Cathyra

A lelkem miatt? Mit akar ez jelenteni? Nem tudtam igazán elgondolkodni ezen. Az egyik sárkány finoman megbökte a kezem,mire le néztem. A kis tűzsárkány volt az. Fejecskéjével a fal felé bökött mire oda fordultam.
Egy öt éves forma kislány állt ott lehajtott fejjel kezében egy apró halott sárkány test volt.
-Ki az ott?-kérdezte Jhon.
-Az egy lélek,de... A sárkány nagyon is valóságos lépett mögém apám.
-Miledy-mondta Water.
-Az a fiúkád aki meghalt?-kérdeztem vissza.
-Az a sárkány akinek a lelke a te testedben van. Ha nem tévedek az meg a te lelked ott...
-Nem lehet-néztem a kislányra.
Az felemelte a tekintetét. Ahogy szeméből eltűnt a tincs kicsi kori énemmel találtam szembe magam. Emlékek villantak fel. A fejemhez kaptam,majd össze estem.
******
Egy öt éves kislány ült az erdő közepén. Kezében egy repedt héjú kék tojás volt. Nem messze tőle felfegyverzett katonák voltak. Velük szemben egy horda lázadó állt felhúzott íjakkal.
-Nem akarunk titeket bántani,de ha ki kell a tojás végetek van.
A kislány magához szorította a tojást,majd még hátrább húzódott. A tojás megint repedt,majd az egyik része felpattant. A gyémánt keménységű héj a kislány tenyerébe esett. Az íjak pattanásig feszültek,majd mikor a kis sárkány a tojás maradékát is feltört ,ki röppentek. A nagyja lehullott a lány mellé. Azonban egy átrepült a sárkányon és a kislány mögötti fába csapódott be.
-Hercegnő! Kiáltották a katonák.
Hiába rohantak oda a lány és a sárkány  meghaltak. Mind kettejük lelke apró gömbként szált a magasba. A sárkány teste semmivé vált,ahogy a lányka lelke is. Azonban olyasmi történt amire senki nem számított. A lány testébe szállt a kis sárkány lelke. A lányka azonnal meggyógyult. Mikor kinyitotta a szemét zöldé vált az írisze.
-Ki vagyok én?
******
Rémülten pattant fel a szemem. Jhon aggódó tekintetével találtam szembe magam,de most nem érdekelt. Fel támaszkodtam,majd a lélekhez mentem.
-Mit tegyek?-kérdeztem,de már tudtam a választ.
Emlékeztem,hogy mi is volt mindig a legnagyobb igényem,amit eddig csak Jhontol kaptam meg.
Letérdeltem a saját lelkem elé,majd átkaroltam. Meleg bizsergés futott rajtam végig,majd egy fény ár vett körbe minket.
Virágos réten álltunk. A kislány ugyan abban a ruhában volt mint mikor a baleset történt,én viszont a sárkány szárnyakat viseltem.
-Ideje vissza cserélni a testeinket-mondta.
-Vissza kapom a saját alakomat is?
-Valószínűleg igen. Nem tudom mi lettem volna ennyi idősen,de...
-Lehet,hogy vissza térek abba a formába mit soha nem szerettem?
Bólintott,mire elszomorodtam. Végig néztem a duci kislányon,és ijedten gondoltam arra,hogy ez én vagyok.
A kicsi kinyújtotta a kezét felém. Önkéntelenül is felé nyúltam. Ujjaink össze értek és akkor a kislány halványodni kezdett.
-Már nincs benned semmi ami olyanná tehetne mint akkor voltál-nevetett.
Sárkány szárnyaim eltűntek helyette az apától kapott báli ruha lett rajtam. A kislány hátán kék szárnyak jelentek meg,majd bőre pikkelyessé vált. A következő pillanatban egy Ice Catnél magasabb sárkány orrát simogattam.
-Hiányoztál Hime-mondta.
-Milydi-nevettem.
Ő volt az első sárkányom még se emlékeztem rá tizenegy évig.
******
Kinyitottam a szemem. Már nem a kislányt öleltem hanem a kis kék sárkányt. Ahogy a szemébe néztem tudtam,hogy már nincs bennem a lelke, még is...
"Ideje a sárkányok felszabadításának. Mit szólsz nővérke?"-kérdezte.
Bólintottam,majd fel álltam. Felraktam a vállamra,közben hívtam a testvérkéit.
-Cathy?
-Ne haragudj apa,de most nem érek rá. Ideje a cicusokat kiengedni.
Felszaladtam a keltetőbe. A három sárkány bébi a karomba vágta a körmeit,de nem érdekelt. Jhon ott rohant a nyomomban.
Ice Cat fájdalmas tekintettel nézett rám az energia elvonó pajzs mögül.
-Mindjárt kiszabadítalak.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte drágám.
-Ha hirtelen kap nagy mennyiségű energiát szét robban a pajzs-mondtam.
Fel emeltem a bal kezem és éreztem,hogy az energia össze gyűlik benne. Jhon mögém lépett,majd a kezem alá tette a kezét. A közös erőnk páraként kavargott a tenyereink között,majd egyszerre tőrt ki.
Az Ice Cat-et körülvevő burok megremegtetett,majd szilánkokra tört. A sárkányom megrázta magát,majd kimozdította a tagjait.
-Ez így jobb-mondta.
Mosolyogva néztem rá,majd az apjához fordultam. Freedom körül kicsit nehezebb volt a pajzs eltüntetése,de Jhonathannal közösen sikerült. A sárkány megbökött az orrával,majd a négy fiókáját is üdvözölte,csak utána ment az udvarra.
McQeen könyörgőn nézett rám.
-Szívesen itt hagynálak ugye tudod?
Remény vesztve lehunyta a szemeit. Megadta magát. McQeen a büszke sárkány megalázkodott előttem. Össze gyűjtöttem az erőm,majd az ő burkát is megszüntettem.
-Köszönöm-mondta.
-Ne köszönd! Menjünk- fordultam Jhon felé.
Ő csak mosolygott és átkarolta a derekam,majd arcon csókolt.-Mire készülsz?-kérdezte ahogy kimentünk az udvarra.
-A nagybátyám halálára.
-Benne vagyok-mondta.
Felszaladtunk a vár falra. A három kis sárkány mellettem röpködött. Ice és Fire felmászott mellénk. A sárkányom látványa megrémítette a lázadókat. Zúgolódtak a várfal alatt.
-Izgi parti lesz az már biztos-mondta Darkos.
Nem kellett hátra fordulnom,hogy tudjam a feje mögöttem van. Jhon megfogta a kezem,de nem szólt semmit.
-Fel kéne pörgetni a bulit.
Oldalra néztem. Water izgatottan toporgott Freedom mellett.
-Akkor ne várjuk meg,hogy ők kezdjék... Darkos csinálj úgy,mintha már nem érdekelne a többiek épsége-kértem.
-Cseles...-mondta,majd eltűnt a vár fal mögött.
-Arra gondolsz amire én?
Felnéztem apa szemébe,majd mikor elkaptam a gondolatait bólintottam.
-Freedom ideje Blackhorses módra takarítani!-kiáltotta.
Mielőtt Jhon bármit kérdezett volna megcsókoltam és elengedtem a kezét. Ellöktem magam a vár falról és Water felé ugrottam. A nőstény hátán nyereg és kantár fogadott.
-Na ne hülyéskedj már! Nyereg és kantár? Én nem élek ilyesmivel-nevettem.
-Jobb is... Utálom a nyerget.
A kék sárkány eltüntette a felszerelést én meg megkerestem a legbiztosabb fogást a nyakán. Freedommal egyszerre emelkedtek a magasba,majd körözni kezdtek a vár fölött. A lázadók megrémülten húzták össze magukat.
-Ideje a fürdetésnek-mondtam.
Water bedőlt jobbra. Szárnyai hártyás bőrrétege felizzott,majd remegés futott végig rajta. A nyakára dőltem,így a szájából feltörő lángoktól védve voltam. Water egy felhőbe lőtt,majd eltűnt a pamacsokba. Éreztem a vízcseppeket a bőrömön. Egy szél örvénybe kerülve magamhoz hívtam Cat-et,majd leugrottam Water hátáról. A kék sárkány ijedten kapott utánam,de ki csúsztam a karmai közül.
-Jég zivatar-súgtam magam elé.
Egyik tenyeremből víz a másikból jég tört elő. Ice Cat a lázadók számára várratlanul csapott le értem. Hiába volt fekete mágiájuk Cattel a pajzsukat megcélozva sikeresen támadtunk.
A semmiből tört elő Fire, hogy védjen minket.
-Ki hagynál a buliból?-kacagott Jhon.
Felnevettem. Megpaskoltam Ice nyakát,mire ő dugóhúzó mód pörögni kezdett lefelé. Körülötte megfagyott a levegő,pont mikor az anyja mágiája működésbe lépett. Az eső jéggé fagyott és apró szilánkokká válva zúdult a lázadók felé. Ice a becsapódás előtt kifeszítette a szárnyait,majd fel emelkedett. -Örült vagy,de ezért szeretlek!-kiáltotta Jhon.
-Maradjmár Casanova-nevettem.
Tekintetettemmel a nagybátyámat kerestem,de nem találtam. Hangos üvöltést halottam,mire oda fordultam.
Darkos hatalmas teste csapódott le mellettünk. Hatalmas pajzsként felfogta a nekem szánt átkot. Pikkelyeiről lepergett az átok. Ahogy a hátam mögé ereszkedett megláttam a nagybátyám. Éppen egy újabb adag átkot készült felém küldeni.
-Ezt nem hagyhatjuk. Gyerünk Cat!
Finoman megrúgtam az oldalát,mire megindult. Három apró gömb jelent meg mellettünk,majd alakot öltve jöttek velünk. A három fióka ereje bizsergette a jelem.
-Ezt nevezem elsöprő erőnek!
Nagybátyám nevetése felforgatta a gyomrom. Jhon ott volt mellettem. A jelenléte erőt adott.
-Na itt a kis mátkapár? Engem meg se hívtatok az esküvőre?... Szégyen...
Hangja gyűlöletet ébresztett fel bennem,és egy mélyen szándékosan elzárt emlékfoszlányt.
"Úgy szeretném ha te lennél az anyukám Cathy."
Krissz  utolsó szavai voltak ezek. Az értelmetlen halála előtti nap mondta még nekem.
Ez a mondat lebegett az elmémben,mikor leugrotta Ice hátáról és kardot rántottam.
Ahogy a pengék össze csaptak újabb kívánságok halk hangjait halottam.
"Vigyázz Cathy cica magadra,és kérlek mindig emlékezz ránk!"-könyörgött az idősebb bátyám a halálakor.
"Kérlek,ne zárd el magad a világ elől!"
Az egy évvel idősebb testvérem kérése tűzként vájt belé,hiszen mást se csináltam,csak bezárkóztam.
Az emlékek úgy törtek fel,ahogy a haragom nőt. Minden penge csapásomra jutott egy emlék.
"Bárcsak apa bízna az alakváltókban. Nővérkém ugye keresel,majd eggyet?"
Húgom kérésének még tizenhárom év múlva se tettem eleget.
"Bíz azokban akik szeretnek,és akiket te szeretsz!"
-Bízom bennük-mondta anyám hangjára,majd lecsaptam.
Az acél szikrát vetett az acélon. Az erőm a tetőfokára hágott. A nagybátyám egy pillantással volt gyorsabb,de ez elég volt.
A fekete penge mélyen belém hatolt.
-Meg vagy-súgta a fülembe,majd kirántotta a kardot.
A sebhez kaptam,miközben térd re rogytam. A tehetetlenség könnyei marták a szemem,ahogy felnéztem rá. Csapásra készen felemelte a kardját,majd lendítette azt.
Csak Jhonra akartam emlékezni,így lehunytam a szemem és az első találkozásunktól a csatáig mindent felelevenítettem.
Valaki oldalról elkapott,és nagy lendülettel arrébb taszított. Egy pillanattal később a nagybátyám kardja a helyemre csapódott.
-Tigris... Tigris kérlek nézz rám-halottam Jhon könyörgését.
Lassan kinyitottam a szemem.
-Ne merészelj itt hagyni-súgta rekedten.
Kezét a hasamra tette,közben lángok vettek körül minket.
-Az erőm semmit se ér ha te nem akarsz meggyógyulni... Fel ne merd adni!
Válaszolni nem bírtam,de csak megkapaszkodtam benne. Éreztem,hogy a sérült szerveim össze forrnak,és enyhe fáradtság vesz rajtam erőt. Jhon a homlokát az enyémhez nyomta,én meg átcsusszantam a feketeség birodalmába.
*********************************************************************************  Az ágyamban feküdtem a hátamon. Azt rögtön tudtam,hogy valaki átöltöztetett,mert háló ing volt rajtam. Kicsit moccantam,mire megnyekkent az ágy. Mellettem besüppedt a matrac,majd egy meleg kezet éreztem az arcomon.
-Cathyra?
Mióta szólít Casanova a teljes nevemen?
-Még  most is alszol...
Mély sóhaj,majd Jhon arcon csókolt.
-Ébren vagyok-motyogtam,majd felnyitottam a szemem.
Jhon kék szeme megkönnyebbülten csillogott.
-Aggódtam érted-súgta.
Mocorogni akartam,de nem ment.
-Nyugalom... Hetekig nem tértél magadhoz. Nem voltál eszméletlen,mert motyogtál,de akkor is...-Jhon a hasamra tette a kezét,majd folytatta.-Aggódtam értetek.
-Értünk?
-Értetek...-kicsit közelebb hajolt,majd folytatta.-Mikor felhoztalak az orvos csinált egy ultra hang képet,hogy megbizonyosodjon róla,teljesen össze fórt a belső sérülésed is. Sérülés nem volt,de az ultra hang kimutatta,hogy terhes vagy...
Hangja fátyolos volt,de éreztem benne,hogy mit érez,hogy mit jelent ez számára.
Homlokát az enyémnek támasztotta. Éreztem,hogy az öröm könnyei végig folynak az arcán,majd az enyémre csöppennek.
-Nagyon szeretlek-súgta.
Nem tudtam mit felelni. Jhon megérezte,mert rám nézett.
-Nem is örülsz,hogy gyerekünk lesz?-kérdezte félve.
-De,csak... Mi lett a nagybátyámmal?
-Elmenekült... Nem fogom hagyni,hogy bántson titeket.
Jhon lefeküdt mellém,majd segített felé fordulni.
-Ha csak a közelünkbe ér nem állok jót magamért. Nem hagyom,hogy a Szerelmem és a még meg nem született gyermekemnek félnie keljen-mondta határozottam,majd megölelt.