egy barnás hajú kisfiút pillantottam meg. Kicsi termete miatt nem lehetett megláncolni, így szabadon közlekedett a cellában. Most oda jött hozzám, és össze kuporodott velem szemben.
-Hogy kaptak el?-kérdezte halkan.
-Nem voltam elég gyors... És téged?
-Betörtek a palotánkba és elszakítottak a nagyapától. Azt hiszik apu, majd jön és kiszabadít, de tévednek. Apu nem jöhet ide.
-Miért vagy benne biztos?
-Neki nem a nagypapi parancsol... Hogy hívnak?-kérdezte, és rám emelte kék szemét.
-Cathyra, de szólíts csak Cathynek vagy Tigrisnek ha úgy jobban tetszik...
Elharaptam a mondatott, mert felfogtam, hogy mit mondtam, és mert hangos csörömpöléssel kinyílt a börtön ajtaja.
A kisfiú ijedten bebújt a hátam és a fal közé. Kezei jéghidegek voltak, és egész testében remegett. Mint később megtudtam nem ok nélkül volt a félelme.
Magas férfiak álltak meg a cellánk előtt és szemléltek meg minket-különösen engem. A hideg futott a hátamon ahogy végig mérték hiányos öltözetem.
-Milyen kicsi ez a lány. Még is. Idomai milyen formásak és feszesek-mondta az egyik.
-Szép, de sajnos nem nyúlhatunk hozzá... Még. Na kicsike. Most szépen elmondod, hol a víz elemű macskasárkány, és annak még két ép tojása?
Rögtön tudtam mire gondolnak, de úgy csináltam mint akinek fogalma sincs az egészről. A válasz magáért beszélt. Az egyik férfi bejött, majd megragadta összebilincselt kezeimet.
-Egy hete várjuk, hogy felébredj, szóval válaszolj! Hol van a víz sárkány!?
-Nem tudom miről beszél-mondtam értetlenkedést mímelve.
-Szóval nem tudod...
Kattant valami. A következő pillanatban a férfi megrántotta a láncokat, majd a vasrácsokhoz hajított. Mivel a kezeim továbbra is bilincsben voltak nem bírtam idejében fékezni. A levegő kiszaladt a tüdőmből.
-Nos?
Nem válaszoltam, mire egy nagy rúgást kaptam a gyomromba. Vért köhögtem fel, de a férfit nem zavarta. Sokáig kaptam a pofonokat, és a fájdalmas rúgásokat, de nem mondtam el nekik amit tudni akartak. Mikor kezdték megunni, hogy makacsul hallgatok egy ostorral rácsaptak a hátamra.
Éreztem, hogy a ruhám felszakad, de még egy apró hangocskát se adtam ki.
-Nos rendben. Holnap folytatjuk-mondta az ostoros kajánul, majd kimentek.
-Cathy-nee-szólított meg a kisfiú, mikor lépteik elhaltak.
Nehezen felültem, majd a penészes falaknak nyomtam a hátam. A kisfiú átkarolt és összevissza beszélni kezdett. Láttam rajta, hogy inkább magát nyugtatja mint engem, de nem zavart, hogy próbálkozott. Szüksége volt arra, hogy kimondja magából a dolgokat.
-Apu, majd megment minket Cathy-nee... Nem hagyja, hogy bántsanak téged-mondogatta.
Nagy nehezen átemeltem a fejecskéjén a kezeimet, és magamhoz húztam. Gondolataim szüntelen vissza tértek arra az estére, amikor néha néha felriadtam Jhon szobájában.
Szinte éreztem a fiú illatát. Így, hogy nem tudtam mennyire van távol, be kellett ismernem, hogy hiányzik. Egy könnycsepp végig gördült az arcomon. Akkor ott végig se gondoltam, hogy milyen értelemben hiányzik a fiú közelsége, csak később jöttem erre rá.
2015. január 11., vasárnap
Jhonathan
Annyira kimerült, hogy úgy kellett vissza vinnem a toronyba. Magam is meglepődtem, hogy milyen könnyű. Jóformán csak a ruhája súlyát éreztem, de mást nem igazán.
A két sárkány segített befektetni az ágyamba, majd utána gondosan betakartam. Mivel nem akartam, hogy még jobban félre értse a helyzetet, leültem a fotelomba és ott aludtam el. Reggel persze elgémberedett tagokkal keltem.
Tigris még mindig aludt. Az oldalán feküdt és látszólag félig éber volt. Össze rezzent, mikor kinyújtóztam, de nem kelt fel, csak még jobban összegömbölyödött. Annyira sebezhetőnek tűnt így. Finoman az ágy szélére támaszkodtam és kisimítottam egy tincset az arcából. Annyira puha volt a haja. NA erre megrezzent és kinyitotta a szemét.
Hülye helyzet-gondoltam-,de ő csak nézett rám.
-Elájultam igaz?-kérdezte halkan.
-Igen. Figyelj már korábban is kérdezni akartam. Hogy hívnak? Idegesítő hogy nem tudom a neved-mondtam, de meg is bántam.
-Cathyra-mondta és megpróbált fel ülni.
Erőtlen keze megakadályozta ebbe. Ösztönösen oda nyúltam, és hagytam, hogy belém csimpaszkodjon, mint egy kis majom. ÉS még sem bántam, pedig más lányokat nem nem támogattam.
Kénytelen voltam beismerni, hogy vonzott a maga furcsa stílusával. A szótlansága mindig arra késztetett, hogy jobban figyeljem a mozdulatait, ha szólt a hangjára figyeltem fel mindig.
Nem is tudom, mikor volt az első alkalom, hogy felfedeztem az arrogáns hanghordozás mögött a magányt és a fájdalmat. A tekintete mindig a kitaszítottságot hordozta. Az ahogy a könyveket olvasta, arra utalt, hogy valahol legbelül ő is érző lény.
-Bocsi-mondta halkan mintha szégyellné magát.
-Szerintem inkább pihenj még. Alig bírsz beszélni-mondtam.
Lehajtotta a fejét, de nem válaszolt. Egy tincse a szemébe omlott, és én kihajtottam onnan. Egy pillanatra megint végig futott rajtam az elektromosság, ami ismerős érzéseket hozott fel belőlem.
-Attól, hogy tudod a nevem ugye nem fogsz Cahtyrának hívni?-kérdezte csendesen.
-Maradok a Tigrisnél.
Feje megbicsaklott, és a mellkasomra dőlt. Néhány másodperc múlva a légzése megint lelassult, az izmai ellazultak. Óvatosan visszafektettem az ágyra, majd csendben kiléptem a toronyba. Nem is vettem észre, hogy Ice Cat követ, míg fel nem mászott a vállamra.
Meglepő módon nehéznek éreztem kis termetéhez képest, és Cathy csak úgy lazán rohangál vele.
-Éhes vagy igaz?-kérdeztem tőle.
A kis sárkány bólintott, én meg elindultam a kastélyba. Még mindig utánam fordultak a katonák, de legalább nem tettek megjegyzést a megszégyenítésemre.
-Na mi az. Elloptad Cathy kis-sárkányát?-kérdezte Lukas
-Nem csak éhes, és lejött velem enni-válaszoltam.
Az öreg lovas megvonta a vállát, majd tovább ment a dolgára. Az elmúlt hónapban volt alkalmam megfigyelni az ő és Tigris viszonyát. Nem volt rózsás ezt bárki láthatta. A lány jó ívben kerülte, és meg sem szólalt ha ott volta közelében. Gyakran láttam, ahogy inkább elbújik egy fa mögé, csak ne keljen Lukassal találkoznia.
Vajon miért retteg tőle? Az biztos, hogy jó oka volt rá, mert különben nem lenne pánik a szemében.
"Lukas bántotta a családját, amikor kicsi volt"-hallottam egy édes női hangot a fejemben.
Oldalra néztem és láttam, hogy Ice Cat engem figyel.
-Te most olvasol a gondolataimban?
"Nem az Nee-chan. Én csak a kisugárzásod érzem meg, és mivel Lukasra nézel így nem volt nehéz kitalálnom, hogy mire gondoltál"-jött a válasz.
-Szóval a kis gazdád vagy ahogy te mondtad a nővéred olvas a gondolataimban?
"Valószínűleg most már igen. Látta a foltot a lelkeden, vagyis tudat alatt is beléd látott. Ezentúl ne lepődj meg, ha szó nélkül csinálja amire gondoltál"
Na jó kicsit meglepődtem. A lány képes a gondolataimba olvasni, csak mert belelát a lelkembe? Ez bizar. Ice Cat bólintott, mire a hideg megint végig futott a hátamon.
Nem sokan voltak a konyhában, éppen annyian, hogy zavarjon az, hogy utánam néznek. Most én kértem ki Catnak a haladagját. Fura volt. Fire mindig sertéscombot kért ilyen méretűként.
-Mi van a kislánnyal?-lépett mellém Marry.
Mióta Tigrisem leteremtette, nem szólt be, de még mindig kellemetlen volt vele egy légtérben lenni.
-Tegnap egy a közelben ólálkodó lázadóval való küzdelem kimerítette egy kicsit. Most alszik-mondtam.
-Oh akkor csomagolok be neki enni valót ha fel ébredne.
Nem vitáztam, hiszen igaza volt. A hús nélküli szegényes reggelim után fogtam a két ételhordót, és Ice Catet, majd elindultam vissza a toronyba.
-Jhon!-kiáltott utánam egy nő.
Vissza se kellett volna fordulnom, hogy tudjam. Jess volt az. Cselédruhája kötényének szalagja lobogott mögötte, fűzőjét jó szorosra húzta a melle alatt, kiemelve ezzel az amúgy apró kebleit. Egy pillanatra meglepődött, hogy Ice Cat ott csücsül a vállamon, majd mosolyogva nézett rám.
-Hová tűntél az utóbbi időben? Már hiányoltalak-mondta és hozzám simult.
-Bocs dolgom volt, és most is van-eltoltam magamtól, és mentem volna tovább, de elém állt.
-Oh értem én. Szóval elakarsz vonulni egy félredugott helyre...
-Csak a toronyba akarok vissza menni... Nélküled-mondtam határozottan.
-Mi? Nem akarsz...
-Nem. Őszintén nem kívánom a sexet-mondtam az igazat.
Jess döbbenten nézett rám, én meg kikerültem, és mentem a dolgomra. Az elmúlt három hétben kerültem, mivel valahogy taszítani kezdett a viselkedése. És nem csak az, hogy tudtam rajtam kívül jó pár másik katonának oda adja magát.
Az az életforma amit képviselt taszított el tőle.
"Alkalmi partner kapcsolatokat folytatsz?"
-Igyekszem szabadulni ettől a rossz szokásomtól.
Nem jött rá válasz. Reméltem, hogy ezt a lány nem fogja látni. Ugyan mit gondolna rólam akkor? Igaz valószínűleg mostanra már tudja, hogy egy perverz szoknyapecér vagyok, de akkor is. Nem kell, hogy a piszkos dolgaimról is tudjon. Így is...
Nem akartam a sötét titkaimra gondolni, mert a végén Ice megneszeli, hogy mi is a helyzet. Azt meg senki nem tudhatja, meg az én engedélyem nélkül.
-Minek van ennyi lépcső ebben a toronyban?-kérdeztem ahogy a szintemre haladtam felfelé.
-Minek kell annyit enned?
Felnéztem az szintemre. Tigris ott állt friss ruhában a korlát mellett és lefelé nézett. Arca sápadt volt, és még egy szinttel lejjebb is láttam, hogy remeg. Elfeledkezve a korábbi dohogásomról fogtam magam és felszaladtam az emeletre. Csúszva fékeztem meg előtte.
-Pihenned kéne! Alig állsz a lábadon-mondtam idegesen.
-Mi az a szó, hogy pihenni?
A szemem forgattam, majd megfogtam a karját-mire megint kellemes bizsergés futott végig rajtam-és vissza tereltem a szobába. Csak egy pillanatra tiltakozott, majd megadta magát, és önként jött.
-Most pedig leülsz és megeszed reggelit-mondtam határozottan, és elé raktam az ételhordókat.
A szemét forgatta, de a felső dobozért nyúlt, majd leült az ágyamra, én meg mellé huppantam.
A két sárkány segített befektetni az ágyamba, majd utána gondosan betakartam. Mivel nem akartam, hogy még jobban félre értse a helyzetet, leültem a fotelomba és ott aludtam el. Reggel persze elgémberedett tagokkal keltem.
Tigris még mindig aludt. Az oldalán feküdt és látszólag félig éber volt. Össze rezzent, mikor kinyújtóztam, de nem kelt fel, csak még jobban összegömbölyödött. Annyira sebezhetőnek tűnt így. Finoman az ágy szélére támaszkodtam és kisimítottam egy tincset az arcából. Annyira puha volt a haja. NA erre megrezzent és kinyitotta a szemét.
Hülye helyzet-gondoltam-,de ő csak nézett rám.
-Elájultam igaz?-kérdezte halkan.
-Igen. Figyelj már korábban is kérdezni akartam. Hogy hívnak? Idegesítő hogy nem tudom a neved-mondtam, de meg is bántam.
-Cathyra-mondta és megpróbált fel ülni.
Erőtlen keze megakadályozta ebbe. Ösztönösen oda nyúltam, és hagytam, hogy belém csimpaszkodjon, mint egy kis majom. ÉS még sem bántam, pedig más lányokat nem nem támogattam.
Kénytelen voltam beismerni, hogy vonzott a maga furcsa stílusával. A szótlansága mindig arra késztetett, hogy jobban figyeljem a mozdulatait, ha szólt a hangjára figyeltem fel mindig.
Nem is tudom, mikor volt az első alkalom, hogy felfedeztem az arrogáns hanghordozás mögött a magányt és a fájdalmat. A tekintete mindig a kitaszítottságot hordozta. Az ahogy a könyveket olvasta, arra utalt, hogy valahol legbelül ő is érző lény.
-Bocsi-mondta halkan mintha szégyellné magát.
-Szerintem inkább pihenj még. Alig bírsz beszélni-mondtam.
Lehajtotta a fejét, de nem válaszolt. Egy tincse a szemébe omlott, és én kihajtottam onnan. Egy pillanatra megint végig futott rajtam az elektromosság, ami ismerős érzéseket hozott fel belőlem.
-Attól, hogy tudod a nevem ugye nem fogsz Cahtyrának hívni?-kérdezte csendesen.
-Maradok a Tigrisnél.
Feje megbicsaklott, és a mellkasomra dőlt. Néhány másodperc múlva a légzése megint lelassult, az izmai ellazultak. Óvatosan visszafektettem az ágyra, majd csendben kiléptem a toronyba. Nem is vettem észre, hogy Ice Cat követ, míg fel nem mászott a vállamra.
Meglepő módon nehéznek éreztem kis termetéhez képest, és Cathy csak úgy lazán rohangál vele.
-Éhes vagy igaz?-kérdeztem tőle.
A kis sárkány bólintott, én meg elindultam a kastélyba. Még mindig utánam fordultak a katonák, de legalább nem tettek megjegyzést a megszégyenítésemre.
-Na mi az. Elloptad Cathy kis-sárkányát?-kérdezte Lukas
-Nem csak éhes, és lejött velem enni-válaszoltam.
Az öreg lovas megvonta a vállát, majd tovább ment a dolgára. Az elmúlt hónapban volt alkalmam megfigyelni az ő és Tigris viszonyát. Nem volt rózsás ezt bárki láthatta. A lány jó ívben kerülte, és meg sem szólalt ha ott volta közelében. Gyakran láttam, ahogy inkább elbújik egy fa mögé, csak ne keljen Lukassal találkoznia.
Vajon miért retteg tőle? Az biztos, hogy jó oka volt rá, mert különben nem lenne pánik a szemében.
"Lukas bántotta a családját, amikor kicsi volt"-hallottam egy édes női hangot a fejemben.
Oldalra néztem és láttam, hogy Ice Cat engem figyel.
-Te most olvasol a gondolataimban?
"Nem az Nee-chan. Én csak a kisugárzásod érzem meg, és mivel Lukasra nézel így nem volt nehéz kitalálnom, hogy mire gondoltál"-jött a válasz.
-Szóval a kis gazdád vagy ahogy te mondtad a nővéred olvas a gondolataimban?
"Valószínűleg most már igen. Látta a foltot a lelkeden, vagyis tudat alatt is beléd látott. Ezentúl ne lepődj meg, ha szó nélkül csinálja amire gondoltál"
Na jó kicsit meglepődtem. A lány képes a gondolataimba olvasni, csak mert belelát a lelkembe? Ez bizar. Ice Cat bólintott, mire a hideg megint végig futott a hátamon.
Nem sokan voltak a konyhában, éppen annyian, hogy zavarjon az, hogy utánam néznek. Most én kértem ki Catnak a haladagját. Fura volt. Fire mindig sertéscombot kért ilyen méretűként.
-Mi van a kislánnyal?-lépett mellém Marry.
Mióta Tigrisem leteremtette, nem szólt be, de még mindig kellemetlen volt vele egy légtérben lenni.
-Tegnap egy a közelben ólálkodó lázadóval való küzdelem kimerítette egy kicsit. Most alszik-mondtam.
-Oh akkor csomagolok be neki enni valót ha fel ébredne.
Nem vitáztam, hiszen igaza volt. A hús nélküli szegényes reggelim után fogtam a két ételhordót, és Ice Catet, majd elindultam vissza a toronyba.
-Jhon!-kiáltott utánam egy nő.
Vissza se kellett volna fordulnom, hogy tudjam. Jess volt az. Cselédruhája kötényének szalagja lobogott mögötte, fűzőjét jó szorosra húzta a melle alatt, kiemelve ezzel az amúgy apró kebleit. Egy pillanatra meglepődött, hogy Ice Cat ott csücsül a vállamon, majd mosolyogva nézett rám.
-Hová tűntél az utóbbi időben? Már hiányoltalak-mondta és hozzám simult.
-Bocs dolgom volt, és most is van-eltoltam magamtól, és mentem volna tovább, de elém állt.
-Oh értem én. Szóval elakarsz vonulni egy félredugott helyre...
-Csak a toronyba akarok vissza menni... Nélküled-mondtam határozottan.
-Mi? Nem akarsz...
-Nem. Őszintén nem kívánom a sexet-mondtam az igazat.
Jess döbbenten nézett rám, én meg kikerültem, és mentem a dolgomra. Az elmúlt három hétben kerültem, mivel valahogy taszítani kezdett a viselkedése. És nem csak az, hogy tudtam rajtam kívül jó pár másik katonának oda adja magát.
Az az életforma amit képviselt taszított el tőle.
"Alkalmi partner kapcsolatokat folytatsz?"
-Igyekszem szabadulni ettől a rossz szokásomtól.
Nem jött rá válasz. Reméltem, hogy ezt a lány nem fogja látni. Ugyan mit gondolna rólam akkor? Igaz valószínűleg mostanra már tudja, hogy egy perverz szoknyapecér vagyok, de akkor is. Nem kell, hogy a piszkos dolgaimról is tudjon. Így is...
Nem akartam a sötét titkaimra gondolni, mert a végén Ice megneszeli, hogy mi is a helyzet. Azt meg senki nem tudhatja, meg az én engedélyem nélkül.
-Minek van ennyi lépcső ebben a toronyban?-kérdeztem ahogy a szintemre haladtam felfelé.
-Minek kell annyit enned?
Felnéztem az szintemre. Tigris ott állt friss ruhában a korlát mellett és lefelé nézett. Arca sápadt volt, és még egy szinttel lejjebb is láttam, hogy remeg. Elfeledkezve a korábbi dohogásomról fogtam magam és felszaladtam az emeletre. Csúszva fékeztem meg előtte.
-Pihenned kéne! Alig állsz a lábadon-mondtam idegesen.
-Mi az a szó, hogy pihenni?
A szemem forgattam, majd megfogtam a karját-mire megint kellemes bizsergés futott végig rajtam-és vissza tereltem a szobába. Csak egy pillanatra tiltakozott, majd megadta magát, és önként jött.
-Most pedig leülsz és megeszed reggelit-mondtam határozottan, és elé raktam az ételhordókat.
A szemét forgatta, de a felső dobozért nyúlt, majd leült az ágyamra, én meg mellé huppantam.
2015. január 8., csütörtök
Cathyra
Mi a fene volt ez. Hagytam neki, hogy kiszívja a vállam és, most meg, hogy megcsókoljon. Ice Cat is kíváncsian nézett rám a nap további részében. Egy gyors pár falatnyi ebéd után felkaptam a mellényem és elindultam a kastélykörül.
Mikor friss lábnyomokat találtam a puha talajban elkezdtem követni őket. Elfele vezettek a kastélytól egyenesen az erdőbe. Fel se tűnt, hogy mennyire későn van, egészen addig, míg a világ kékesbe nem fordult. Néha még mindig zavart ha az éjjel látó képességem bekapcsolt. Ez most is így volt.
A szemem sarkából mozgást vettem észre, és a következő pillanatban egy nagy test rontott nekem. Éppen időben ugrottam félre. A következő pillanatban egy fekete penge csattant oda ahol előtte mi álltunk. Mivel ostoba módon a kardom és az íjam a toronyban hagytam így kénytelen voltam mágiával harcolni.
A lázadó fekete mágiával védekezett, és jóval erősebb volt mint én. Ice Cat hiába karmolta, és harapta, nem tudott segíteni. Lihegve húzódtunk be egy fa mögé, de tudtam nem maradhatunk ott sokáig.
-Megvagytok-mondta a lázadó, majd előrántott minket a fa mögül.
Gúzsba kötött kézzel nehéz volt még mozdulnom is, nem hogy harcolni. Vad röhögés tört fel a férfi torkából, majd a legközelebbi fához vágott. Ice Cat súlya sziklaként vágott hozzám. A tüdőmből kiszaladt a levegő és fájt a hátam. Alig bírtam megmoccanni, mikor egy vasalt bakancs belém rúgott.
Felnyögtem, de igyekeztem úgy fordulni, hogy nem Ice Cat legyen a következő.
-Szóval te voltál aki elkapta az ujjloncunk? Jó gyenge lehetett még ha te tudtad elkapni.
Megint belém rúgott, majd felkapott, és izomból egy másik fához vágott. Lassú létkellel közeledett felém, és már majdnem elért, amikor vad morgás tört fel nem messze tőlünk. A mély torokból jövő hang a kutya morgását juttatta eszembe. Kicsivel arrább egy másik morgás tört fel. Ez halkabb volt, és nem volt annyira mély, de még így végig futott rajtam a hideg.
-Nézzenek oda! Megjött a korcs brigád?-kérdezte gúnyosan.
-Rég találkoztunk Ale-halottam meg Jhonathan hangját mögülem.
Ahogy a fiú közeledett a halkabb morgás erősödött.
-Csak nem hozzád tartozik a kis szuka?-kérdezte a lázadó.
-De rajta van a jelem, meg különben is. Azt hiszitek csak nektek lehet csapat társatok?-kérdezte.
Hangja fagyos volt, és fenyegető. Letérdelt mellém, és finoman felsegített. A lázadó kihasználta, hogy nem figyel és neki rontott.
Az utolsó pillanatban emeletem fel egy jégfalat, így frontálisan ütközött vele. Casanova gyors hátra fordult.
-Ez nekem fájt-mondta végül halkan.
-Pedig nem te ütköztél neki...Aúcs.
A felrepedt ajkam, és a még mindig sajgó tüdőm égetett.
-Nem...ez-tette finoman a mellkasomra a kezét. Érintése nyomán megszűnt a fájdalmam, és éreztem, hogy vissza tér belém az erő.
Casanova elvette a kezét, és értetlenül nézett rám. A tekintetünk kapcsolódott, és sajnos túl sokáig néztem a szemébe. Megtaláltam a lelke egyetlen foltját, amit a titok és a szégyen aurája lengett körül. Jhonathan gyorsan elkapta a fejét, így éppen nem láttam, mi az amit rejteget.
-Nagyon aranyosak vagytok, de unalmas-mondta a lázadó.
-Aha akkor ideje befűteni nem gondolod?-kérdezte Jhon.
Kardot rántott és úgy ment neki a férfinak. Acél csattant acélon, és szikrák záporoztak minden felé. Feltérdeltem és csak néztem a viadalukat. Az egyik egymásnak feszülésükkor Casanova kardja szilánkokra tört.
-A francba! Drága volt ám az a kard!-mondta és a megmaradt markolatot elhajította.
Ettől a pontól kezdve mágia harcolt mágia ellen. Fekete és tűz mágia vetekedett egymással. Röpködtek a tűz labdák, és bármennyire gyors is volt, Jhonathan sem tudta kikerülni az az erőt ami őt is a fához vágta.
-Jhonathan!-mondtam és mellé ugrottam.
-Ez tényleg fájdalmas...
A hátára tettem a kezem és hagytam, hogy belém kapaszkodjon, míg fel ül.
-Honnan tudod a nevem?-kérdezte halkan.
-Marry mondta... Jól vagy?
-Áh ez Tenyérnyi Tigris nevű lány nagyobbakat üt-morogta, és felállt.
-Komolyan, ne itt éljétek ki a szerelmi életetek-gúnyolódott a lázadó.
-Egy nem vagyunk szerelmesek. Kettő, ezt a hülyét csak én verhetem meg büntetlenül. Szóval jobb ha most kotródsz!
-Jaj, de félek. Már volt alkalmad megvívni velem, de nem sikerült. És különben is. Nekem is jogom van püfölni ezt a hülyét.
-Utálom ismételni magam. Csak én verhetem meg büntetlenül-mondtam határozottam.
Éreztem, hogy körülöttem lehűl a levegő, de nem érdekelt.
-Oh, szóval még is csak a szerelme vagy...
A haragom nőt, és ezt a fokozódó fagy is mutatta, ami jegessé tette a talpam alatt a talajt.
-Vagy csak azért nem kapsz semmi megtorlást ha megvered, mert utána vigasz díjként kiverheti rád?
A kijelentése sértő volt. A szél vadul belekapott a hajamba, elszakítva a hajgumim. Apró hópelyhek jelentek meg körülöttem, amikről tudtam, hogy akire rázúdítom őket kicsiny pengék áradatában találja magát.
-Oh te kis rossz kislány. Mond én is megkaplak egy éjszakára ha itt végeztünk?
A vihar elsöprő erejű volt ahogy szabadjára engedtem. A lázadó egy pillanatra meglepődött, majd röhögve nézett rám a fekete mágiából emelt pajzs mögül. A gerincemen végig futott a hideg ebből tudtam, hogy Ice Cat egyesítette az erejét velem. A pajzs néhány helyen megrepedt, de továbbra is kitartott.
-Ennyi kevés cica mica!
Utáltam ha így neveztek. A hóvihar erősödött, már engem bántott a hideg, de nem érdekelt. Váratlanul meleg futott égig a hátamon, és a következő pillanatban egy tűzcsóva vegyült el a viharommal. Hangos recsegés töltötte meg a környéket.
-Nem!-kiáltotta a lázadó.
A következő pillanatban a pajzsa össze roppant, majd rögtön ő is követte. Először gyors megfagyott, majd porrá éget.
Hagytam, hogy a maradék erőm semmivé foszoljon, majd a földre rogytam. A levegőt nehezen vettem és tudtam, most túlfeszítettem a határaimat. Mi sem bizonyította jobban, mint hogy a következő pillanatban se kép se hang sötétség vett körül.
Mikor friss lábnyomokat találtam a puha talajban elkezdtem követni őket. Elfele vezettek a kastélytól egyenesen az erdőbe. Fel se tűnt, hogy mennyire későn van, egészen addig, míg a világ kékesbe nem fordult. Néha még mindig zavart ha az éjjel látó képességem bekapcsolt. Ez most is így volt.
A szemem sarkából mozgást vettem észre, és a következő pillanatban egy nagy test rontott nekem. Éppen időben ugrottam félre. A következő pillanatban egy fekete penge csattant oda ahol előtte mi álltunk. Mivel ostoba módon a kardom és az íjam a toronyban hagytam így kénytelen voltam mágiával harcolni.
A lázadó fekete mágiával védekezett, és jóval erősebb volt mint én. Ice Cat hiába karmolta, és harapta, nem tudott segíteni. Lihegve húzódtunk be egy fa mögé, de tudtam nem maradhatunk ott sokáig.
-Megvagytok-mondta a lázadó, majd előrántott minket a fa mögül.
Gúzsba kötött kézzel nehéz volt még mozdulnom is, nem hogy harcolni. Vad röhögés tört fel a férfi torkából, majd a legközelebbi fához vágott. Ice Cat súlya sziklaként vágott hozzám. A tüdőmből kiszaladt a levegő és fájt a hátam. Alig bírtam megmoccanni, mikor egy vasalt bakancs belém rúgott.
Felnyögtem, de igyekeztem úgy fordulni, hogy nem Ice Cat legyen a következő.
-Szóval te voltál aki elkapta az ujjloncunk? Jó gyenge lehetett még ha te tudtad elkapni.
Megint belém rúgott, majd felkapott, és izomból egy másik fához vágott. Lassú létkellel közeledett felém, és már majdnem elért, amikor vad morgás tört fel nem messze tőlünk. A mély torokból jövő hang a kutya morgását juttatta eszembe. Kicsivel arrább egy másik morgás tört fel. Ez halkabb volt, és nem volt annyira mély, de még így végig futott rajtam a hideg.
-Nézzenek oda! Megjött a korcs brigád?-kérdezte gúnyosan.
-Rég találkoztunk Ale-halottam meg Jhonathan hangját mögülem.
Ahogy a fiú közeledett a halkabb morgás erősödött.
-Csak nem hozzád tartozik a kis szuka?-kérdezte a lázadó.
-De rajta van a jelem, meg különben is. Azt hiszitek csak nektek lehet csapat társatok?-kérdezte.
Hangja fagyos volt, és fenyegető. Letérdelt mellém, és finoman felsegített. A lázadó kihasználta, hogy nem figyel és neki rontott.
Az utolsó pillanatban emeletem fel egy jégfalat, így frontálisan ütközött vele. Casanova gyors hátra fordult.
-Ez nekem fájt-mondta végül halkan.
-Pedig nem te ütköztél neki...Aúcs.
A felrepedt ajkam, és a még mindig sajgó tüdőm égetett.
-Nem...ez-tette finoman a mellkasomra a kezét. Érintése nyomán megszűnt a fájdalmam, és éreztem, hogy vissza tér belém az erő.
Casanova elvette a kezét, és értetlenül nézett rám. A tekintetünk kapcsolódott, és sajnos túl sokáig néztem a szemébe. Megtaláltam a lelke egyetlen foltját, amit a titok és a szégyen aurája lengett körül. Jhonathan gyorsan elkapta a fejét, így éppen nem láttam, mi az amit rejteget.
-Nagyon aranyosak vagytok, de unalmas-mondta a lázadó.
-Aha akkor ideje befűteni nem gondolod?-kérdezte Jhon.
Kardot rántott és úgy ment neki a férfinak. Acél csattant acélon, és szikrák záporoztak minden felé. Feltérdeltem és csak néztem a viadalukat. Az egyik egymásnak feszülésükkor Casanova kardja szilánkokra tört.
-A francba! Drága volt ám az a kard!-mondta és a megmaradt markolatot elhajította.
Ettől a pontól kezdve mágia harcolt mágia ellen. Fekete és tűz mágia vetekedett egymással. Röpködtek a tűz labdák, és bármennyire gyors is volt, Jhonathan sem tudta kikerülni az az erőt ami őt is a fához vágta.
-Jhonathan!-mondtam és mellé ugrottam.
-Ez tényleg fájdalmas...
A hátára tettem a kezem és hagytam, hogy belém kapaszkodjon, míg fel ül.
-Honnan tudod a nevem?-kérdezte halkan.
-Marry mondta... Jól vagy?
-Áh ez Tenyérnyi Tigris nevű lány nagyobbakat üt-morogta, és felállt.
-Komolyan, ne itt éljétek ki a szerelmi életetek-gúnyolódott a lázadó.
-Egy nem vagyunk szerelmesek. Kettő, ezt a hülyét csak én verhetem meg büntetlenül. Szóval jobb ha most kotródsz!
-Jaj, de félek. Már volt alkalmad megvívni velem, de nem sikerült. És különben is. Nekem is jogom van püfölni ezt a hülyét.
-Utálom ismételni magam. Csak én verhetem meg büntetlenül-mondtam határozottam.
Éreztem, hogy körülöttem lehűl a levegő, de nem érdekelt.
-Oh, szóval még is csak a szerelme vagy...
A haragom nőt, és ezt a fokozódó fagy is mutatta, ami jegessé tette a talpam alatt a talajt.
-Vagy csak azért nem kapsz semmi megtorlást ha megvered, mert utána vigasz díjként kiverheti rád?
A kijelentése sértő volt. A szél vadul belekapott a hajamba, elszakítva a hajgumim. Apró hópelyhek jelentek meg körülöttem, amikről tudtam, hogy akire rázúdítom őket kicsiny pengék áradatában találja magát.
-Oh te kis rossz kislány. Mond én is megkaplak egy éjszakára ha itt végeztünk?
A vihar elsöprő erejű volt ahogy szabadjára engedtem. A lázadó egy pillanatra meglepődött, majd röhögve nézett rám a fekete mágiából emelt pajzs mögül. A gerincemen végig futott a hideg ebből tudtam, hogy Ice Cat egyesítette az erejét velem. A pajzs néhány helyen megrepedt, de továbbra is kitartott.
-Ennyi kevés cica mica!
Utáltam ha így neveztek. A hóvihar erősödött, már engem bántott a hideg, de nem érdekelt. Váratlanul meleg futott égig a hátamon, és a következő pillanatban egy tűzcsóva vegyült el a viharommal. Hangos recsegés töltötte meg a környéket.
-Nem!-kiáltotta a lázadó.
A következő pillanatban a pajzsa össze roppant, majd rögtön ő is követte. Először gyors megfagyott, majd porrá éget.
Hagytam, hogy a maradék erőm semmivé foszoljon, majd a földre rogytam. A levegőt nehezen vettem és tudtam, most túlfeszítettem a határaimat. Mi sem bizonyította jobban, mint hogy a következő pillanatban se kép se hang sötétség vett körül.
2015. január 6., kedd
Jhonathan
Mi a fene ütött belém?! Mit csinálok?!
Hiába ostoroztam magam fél éjszaka nem tudtam rá jönni, miért szívtam ki a lány vállát, és utána miért úgy gyógyítottam meg ahogy megtettem. Az emlékemben erős aromaként maradt meg gyenge cseresznye illata, és a vérének édes íze.
Furcsa mód ahogy azon a kis részen meggyógyítottam a nyakát, ott a bőr teljesen kisimult. Még az a ronda heg is eltűnt róla.
Ronda nem ő úgy volt szép. Szép?! Komolyan szépnek gondoltam azt a kis karmos Tigrist? NA NE! Orvoshoz kellene mennem. Oké találtam már szépnek nőt még tizenhat évesen, de azóta, csak a melleiket és a fenekeiket néztem meg, és az alapján döntöttem, hogy csinosak e vagy sem.
Fogalmam sincs mikor aludtam el, de felriadtam amint Fire vissza jött a szobába. Hajnali öt volt. Gyanítottam, hogy megint a kis Tigrisem szobájában volt, hiszen ott a lelki társa. Várjunk? Tigrisem? Nem ! Oké, hogy kiszívtam a vállát, és kicsit közelebb "férkőztem" hozzá mint illendő, de hát nem ezt csinálom a lányokkal?
Nem ez most más volt. Nem a nyers ágy volt ami hajtott, hanem egyszerűen megakartam tudni, hogy milyen a bőre illata, és mennyre feszegethetem a határokat. Közel akartam lenni hozzá, de nem úgy ahogy a többi nőhöz, és ez frusztrált.
-Mi van kölyök? Idegesnek tűnsz-szólalt meg Dog, mire hozzá vágtam a párnám.
-Hagyjál. ... Amúgy hogy, hogy ilyen korán jöttél vissza?
-A lányok edzeni mentek a tóhoz. Gondoltam csatlakozhatnák hozzájuk.
Nem feleltem. Azonban felmerült bennem, hogy akkor látom a lányt, így hamar felöltöztem, majd felültem a sárkányomra.
A tó partján senkit nem láttunk. Már kezdtem azt hinni, hogy már nincsenek itt amikor a jeges augusztusi víz megfodrozódott, és a következőpillanatban Tigris és a kis sárkány bukkant fel alóla. Ice Cat prüszkölt, és nagyon tempózott.
Nyakán egy nyakörv szerűség volt, amihez egy lánc csatlakozott. Tigris a lánc másik végét fogta, és láthatólag ellen tartott a sárkányának.
-Mit csináltok?-kérdeztem nyugodtan, zsebre tett kézzel.
Mind ketten felénk fordultak, majd Tigris a víz alá merült, hogy aztán a part közelében bukkanjon fel.
-Bejöttök?-kérdezte.
-Hülye vagy a víz jeges még ilyenkor!-mondtam, de valamiért nevettem.
-Ugyan már Casanova! Tűz elemű vagy mibe tart felmelegíteni a vizet magad körül?-kérdezte.
Ezen kicsit berágtam.
-Fire Dog megmutassuk nekik, hogyan kell úszni?
Tigris csak nevetett, majd vissza úszott a sárkányához, aki időközben maga körül megfagyasztotta a vizet, és egy kicsiny jégtáblán ücsörgött. Levettem a csizmám, majd a nadrágom, és végül a pólóm. A víz még úgy is hideg volt számomra, hogy felmelegítettem, de nem adtam fel könnyen. Nehogy már úszásban is jobb legyen mint én!
Fire utánam jött bár láttam szívesen maradna ő is kint a parton. Már a mellkasomig csapott a víz mikor alá merültem. Az éleslátásomnak köszönhetően jól láttam a legapróbb részleteket is a víz alatt. Az apró halakat nem zavarta, hogy két sárkány is van a vízben, egészen addig amíg Ice Cat üldözőbe nem vette őket. Ahogy meglátott gyors hozzám úszott, majd miután a fejét hozzám dörgölte vissza ment a kicsit messzebb tempózó lányhoz.
Előrébb úsztam, majd nem messze tőlük felbukkantan, mert elfogyott a levegőm.
-Szóval mi is az edzés programotok?-kérdeztem ütemesen tempózva.
-Csak egy kis szárny erősítő Catnek.
Mielőtt válaszolhattam volna, mind ketten alábuktak. Ha megakartam érteni, hogy mire gondolt követnem kellett.
Amit láttam meglepett. Tigris a sárkánya tövében fogta az apró testet. Ice a szárnyával csapkodott, miközben szabályosan repültek előre a vízben, bár nem olyan gyorsan ahogy a sárkányok repülnek a felszín felett. Tigrisem -jesszusom már megint a sajátomnak tekintem- időnként meglendítette a lábát, hogy egy kis örvényt kavarjon a sárkány cica alatt, de amúgy meg se moccant.
-Ezt nevezem összhangnak!-mondtam, mikor felbukkantunk a felszín felett.
-Nem próbáljátok meg ti is? Javítja a csapat munkát-mondta.
-Próbáljuk meg.
-Oké, de ahhoz le kell venned a nyerged és a kantárat.
-Évek óta csak ritkán veszi le-mondtam meglepődve.
-Ha jó összhangot akartok akkor meg kell találnod azokat a pontokat amiken keresztül megérzed minden rezdülését. Ezek általában a szárnynál vannak, pont a nyereg helyén.
Ránézte a sárkányomra, de ő csak Tigrist nézte.
-Rendben. Fire vesd le a nyerged-mondtam végül.
Dog elhúzta a száját, majd engedelmeskedett. Néhány másodpercig vörös fény árban úszott, majd a kantár és a nyereg eltűnt róla.
-És most?
-Ülj fel a hátára, és keress fogást a pikkelyek között. Utána enged el magad, és csak kapaszkodj, hogy ne sodorjon le a szárnyak csapája, míg a víz alatt repültök.
A fogást megtalálni nem volt nehéz. Azonban ahogy ez megvolt Tigris és Ice Cat jelt adtak, hogy kövessük őket. Még lemerülni sem volt nehéz. Azonban, mikor Dog megmozdította a szárnyát az örvény lesodort a hátáról.
Köpködve törtem a felszínre.
-Hát ez nem jött össze-mondtam.
-Már is feladod?-kérdezte kacagva a lány.
A hangja elbűvölt, mivel még nem hallottam kacagni.Halk csengettyűk jutottak róla eszembe, és ez valahogy eszembe juttatott egy fontos dolgot, amiről igyekeztem elfeledkezni.
Nem tudom meddig ismételgettük a gyakorlatot, mire végre két szárny csapásig megmaradtam Fire hátán. Az izmaim remegtek, és éget a tüdőm, de még nem akartam feladni.
-Mutathatok neked valamit?-kérdezte a lány.
Csak biccentettem, mire ő Fire mellé úszott. Néhány pillanatig nézett a szemébe, majd olyasmi történt amire nem számítottam. A sárkányom felengedte a hátára. Tigris sokszor végig simított a nyakán, majd megfogta ott ahol én is. Amikor lebuktak a víz alá gyorsan követtem őket. Tigris csak a kezével kapaszkodott, és közben még is a sárkányom nyakára borult. Minden mozdulatával követte az áramlatok vonalát, még is együtt mozgott Fire Doggal is.
Ámulattal figyeltem őket, és közben többször figyelmeztettem magam, hogy inkább a technikáját figyeljem, ne a vonalait.
-Ezt hogy csináltad?-kérdeztem mikor felbukkantunk.
-Sokat úszok, úgy, hogy az áramlattal szemben megyek. Egy idő után megtanultam, hol ér kevesebbet a sodrás.
-Meg kell tanítanod rá-mondtam.
-Biztos most akarod elkezdeni?
-Persze.
-Nem zavar, hogy még nem is ettél?
Megráztam a fejem, ő meg intett, hogy kövesem. A tó másik végébe mentünk.
-Először is versenyezzünk, hogy melyikőnk ér vissza hamarabb a partra. Ha én nyerek egész nap étel is ital nélkül edzünk, ha te nyersz kérhetsz valamit-mondta.
-Benne vagyok-mondtam, mert mindkettő nagyon csábító volt.
Mellé úsztam, majd miután elindított mindkettőnket tartottam vele a tempót. A tó közepéig még hagytam is, hogy vezessen, aztán megelőztem. Néhány másodperccel korábban értem a tó szélét, mint ő. Hajamból csöpögött a víz és végig folyt rajtam, de nem zavart.
-Nos bármit kérhetek?-kérdeztem kihívóan.
-Igen-mondta, és hátra csapta hosszú haját, ami most világosabb volt mint amikor először láttam.
-Ki próbálnék valamit. Azt már tudom, milyen érzés a bőröd, de most másra vagyok kíváncsi.
Közelebb léptem hozzá. Ő nem hátrált, csak összefogta a karjait maga előtt, és úgy nézett fel rám. Nem kerülte el a figyelmem a vállán az előző napi rosszalkodásom nyoma, ami csak még jobban vonzott hozzá.
-Egy csókot kérek győzelmem elismerésért-mondtam és még közelebb léptem hozzá.
-Hogy mit?-kérdezte.
Megint zavarba jött, és ez tetszett. Játszani akartam vele, és kicsit úgy tűnt kezdi ő is élvezni. Lehet, hogy bunkó voltam vele, és ő is érzékelte, hogy egyelőre csak játszom még sem olvadt el tőlem, mint a többség, és ez nagyon csábított.
-Jól hallottad egy csókot kérek tőled-mondtam megint.
-Úgy sem fogsz megcsókolni, hiszen tudod, hogy megütlek érte.
-Ez az én kívánságom.
-Most?-kérdezte.
Bár a tekintete űzött vadéra emlékeztetett, még sem hátrált el tőlem.
-Most-mondtam.
Vadul akartam lecsapni az ajkára, de mikor megláttam, hogy lehunyja a szemét ösztönös rémületében, visszafogtam magam. Talán életemben egyszer csókoltam valakit olyan lassan ahogy őt akkor. Az ajka puha volt, és mentolos illatú. Őrjítő keverék.
Nem tudtam megállni, így szorosan magamhoz vontam apró testét, majd vadabbra váltottam. Felnyögött, és amikor megharaptam alsó ajkát megragadta a karomat.
Szó-szerint belém vájta a körmeit, és eltaszított magától.
-Csókot kértél nem márt! A perverz vágyaidat máson töltsd ki ne rajtam!-mondta mérgesen,de ahogy elfordult láttam, hogy a tekintete fátyolos.
Kicsivel arrább az ajkához emelte az ujjait, és tudtam, hogy nem a vért törli le mivel annyira azért nem haraptam meg.
-Tényleg nem a lelki társam barátján kéne kiélned a vágyaidat-jegyezte meg Fire.
A kantár és a nyereg már megint rajta volt.
-Tartok tőle, más már nem nyújthatja azt amire én vágyom igazán-válaszoltam őszintén.
Hiába ostoroztam magam fél éjszaka nem tudtam rá jönni, miért szívtam ki a lány vállát, és utána miért úgy gyógyítottam meg ahogy megtettem. Az emlékemben erős aromaként maradt meg gyenge cseresznye illata, és a vérének édes íze.
Furcsa mód ahogy azon a kis részen meggyógyítottam a nyakát, ott a bőr teljesen kisimult. Még az a ronda heg is eltűnt róla.
Ronda nem ő úgy volt szép. Szép?! Komolyan szépnek gondoltam azt a kis karmos Tigrist? NA NE! Orvoshoz kellene mennem. Oké találtam már szépnek nőt még tizenhat évesen, de azóta, csak a melleiket és a fenekeiket néztem meg, és az alapján döntöttem, hogy csinosak e vagy sem.
Fogalmam sincs mikor aludtam el, de felriadtam amint Fire vissza jött a szobába. Hajnali öt volt. Gyanítottam, hogy megint a kis Tigrisem szobájában volt, hiszen ott a lelki társa. Várjunk? Tigrisem? Nem ! Oké, hogy kiszívtam a vállát, és kicsit közelebb "férkőztem" hozzá mint illendő, de hát nem ezt csinálom a lányokkal?
Nem ez most más volt. Nem a nyers ágy volt ami hajtott, hanem egyszerűen megakartam tudni, hogy milyen a bőre illata, és mennyre feszegethetem a határokat. Közel akartam lenni hozzá, de nem úgy ahogy a többi nőhöz, és ez frusztrált.
-Mi van kölyök? Idegesnek tűnsz-szólalt meg Dog, mire hozzá vágtam a párnám.
-Hagyjál. ... Amúgy hogy, hogy ilyen korán jöttél vissza?
-A lányok edzeni mentek a tóhoz. Gondoltam csatlakozhatnák hozzájuk.
Nem feleltem. Azonban felmerült bennem, hogy akkor látom a lányt, így hamar felöltöztem, majd felültem a sárkányomra.
A tó partján senkit nem láttunk. Már kezdtem azt hinni, hogy már nincsenek itt amikor a jeges augusztusi víz megfodrozódott, és a következőpillanatban Tigris és a kis sárkány bukkant fel alóla. Ice Cat prüszkölt, és nagyon tempózott.
Nyakán egy nyakörv szerűség volt, amihez egy lánc csatlakozott. Tigris a lánc másik végét fogta, és láthatólag ellen tartott a sárkányának.
-Mit csináltok?-kérdeztem nyugodtan, zsebre tett kézzel.
Mind ketten felénk fordultak, majd Tigris a víz alá merült, hogy aztán a part közelében bukkanjon fel.
-Bejöttök?-kérdezte.
-Hülye vagy a víz jeges még ilyenkor!-mondtam, de valamiért nevettem.
-Ugyan már Casanova! Tűz elemű vagy mibe tart felmelegíteni a vizet magad körül?-kérdezte.
Ezen kicsit berágtam.
-Fire Dog megmutassuk nekik, hogyan kell úszni?
Tigris csak nevetett, majd vissza úszott a sárkányához, aki időközben maga körül megfagyasztotta a vizet, és egy kicsiny jégtáblán ücsörgött. Levettem a csizmám, majd a nadrágom, és végül a pólóm. A víz még úgy is hideg volt számomra, hogy felmelegítettem, de nem adtam fel könnyen. Nehogy már úszásban is jobb legyen mint én!
Fire utánam jött bár láttam szívesen maradna ő is kint a parton. Már a mellkasomig csapott a víz mikor alá merültem. Az éleslátásomnak köszönhetően jól láttam a legapróbb részleteket is a víz alatt. Az apró halakat nem zavarta, hogy két sárkány is van a vízben, egészen addig amíg Ice Cat üldözőbe nem vette őket. Ahogy meglátott gyors hozzám úszott, majd miután a fejét hozzám dörgölte vissza ment a kicsit messzebb tempózó lányhoz.
Előrébb úsztam, majd nem messze tőlük felbukkantan, mert elfogyott a levegőm.
-Szóval mi is az edzés programotok?-kérdeztem ütemesen tempózva.
-Csak egy kis szárny erősítő Catnek.
Mielőtt válaszolhattam volna, mind ketten alábuktak. Ha megakartam érteni, hogy mire gondolt követnem kellett.
Amit láttam meglepett. Tigris a sárkánya tövében fogta az apró testet. Ice a szárnyával csapkodott, miközben szabályosan repültek előre a vízben, bár nem olyan gyorsan ahogy a sárkányok repülnek a felszín felett. Tigrisem -jesszusom már megint a sajátomnak tekintem- időnként meglendítette a lábát, hogy egy kis örvényt kavarjon a sárkány cica alatt, de amúgy meg se moccant.
-Ezt nevezem összhangnak!-mondtam, mikor felbukkantunk a felszín felett.
-Nem próbáljátok meg ti is? Javítja a csapat munkát-mondta.
-Próbáljuk meg.
-Oké, de ahhoz le kell venned a nyerged és a kantárat.
-Évek óta csak ritkán veszi le-mondtam meglepődve.
-Ha jó összhangot akartok akkor meg kell találnod azokat a pontokat amiken keresztül megérzed minden rezdülését. Ezek általában a szárnynál vannak, pont a nyereg helyén.
Ránézte a sárkányomra, de ő csak Tigrist nézte.
-Rendben. Fire vesd le a nyerged-mondtam végül.
Dog elhúzta a száját, majd engedelmeskedett. Néhány másodpercig vörös fény árban úszott, majd a kantár és a nyereg eltűnt róla.
-És most?
-Ülj fel a hátára, és keress fogást a pikkelyek között. Utána enged el magad, és csak kapaszkodj, hogy ne sodorjon le a szárnyak csapája, míg a víz alatt repültök.
A fogást megtalálni nem volt nehéz. Azonban ahogy ez megvolt Tigris és Ice Cat jelt adtak, hogy kövessük őket. Még lemerülni sem volt nehéz. Azonban, mikor Dog megmozdította a szárnyát az örvény lesodort a hátáról.
Köpködve törtem a felszínre.
-Hát ez nem jött össze-mondtam.
-Már is feladod?-kérdezte kacagva a lány.
A hangja elbűvölt, mivel még nem hallottam kacagni.Halk csengettyűk jutottak róla eszembe, és ez valahogy eszembe juttatott egy fontos dolgot, amiről igyekeztem elfeledkezni.
Nem tudom meddig ismételgettük a gyakorlatot, mire végre két szárny csapásig megmaradtam Fire hátán. Az izmaim remegtek, és éget a tüdőm, de még nem akartam feladni.
-Mutathatok neked valamit?-kérdezte a lány.
Csak biccentettem, mire ő Fire mellé úszott. Néhány pillanatig nézett a szemébe, majd olyasmi történt amire nem számítottam. A sárkányom felengedte a hátára. Tigris sokszor végig simított a nyakán, majd megfogta ott ahol én is. Amikor lebuktak a víz alá gyorsan követtem őket. Tigris csak a kezével kapaszkodott, és közben még is a sárkányom nyakára borult. Minden mozdulatával követte az áramlatok vonalát, még is együtt mozgott Fire Doggal is.
Ámulattal figyeltem őket, és közben többször figyelmeztettem magam, hogy inkább a technikáját figyeljem, ne a vonalait.
-Ezt hogy csináltad?-kérdeztem mikor felbukkantunk.
-Sokat úszok, úgy, hogy az áramlattal szemben megyek. Egy idő után megtanultam, hol ér kevesebbet a sodrás.
-Meg kell tanítanod rá-mondtam.
-Biztos most akarod elkezdeni?
-Persze.
-Nem zavar, hogy még nem is ettél?
Megráztam a fejem, ő meg intett, hogy kövesem. A tó másik végébe mentünk.
-Először is versenyezzünk, hogy melyikőnk ér vissza hamarabb a partra. Ha én nyerek egész nap étel is ital nélkül edzünk, ha te nyersz kérhetsz valamit-mondta.
-Benne vagyok-mondtam, mert mindkettő nagyon csábító volt.
Mellé úsztam, majd miután elindított mindkettőnket tartottam vele a tempót. A tó közepéig még hagytam is, hogy vezessen, aztán megelőztem. Néhány másodperccel korábban értem a tó szélét, mint ő. Hajamból csöpögött a víz és végig folyt rajtam, de nem zavart.
-Nos bármit kérhetek?-kérdeztem kihívóan.
-Igen-mondta, és hátra csapta hosszú haját, ami most világosabb volt mint amikor először láttam.
-Ki próbálnék valamit. Azt már tudom, milyen érzés a bőröd, de most másra vagyok kíváncsi.
Közelebb léptem hozzá. Ő nem hátrált, csak összefogta a karjait maga előtt, és úgy nézett fel rám. Nem kerülte el a figyelmem a vállán az előző napi rosszalkodásom nyoma, ami csak még jobban vonzott hozzá.
-Egy csókot kérek győzelmem elismerésért-mondtam és még közelebb léptem hozzá.
-Hogy mit?-kérdezte.
Megint zavarba jött, és ez tetszett. Játszani akartam vele, és kicsit úgy tűnt kezdi ő is élvezni. Lehet, hogy bunkó voltam vele, és ő is érzékelte, hogy egyelőre csak játszom még sem olvadt el tőlem, mint a többség, és ez nagyon csábított.
-Jól hallottad egy csókot kérek tőled-mondtam megint.
-Úgy sem fogsz megcsókolni, hiszen tudod, hogy megütlek érte.
-Ez az én kívánságom.
-Most?-kérdezte.
Bár a tekintete űzött vadéra emlékeztetett, még sem hátrált el tőlem.
-Most-mondtam.
Vadul akartam lecsapni az ajkára, de mikor megláttam, hogy lehunyja a szemét ösztönös rémületében, visszafogtam magam. Talán életemben egyszer csókoltam valakit olyan lassan ahogy őt akkor. Az ajka puha volt, és mentolos illatú. Őrjítő keverék.
Nem tudtam megállni, így szorosan magamhoz vontam apró testét, majd vadabbra váltottam. Felnyögött, és amikor megharaptam alsó ajkát megragadta a karomat.
Szó-szerint belém vájta a körmeit, és eltaszított magától.
-Csókot kértél nem márt! A perverz vágyaidat máson töltsd ki ne rajtam!-mondta mérgesen,de ahogy elfordult láttam, hogy a tekintete fátyolos.
Kicsivel arrább az ajkához emelte az ujjait, és tudtam, hogy nem a vért törli le mivel annyira azért nem haraptam meg.
-Tényleg nem a lelki társam barátján kéne kiélned a vágyaidat-jegyezte meg Fire.
A kantár és a nyereg már megint rajta volt.
-Tartok tőle, más már nem nyújthatja azt amire én vágyom igazán-válaszoltam őszintén.
2015. január 5., hétfő
Cathyra
Az egyik ládán ültem és csendes ettem a főzelékem. Ice Cat egy jó nagy adag halat falt éppen. A konyha asztaloktól még mindig elismerő pillantásokat kaptam, pedig elsüllyedtem volna szégyenemben, bár ezt nem mutattam ki.
Lassan egy hónapja, hogy Casanovát megaláztam, és még mindig elég gyűlöletet kaptam érte a fiútól, de ugyan akkor a többiek meg elismerően néztek rám. Az udvarhölgyek kifejezetten levegőnek néztek és a cselédek többsége is átnézett rajtam. Nem bántam.
Ha nem edzettem, vagy lázadókat vadásztam le vagy a szobám falát pingálta ki, vagy a könyvtárba menekültem.
-Még mindig nem hiszem el, hogy megverted Jhonathant-lépett mellém Marry.
-Kit?-kérdeztem.
-Tudod a tűz lovast. Még mindig nem tudtad megjegyezni a nevét?-kérdezte.
Nem akartam mondani neki, hogy nem mutatkoztunk be az elmúlt egy hónap alatt. Inkább vissza tértem a főzelékemhez, és igyekeztem nem figyelni a csacsogására.
-NA nézzenek oda. Ki van itt. A megvert kutyus gazdi!-hallottam az egyik katona harsány kiáltását.
Ahogy felnéztem megláttam a tálcáját szorongató Casanovát. Behúzta a nyakát, és lehajtott fejjel igyekezett a ládák felé. Csak akkor vett észre amikor már leült mellém, de mivel nem szóltam így maradt, és neki állt enni.
-Nem akarsz bocsánatot kérni?-kérdezte Marry.
-Mit csináltam?iú
-Nem te. Ez az ökör-mondta nevetve a fiú felé.
Jhonathan elvörösödött, majd könyörgően rá nézett. A szakácsnő kíméletlenül ostorozta, én meg csak néztem ahogy a fiú egyre kevesebb lelkesedéssel tereli el a figyelmét az evéssel.
-Elég már. Mindenkinek vannak hibái. Neki, hogy nagy az egója. Nem szégyellem beismerni, hogy nagy hibám, hogy akarva akaratlanul megszégyenítek másokat, de ezt kihasználva nem kéne tovább fokozni-mondtam halkan.
Marry jól halhatóan meghökkent. Casanova meg rám nézett.
-Hagynád enni, ha már az én étvágyam elment?
A nő hápogott, majd összeszedte magát, és elviharzott, én meg megint pocsékul éreztem magam. Utáltam magam azért amit megint csináltam, de igazam volt. Ice Cat megbökött a farkával, mire végig simítottam a gerincén.
-Miért csináltad?-kérdezte a fiú mikor megette az ebédjét.
-Mert elég szégyen az neked, hogy legyőztelek nem kel még, hogy más is megalázzon-mondtam határozottan.
Nem válaszolt, én meg fogtam a tányérom és a mosogató fiúhoz léptem vele. Ice Cat utánam szaladt ahogy elindultam kifelé a konyhából. Már fél úton voltam a könyvtár felé, mikor meghallottam az egyik úrhölgy hangját a szobájából.
-Igen úgy hallottam, hogy a Black családnak van még egy túl élője. Az örökös. Jaj de szeretnék annak a férfinak a karjaiban lenni, és a felesége lenni-mondta valószínűleg az egyik barátnőjének.
Nevethetnékem támadt, és mielőtt felfedtem volna nekik, hogy én vagyok az a bizonyos utolsó tag felrohantam a könyvtár folyosóra. Sarah a könyvtáros vidáman köszöntött.
Ice Cat dorombolva üdvözölte,majd elindultunk lefelé. A könyvtár a kastély három legfelső szintjét foglalta el. Az alsó szintjére lefelé kellett menni. felsőhöz meg létrák vezettek fel. Fenn mindössze két erkély volt, rajta kis boxokkal, de oda is csak létrával lehetett feljutni. Ice cattal-most lefelé mentünk. A középső szint valahogy túl szemelőt volt így oda nem nagyon ültünk olvasni.
A kedvenc helyünk az alsó szint eldugott sarka volt. Míg én inkább a romantikus regényeket olvastam addig ő a mesekönyveket élvezte. Nem hibáztattam érte hiszen régen sokat olvastam neki, mintha a kishúgom lenne. Tulajdonképpen az is volt.
-Megint romantikus lányregényt olvasol?-kérdezte Jhonathan váratlanul.
Nem tudom mióta állhatott ott, de meglepődtem. Igaz sokszor össze futottunk a könyvtárba,de egy biccentésnél több nem telt tőlünk, még ha ugyan annál az asztalnál is olvastunk.
-Te meg megint kalózozókról olvasol?
-Most nem. Most az állatokról valami vicces regén-vonta meg a vállát és leült velem szembe.
-Az jó-mondtam, majd vissza mélyedtem a regényembe.
Teltek az órák, és mi nem beszélgettünk. Casanova vagy ötször váltotta a könyvét, mint aki nem tudja eldönteni, melyiket olvassa. Az idegeimre ment ezzel, de nem szóltam.
-Na jó árulj el nekem valamit. Hogy a fenébe van az, hogy még nem teremtettél le azért, mert nem maradok nyugton. Egy ideje, már figyellek,és látom, hogy idegesít, de mégsem szólsz.
-Bizonyos dolgok jobban kiváltják belőlem az agressziót-mondtam.
-Aha...
-Meg könyvtárban vagyunk. Szóval viselkedj még ha csak ketten is járunk ide.
Valami átsuhant az arcán, majd hirtelen felém lendült. Két kezével megtámaszkodott a fotelem oldalán, és belehajolt a személyes terembe. Se én se Ice Cat nem tudott megmoccanni.
-Most őszintén kis Tigrisem. Volt már ilyen közel hozzád pasi?-kérdezte.
Nem bírtam válaszolni. Elvesztem kék szemében, és közben azon gondolkodtam vajon tudja e, hogy a kék széle szinte ezüstös.
-Nos?-kérdezte, és még közelebb hajolt.
Térde a combomnak nyomódott. A lehelete csiklandozta az arcom.
-A legközelebbi kapcsolatom akkor van amikor test a test elleni küzdelemben veszek részt-mondtam végül őszintén.
-Szóval, még ilyen közel sem volt senki hozzád?-kérdezte, majd mielőtt ellökhettem volna magamtól, a nyakamba fúrta a fejét.
Meg nyikkantam, mire csak nevetett, majd az ajka megtalálta a nyakam hajlatát. Éreztem ahogy végi húzza a sebemen a száját, majd kicsit lejjebb haladt.
Elakartam tolni magamtól, de ekkor lefogta a kezeimet, és a térdeimre szorította. A lábam szorosan a fotelhoz nyomta, majd a fejét beljebb fúrta a bőr mellényem és az alatta levő ing alá. A vállamon éreztem az ajkait, majd enyhe szívást éreztem.
-Ne-mondta,és megfeszítettem a testem.
-Nyugi nem fogok illetlen dolgot csinálni. Örülj, hogy csak így jelöllek meg. Az eddigi csapa társaim máshogy szereztek maguknak kék foltokat tőlem.
Végig húzta a fejét a nyakamon, mire felszisszentem. Gyors kirántottam a karom és a sérülésemhez kaptam.
-Mi történt? Alig értem a bőrödhöz a nyakadon.
Nem akartam neki magyarázni. Elhúztam a kezem, és láttam, hogy egy kis csíkban véres a tenyerem. Mielőtt megkérhettem volna Icet A fiú ajka a vérző sebre tapadt. Megborzongtam ahogy finoman lenyalta a vérem, majd jó hosszan megcsókolta a sebet.
-Tudtad, hogy a tűzeleműek mások gyógyításában éppen annyira jók, mint a saját sebeik eltüntetésében?-kérdezte halkan.
Megráztam a fejem.
-Akkor van valami amit jobban tudok nálad-mondta önelégülten.-Amúgy szerintem, most én kerültem hozzád a legközelebb-mondta, majd játékosan megharapta a fülem.
Zavaromban, nem bírtam válaszolni. Még soha nem fordult elő velem, hogy zavarba lettem volna.
-Egy-egy-mondta, majd vissza ült a helyére.
Percekig még ültem ott. Éreztem, hogy a vállam sajogni kezd, ott ahol megszívta, és ettől még jobban zavarba estem.
-Ezentúl együtt edzünk-mondtam ki végül mérgesen.
-Csak ne a többség előtt-mondta elhúzott szájal.
-A tópart elég elszigetelt?
Lassan egy hónapja, hogy Casanovát megaláztam, és még mindig elég gyűlöletet kaptam érte a fiútól, de ugyan akkor a többiek meg elismerően néztek rám. Az udvarhölgyek kifejezetten levegőnek néztek és a cselédek többsége is átnézett rajtam. Nem bántam.
Ha nem edzettem, vagy lázadókat vadásztam le vagy a szobám falát pingálta ki, vagy a könyvtárba menekültem.
-Még mindig nem hiszem el, hogy megverted Jhonathant-lépett mellém Marry.
-Kit?-kérdeztem.
-Tudod a tűz lovast. Még mindig nem tudtad megjegyezni a nevét?-kérdezte.
Nem akartam mondani neki, hogy nem mutatkoztunk be az elmúlt egy hónap alatt. Inkább vissza tértem a főzelékemhez, és igyekeztem nem figyelni a csacsogására.
-NA nézzenek oda. Ki van itt. A megvert kutyus gazdi!-hallottam az egyik katona harsány kiáltását.
Ahogy felnéztem megláttam a tálcáját szorongató Casanovát. Behúzta a nyakát, és lehajtott fejjel igyekezett a ládák felé. Csak akkor vett észre amikor már leült mellém, de mivel nem szóltam így maradt, és neki állt enni.
-Nem akarsz bocsánatot kérni?-kérdezte Marry.
-Mit csináltam?iú
-Nem te. Ez az ökör-mondta nevetve a fiú felé.
Jhonathan elvörösödött, majd könyörgően rá nézett. A szakácsnő kíméletlenül ostorozta, én meg csak néztem ahogy a fiú egyre kevesebb lelkesedéssel tereli el a figyelmét az evéssel.
-Elég már. Mindenkinek vannak hibái. Neki, hogy nagy az egója. Nem szégyellem beismerni, hogy nagy hibám, hogy akarva akaratlanul megszégyenítek másokat, de ezt kihasználva nem kéne tovább fokozni-mondtam halkan.
Marry jól halhatóan meghökkent. Casanova meg rám nézett.
-Hagynád enni, ha már az én étvágyam elment?
A nő hápogott, majd összeszedte magát, és elviharzott, én meg megint pocsékul éreztem magam. Utáltam magam azért amit megint csináltam, de igazam volt. Ice Cat megbökött a farkával, mire végig simítottam a gerincén.
-Miért csináltad?-kérdezte a fiú mikor megette az ebédjét.
-Mert elég szégyen az neked, hogy legyőztelek nem kel még, hogy más is megalázzon-mondtam határozottan.
Nem válaszolt, én meg fogtam a tányérom és a mosogató fiúhoz léptem vele. Ice Cat utánam szaladt ahogy elindultam kifelé a konyhából. Már fél úton voltam a könyvtár felé, mikor meghallottam az egyik úrhölgy hangját a szobájából.
-Igen úgy hallottam, hogy a Black családnak van még egy túl élője. Az örökös. Jaj de szeretnék annak a férfinak a karjaiban lenni, és a felesége lenni-mondta valószínűleg az egyik barátnőjének.
Nevethetnékem támadt, és mielőtt felfedtem volna nekik, hogy én vagyok az a bizonyos utolsó tag felrohantam a könyvtár folyosóra. Sarah a könyvtáros vidáman köszöntött.
Ice Cat dorombolva üdvözölte,majd elindultunk lefelé. A könyvtár a kastély három legfelső szintjét foglalta el. Az alsó szintjére lefelé kellett menni. felsőhöz meg létrák vezettek fel. Fenn mindössze két erkély volt, rajta kis boxokkal, de oda is csak létrával lehetett feljutni. Ice cattal-most lefelé mentünk. A középső szint valahogy túl szemelőt volt így oda nem nagyon ültünk olvasni.
A kedvenc helyünk az alsó szint eldugott sarka volt. Míg én inkább a romantikus regényeket olvastam addig ő a mesekönyveket élvezte. Nem hibáztattam érte hiszen régen sokat olvastam neki, mintha a kishúgom lenne. Tulajdonképpen az is volt.
-Megint romantikus lányregényt olvasol?-kérdezte Jhonathan váratlanul.
Nem tudom mióta állhatott ott, de meglepődtem. Igaz sokszor össze futottunk a könyvtárba,de egy biccentésnél több nem telt tőlünk, még ha ugyan annál az asztalnál is olvastunk.
-Te meg megint kalózozókról olvasol?
-Most nem. Most az állatokról valami vicces regén-vonta meg a vállát és leült velem szembe.
-Az jó-mondtam, majd vissza mélyedtem a regényembe.
Teltek az órák, és mi nem beszélgettünk. Casanova vagy ötször váltotta a könyvét, mint aki nem tudja eldönteni, melyiket olvassa. Az idegeimre ment ezzel, de nem szóltam.
-Na jó árulj el nekem valamit. Hogy a fenébe van az, hogy még nem teremtettél le azért, mert nem maradok nyugton. Egy ideje, már figyellek,és látom, hogy idegesít, de mégsem szólsz.
-Bizonyos dolgok jobban kiváltják belőlem az agressziót-mondtam.
-Aha...
-Meg könyvtárban vagyunk. Szóval viselkedj még ha csak ketten is járunk ide.
Valami átsuhant az arcán, majd hirtelen felém lendült. Két kezével megtámaszkodott a fotelem oldalán, és belehajolt a személyes terembe. Se én se Ice Cat nem tudott megmoccanni.
-Most őszintén kis Tigrisem. Volt már ilyen közel hozzád pasi?-kérdezte.
Nem bírtam válaszolni. Elvesztem kék szemében, és közben azon gondolkodtam vajon tudja e, hogy a kék széle szinte ezüstös.
-Nos?-kérdezte, és még közelebb hajolt.
Térde a combomnak nyomódott. A lehelete csiklandozta az arcom.
-A legközelebbi kapcsolatom akkor van amikor test a test elleni küzdelemben veszek részt-mondtam végül őszintén.
-Szóval, még ilyen közel sem volt senki hozzád?-kérdezte, majd mielőtt ellökhettem volna magamtól, a nyakamba fúrta a fejét.
Meg nyikkantam, mire csak nevetett, majd az ajka megtalálta a nyakam hajlatát. Éreztem ahogy végi húzza a sebemen a száját, majd kicsit lejjebb haladt.
Elakartam tolni magamtól, de ekkor lefogta a kezeimet, és a térdeimre szorította. A lábam szorosan a fotelhoz nyomta, majd a fejét beljebb fúrta a bőr mellényem és az alatta levő ing alá. A vállamon éreztem az ajkait, majd enyhe szívást éreztem.
-Ne-mondta,és megfeszítettem a testem.
-Nyugi nem fogok illetlen dolgot csinálni. Örülj, hogy csak így jelöllek meg. Az eddigi csapa társaim máshogy szereztek maguknak kék foltokat tőlem.
Végig húzta a fejét a nyakamon, mire felszisszentem. Gyors kirántottam a karom és a sérülésemhez kaptam.
-Mi történt? Alig értem a bőrödhöz a nyakadon.
Nem akartam neki magyarázni. Elhúztam a kezem, és láttam, hogy egy kis csíkban véres a tenyerem. Mielőtt megkérhettem volna Icet A fiú ajka a vérző sebre tapadt. Megborzongtam ahogy finoman lenyalta a vérem, majd jó hosszan megcsókolta a sebet.
-Tudtad, hogy a tűzeleműek mások gyógyításában éppen annyira jók, mint a saját sebeik eltüntetésében?-kérdezte halkan.
Megráztam a fejem.
-Akkor van valami amit jobban tudok nálad-mondta önelégülten.-Amúgy szerintem, most én kerültem hozzád a legközelebb-mondta, majd játékosan megharapta a fülem.
Zavaromban, nem bírtam válaszolni. Még soha nem fordult elő velem, hogy zavarba lettem volna.
-Egy-egy-mondta, majd vissza ült a helyére.
Percekig még ültem ott. Éreztem, hogy a vállam sajogni kezd, ott ahol megszívta, és ettől még jobban zavarba estem.
-Ezentúl együtt edzünk-mondtam ki végül mérgesen.
-Csak ne a többség előtt-mondta elhúzott szájal.
-A tópart elég elszigetelt?
2015. január 1., csütörtök
Jhonathan
-Ez nagyon nem volt szép fiatal úr!-teremt le Marry.
-Kivételesen nem érdekel, hogy mi a véleményed. Nem fogok utána rohanni!
-Pedig azt kéne. Mi a bajod vele?
-Azonkívül, hogy egy kislány, és hogy a sárkánya lett az én sárkányom párja semmi.
-Erről ő nem tehet!
-Te ezt nem érted! HA a sárkányok lelkei össze kapcsolódnak akkor a gazdáik is össze vannak kötve. Én meg nem akarok vele össze köttetésben lenni.
Marry össze húzta a szemét, majd minden további nélkül fel állt, és elvette a reggelim maradékát.
-Addig míg ki nem békülsz vele nincs reggelire hús-mondta.
Mérgesen néztem utána, majd miután megittam a reggeli kávémat, kimentem a konyhából. A tudat, hogy nem a szokásos reggelimmel kezdhetem ezentúl a napot elég volt ahhoz, hogy még jobban haragudjak a lányra. A kastélyban még csend volt. Miközben bóklásztam igyekeztem nem behallgatózni a várban lévő hölgyek szóbájaiba. A többség a cselédjével beszélgetett, vagy arról a kevés férfiról ábrándozott aki a kastélyban volt. Elégedetten mosolyogtam, mikor meghallottam a saját nevem, de igyekeztem nem benyitni, az ilyen alkalmakkor.
Az egyik szoba ajtaja kinyílt, majd Jess lépett ki rajta. A cselédlány egy tálcát egyensúlyozott a kezén, miközben majdnem nekem jött.
-Hú ennyire dolgoznak a hormonjaid, hogy szabályosan vonzom a csinos tested?-kérdeztem kaján vigyorral.
-Fogd be! Most dolgozom. Az uralkodó a nyakamba vart egy halom szennyest.
-Ohho... Még húsz perced sincsen?-kérdeztem.
-Ha az első adag ruha bent van akkor van fél órám egy kis munka közbeni kikapcsolódásra-kacsintott rám.
-Ezt már jó hallani. A mosókonyhában találkozunk-mondtam, majd elléptem mellőle.
Finoman a formás fenekére csaptam, majd leszaladtam az említett helyiségbe. Jess rövidesen meg is érkezett. Az első adag ruhákat berakta a gébbe, majd elém lépett és átfogta a nyakam. Szinte rögtön vad csókban törtünk ki, miközben ő a csípőjét, és a melleit hozzám dörgölte.
Megfogtam a combját, majd felemeltem a lábát. Rövidesen Jess szenvedélyes sikolyai töltötték meg a mosókonyhát. Még szerencse, hogy csak neki van ide bejárása különben a lányok csalódnának bennem.
Igazából csak Jess tudja, hogy a többnyire udvarias külsőm mögött nekem a lányok csak a sexre kellenek. Senki nem volt még annyira fontos nekem, hogy három randinál tovább bírjak várni. Nem voltam szerelmes, de nem is érdekelt míg Jess is ugyan azt akarta mint én.
Hamar a csúcsra jutottunk, majd még néhány percig csak pihegtünk. Végül a cseléd lány húzódott el tőlem.
-Te egyre vadabb vagy-mondta kacéran.
-Ezt szereted nem?-vigyorogtam rá.
-Minél vadabb egy férfi annál jobb. Na folytassuk a napot.
Megint a fenekére csaptam, majd mintha mi sem történt volna felmentem az udvarra. Jó volt, hogy legalább ő is úgy érez irántam ahogy én iránta. Sehogy. Kielégülve fütyörésztem közben észre se vettem, hogy a levegő lehűlt körülöttem, egészen addig amíg meg nem borzongtam.
Nyár közepéhez képest egész fagyos volt a levegő. Gondolatban hívtam Fire Dog-ot mire az szinte rögtön mellém kocogott.
-Mi ez?-kérdeztem halkan.
-Nem tudom. Az biztos, hogy Kicsi és Ice használja a varázserejét.
A jókedvem rögtön elszállt. Idegesített, hogy a kis csaj nagyzol a mágiájával. A haragom még nagyobb lett, mikor a hideg elmúlt, és a lány egy lázadót húzva maga után előtűnt az erdőből. A lázadó kezei jégbe voltak fagyasztva miközben egy láthatatlan lánc rángatta.
-Eressz te ribanc!-kiabálta, mire a kis sárkány leugrott a lány válláról, és a láncon átmászva megkarmolta a férfit.
-Valami nem teszik?-kérdezte a lány, miközben elhaladt mellettem.
Idegesen ökölbe szorítottam a kezem, és csak néztem ahogy átadja a börtön igazgatónak a rabját. Mikor megszabadult a lázadótól végig húzta a kezét a lófarokba kötött haja alatt, ezzel elérve azt, hogy a feltámadó szél bele kapjon. Egy tincse kicsúszott a szalag alól, és az arcába hullott ami így fiatalabbnak és lágyabbnak tűnt.
Te jó ég mire gondolok? A vonásait nézem? Biztos agyamra ment a sex Jessel. Ice Cat vissza ült a vállára, majd a farkával óvatosan hátra húzta az elszabadult tincset.
Meglepődve vettem észre, hogy a lány nyakán, egy nagyon csúnya seb van, de ami még jobban meglepett, hogy még mindig néztem.
-Gondolom az egódnak nem tett jót, hogy elkaptam egy lázadót-szólat meg.
-Fogd be!-förmedtem rá rögtön.
-Telitalálat. Irigykedsz Casanova?-kérdezte gúnyosan.
-Azt mondtam fogd be Tenyérnyi Tigris!
Utáltam ha Casanovának szólítottak, mert a fivérem mindig így hívott, de nem jó értelemben.
-Bocs utálom ha parancsolgatnak nekem-mondta, majd megint kicsapta oldalra a haját.
Csípte a bőröm, ahogy a vékony szálak hozzá értek.
-Te kis...
Nagy léptekkel felé indultam, de mielőtt neki mehettem volna gyors megpördült, és gyomron rúgott. Megtántorodtam, de a következő pillanatban már megint neki rontottam. Nem érdekelt, hogy lány csak meg akartam leckéztetni. Felé ütöttem, de elhajolt, majd megragadta a karom, és egy gyors mozdulattal kicsavarta azt. Ez nem is lett volna elég, beletérdelt a térdhajlatomba, és lenyomott a földre. A kezem szorosan tartotta, közben éreztem a bakancsát a derekamon, és a hátam közepén ahogy rajtam állt.
-Kicsi a bors, de erős. Ha már Tenyérnyi Tigrisnek hívsz, gondolkozz el rajta, hogy mennyire jó ez a név. Legközelebb ne támadj hátulról. A tigris is akkor vadul be igazán ha hátba támadják. Csáó Casanova!-mondta, majd elengedett. Mielőtt leugrott volna a hátamról a sarkát a lapockámba fúrta.
Fájó karral és háttal ültem fel, és csak akkor tűnt fel, hogy szinte minden katona döbbenten néz rám. Azok akik eddig nem bírtak legyőzni, most csak vigyorogtak, közben elismerően néztek a lány után. Lángolt bennem a harag, de elég volt a megszégyenítésem arra a napra, így csak elkullogtam a toronyba.
-Kivételesen nem érdekel, hogy mi a véleményed. Nem fogok utána rohanni!
-Pedig azt kéne. Mi a bajod vele?
-Azonkívül, hogy egy kislány, és hogy a sárkánya lett az én sárkányom párja semmi.
-Erről ő nem tehet!
-Te ezt nem érted! HA a sárkányok lelkei össze kapcsolódnak akkor a gazdáik is össze vannak kötve. Én meg nem akarok vele össze köttetésben lenni.
Marry össze húzta a szemét, majd minden további nélkül fel állt, és elvette a reggelim maradékát.
-Addig míg ki nem békülsz vele nincs reggelire hús-mondta.
Mérgesen néztem utána, majd miután megittam a reggeli kávémat, kimentem a konyhából. A tudat, hogy nem a szokásos reggelimmel kezdhetem ezentúl a napot elég volt ahhoz, hogy még jobban haragudjak a lányra. A kastélyban még csend volt. Miközben bóklásztam igyekeztem nem behallgatózni a várban lévő hölgyek szóbájaiba. A többség a cselédjével beszélgetett, vagy arról a kevés férfiról ábrándozott aki a kastélyban volt. Elégedetten mosolyogtam, mikor meghallottam a saját nevem, de igyekeztem nem benyitni, az ilyen alkalmakkor.
Az egyik szoba ajtaja kinyílt, majd Jess lépett ki rajta. A cselédlány egy tálcát egyensúlyozott a kezén, miközben majdnem nekem jött.
-Hú ennyire dolgoznak a hormonjaid, hogy szabályosan vonzom a csinos tested?-kérdeztem kaján vigyorral.
-Fogd be! Most dolgozom. Az uralkodó a nyakamba vart egy halom szennyest.
-Ohho... Még húsz perced sincsen?-kérdeztem.
-Ha az első adag ruha bent van akkor van fél órám egy kis munka közbeni kikapcsolódásra-kacsintott rám.
-Ezt már jó hallani. A mosókonyhában találkozunk-mondtam, majd elléptem mellőle.
Finoman a formás fenekére csaptam, majd leszaladtam az említett helyiségbe. Jess rövidesen meg is érkezett. Az első adag ruhákat berakta a gébbe, majd elém lépett és átfogta a nyakam. Szinte rögtön vad csókban törtünk ki, miközben ő a csípőjét, és a melleit hozzám dörgölte.
Megfogtam a combját, majd felemeltem a lábát. Rövidesen Jess szenvedélyes sikolyai töltötték meg a mosókonyhát. Még szerencse, hogy csak neki van ide bejárása különben a lányok csalódnának bennem.
Igazából csak Jess tudja, hogy a többnyire udvarias külsőm mögött nekem a lányok csak a sexre kellenek. Senki nem volt még annyira fontos nekem, hogy három randinál tovább bírjak várni. Nem voltam szerelmes, de nem is érdekelt míg Jess is ugyan azt akarta mint én.
Hamar a csúcsra jutottunk, majd még néhány percig csak pihegtünk. Végül a cseléd lány húzódott el tőlem.
-Te egyre vadabb vagy-mondta kacéran.
-Ezt szereted nem?-vigyorogtam rá.
-Minél vadabb egy férfi annál jobb. Na folytassuk a napot.
Megint a fenekére csaptam, majd mintha mi sem történt volna felmentem az udvarra. Jó volt, hogy legalább ő is úgy érez irántam ahogy én iránta. Sehogy. Kielégülve fütyörésztem közben észre se vettem, hogy a levegő lehűlt körülöttem, egészen addig amíg meg nem borzongtam.
Nyár közepéhez képest egész fagyos volt a levegő. Gondolatban hívtam Fire Dog-ot mire az szinte rögtön mellém kocogott.
-Mi ez?-kérdeztem halkan.
-Nem tudom. Az biztos, hogy Kicsi és Ice használja a varázserejét.
A jókedvem rögtön elszállt. Idegesített, hogy a kis csaj nagyzol a mágiájával. A haragom még nagyobb lett, mikor a hideg elmúlt, és a lány egy lázadót húzva maga után előtűnt az erdőből. A lázadó kezei jégbe voltak fagyasztva miközben egy láthatatlan lánc rángatta.
-Eressz te ribanc!-kiabálta, mire a kis sárkány leugrott a lány válláról, és a láncon átmászva megkarmolta a férfit.
-Valami nem teszik?-kérdezte a lány, miközben elhaladt mellettem.
Idegesen ökölbe szorítottam a kezem, és csak néztem ahogy átadja a börtön igazgatónak a rabját. Mikor megszabadult a lázadótól végig húzta a kezét a lófarokba kötött haja alatt, ezzel elérve azt, hogy a feltámadó szél bele kapjon. Egy tincse kicsúszott a szalag alól, és az arcába hullott ami így fiatalabbnak és lágyabbnak tűnt.
Te jó ég mire gondolok? A vonásait nézem? Biztos agyamra ment a sex Jessel. Ice Cat vissza ült a vállára, majd a farkával óvatosan hátra húzta az elszabadult tincset.
Meglepődve vettem észre, hogy a lány nyakán, egy nagyon csúnya seb van, de ami még jobban meglepett, hogy még mindig néztem.
-Gondolom az egódnak nem tett jót, hogy elkaptam egy lázadót-szólat meg.
-Fogd be!-förmedtem rá rögtön.
-Telitalálat. Irigykedsz Casanova?-kérdezte gúnyosan.
-Azt mondtam fogd be Tenyérnyi Tigris!
Utáltam ha Casanovának szólítottak, mert a fivérem mindig így hívott, de nem jó értelemben.
-Bocs utálom ha parancsolgatnak nekem-mondta, majd megint kicsapta oldalra a haját.
Csípte a bőröm, ahogy a vékony szálak hozzá értek.
-Te kis...
Nagy léptekkel felé indultam, de mielőtt neki mehettem volna gyors megpördült, és gyomron rúgott. Megtántorodtam, de a következő pillanatban már megint neki rontottam. Nem érdekelt, hogy lány csak meg akartam leckéztetni. Felé ütöttem, de elhajolt, majd megragadta a karom, és egy gyors mozdulattal kicsavarta azt. Ez nem is lett volna elég, beletérdelt a térdhajlatomba, és lenyomott a földre. A kezem szorosan tartotta, közben éreztem a bakancsát a derekamon, és a hátam közepén ahogy rajtam állt.
-Kicsi a bors, de erős. Ha már Tenyérnyi Tigrisnek hívsz, gondolkozz el rajta, hogy mennyire jó ez a név. Legközelebb ne támadj hátulról. A tigris is akkor vadul be igazán ha hátba támadják. Csáó Casanova!-mondta, majd elengedett. Mielőtt leugrott volna a hátamról a sarkát a lapockámba fúrta.
Fájó karral és háttal ültem fel, és csak akkor tűnt fel, hogy szinte minden katona döbbenten néz rám. Azok akik eddig nem bírtak legyőzni, most csak vigyorogtak, közben elismerően néztek a lány után. Lángolt bennem a harag, de elég volt a megszégyenítésem arra a napra, így csak elkullogtam a toronyba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)