Cathyra

Jhon a lépteit hozzám igazította. Annyira rég voltam már kint a szabadban, hogy kicsit elcsodálkoztam azon, hogy mennyire rendbe tudták tenni a várfalat a csata után. A sárkányokkal eléggé sok kárt tettünk benne. Ice Catre és Fire Dogra a toronyban találtunk rá.
Cat boldogan dugta hozzám a fejét, majd csak mosolygott rám.
-Már hiányoltalak-súgtam neki.
-Én is téged, de olyan sokszor vagy mostanában beteg-mondta, majd Jhonra nézett aki lelkesen beszélgetett a párjával.-Bocsi, hogy nem látogattalak meg, de...
Finoman felemelte a farkát, majd óvatosan beljebb tolt a teste mellé. Négy különböző színű tojást láttam közvetlenül a hasa alatt. Ahogy megfordultam csillogó szemével találtam szembe magam.
-Oh Cat... annyira örülök neked-mondtam.
Orrához hajoltam, és élveztem ahogy az ismerős energia átáramlik belém. Hirtelen nagyon is éhesnek kezdtem érezni magam. Akkor jöttem rá, hogy mitől is szenvedek annyira. A kapcsolatom a sárkányommal túlságosan is erős volt így amikor kicsit eltávolodtunk egymástól az engem nagyon legyengített. Nem lettem volna annyira kimerült, ha legalább a kistestvérei ott vannak, hogy erőt adjanak, de mivel őket az anyjuk képezte ki éppen így nem volt sok energia forrásom.
-Köszönöm Cat-súgtam.
-Örülök, hogy legalább feltudsz most már állni...
-Na jó Ice Cat! Hova dugtad el a feleségem?-hallottam Jhonathan hangját.
Csak ekkor jöttem rá, hogy Cat teljes testével körbe vett, pont mint régen.
-Fejbe csapom-jelentette ki Cat.
-Meg ne próbáld!-figyelmeztettem nevetve.
Kicsit felemelte a fejét, mire kibújtam alatta.
-Cat lennél kedves fel emelni a farkadat is?-kérdeztem.
Torokhangon felnevetett, majd kiengedett a teste gyűrűjéből. Ahogy kiértem úgy fordult, hogy a farka körbe ölelje a tojásokat, de engem is érintsen vele.
-Már azt hittem nem enged el... Nem tudom mit csináltál vele, de, hogy jobban nézz ki az én kis Tigrisem az biztos-mondta Jhon miközben magához húzott.
Annyira gyöngéden tartott, hogy bármikor elhúzódhattam volna, de nem tettem. Helyette amennyire lehetett még közelebb bújtam hozzá.
-Na és fiú vagy lány?-kérdezte Fire, miközben letelepedett Ice háta mögé.
Farkával óvón körbe ölelte a sárkányom.
-Szerintem lány,Cathy jobban szeretné ha fiú lenne-mondta Casanova miközben a hátam simogatta.
A szemem forgattam a kijelentésén, mire Ice felmorgott. Szabályosan ki nevetett minket, de bölcsen hallgatott. A hasam hangosan kordult mire elvörösödve elhúzódtam Jhontól.
-Szerintem valaki éhes-mondta Cat.
-Éhes vagy?-kérdezte Jhon boldogan.
-Kicsit- válaszoltam,mire megfogta a kezem és elkezdett kifelé húzni.
Még időm se volt elköszönni Ice Catéktől már újra az étkezőben voltunk. Bárhogy tiltakoztam drágám hozatott nekem egy jó nagy tál csokis müzlit.
-De muszáj enned. Ha nincs benned semmi kaja csak rosszabbul leszel... Aggódom miattad-mondta a tiltakozásomra válaszul.
-Tényleg jobban vagyok. Cat ereje volt a kulcs ahhoz, hogy jobban legyek.
-Remek akkor most egyél is-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.
Bár határozottan csenget a hangja a mosolyát nem tudta eltüntetni az arcáról. Végig nézte ahogyan eltüntetem a tál müzlit, amitől nem fordult fel a gyomrom. jóllakottan dőltem hátra a széken, majd a hasamra tettem a kezem. A picurka most nyugodt volt éppen.
Szinte észre se vettem, hogy párom át ül mellém, amíg át nem karolt.
-Végre egészségesebb a színed-súgta.
Nem hagyott válaszra időt, óvatosan megcsókolt, majd újra. A szívem vadul kalapált, de tudtam nem fog illetlenséget csinálni az étkezőben, sőt a szobánkban sem. Túlságosan vigyázott rám ahhoz, hogy olyasmiket tegyen amik a terhességemhez vezettek. Átkaroltam a nyakát, majd hagytam, hogy felemeljen a székről.
-Hova megyünk?-kérdeztem csendesen.
-Csak a könyvtárba-mondta.
Hagytam, hogy felvigyen oda, nem kérdeztem, hogy miért akar éppen ott leni. A könyvtáros lány csak biccentett felénk, majd vissza mélyült az aktuális könyvébe. Jhonathan tovább ment a könyvtár eldugottabb részére. Azt hittem le tesz a kedvenc fotelembe, de helyette, maga ült oda le. amennyire a hasam engedte magához húzott, majd a vállamra fektette a fejét.
-Emlékszel az első alkalomra, mikor ilyen közel volt a fejem a nyakadhoz?
-Soha nem felejtem el. Szabályosan zaklattál-nevettem.
-Aham én úgy emlékszem, hogy spontán próbálgattam, hogy a csapatársam mennyit enged meg nekem. Véleményem szerint nem nagyon tiltakoztál, mikor megcsókoltam a nyakad.
-Lefogtad a kezem és mellé még a lábamra is térdeltél! Ezt nem nevezném ferplaynek-nevettem.-Oh, hogy mennyre haragudtam rád miatta.
-Szerintem az első benyomásunk mind kettőnknek az volt, hogy utáljuk a másikat...-keze a hasamra tévedt, majd apró köröket kezdett rajta rajzolni-Gondoltad volna, hogy egy nap teljesen önként ülsz az ölemben, miközben én a hasad simogatom?-kérdezte csendesen.
-Soha nem gondoltam rá az első hónapokban, azonban most...
-Most a feleségem vagy és a kisbabánkat hordod a szíved alatt. Erre gondoltál?
Csak bólintottam, közben közelebb hajoltam hozzá. Homlokunk össze ért lélegzetünk össze vegyült. A kezem alatt éreztem erős szíve lüktetését mely pont ugyan abban a ritmusban vert mint az enyém.
-Szeretlek-súgtam, mire a keze görcsösen bele markolt a pólómba.