Jhonathan

Most komolyan mondta amit mondott? Oké, hogy szörnyen kínos a csapatmunka egy lánnyal, de ez most komoly? Inkább futna, mintsem, hogy felüljön elém a sárkányomra?
-Nem vagy normális-mondtam őszintén.-Na jó inkább menjünk, mert a végén tényleg itt hagylak. Csak remélem, hogy tényleg jó Őrző vagy mint ahogy mondják.
Kifújta a levegőt, majd rántott egyet a zsákja szíján. Fire Dog megint a kis fehér sárkányhoz dörgölte az orrát, majd a lányra nézett. Nem tudom mit csinált az, de a sárkányom kinyújtotta a lábát,és hagyta, hogy felüljön a mancsára.
-Azt hitten indulni akarsz-mondta halkan.
-Viszlát-köszöntem, majd megfogtam a nyereg szíját, és felültem a sárkányom nyergébe.-Nem jössz inkább fel?
Nem válaszolt én meg rá hagytam. Finoman meghúztam a kantárat, mire Fire felemelkedett az akadémia területéről. Igazság szerint nem érdekelt, hogy a lány fázik e vagy sem. Bosszantott, hogy egy ilyen kis kék hajú, kétfajta zöld szemű lány a társam. Ha a sárkányára néztem nem hittem volna, hogy már tíz éve Őrző lovas.
Magamat ostoroztam, hogy miért nem figyeltem jobban oda sárkánytanon, de már mindegy volt. A sárkányom lelke össze kapcsolódott az övével, és ez annyit jelentett, hogy bizonyos mértékig én is össze voltam kötve a lánnyal.
A sárkányok közötti kötelék szent volt és szétszakíthatatlan. Ha valamelyik meghalt a bánatba belepusztult a másik sárkány is.
-Miért pont egy macska sárkány?-kérdeztem halkan.
Dog felmordult. Még nincs egy órája, hogy összekötötted és már nem tűri, hogy sértegessem a kis párját.
-Csak kérdeztem. Nem lehetett volna hogy más sárkányát lásd meg?-kérdeztem.
-Bunkó!-hallottam a lány suttogását.
Szóval a hallása éppen annyira jó mint az enyém. Remek egy okkal több, hogy utáljam. Nehezemre esett elfogadni, hogy a kijelölt tartományomban lesz még valaki akinek hasonló képessége van mint nekem. Én voltam a legjobb Őrző és nem akartam, hogy egy lány miatt veszélyben legyen ez a rangom.
Órák teltek el mire megláttam a tartomány urának kastélyát. Az öreg épület komor falai ismerősként köszöntöttek. A lovas szálló hatalmas külön álló tornya vidám fényben táncolt, miközben az ég felé nyújtózkodott.
Még az emlékeimben volt amikor a toronyban legalább húsz Őrző élt rajtam kívül. Igaz nem voltam több egy kiskölyöknél, de az emlék mélyen bennem volt. Ma már csak ketten éltünk.
Lukas és Freedom öregek voltak, de még volt bennük erő. Freedon macska sárkány volt. Gyönyörű zöld pikkelyei mindig csillogtak a napfényben. Ő azon kevés sárkány közé tartozott aki túl élte, hogy a társa fogságba került messze tőle. Csodáltam ezért őt is és lovasát is.
-Megjöttünk-mondta Fire.
Először azt hittem engem akar megerősíteni, de hamar rá jöttem, hogy nem hozzám beszél. Óvatos körözésbe kezdett a kastély körül, majd óvatosan leszállt a földre. A lány leugrott a lábáról, és kicsit elhúzódott tőle.
Leszálltam a nyeregből, majd az egyik oldalt lecsatoltam a szíjakat , melyek szorosra fogták a kantárat. A sárkányom megrázta magát, majd előre hajolt.
-Na végre, hogy itt vagytok. Már kezdtem aggódni értetek-hallottam a fiatal király hangját.
A magas barna hajú férfi kicsit volt csak alacsonyabb nálam. Négy évvel lehetett csak idősebb így nem zavarta, ha tegezem.
-Ugyan nem történt semmi se...
-Megint könnyelmű vagy-lépett mellénk Lukas.
A lány megdermedt mellettem, és mint aki kísértetet látott nézett a férfira. Zöld szeme zavarodottan csillogott.
-Szerbusz Lukas vagyok. Köszöntünk a birodalom nyugati részében-nyújtott kezet az idős katona, de a lány nem fogadta el.-Ha nem hát nem. Na és kit rejt a maszkod?
Erre én is kíváncsi lettem volna, de nem volt alkalmas az alkalom.
-Uraim had mutassam be a csapat társam Blacket-mondtam.
Tudtam, hogy elhúzom a számat, de nem érdekelt.
Lukas felvonta a szemöldökét, és nem tudom kinek szólt nekem vagy a lánynak. Az uralkodó lelkesen kezet rázott a lánnyal, majd a vállára tette a kezét, hogy beterelje.
Hangos fújtatás törte meg a pillanatnyi csendet, majd a fiatal férfi elkapta a kezét. Csak ekkor tűnt fel, hogy Ice Cat a lány haja alatt kuksol. Morgott és fújtatott közben karmaival az uralkodó felé kapott.
-Jól van na értem én a szép szót is nem kell úgy nekem esni-mondta az uralkodó, de nevetett.
Ice Cat haragosan nézett a férfira, majd vissza bújt a lány haja alá.
-Ice Cat!-hallatszott egy mély mennydörgés szerű hang, mire mindenki felkapta a fejét.
Fire Dog az időseknek kijáró módon összehúzta magát, én meg ösztönösen elé léptem, hogy megóvjam a dorgálástól, amit Freedomtól várható. A zöld macska sárkány azonban ügyet sem vetett rá.
Freedom előre hajolt, majd óvatosan felfújta a lány haját, és a annak hátához nyomta a fejét. Mély torokhangon dorombolni kezdett, mire meglepő módon válasz is érkezett rá, bár sokkal halkabban.
-Ismered azt a kis karmos jószágot?-kérdezte az uralkodó, közben egy zsebkendőt tekert a kezére.
-Persze. A lányom-mondta Freedom.-Ca...
Elhallgatott, mert a lány megcsapta a hatalmas fejét. Bár a mozdulatot nem láttam a pikkelyen csattanó kéz hangját hallottam. El kell ismerni ez bátor húzás volt tőle, de azt furcsának találtam, hogy Freedom nem mordult fel és esett neki ezért a tettéért.
-Szivós Cica-mondtam halkan a lányra célozva,mire az megpördült, és kibújt a sárkány feje alól, majd meg állt előttem.
-Ne hívj így-mondta össze szorított fogakkal.
-Nyughass Cica!
Megveregettem a fejét, mire ő gyomron vágott. Előre görnyedtem, de még volt erőm kötözködni vele.
-Bocsánat te egy Tenyérnyi Tigris vagy-mondtam, majd lassan kihúztam magam, és elkaptam a lendülő kezét.-Egy nagyon idegesítő Tenyérnyi Tigris-mondtam.