Jhonathan

Az éjszaka közepén arra ébredtem, a kastély őrei kiabálnak a várfalon. Cathy néhány pillanattal később ébredt mint én és szinte rögtön felhúzta a köntösét.
-Maradj, majd én megnézem, hogy mi történik odakint-mondtam.
-Ha te mész akkor én is-makacskodott.
-Nem volna jó, ha alaptalanul felizgatnád magad. Maradj-kértem.
Ellenkezni akart, de ekkor finoman megcsókoltam. Tudtam, hogy a váratlan csókjaim mindig meglepik, így kihasználtam a mostani meglepődöttségét is, hogy kimenjek. Útközben össze találkoztam az apjával, aki szintén a várfalhoz tartott.
-Felség!-kiáltotta az egyik szolgáló.-Valaki a kastély elé kikötözött egy Alakváltót, rajta azzal az üzenettel, hogy "A Következő a Kombó lesz"-mondta remegő hangon.
-A Kombó? De azt csak azokra mondjuk akik négy különböző sárkánynak a gazdái...-mondtam, majd megtorpantam.
-Cathy!-kiáltottuk egyszerre, de én már futottam is vissza.
Szinte betörtem az az ajtót. Cathy a szoba közepén állt, de nem volt egyedül. Egy magas férfi befogta a száját, kezeit a testéhez szorította. Szerelmem szeméből könnyek csordogáltak, ami arra engedett következtetni, hogy a hasán átfutó kar túlságosan szorosan foglya a hasát.
-Enged el!-mondtam kétségbe esetten.
-Szeretnéd mi? Az uram parancsa, hogy okozzak nektek szenvedést... Hm ez vajon elég?
A férfi keze megfeszült Cathy hasán, mire ő fájdalmasan össze szorította a szemét. Torkából fájdalmas sikoly tőrt fel, bár a férfi keze nagyon sokat elnyomott belőle.
-Hagyd abba!-kértem elszoruló torokkal.
-Még el se kezdtem. Ha csak megpróbálja bármelyikőtök hívni a sárkányát, vagy az erejét akarja használni megölöm-mondta fenyegetően.
Hagytam, hogy a bal kezem körül örvénylő tűz a semmivé foszoljon. Tehetetlenül néztem ahogy Cathyt fogva tartja. Lukas tehetetlenül káromkodott a hátam mögött.
-Mit akarsz mit tegyek?
-Már mondtam. Az uram azt akarja, hogy szenvedjetek... Hm elég csinos anyuka lenne-mondta.
Kicsit lehajolt, majd fejét belefúrta Cathy nyakába. Ő tehetetlenül vergődőt én meg felmordultam. A férfi lassan végig nyalta a nyakát, majd megint rám nézett. A kezem ökölbe szorult, de kontrolláltam magam. Csak én nekem lett volna szabad Cathy nyakát megnyalni, senki más még csak hozzá se érhetett volna erre meg kénytelen voltam nézni, hogy az a kéjenc fogdossa a testét és azt csinál vele amit csak akar.
Cathy szemei kipattantak, majd még jobban igyekezett, hogy kiszabaduljon.
-Nyughass már-mondta a férfi.
A következő pillanatban fel üvöltött, majd elkapta a kezét Cathy szájától.
-Harapsz te kis macska! Na várj csak...
Cathy kezén fel izzott a jele, mire a férfi mindkét kezével eltakarta az arcát. gyors utána kaptam, de mielőtt magamhoz húzhattam volna a férfi elkapta a derekát, majd a falhoz vágta.
-Cathy!
Mielőtt még csak egy lépést tehettem volna, a férfi Lukassal és a cseléddel együtt a másik falhoz vágott, majd lábbal a hátára fordította Tigrist.
-Nyugi ebbe nem fogsz belehalni-mondta, majd hasba vágta.
-Ne!-kiáltottam, de már késő volt.
-Köszönöm a szórakoztatást-mondta a férfi, majd eltűnt.
Cathy a földön feküdt. Kezét a hasához szorította és egész testében remegett. Térdre rogytam mellette, majd óvatosan a karomba emeltem. Szája szélén vér csordogált és szinte biztos voltam benne, hogy a baba nem bírta ki ezt az ütést.
-Tigris-mondtam halkan.
Könnyek folytak ki a szeméből, de nem szólalt meg. A vállamba fúrta a fejét, közben belém kapaszkodott.
-Lukas! Szólj az orvosnak!-kiáltottam, majd felemeltem a párom.
Mire leértem az orvosi vizsgálóba a doktor is ott volt. Kizavart minket a vizsgálóból, majd hívta az asszisztensét. Nagyon sokáig járkáltam a vizsgáló előtt. Rosszabb voltam, mint a területét védő kutya. A hajnal eső sugaraira megtorpantam. Kezem remegett és ahogy néztem egy könnycsepp csöppent rá.
Gyorsan letöröltem, majd a nyíló vizsgáló felé fordultam. Az orvos arca elárulta, hogy a sejtésem igaz volt. Intett a fejével, mire minden kérdés nélkül bementem.
Cathy összetörten feküdt az ágyon, de ahogy megérezte, hogy ott vagyok felkapta a fejét. Szó nélkül mellé ültem, majd a karjaimba vontam. Nem kellett semmit mondania tudtam. Zokogásban tört ki, majd a karomba csimpaszkodva közelebb húzta magát hozzám. Óvatosan a derekára tettem a  kezem, majd a könnyeimmel küszködve elkezdtem gyógyítani. Bár éreztem, ahogy a sebei beforrnak, de tudtam, hogy a lelki sebeit nem fogom egykönnyen begyógyítani.
-Itt vagyok Kicsim-súgtam.
-Jhon...
Zokogása erősödött, mire belőlem is kitört a sírás.