Cathyra

Jhon a lépteit hozzám igazította. Annyira rég voltam már kint a szabadban, hogy kicsit elcsodálkoztam azon, hogy mennyire rendbe tudták tenni a várfalat a csata után. A sárkányokkal eléggé sok kárt tettünk benne. Ice Catre és Fire Dogra a toronyban találtunk rá.
Cat boldogan dugta hozzám a fejét, majd csak mosolygott rám.
-Már hiányoltalak-súgtam neki.
-Én is téged, de olyan sokszor vagy mostanában beteg-mondta, majd Jhonra nézett aki lelkesen beszélgetett a párjával.-Bocsi, hogy nem látogattalak meg, de...
Finoman felemelte a farkát, majd óvatosan beljebb tolt a teste mellé. Négy különböző színű tojást láttam közvetlenül a hasa alatt. Ahogy megfordultam csillogó szemével találtam szembe magam.
-Oh Cat... annyira örülök neked-mondtam.
Orrához hajoltam, és élveztem ahogy az ismerős energia átáramlik belém. Hirtelen nagyon is éhesnek kezdtem érezni magam. Akkor jöttem rá, hogy mitől is szenvedek annyira. A kapcsolatom a sárkányommal túlságosan is erős volt így amikor kicsit eltávolodtunk egymástól az engem nagyon legyengített. Nem lettem volna annyira kimerült, ha legalább a kistestvérei ott vannak, hogy erőt adjanak, de mivel őket az anyjuk képezte ki éppen így nem volt sok energia forrásom.
-Köszönöm Cat-súgtam.
-Örülök, hogy legalább feltudsz most már állni...
-Na jó Ice Cat! Hova dugtad el a feleségem?-hallottam Jhonathan hangját.
Csak ekkor jöttem rá, hogy Cat teljes testével körbe vett, pont mint régen.
-Fejbe csapom-jelentette ki Cat.
-Meg ne próbáld!-figyelmeztettem nevetve.
Kicsit felemelte a fejét, mire kibújtam alatta.
-Cat lennél kedves fel emelni a farkadat is?-kérdeztem.
Torokhangon felnevetett, majd kiengedett a teste gyűrűjéből. Ahogy kiértem úgy fordult, hogy a farka körbe ölelje a tojásokat, de engem is érintsen vele.
-Már azt hittem nem enged el... Nem tudom mit csináltál vele, de, hogy jobban nézz ki az én kis Tigrisem az biztos-mondta Jhon miközben magához húzott.
Annyira gyöngéden tartott, hogy bármikor elhúzódhattam volna, de nem tettem. Helyette amennyire lehetett még közelebb bújtam hozzá.
-Na és fiú vagy lány?-kérdezte Fire, miközben letelepedett Ice háta mögé.
Farkával óvón körbe ölelte a sárkányom.
-Szerintem lány,Cathy jobban szeretné ha fiú lenne-mondta Casanova miközben a hátam simogatta.
A szemem forgattam a kijelentésén, mire Ice felmorgott. Szabályosan ki nevetett minket, de bölcsen hallgatott. A hasam hangosan kordult mire elvörösödve elhúzódtam Jhontól.
-Szerintem valaki éhes-mondta Cat.
-Éhes vagy?-kérdezte Jhon boldogan.
-Kicsit- válaszoltam,mire megfogta a kezem és elkezdett kifelé húzni.
Még időm se volt elköszönni Ice Catéktől már újra az étkezőben voltunk. Bárhogy tiltakoztam drágám hozatott nekem egy jó nagy tál csokis müzlit.
-De muszáj enned. Ha nincs benned semmi kaja csak rosszabbul leszel... Aggódom miattad-mondta a tiltakozásomra válaszul.
-Tényleg jobban vagyok. Cat ereje volt a kulcs ahhoz, hogy jobban legyek.
-Remek akkor most egyél is-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.
Bár határozottan csenget a hangja a mosolyát nem tudta eltüntetni az arcáról. Végig nézte ahogyan eltüntetem a tál müzlit, amitől nem fordult fel a gyomrom. jóllakottan dőltem hátra a széken, majd a hasamra tettem a kezem. A picurka most nyugodt volt éppen.
Szinte észre se vettem, hogy párom át ül mellém, amíg át nem karolt.
-Végre egészségesebb a színed-súgta.
Nem hagyott válaszra időt, óvatosan megcsókolt, majd újra. A szívem vadul kalapált, de tudtam nem fog illetlenséget csinálni az étkezőben, sőt a szobánkban sem. Túlságosan vigyázott rám ahhoz, hogy olyasmiket tegyen amik a terhességemhez vezettek. Átkaroltam a nyakát, majd hagytam, hogy felemeljen a székről.
-Hova megyünk?-kérdeztem csendesen.
-Csak a könyvtárba-mondta.
Hagytam, hogy felvigyen oda, nem kérdeztem, hogy miért akar éppen ott leni. A könyvtáros lány csak biccentett felénk, majd vissza mélyült az aktuális könyvébe. Jhonathan tovább ment a könyvtár eldugottabb részére. Azt hittem le tesz a kedvenc fotelembe, de helyette, maga ült oda le. amennyire a hasam engedte magához húzott, majd a vállamra fektette a fejét.
-Emlékszel az első alkalomra, mikor ilyen közel volt a fejem a nyakadhoz?
-Soha nem felejtem el. Szabályosan zaklattál-nevettem.
-Aham én úgy emlékszem, hogy spontán próbálgattam, hogy a csapatársam mennyit enged meg nekem. Véleményem szerint nem nagyon tiltakoztál, mikor megcsókoltam a nyakad.
-Lefogtad a kezem és mellé még a lábamra is térdeltél! Ezt nem nevezném ferplaynek-nevettem.-Oh, hogy mennyre haragudtam rád miatta.
-Szerintem az első benyomásunk mind kettőnknek az volt, hogy utáljuk a másikat...-keze a hasamra tévedt, majd apró köröket kezdett rajta rajzolni-Gondoltad volna, hogy egy nap teljesen önként ülsz az ölemben, miközben én a hasad simogatom?-kérdezte csendesen.
-Soha nem gondoltam rá az első hónapokban, azonban most...
-Most a feleségem vagy és a kisbabánkat hordod a szíved alatt. Erre gondoltál?
Csak bólintottam, közben közelebb hajoltam hozzá. Homlokunk össze ért lélegzetünk össze vegyült. A kezem alatt éreztem erős szíve lüktetését mely pont ugyan abban a ritmusban vert mint az enyém.
-Szeretlek-súgtam, mire a keze görcsösen bele markolt a pólómba.

Jhonathan (innen már a második évad)

Csend honol a szobában, ami már csak azért is fura, mert az utóbbi időben rengetegszer fel ébredtem arra, hogy Cathy morog mert fáj a hasa ha arra fordul. Most félig az oldalára fordulva pihent, fejét a karomon nyugtatva, kezét a nyakam másik oldalán tartva.
Tompán érzékeltem Fire Dog jelenlétét, ami arra utalt, hogy most is éppen vadásznak Ive Cattel. Még mindig furcsa volt, hogy ennyire eltávolodik tőlem,de nem veszem észre. Azonban ő is tudta, hogy nem hagyom magára Cathyt. A nagybátyja még mindig nem adott semmi jelet magáról. Ha tudtam volna konkrétan, hogy merre van akkor elindultam volna felkutatni, de így nem hagytam magára kedvesem. Túlságosan féltem attól, hogy az az őrült megtalálja és olyasmit tesz vele amibe bele is halhat. Abba bele se mertem gondolni, mi lesz Cathyből ha ő életben marad, de a baba meghal.
Kettőnk közül valószínűleg ő roppanna hamarabb össze. Krissz haláláért még mindig okolta magát, pedig nem ő tehetett róla.
-Jhon-motyogta, miközben még közelebb bújt hozzám.
Homlokon csókoltam, majd egy kósza tincset kihajtottam az arcából. A hold fénye megvilágította a bőrét, felfedve az apró hegeket, melyek még a nyakán maradtak. Még emlékeztem milyen volt mikor először fúrtam a nyakába a fejem pusztán csak játékból. Csak játszottam vele mint a többi lánnyal, közben észre se vettem, hogy mit jelent nekem a személye.
Megrebbent a szempillája, majd kinyitotta a szemét.
-Szia-motyogta kábán.
-Szia ugye nem én ébresztettelek fel?-kérdeztem halkan.
-Nem tudom...Nem te voltál. A picike szerintem unatkozik odabent-mondta, közben a hátára feküdt.
-Te is unatkoznál a helyében-nevettem, de azért a hasára tettem a kezem.
Mint mindig most is kicsit össze rezzent ettől a mozdulattól, de aztán megnyugodott. Bár már lassan a hetedik hónapban volt még se nagyon gömbölyödött a hasa.
-Au tényleg nagyon eleven valaki-nevettem, ahogy a baba rúgott egyet.
Cathy nem szólt semmit, csak a kezét össze fonta az enyémmel. Halk nyögés szakadt fel a torkából, ahogy a pici megint rúgott. Én csak kuncogtam, majd kihúztam a feje alól a kezem és fel ültem. A két oldalánál megtámaszkodtam, a hálóruháján keresztül megcsókoltam a hasát.
-Ne olyan hevesen pöttöm. Anyunak ez fáj ám-mondtam.
Feljebb emeltem a fejem, majd az alkaromra ereszkedve Cathy fölé hajoltam.
-Annyira szeretlek mondtam már?-kérdeztem elhaló hangon.
-Hm... Hány lánynak mondtad már előttem?-kérdezte halkan.
-Szerintem egynek, de azt nem gondoltam komolya-válaszoltam, majd megcsókoltam.
Éreztem, hogy mosolyog, majd átkarolta a nyakam. Tudtam hol a határ, így mielőtt nagyon elmélyült volna az a csók elhúzódtam. Zöld szeme mint mindig most is csillogott, bár most némi fáradság is volt benne.
-Próbálj meg pihenni-súgtam.
Vissza feküdtem mellé, mire megint a kinyújtott karomra tette a fejét. A hasára vonta a kezem, majd az ujjainkat megint össze kulcsolta.
-Jhon... Énekelnél megint nekünk? Attól mindig nyugodtabb-kérte halkan.
A homlokának támasztottam a fejem közben halkan dúdolni kezdtem. Tudtam, hogy elsősorban őt nyugtatja meg az ha éneklek, de vele együtt a baba is megnyugodott. Cathy hamar újra álomba merült, de a picurka még néhány percig mozgolódott.
Csak akkor aludtam el én is mikor már mind ketten nyugodtak voltak.
A reggel a szokásos módon indult. Cathy percekig szédült, ahogy fel ült, majd miután jobban érezte magát elment letusolni. Nem tudtam miért vette fel ezt a szokást, de az biztos, hogy mindig jobban érezte magát utána.
A reggeli megint más tészta volt. A gyomra gyakran nem bírta megemészteni az ételt. Ilyenkor elég rosszul volt, főleg ha azt néztem, hogy mennyit szenved tőle. Fájt látni, hogy annyira megviseli a terhesség, bár ő mindig mosolygott csak.
Ez a reggel is olyan alaklom volt mikor mg egy pohár vizet is alig bírt meginni. A gyomra alapból össze volt szűkülve az elmúlt három évben míg nem voltam vele, de a mostani állapotában hiába szeretett volna enni nem ment neki. Ha az apja ránézett csak annyit látott, hogy nincs étvágya, meg hogy fáradt. Pedig ha tudta volna, hogy mikor Cathy a vállamra hajtja a fejét, miket él áll jobban aggódott volna érte.
Kis Tigris egész testében remegett most is, ahogy a fájdalmait próbálta elrejteni az apja elöl. Az asztal alatt megszorítottam a kezét, közben felé nyújtottam egy falat kaját. Szemlátomást a barack azon a napon nem okozott neki gondot, ami már csak azért is megkönnyebbülés volt, mert előző nap felfordult a gyomra tőle. Nem volt sok, de legalább evett valamit.
-Reggeli után kimegyünk a sárkányokhoz? Hiányzik már a macska család-súgta halkan.
-Igen, de nem szeretnél előtte kicsit pihenni?-kérdeztem vissza, mire megrázta a fejét.-Akkor rögtön utána kimegyünk, de előtte egyél még-mondtam.
Újabb barack szeletet adtam neki, mire arcon csókolt.
-Imádlak Casanova-mondta halkan.