Körbe néztem a szobában. Nem volt nagy, de tudtam, ha Ice Cat nőni kezd a szoba követi a méreteit. A falak hófehérek voltak , és csak arra vártak, hogy fessek rájuk.
Ledobtam a zsákom a szekrény mellé, majd az erkélyre léptem. A kilátás gyönyörű volt, és ami kifejezetten tetszett az a hatalmas tó volt ami a kastélytól nem messze kezdődött. Legalább lesz hol gyakorolni Ice Cattal a repülést.
-Nem vagyok hajlandó leengedni a mi szintünkre! Majd szépen felgyalogol minden nap!-hallottam az alattam levő szintek egyikéből a fiú hangját.
Nem tudom kivel kiabált, de nem is érdekelt. Ha az uralkodó volt akkor azért nem, mert még csak arra se volt hajlandó, hogy bemutatkozzon, ha meg Lukas akkor meg egyáltalán nem érdekelt. Tisztában voltam vele, hogy tisztelnem kéne a férfit, de nem tudtam jó szemmel nézni rá. Lukas képes lett volna ott hagyni egy örült karmaiban, csak hogy a saját életét mentse. Ennek a nyomait örökre viselni fogom.
Bementem a fürdőbe, majd lehúztam a maszkom ami eltakarta a szemem alatti részt. Nyakamon árulkodó jelként izzott egy régi billog nyoma. Még kicsi voltam mikor egy nyakörv szerűséget raktak rám, hogy ezzel szolgasorsba kényszerítsenek. Nem tudom, hogyan szabadultam meg, és sikerült leszednem, de a helyén mai napig rózsaszín volt a bőr, hiszen minden fürdéskor felszakadt a seb.
-Szerinted hogyan gyógyíthatom be?-kérdeztem halkan Cattől.
A sárkányom rám nézett, majd megrázta a fejét. Persze hogy nem tudta. A nyakamon lévő csúnya seb öregebb volt mint a sárkányom. Arra is választ kellett volna már találnom, hogy miért nem nő a sárkányom, nemhogy erre.
Szárnyak susogása töltötte meg a levegőt, majd egy enyhe meleg légáramlat söpört végig a szobán. Ice Cat felugrott, majd az erkélyhez rohant, ahova éppen akkor szált le Fire Dog.
-Ugye nem zavarok?-kérdezte tisztelet tudóan.
Megráztam a fejem, majd elkezdtem kicsomagolni a zsákomból. Mikor a tűzsárkány beljebb jött érezhető volt, hogy a szoba igazodik a méreteihez. A kutya sárkány letelepedett a szoba sarkába, és csak nézte ahogy Cat körbe hízelgi.
-Sajnálom, hogy olyan faragatlan veled a barátom. Igazából nagyon rendes és nem tudom mi ütött belé-szólalt meg nagy sokára.
-Semmi baj. Már megszoktam.
Megvontam a vállam, majd a szoba egyetlen asztalához léptem. Felpakoltam a könyveimet, és a fegyvereimet elraktam a fiókba (amit lehetett), majd ledobtam végre a köpenyem. Minden szó nélkül levetettem magam az ágyra, és csak néztem a plafont.
Másnap reggel korán keltem, így volt időm még látni, hogy Fira Dog halk léptekkel ki megy és vissza száll a gazdájához. Mire felvettem a lovas ruhámat, a sárkányom is felébredt. Nesztelen léptekkel mentem végig a torony csigalépcsőjén. Mikor kiértem az udvarra beleszívtam a hajnali levegőbe.
Ice Cattal a vállamon mentem a kastély konyhájába. A szakács nő nagyon meglepődött mikor a sárkányomnak csak egy nagyobb szelet halat kértem magamnak meg egy szelet vajas kenyeret és tejet.
-Nem vagytok valami nagy étkűek-mondta kedvesen ahogy elénk rakta az ételt.
Megvontam a vállam, és bele haraptam a kenyérbe.
-Nos szóval te vagy az új Őrző. Marry vagyok a szakácsnő, de erre gondolom magadtól is rá jöttél. Remélem jól megleszünk-mondta és leült mellém.
-Cathyra Black. Általában Blacknak szólítanak-mondtam.
-Miért nem a keresztneveden?
-Mert könyörtelen vagyok, és fekete a lelkem.
-Nem hiszem el. Olyan csendes vagy, és annyira tisztelet tudó. Arról ne is beszéljünk, hogy visszafogott vagy. Nem hiszem, hogy sötét lenne a lelked.
Egy darabig hallgattam, majd megfontoltan megszólaltam.
-Pontosan hány darab Lázadó van a környéken?
Marryt meglepte e kérdésem.
-Nem tudom, miért?
-Minél hamarabb kerülnek rács mögé, vagy halnak meg annál hamarabb mehetek vissza az akadémiára. Tartok tőle nem vagyok itt szívesen látott.
Ha valamikor akkor most megleptem, de válaszolni már nem volt ideje, mert nyílt a konyha ajtaja. Már csak a melegedő hőmérsékletből tudtam, hogy a gyűlölködő csapattársam az.
-Jó reggelt Marry... Nicsak a Tenyérnyi Tigris már ébren van?-kérdezte gúnyosan.
Ökölbe szorítottam a kezem, és erőt vettem magamon, hogy ne menjek neki.
-Enye úrfi! Nem szabad így viselkedni egy lánnyal! A szokásos reggelit kéred?
A fiú csak bólintott, majd leült velem szembe Marry helyére. Nem nézett rám, és ennek örültem, bár legbelül nagyon fájt, hogy ennyire semmibe akar venni. A szakácsnő le tett elé egy nagy adag sonkát, majd vissza fordult felém.
-Nos és hogy tetszett az első éjjeled itt?-kérdezte.
-Nem tudom-mondtam.
-Na biztos álmodtál valamit...
-Nekem nincsenek álmaim. Azt a saját apám ölte ki belőlem, mikor megölte a testvéreim és az anyám-mondtam, majd fel álltam.-Köszönöm a reggelit. Cat gyere menjünk nézzünk szét a környéken!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése