Csend honol a szobában, ami már csak azért is fura, mert az utóbbi időben rengetegszer fel ébredtem arra, hogy Cathy morog mert fáj a hasa ha arra fordul. Most félig az oldalára fordulva pihent, fejét a karomon nyugtatva, kezét a nyakam másik oldalán tartva.
Tompán érzékeltem Fire Dog jelenlétét, ami arra utalt, hogy most is éppen vadásznak Ive Cattel. Még mindig furcsa volt, hogy ennyire eltávolodik tőlem,de nem veszem észre. Azonban ő is tudta, hogy nem hagyom magára Cathyt. A nagybátyja még mindig nem adott semmi jelet magáról. Ha tudtam volna konkrétan, hogy merre van akkor elindultam volna felkutatni, de így nem hagytam magára kedvesem. Túlságosan féltem attól, hogy az az őrült megtalálja és olyasmit tesz vele amibe bele is halhat. Abba bele se mertem gondolni, mi lesz Cathyből ha ő életben marad, de a baba meghal.
Kettőnk közül valószínűleg ő roppanna hamarabb össze. Krissz haláláért még mindig okolta magát, pedig nem ő tehetett róla.
-Jhon-motyogta, miközben még közelebb bújt hozzám.
Homlokon csókoltam, majd egy kósza tincset kihajtottam az arcából. A hold fénye megvilágította a bőrét, felfedve az apró hegeket, melyek még a nyakán maradtak. Még emlékeztem milyen volt mikor először fúrtam a nyakába a fejem pusztán csak játékból. Csak játszottam vele mint a többi lánnyal, közben észre se vettem, hogy mit jelent nekem a személye.
Megrebbent a szempillája, majd kinyitotta a szemét.
-Szia-motyogta kábán.
-Szia ugye nem én ébresztettelek fel?-kérdeztem halkan.
-Nem tudom...Nem te voltál. A picike szerintem unatkozik odabent-mondta, közben a hátára feküdt.
-Te is unatkoznál a helyében-nevettem, de azért a hasára tettem a kezem.
Mint mindig most is kicsit össze rezzent ettől a mozdulattól, de aztán megnyugodott. Bár már lassan a hetedik hónapban volt még se nagyon gömbölyödött a hasa.
-Au tényleg nagyon eleven valaki-nevettem, ahogy a baba rúgott egyet.
Cathy nem szólt semmit, csak a kezét össze fonta az enyémmel. Halk nyögés szakadt fel a torkából, ahogy a pici megint rúgott. Én csak kuncogtam, majd kihúztam a feje alól a kezem és fel ültem. A két oldalánál megtámaszkodtam, a hálóruháján keresztül megcsókoltam a hasát.
-Ne olyan hevesen pöttöm. Anyunak ez fáj ám-mondtam.
Feljebb emeltem a fejem, majd az alkaromra ereszkedve Cathy fölé hajoltam.
-Annyira szeretlek mondtam már?-kérdeztem elhaló hangon.
-Hm... Hány lánynak mondtad már előttem?-kérdezte halkan.
-Szerintem egynek, de azt nem gondoltam komolya-válaszoltam, majd megcsókoltam.
Éreztem, hogy mosolyog, majd átkarolta a nyakam. Tudtam hol a határ, így mielőtt nagyon elmélyült volna az a csók elhúzódtam. Zöld szeme mint mindig most is csillogott, bár most némi fáradság is volt benne.
-Próbálj meg pihenni-súgtam.
Vissza feküdtem mellé, mire megint a kinyújtott karomra tette a fejét. A hasára vonta a kezem, majd az ujjainkat megint össze kulcsolta.
-Jhon... Énekelnél megint nekünk? Attól mindig nyugodtabb-kérte halkan.
A homlokának támasztottam a fejem közben halkan dúdolni kezdtem. Tudtam, hogy elsősorban őt nyugtatja meg az ha éneklek, de vele együtt a baba is megnyugodott. Cathy hamar újra álomba merült, de a picurka még néhány percig mozgolódott.
Csak akkor aludtam el én is mikor már mind ketten nyugodtak voltak.
A reggel a szokásos módon indult. Cathy percekig szédült, ahogy fel ült, majd miután jobban érezte magát elment letusolni. Nem tudtam miért vette fel ezt a szokást, de az biztos, hogy mindig jobban érezte magát utána.
A reggeli megint más tészta volt. A gyomra gyakran nem bírta megemészteni az ételt. Ilyenkor elég rosszul volt, főleg ha azt néztem, hogy mennyit szenved tőle. Fájt látni, hogy annyira megviseli a terhesség, bár ő mindig mosolygott csak.
Ez a reggel is olyan alaklom volt mikor mg egy pohár vizet is alig bírt meginni. A gyomra alapból össze volt szűkülve az elmúlt három évben míg nem voltam vele, de a mostani állapotában hiába szeretett volna enni nem ment neki. Ha az apja ránézett csak annyit látott, hogy nincs étvágya, meg hogy fáradt. Pedig ha tudta volna, hogy mikor Cathy a vállamra hajtja a fejét, miket él áll jobban aggódott volna érte.
Kis Tigris egész testében remegett most is, ahogy a fájdalmait próbálta elrejteni az apja elöl. Az asztal alatt megszorítottam a kezét, közben felé nyújtottam egy falat kaját. Szemlátomást a barack azon a napon nem okozott neki gondot, ami már csak azért is megkönnyebbülés volt, mert előző nap felfordult a gyomra tőle. Nem volt sok, de legalább evett valamit.
-Reggeli után kimegyünk a sárkányokhoz? Hiányzik már a macska család-súgta halkan.
-Igen, de nem szeretnél előtte kicsit pihenni?-kérdeztem vissza, mire megrázta a fejét.-Akkor rögtön utána kimegyünk, de előtte egyél még-mondtam.
Újabb barack szeletet adtam neki, mire arcon csókolt.
-Imádlak Casanova-mondta halkan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése