Cathyra

A szél vadul tépte a köpenyem, és kiszárította arcom azon részét, melyet nem védett a maszkom. A várfalon állni nem volt bölcs dolog, de éppen nem volt semmi más dolgom.  Az akadémián belül néhányan éppen a másik oldalukra fordultak. Csak én voltam teljesen éber.
A telihold fénye megvilágította az esti tájat. Mögöttem és alattam az öreg épület komorságba burkolózva állt. A fény ablakpárkányok és ereszek ezüstösen csillogtak, miközben az öreg kövek továbbra is komorak maradtak. Néha még az ezüstös csillogást is megtörte egy-egy karom szántás vagy fekete hamu maradványa. Ezek többsége a nagyképû ifjú lovasoktól származott, akik nem számoltak a természet erejével, így neki csapódtak a falaknak. Vállamon az apró társam csak csendesen figyelte a gondolataimat. Velem ellenben õ már várta a következõ napfelkeltét.
Tudtam másnap el kell hagynom az akadémia területét. Mindig erre vágytam, de azt megalázónak tartottam, hogy bár van saját sárkányom, nem az ő hátán megyek el hanem egy másik lovas társán. Ice Cat még túl kicsi volt ahhoz, hogy a hátán elbírjon. Ami azt illeti még csak akkora volt mint egy macska.
Sokan piszkálták a méretei miatt,de ha egyszer kieresztette a karmait inkább visszaszívták amit mondtak. A környékben élő lázadók tudták, hogyha az akadémia minket küld jobb meghúzni magukat.
Azonban eljött a nap amikor elkerülünk a környékről. Idegen vidékeknek néztünk elébe, és mindketten tudtuk, hogy sok kalandban lesz részünk. Az azonban nagyon rosszul esett, hogy nem engedték, hogy a saját lábamon menjek a kijelölt országrészre.
Nem nekik ide kellett hívni valakit aki majd elvisz oda. Nincs ennél megalázóbb.
Ice Cat megbökte az arcom mire felé fordultam. Ő csak az égféle nézett, így követtem a tekintetét. Egy fekete pötty közeledett felénk. Összeszorítottam a kezem, majd megfordultam, és be mentem a kastélyba. A holmim az aulában várt rám. Felkaptam szabd vállamra zsákom, az íjam meg szorosan fogtam magam mellett.Idegesen ütögettem a kardom hüvelyéhez. Ahogy a két bőrből készült fegyvervédelem össze ütközött tompa puffanást hallatott.
-Black!-kiáltotta a mester odakint.
A szemem forgattam, majd kimentem a főkapun. Kint egy tűzvörös sárkány fogadott minket. Hatalmas nyereg volt a hátán, és egy nagy bőrkantár. Borzongás futott végig rajtam, ahogy felénk fordult.
A tekintetem össze kapcsolódott egy pillanatra, majd elkaptam, mielőtt a lelkébe láttam volna. Mikor Ice Cat kikelt nekem a tojásból egy olyan képességet kaptam ami néha nagyon zavaró tudott lenni. HA valaki szemébe néztem legyen az sárkány tünde vagy ember, akkor láttam a lelke legféltettebb titkát, és ez által olvasni tudtam a gondolataiban. HA megnyitottam a kapcsolatot kölcsönösen tudtunk gondolatban kommunikálni.
-Balck hadd mutassam be neked a jövőbeli csapatársad. White-ot.
A mester egy magas fiúra mutatott, aki megvetően mért végig.
-Mondták, hogy apró vagy, de ennyire?
Össze húztam a szemem, de nem válaszoltam. Nem tagadom jól nézett ki, de már rögtön megállapítottam, hogy egy arrogáns bunkó. Ráadásul tűzelemű! Kinek az ötlete volt egy jégeleműt összezárni egy tűz eleművel?!
A fiú vagy százkilencven centi volt, hozzám képest egy óriás (nem csoda hiszen alig vagyok százhatvan). Szikrázó kék szeme volt, és emellett jó hosszú vöröses haja, amit felkötve hordott.
-Komolyan ezt a pöttömöt sózzák a nyakunkra? Azt hittem a legjobb harcost küldik a tartományba! Erre fel kiderül, hogy egy pöttöm kék hajú lányka az akinek nincs egy éves a sárkánya. Szép mondhatom.
-Csak, hogy tud Ice Cat Tíz éves és nem egy!-mondtam halkan, annál nagyobb méreggel a hangomban.
-Nem úgy néz ki-mondta a fiú, és végig nézett rajtam.
-A macska sárkányok lassan nőnek-mondta a mester.
-Ennyit a cicákról... Fire!-kiáltotta, mert a sárkánya fejbe vágta a farka végével.
Vissza nyeltem a kuncogásom, de Cat helyettem is megtette a magáét. Halk nyávogás szerű hangotadott ki ami nála felért a nevetéssel. A tűzsárkány ránk nézett, de szerencsére nem a szemembe. Végre megláttam a fajtáját. Kutya sárkányvolt.
Hirtelen bizsergés futott rajtam végig. Megdöbbenve láttam, hogy a fiún és végig fut a hideg, és szinte rögtön tudtam mi történt.
-NA NE!-kiáltotta mérgesen a fiú.
Cat dorombolni kezdett a kutya sárkány, meg közelebb hajolt hozzánk. Fejét óvatosan a sárkányomhoz dörgölte, majd finoman megbökött engem is.
-Ha jól látom a sárkány kapocs létre jött a sárkányaitok között-mondta a mester-mire elhúztam a szám és a fiúra néztem. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk.
Mély megvetés volt a szemében, ami nagyon bántott hiszen nem is ismert. Elfordultam, majd megvakartam a sárkánya fejét.
-Azt hiszem maradok a futásnál-mondtam halkan.