Az éjszaka közepén arra ébredtem, a kastély őrei kiabálnak a várfalon. Cathy néhány pillanattal később ébredt mint én és szinte rögtön felhúzta a köntösét.
-Maradj, majd én megnézem, hogy mi történik odakint-mondtam.
-Ha te mész akkor én is-makacskodott.
-Nem volna jó, ha alaptalanul felizgatnád magad. Maradj-kértem.
Ellenkezni akart, de ekkor finoman megcsókoltam. Tudtam, hogy a váratlan csókjaim mindig meglepik, így kihasználtam a mostani meglepődöttségét is, hogy kimenjek. Útközben össze találkoztam az apjával, aki szintén a várfalhoz tartott.
-Felség!-kiáltotta az egyik szolgáló.-Valaki a kastély elé kikötözött egy Alakváltót, rajta azzal az üzenettel, hogy "A Következő a Kombó lesz"-mondta remegő hangon.
-A Kombó? De azt csak azokra mondjuk akik négy különböző sárkánynak a gazdái...-mondtam, majd megtorpantam.
-Cathy!-kiáltottuk egyszerre, de én már futottam is vissza.
Szinte betörtem az az ajtót. Cathy a szoba közepén állt, de nem volt egyedül. Egy magas férfi befogta a száját, kezeit a testéhez szorította. Szerelmem szeméből könnyek csordogáltak, ami arra engedett következtetni, hogy a hasán átfutó kar túlságosan szorosan foglya a hasát.
-Enged el!-mondtam kétségbe esetten.
-Szeretnéd mi? Az uram parancsa, hogy okozzak nektek szenvedést... Hm ez vajon elég?
A férfi keze megfeszült Cathy hasán, mire ő fájdalmasan össze szorította a szemét. Torkából fájdalmas sikoly tőrt fel, bár a férfi keze nagyon sokat elnyomott belőle.
-Hagyd abba!-kértem elszoruló torokkal.
-Még el se kezdtem. Ha csak megpróbálja bármelyikőtök hívni a sárkányát, vagy az erejét akarja használni megölöm-mondta fenyegetően.
Hagytam, hogy a bal kezem körül örvénylő tűz a semmivé foszoljon. Tehetetlenül néztem ahogy Cathyt fogva tartja. Lukas tehetetlenül káromkodott a hátam mögött.
-Mit akarsz mit tegyek?
-Már mondtam. Az uram azt akarja, hogy szenvedjetek... Hm elég csinos anyuka lenne-mondta.
Kicsit lehajolt, majd fejét belefúrta Cathy nyakába. Ő tehetetlenül vergődőt én meg felmordultam. A férfi lassan végig nyalta a nyakát, majd megint rám nézett. A kezem ökölbe szorult, de kontrolláltam magam. Csak én nekem lett volna szabad Cathy nyakát megnyalni, senki más még csak hozzá se érhetett volna erre meg kénytelen voltam nézni, hogy az a kéjenc fogdossa a testét és azt csinál vele amit csak akar.
Cathy szemei kipattantak, majd még jobban igyekezett, hogy kiszabaduljon.
-Nyughass már-mondta a férfi.
A következő pillanatban fel üvöltött, majd elkapta a kezét Cathy szájától.
-Harapsz te kis macska! Na várj csak...
Cathy kezén fel izzott a jele, mire a férfi mindkét kezével eltakarta az arcát. gyors utána kaptam, de mielőtt magamhoz húzhattam volna a férfi elkapta a derekát, majd a falhoz vágta.
-Cathy!
Mielőtt még csak egy lépést tehettem volna, a férfi Lukassal és a cseléddel együtt a másik falhoz vágott, majd lábbal a hátára fordította Tigrist.
-Nyugi ebbe nem fogsz belehalni-mondta, majd hasba vágta.
-Ne!-kiáltottam, de már késő volt.
-Köszönöm a szórakoztatást-mondta a férfi, majd eltűnt.
Cathy a földön feküdt. Kezét a hasához szorította és egész testében remegett. Térdre rogytam mellette, majd óvatosan a karomba emeltem. Szája szélén vér csordogált és szinte biztos voltam benne, hogy a baba nem bírta ki ezt az ütést.
-Tigris-mondtam halkan.
Könnyek folytak ki a szeméből, de nem szólalt meg. A vállamba fúrta a fejét, közben belém kapaszkodott.
-Lukas! Szólj az orvosnak!-kiáltottam, majd felemeltem a párom.
Mire leértem az orvosi vizsgálóba a doktor is ott volt. Kizavart minket a vizsgálóból, majd hívta az asszisztensét. Nagyon sokáig járkáltam a vizsgáló előtt. Rosszabb voltam, mint a területét védő kutya. A hajnal eső sugaraira megtorpantam. Kezem remegett és ahogy néztem egy könnycsepp csöppent rá.
Gyorsan letöröltem, majd a nyíló vizsgáló felé fordultam. Az orvos arca elárulta, hogy a sejtésem igaz volt. Intett a fejével, mire minden kérdés nélkül bementem.
Cathy összetörten feküdt az ágyon, de ahogy megérezte, hogy ott vagyok felkapta a fejét. Szó nélkül mellé ültem, majd a karjaimba vontam. Nem kellett semmit mondania tudtam. Zokogásban tört ki, majd a karomba csimpaszkodva közelebb húzta magát hozzám. Óvatosan a derekára tettem a kezem, majd a könnyeimmel küszködve elkezdtem gyógyítani. Bár éreztem, ahogy a sebei beforrnak, de tudtam, hogy a lelki sebeit nem fogom egykönnyen begyógyítani.
-Itt vagyok Kicsim-súgtam.
-Jhon...
Zokogása erősödött, mire belőlem is kitört a sírás.
2015. október 7., szerda
2015. szeptember 29., kedd
Cathyra
Jhon a lépteit hozzám igazította. Annyira rég voltam már kint a szabadban, hogy kicsit elcsodálkoztam azon, hogy mennyire rendbe tudták tenni a várfalat a csata után. A sárkányokkal eléggé sok kárt tettünk benne. Ice Catre és Fire Dogra a toronyban találtunk rá.
Cat boldogan dugta hozzám a fejét, majd csak mosolygott rám.
-Már hiányoltalak-súgtam neki.
-Én is téged, de olyan sokszor vagy mostanában beteg-mondta, majd Jhonra nézett aki lelkesen beszélgetett a párjával.-Bocsi, hogy nem látogattalak meg, de...
Finoman felemelte a farkát, majd óvatosan beljebb tolt a teste mellé. Négy különböző színű tojást láttam közvetlenül a hasa alatt. Ahogy megfordultam csillogó szemével találtam szembe magam.
-Oh Cat... annyira örülök neked-mondtam.
Orrához hajoltam, és élveztem ahogy az ismerős energia átáramlik belém. Hirtelen nagyon is éhesnek kezdtem érezni magam. Akkor jöttem rá, hogy mitől is szenvedek annyira. A kapcsolatom a sárkányommal túlságosan is erős volt így amikor kicsit eltávolodtunk egymástól az engem nagyon legyengített. Nem lettem volna annyira kimerült, ha legalább a kistestvérei ott vannak, hogy erőt adjanak, de mivel őket az anyjuk képezte ki éppen így nem volt sok energia forrásom.
-Köszönöm Cat-súgtam.
-Örülök, hogy legalább feltudsz most már állni...
-Na jó Ice Cat! Hova dugtad el a feleségem?-hallottam Jhonathan hangját.
Csak ekkor jöttem rá, hogy Cat teljes testével körbe vett, pont mint régen.
-Fejbe csapom-jelentette ki Cat.
-Meg ne próbáld!-figyelmeztettem nevetve.
Kicsit felemelte a fejét, mire kibújtam alatta.
-Cat lennél kedves fel emelni a farkadat is?-kérdeztem.
Torokhangon felnevetett, majd kiengedett a teste gyűrűjéből. Ahogy kiértem úgy fordult, hogy a farka körbe ölelje a tojásokat, de engem is érintsen vele.
-Már azt hittem nem enged el... Nem tudom mit csináltál vele, de, hogy jobban nézz ki az én kis Tigrisem az biztos-mondta Jhon miközben magához húzott.
Annyira gyöngéden tartott, hogy bármikor elhúzódhattam volna, de nem tettem. Helyette amennyire lehetett még közelebb bújtam hozzá.
-Na és fiú vagy lány?-kérdezte Fire, miközben letelepedett Ice háta mögé.
Farkával óvón körbe ölelte a sárkányom.
-Szerintem lány,Cathy jobban szeretné ha fiú lenne-mondta Casanova miközben a hátam simogatta.
A szemem forgattam a kijelentésén, mire Ice felmorgott. Szabályosan ki nevetett minket, de bölcsen hallgatott. A hasam hangosan kordult mire elvörösödve elhúzódtam Jhontól.
-Szerintem valaki éhes-mondta Cat.
-Éhes vagy?-kérdezte Jhon boldogan.
-Kicsit- válaszoltam,mire megfogta a kezem és elkezdett kifelé húzni.
Még időm se volt elköszönni Ice Catéktől már újra az étkezőben voltunk. Bárhogy tiltakoztam drágám hozatott nekem egy jó nagy tál csokis müzlit.
-De muszáj enned. Ha nincs benned semmi kaja csak rosszabbul leszel... Aggódom miattad-mondta a tiltakozásomra válaszul.
-Tényleg jobban vagyok. Cat ereje volt a kulcs ahhoz, hogy jobban legyek.
-Remek akkor most egyél is-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.
Bár határozottan csenget a hangja a mosolyát nem tudta eltüntetni az arcáról. Végig nézte ahogyan eltüntetem a tál müzlit, amitől nem fordult fel a gyomrom. jóllakottan dőltem hátra a széken, majd a hasamra tettem a kezem. A picurka most nyugodt volt éppen.
Szinte észre se vettem, hogy párom át ül mellém, amíg át nem karolt.
-Végre egészségesebb a színed-súgta.
Nem hagyott válaszra időt, óvatosan megcsókolt, majd újra. A szívem vadul kalapált, de tudtam nem fog illetlenséget csinálni az étkezőben, sőt a szobánkban sem. Túlságosan vigyázott rám ahhoz, hogy olyasmiket tegyen amik a terhességemhez vezettek. Átkaroltam a nyakát, majd hagytam, hogy felemeljen a székről.
-Hova megyünk?-kérdeztem csendesen.
-Csak a könyvtárba-mondta.
Hagytam, hogy felvigyen oda, nem kérdeztem, hogy miért akar éppen ott leni. A könyvtáros lány csak biccentett felénk, majd vissza mélyült az aktuális könyvébe. Jhonathan tovább ment a könyvtár eldugottabb részére. Azt hittem le tesz a kedvenc fotelembe, de helyette, maga ült oda le. amennyire a hasam engedte magához húzott, majd a vállamra fektette a fejét.
-Emlékszel az első alkalomra, mikor ilyen közel volt a fejem a nyakadhoz?
-Soha nem felejtem el. Szabályosan zaklattál-nevettem.
-Aham én úgy emlékszem, hogy spontán próbálgattam, hogy a csapatársam mennyit enged meg nekem. Véleményem szerint nem nagyon tiltakoztál, mikor megcsókoltam a nyakad.
-Lefogtad a kezem és mellé még a lábamra is térdeltél! Ezt nem nevezném ferplaynek-nevettem.-Oh, hogy mennyre haragudtam rád miatta.
-Szerintem az első benyomásunk mind kettőnknek az volt, hogy utáljuk a másikat...-keze a hasamra tévedt, majd apró köröket kezdett rajta rajzolni-Gondoltad volna, hogy egy nap teljesen önként ülsz az ölemben, miközben én a hasad simogatom?-kérdezte csendesen.
-Soha nem gondoltam rá az első hónapokban, azonban most...
-Most a feleségem vagy és a kisbabánkat hordod a szíved alatt. Erre gondoltál?
Csak bólintottam, közben közelebb hajoltam hozzá. Homlokunk össze ért lélegzetünk össze vegyült. A kezem alatt éreztem erős szíve lüktetését mely pont ugyan abban a ritmusban vert mint az enyém.
-Szeretlek-súgtam, mire a keze görcsösen bele markolt a pólómba.
Cat boldogan dugta hozzám a fejét, majd csak mosolygott rám.
-Már hiányoltalak-súgtam neki.
-Én is téged, de olyan sokszor vagy mostanában beteg-mondta, majd Jhonra nézett aki lelkesen beszélgetett a párjával.-Bocsi, hogy nem látogattalak meg, de...
Finoman felemelte a farkát, majd óvatosan beljebb tolt a teste mellé. Négy különböző színű tojást láttam közvetlenül a hasa alatt. Ahogy megfordultam csillogó szemével találtam szembe magam.
-Oh Cat... annyira örülök neked-mondtam.
Orrához hajoltam, és élveztem ahogy az ismerős energia átáramlik belém. Hirtelen nagyon is éhesnek kezdtem érezni magam. Akkor jöttem rá, hogy mitől is szenvedek annyira. A kapcsolatom a sárkányommal túlságosan is erős volt így amikor kicsit eltávolodtunk egymástól az engem nagyon legyengített. Nem lettem volna annyira kimerült, ha legalább a kistestvérei ott vannak, hogy erőt adjanak, de mivel őket az anyjuk képezte ki éppen így nem volt sok energia forrásom.
-Köszönöm Cat-súgtam.
-Örülök, hogy legalább feltudsz most már állni...
-Na jó Ice Cat! Hova dugtad el a feleségem?-hallottam Jhonathan hangját.
Csak ekkor jöttem rá, hogy Cat teljes testével körbe vett, pont mint régen.
-Fejbe csapom-jelentette ki Cat.
-Meg ne próbáld!-figyelmeztettem nevetve.
Kicsit felemelte a fejét, mire kibújtam alatta.
-Cat lennél kedves fel emelni a farkadat is?-kérdeztem.
Torokhangon felnevetett, majd kiengedett a teste gyűrűjéből. Ahogy kiértem úgy fordult, hogy a farka körbe ölelje a tojásokat, de engem is érintsen vele.
-Már azt hittem nem enged el... Nem tudom mit csináltál vele, de, hogy jobban nézz ki az én kis Tigrisem az biztos-mondta Jhon miközben magához húzott.
Annyira gyöngéden tartott, hogy bármikor elhúzódhattam volna, de nem tettem. Helyette amennyire lehetett még közelebb bújtam hozzá.
-Na és fiú vagy lány?-kérdezte Fire, miközben letelepedett Ice háta mögé.
Farkával óvón körbe ölelte a sárkányom.
-Szerintem lány,Cathy jobban szeretné ha fiú lenne-mondta Casanova miközben a hátam simogatta.
A szemem forgattam a kijelentésén, mire Ice felmorgott. Szabályosan ki nevetett minket, de bölcsen hallgatott. A hasam hangosan kordult mire elvörösödve elhúzódtam Jhontól.
-Szerintem valaki éhes-mondta Cat.
-Éhes vagy?-kérdezte Jhon boldogan.
-Kicsit- válaszoltam,mire megfogta a kezem és elkezdett kifelé húzni.
Még időm se volt elköszönni Ice Catéktől már újra az étkezőben voltunk. Bárhogy tiltakoztam drágám hozatott nekem egy jó nagy tál csokis müzlit.
-De muszáj enned. Ha nincs benned semmi kaja csak rosszabbul leszel... Aggódom miattad-mondta a tiltakozásomra válaszul.
-Tényleg jobban vagyok. Cat ereje volt a kulcs ahhoz, hogy jobban legyek.
-Remek akkor most egyél is-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.
Bár határozottan csenget a hangja a mosolyát nem tudta eltüntetni az arcáról. Végig nézte ahogyan eltüntetem a tál müzlit, amitől nem fordult fel a gyomrom. jóllakottan dőltem hátra a széken, majd a hasamra tettem a kezem. A picurka most nyugodt volt éppen.
Szinte észre se vettem, hogy párom át ül mellém, amíg át nem karolt.
-Végre egészségesebb a színed-súgta.
Nem hagyott válaszra időt, óvatosan megcsókolt, majd újra. A szívem vadul kalapált, de tudtam nem fog illetlenséget csinálni az étkezőben, sőt a szobánkban sem. Túlságosan vigyázott rám ahhoz, hogy olyasmiket tegyen amik a terhességemhez vezettek. Átkaroltam a nyakát, majd hagytam, hogy felemeljen a székről.
-Hova megyünk?-kérdeztem csendesen.
-Csak a könyvtárba-mondta.
Hagytam, hogy felvigyen oda, nem kérdeztem, hogy miért akar éppen ott leni. A könyvtáros lány csak biccentett felénk, majd vissza mélyült az aktuális könyvébe. Jhonathan tovább ment a könyvtár eldugottabb részére. Azt hittem le tesz a kedvenc fotelembe, de helyette, maga ült oda le. amennyire a hasam engedte magához húzott, majd a vállamra fektette a fejét.
-Emlékszel az első alkalomra, mikor ilyen közel volt a fejem a nyakadhoz?
-Soha nem felejtem el. Szabályosan zaklattál-nevettem.
-Aham én úgy emlékszem, hogy spontán próbálgattam, hogy a csapatársam mennyit enged meg nekem. Véleményem szerint nem nagyon tiltakoztál, mikor megcsókoltam a nyakad.
-Lefogtad a kezem és mellé még a lábamra is térdeltél! Ezt nem nevezném ferplaynek-nevettem.-Oh, hogy mennyre haragudtam rád miatta.
-Szerintem az első benyomásunk mind kettőnknek az volt, hogy utáljuk a másikat...-keze a hasamra tévedt, majd apró köröket kezdett rajta rajzolni-Gondoltad volna, hogy egy nap teljesen önként ülsz az ölemben, miközben én a hasad simogatom?-kérdezte csendesen.
-Soha nem gondoltam rá az első hónapokban, azonban most...
-Most a feleségem vagy és a kisbabánkat hordod a szíved alatt. Erre gondoltál?
Csak bólintottam, közben közelebb hajoltam hozzá. Homlokunk össze ért lélegzetünk össze vegyült. A kezem alatt éreztem erős szíve lüktetését mely pont ugyan abban a ritmusban vert mint az enyém.
-Szeretlek-súgtam, mire a keze görcsösen bele markolt a pólómba.
2015. szeptember 28., hétfő
Jhonathan (innen már a második évad)
Csend honol a szobában, ami már csak azért is fura, mert az utóbbi időben rengetegszer fel ébredtem arra, hogy Cathy morog mert fáj a hasa ha arra fordul. Most félig az oldalára fordulva pihent, fejét a karomon nyugtatva, kezét a nyakam másik oldalán tartva.
Tompán érzékeltem Fire Dog jelenlétét, ami arra utalt, hogy most is éppen vadásznak Ive Cattel. Még mindig furcsa volt, hogy ennyire eltávolodik tőlem,de nem veszem észre. Azonban ő is tudta, hogy nem hagyom magára Cathyt. A nagybátyja még mindig nem adott semmi jelet magáról. Ha tudtam volna konkrétan, hogy merre van akkor elindultam volna felkutatni, de így nem hagytam magára kedvesem. Túlságosan féltem attól, hogy az az őrült megtalálja és olyasmit tesz vele amibe bele is halhat. Abba bele se mertem gondolni, mi lesz Cathyből ha ő életben marad, de a baba meghal.
Kettőnk közül valószínűleg ő roppanna hamarabb össze. Krissz haláláért még mindig okolta magát, pedig nem ő tehetett róla.
-Jhon-motyogta, miközben még közelebb bújt hozzám.
Homlokon csókoltam, majd egy kósza tincset kihajtottam az arcából. A hold fénye megvilágította a bőrét, felfedve az apró hegeket, melyek még a nyakán maradtak. Még emlékeztem milyen volt mikor először fúrtam a nyakába a fejem pusztán csak játékból. Csak játszottam vele mint a többi lánnyal, közben észre se vettem, hogy mit jelent nekem a személye.
Megrebbent a szempillája, majd kinyitotta a szemét.
-Szia-motyogta kábán.
-Szia ugye nem én ébresztettelek fel?-kérdeztem halkan.
-Nem tudom...Nem te voltál. A picike szerintem unatkozik odabent-mondta, közben a hátára feküdt.
-Te is unatkoznál a helyében-nevettem, de azért a hasára tettem a kezem.
Mint mindig most is kicsit össze rezzent ettől a mozdulattól, de aztán megnyugodott. Bár már lassan a hetedik hónapban volt még se nagyon gömbölyödött a hasa.
-Au tényleg nagyon eleven valaki-nevettem, ahogy a baba rúgott egyet.
Cathy nem szólt semmit, csak a kezét össze fonta az enyémmel. Halk nyögés szakadt fel a torkából, ahogy a pici megint rúgott. Én csak kuncogtam, majd kihúztam a feje alól a kezem és fel ültem. A két oldalánál megtámaszkodtam, a hálóruháján keresztül megcsókoltam a hasát.
-Ne olyan hevesen pöttöm. Anyunak ez fáj ám-mondtam.
Feljebb emeltem a fejem, majd az alkaromra ereszkedve Cathy fölé hajoltam.
-Annyira szeretlek mondtam már?-kérdeztem elhaló hangon.
-Hm... Hány lánynak mondtad már előttem?-kérdezte halkan.
-Szerintem egynek, de azt nem gondoltam komolya-válaszoltam, majd megcsókoltam.
Éreztem, hogy mosolyog, majd átkarolta a nyakam. Tudtam hol a határ, így mielőtt nagyon elmélyült volna az a csók elhúzódtam. Zöld szeme mint mindig most is csillogott, bár most némi fáradság is volt benne.
-Próbálj meg pihenni-súgtam.
Vissza feküdtem mellé, mire megint a kinyújtott karomra tette a fejét. A hasára vonta a kezem, majd az ujjainkat megint össze kulcsolta.
-Jhon... Énekelnél megint nekünk? Attól mindig nyugodtabb-kérte halkan.
A homlokának támasztottam a fejem közben halkan dúdolni kezdtem. Tudtam, hogy elsősorban őt nyugtatja meg az ha éneklek, de vele együtt a baba is megnyugodott. Cathy hamar újra álomba merült, de a picurka még néhány percig mozgolódott.
Csak akkor aludtam el én is mikor már mind ketten nyugodtak voltak.
A reggel a szokásos módon indult. Cathy percekig szédült, ahogy fel ült, majd miután jobban érezte magát elment letusolni. Nem tudtam miért vette fel ezt a szokást, de az biztos, hogy mindig jobban érezte magát utána.
A reggeli megint más tészta volt. A gyomra gyakran nem bírta megemészteni az ételt. Ilyenkor elég rosszul volt, főleg ha azt néztem, hogy mennyit szenved tőle. Fájt látni, hogy annyira megviseli a terhesség, bár ő mindig mosolygott csak.
Ez a reggel is olyan alaklom volt mikor mg egy pohár vizet is alig bírt meginni. A gyomra alapból össze volt szűkülve az elmúlt három évben míg nem voltam vele, de a mostani állapotában hiába szeretett volna enni nem ment neki. Ha az apja ránézett csak annyit látott, hogy nincs étvágya, meg hogy fáradt. Pedig ha tudta volna, hogy mikor Cathy a vállamra hajtja a fejét, miket él áll jobban aggódott volna érte.
Kis Tigris egész testében remegett most is, ahogy a fájdalmait próbálta elrejteni az apja elöl. Az asztal alatt megszorítottam a kezét, közben felé nyújtottam egy falat kaját. Szemlátomást a barack azon a napon nem okozott neki gondot, ami már csak azért is megkönnyebbülés volt, mert előző nap felfordult a gyomra tőle. Nem volt sok, de legalább evett valamit.
-Reggeli után kimegyünk a sárkányokhoz? Hiányzik már a macska család-súgta halkan.
-Igen, de nem szeretnél előtte kicsit pihenni?-kérdeztem vissza, mire megrázta a fejét.-Akkor rögtön utána kimegyünk, de előtte egyél még-mondtam.
Újabb barack szeletet adtam neki, mire arcon csókolt.
-Imádlak Casanova-mondta halkan.
Tompán érzékeltem Fire Dog jelenlétét, ami arra utalt, hogy most is éppen vadásznak Ive Cattel. Még mindig furcsa volt, hogy ennyire eltávolodik tőlem,de nem veszem észre. Azonban ő is tudta, hogy nem hagyom magára Cathyt. A nagybátyja még mindig nem adott semmi jelet magáról. Ha tudtam volna konkrétan, hogy merre van akkor elindultam volna felkutatni, de így nem hagytam magára kedvesem. Túlságosan féltem attól, hogy az az őrült megtalálja és olyasmit tesz vele amibe bele is halhat. Abba bele se mertem gondolni, mi lesz Cathyből ha ő életben marad, de a baba meghal.
Kettőnk közül valószínűleg ő roppanna hamarabb össze. Krissz haláláért még mindig okolta magát, pedig nem ő tehetett róla.
-Jhon-motyogta, miközben még közelebb bújt hozzám.
Homlokon csókoltam, majd egy kósza tincset kihajtottam az arcából. A hold fénye megvilágította a bőrét, felfedve az apró hegeket, melyek még a nyakán maradtak. Még emlékeztem milyen volt mikor először fúrtam a nyakába a fejem pusztán csak játékból. Csak játszottam vele mint a többi lánnyal, közben észre se vettem, hogy mit jelent nekem a személye.
Megrebbent a szempillája, majd kinyitotta a szemét.
-Szia-motyogta kábán.
-Szia ugye nem én ébresztettelek fel?-kérdeztem halkan.
-Nem tudom...Nem te voltál. A picike szerintem unatkozik odabent-mondta, közben a hátára feküdt.
-Te is unatkoznál a helyében-nevettem, de azért a hasára tettem a kezem.
Mint mindig most is kicsit össze rezzent ettől a mozdulattól, de aztán megnyugodott. Bár már lassan a hetedik hónapban volt még se nagyon gömbölyödött a hasa.
-Au tényleg nagyon eleven valaki-nevettem, ahogy a baba rúgott egyet.
Cathy nem szólt semmit, csak a kezét össze fonta az enyémmel. Halk nyögés szakadt fel a torkából, ahogy a pici megint rúgott. Én csak kuncogtam, majd kihúztam a feje alól a kezem és fel ültem. A két oldalánál megtámaszkodtam, a hálóruháján keresztül megcsókoltam a hasát.
-Ne olyan hevesen pöttöm. Anyunak ez fáj ám-mondtam.
Feljebb emeltem a fejem, majd az alkaromra ereszkedve Cathy fölé hajoltam.
-Annyira szeretlek mondtam már?-kérdeztem elhaló hangon.
-Hm... Hány lánynak mondtad már előttem?-kérdezte halkan.
-Szerintem egynek, de azt nem gondoltam komolya-válaszoltam, majd megcsókoltam.
Éreztem, hogy mosolyog, majd átkarolta a nyakam. Tudtam hol a határ, így mielőtt nagyon elmélyült volna az a csók elhúzódtam. Zöld szeme mint mindig most is csillogott, bár most némi fáradság is volt benne.
-Próbálj meg pihenni-súgtam.
Vissza feküdtem mellé, mire megint a kinyújtott karomra tette a fejét. A hasára vonta a kezem, majd az ujjainkat megint össze kulcsolta.
-Jhon... Énekelnél megint nekünk? Attól mindig nyugodtabb-kérte halkan.
A homlokának támasztottam a fejem közben halkan dúdolni kezdtem. Tudtam, hogy elsősorban őt nyugtatja meg az ha éneklek, de vele együtt a baba is megnyugodott. Cathy hamar újra álomba merült, de a picurka még néhány percig mozgolódott.
Csak akkor aludtam el én is mikor már mind ketten nyugodtak voltak.
A reggel a szokásos módon indult. Cathy percekig szédült, ahogy fel ült, majd miután jobban érezte magát elment letusolni. Nem tudtam miért vette fel ezt a szokást, de az biztos, hogy mindig jobban érezte magát utána.
A reggeli megint más tészta volt. A gyomra gyakran nem bírta megemészteni az ételt. Ilyenkor elég rosszul volt, főleg ha azt néztem, hogy mennyit szenved tőle. Fájt látni, hogy annyira megviseli a terhesség, bár ő mindig mosolygott csak.
Ez a reggel is olyan alaklom volt mikor mg egy pohár vizet is alig bírt meginni. A gyomra alapból össze volt szűkülve az elmúlt három évben míg nem voltam vele, de a mostani állapotában hiába szeretett volna enni nem ment neki. Ha az apja ránézett csak annyit látott, hogy nincs étvágya, meg hogy fáradt. Pedig ha tudta volna, hogy mikor Cathy a vállamra hajtja a fejét, miket él áll jobban aggódott volna érte.
Kis Tigris egész testében remegett most is, ahogy a fájdalmait próbálta elrejteni az apja elöl. Az asztal alatt megszorítottam a kezét, közben felé nyújtottam egy falat kaját. Szemlátomást a barack azon a napon nem okozott neki gondot, ami már csak azért is megkönnyebbülés volt, mert előző nap felfordult a gyomra tőle. Nem volt sok, de legalább evett valamit.
-Reggeli után kimegyünk a sárkányokhoz? Hiányzik már a macska család-súgta halkan.
-Igen, de nem szeretnél előtte kicsit pihenni?-kérdeztem vissza, mire megrázta a fejét.-Akkor rögtön utána kimegyünk, de előtte egyél még-mondtam.
Újabb barack szeletet adtam neki, mire arcon csókolt.
-Imádlak Casanova-mondta halkan.
2015. március 14., szombat
Cathyra
A lelkem miatt? Mit akar ez jelenteni? Nem tudtam igazán elgondolkodni ezen. Az egyik sárkány finoman megbökte a kezem,mire le néztem. A kis tűzsárkány volt az. Fejecskéjével a fal felé bökött mire oda fordultam.
Egy öt éves forma kislány állt ott lehajtott fejjel kezében egy apró halott sárkány test volt.
-Ki az ott?-kérdezte Jhon.
-Az egy lélek,de... A sárkány nagyon is valóságos lépett mögém apám.
-Miledy-mondta Water.
-Az a fiúkád aki meghalt?-kérdeztem vissza.
-Az a sárkány akinek a lelke a te testedben van. Ha nem tévedek az meg a te lelked ott...
-Nem lehet-néztem a kislányra.
Az felemelte a tekintetét. Ahogy szeméből eltűnt a tincs kicsi kori énemmel találtam szembe magam. Emlékek villantak fel. A fejemhez kaptam,majd össze estem.
******
Egy öt éves kislány ült az erdő közepén. Kezében egy repedt héjú kék tojás volt. Nem messze tőle felfegyverzett katonák voltak. Velük szemben egy horda lázadó állt felhúzott íjakkal.
-Nem akarunk titeket bántani,de ha ki kell a tojás végetek van.
A kislány magához szorította a tojást,majd még hátrább húzódott. A tojás megint repedt,majd az egyik része felpattant. A gyémánt keménységű héj a kislány tenyerébe esett. Az íjak pattanásig feszültek,majd mikor a kis sárkány a tojás maradékát is feltört ,ki röppentek. A nagyja lehullott a lány mellé. Azonban egy átrepült a sárkányon és a kislány mögötti fába csapódott be.
-Hercegnő! Kiáltották a katonák.
Hiába rohantak oda a lány és a sárkány meghaltak. Mind kettejük lelke apró gömbként szált a magasba. A sárkány teste semmivé vált,ahogy a lányka lelke is. Azonban olyasmi történt amire senki nem számított. A lány testébe szállt a kis sárkány lelke. A lányka azonnal meggyógyult. Mikor kinyitotta a szemét zöldé vált az írisze.
-Ki vagyok én?
******
Rémülten pattant fel a szemem. Jhon aggódó tekintetével találtam szembe magam,de most nem érdekelt. Fel támaszkodtam,majd a lélekhez mentem.
-Mit tegyek?-kérdeztem,de már tudtam a választ.
Emlékeztem,hogy mi is volt mindig a legnagyobb igényem,amit eddig csak Jhontol kaptam meg.
Letérdeltem a saját lelkem elé,majd átkaroltam. Meleg bizsergés futott rajtam végig,majd egy fény ár vett körbe minket.
Virágos réten álltunk. A kislány ugyan abban a ruhában volt mint mikor a baleset történt,én viszont a sárkány szárnyakat viseltem.
-Ideje vissza cserélni a testeinket-mondta.
-Vissza kapom a saját alakomat is?
-Valószínűleg igen. Nem tudom mi lettem volna ennyi idősen,de...
-Lehet,hogy vissza térek abba a formába mit soha nem szerettem?
Bólintott,mire elszomorodtam. Végig néztem a duci kislányon,és ijedten gondoltam arra,hogy ez én vagyok.
A kicsi kinyújtotta a kezét felém. Önkéntelenül is felé nyúltam. Ujjaink össze értek és akkor a kislány halványodni kezdett.
-Már nincs benned semmi ami olyanná tehetne mint akkor voltál-nevetett.
Sárkány szárnyaim eltűntek helyette az apától kapott báli ruha lett rajtam. A kislány hátán kék szárnyak jelentek meg,majd bőre pikkelyessé vált. A következő pillanatban egy Ice Catnél magasabb sárkány orrát simogattam.
-Hiányoztál Hime-mondta.
-Milydi-nevettem.
Ő volt az első sárkányom még se emlékeztem rá tizenegy évig.
******
Kinyitottam a szemem. Már nem a kislányt öleltem hanem a kis kék sárkányt. Ahogy a szemébe néztem tudtam,hogy már nincs bennem a lelke, még is...
"Ideje a sárkányok felszabadításának. Mit szólsz nővérke?"-kérdezte.
Bólintottam,majd fel álltam. Felraktam a vállamra,közben hívtam a testvérkéit.
-Cathy?
-Ne haragudj apa,de most nem érek rá. Ideje a cicusokat kiengedni.
Felszaladtam a keltetőbe. A három sárkány bébi a karomba vágta a körmeit,de nem érdekelt. Jhon ott rohant a nyomomban.
Ice Cat fájdalmas tekintettel nézett rám az energia elvonó pajzs mögül.
-Mindjárt kiszabadítalak.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte drágám.
-Ha hirtelen kap nagy mennyiségű energiát szét robban a pajzs-mondtam.
Fel emeltem a bal kezem és éreztem,hogy az energia össze gyűlik benne. Jhon mögém lépett,majd a kezem alá tette a kezét. A közös erőnk páraként kavargott a tenyereink között,majd egyszerre tőrt ki.
Az Ice Cat-et körülvevő burok megremegtetett,majd szilánkokra tört. A sárkányom megrázta magát,majd kimozdította a tagjait.
-Ez így jobb-mondta.
Mosolyogva néztem rá,majd az apjához fordultam. Freedom körül kicsit nehezebb volt a pajzs eltüntetése,de Jhonathannal közösen sikerült. A sárkány megbökött az orrával,majd a négy fiókáját is üdvözölte,csak utána ment az udvarra.
McQeen könyörgőn nézett rám.
-Szívesen itt hagynálak ugye tudod?
Remény vesztve lehunyta a szemeit. Megadta magát. McQeen a büszke sárkány megalázkodott előttem. Össze gyűjtöttem az erőm,majd az ő burkát is megszüntettem.
-Köszönöm-mondta.
-Ne köszönd! Menjünk- fordultam Jhon felé.
Ő csak mosolygott és átkarolta a derekam,majd arcon csókolt.-Mire készülsz?-kérdezte ahogy kimentünk az udvarra.
-A nagybátyám halálára.
-Benne vagyok-mondta.
Felszaladtunk a vár falra. A három kis sárkány mellettem röpködött. Ice és Fire felmászott mellénk. A sárkányom látványa megrémítette a lázadókat. Zúgolódtak a várfal alatt.
-Izgi parti lesz az már biztos-mondta Darkos.
Nem kellett hátra fordulnom,hogy tudjam a feje mögöttem van. Jhon megfogta a kezem,de nem szólt semmit.
-Fel kéne pörgetni a bulit.
Oldalra néztem. Water izgatottan toporgott Freedom mellett.
-Akkor ne várjuk meg,hogy ők kezdjék... Darkos csinálj úgy,mintha már nem érdekelne a többiek épsége-kértem.
-Cseles...-mondta,majd eltűnt a vár fal mögött.
-Arra gondolsz amire én?
Felnéztem apa szemébe,majd mikor elkaptam a gondolatait bólintottam.
-Freedom ideje Blackhorses módra takarítani!-kiáltotta.
Mielőtt Jhon bármit kérdezett volna megcsókoltam és elengedtem a kezét. Ellöktem magam a vár falról és Water felé ugrottam. A nőstény hátán nyereg és kantár fogadott.
-Na ne hülyéskedj már! Nyereg és kantár? Én nem élek ilyesmivel-nevettem.
-Jobb is... Utálom a nyerget.
A kék sárkány eltüntette a felszerelést én meg megkerestem a legbiztosabb fogást a nyakán. Freedommal egyszerre emelkedtek a magasba,majd körözni kezdtek a vár fölött. A lázadók megrémülten húzták össze magukat.
-Ideje a fürdetésnek-mondtam.
Water bedőlt jobbra. Szárnyai hártyás bőrrétege felizzott,majd remegés futott végig rajta. A nyakára dőltem,így a szájából feltörő lángoktól védve voltam. Water egy felhőbe lőtt,majd eltűnt a pamacsokba. Éreztem a vízcseppeket a bőrömön. Egy szél örvénybe kerülve magamhoz hívtam Cat-et,majd leugrottam Water hátáról. A kék sárkány ijedten kapott utánam,de ki csúsztam a karmai közül.
-Jég zivatar-súgtam magam elé.
Egyik tenyeremből víz a másikból jég tört elő. Ice Cat a lázadók számára várratlanul csapott le értem. Hiába volt fekete mágiájuk Cattel a pajzsukat megcélozva sikeresen támadtunk.
A semmiből tört elő Fire, hogy védjen minket.
-Ki hagynál a buliból?-kacagott Jhon.
Felnevettem. Megpaskoltam Ice nyakát,mire ő dugóhúzó mód pörögni kezdett lefelé. Körülötte megfagyott a levegő,pont mikor az anyja mágiája működésbe lépett. Az eső jéggé fagyott és apró szilánkokká válva zúdult a lázadók felé. Ice a becsapódás előtt kifeszítette a szárnyait,majd fel emelkedett. -Örült vagy,de ezért szeretlek!-kiáltotta Jhon.
-Maradjmár Casanova-nevettem.
Tekintetettemmel a nagybátyámat kerestem,de nem találtam. Hangos üvöltést halottam,mire oda fordultam.
Darkos hatalmas teste csapódott le mellettünk. Hatalmas pajzsként felfogta a nekem szánt átkot. Pikkelyeiről lepergett az átok. Ahogy a hátam mögé ereszkedett megláttam a nagybátyám. Éppen egy újabb adag átkot készült felém küldeni.
-Ezt nem hagyhatjuk. Gyerünk Cat!
Finoman megrúgtam az oldalát,mire megindult. Három apró gömb jelent meg mellettünk,majd alakot öltve jöttek velünk. A három fióka ereje bizsergette a jelem.
-Ezt nevezem elsöprő erőnek!
Nagybátyám nevetése felforgatta a gyomrom. Jhon ott volt mellettem. A jelenléte erőt adott.
-Na itt a kis mátkapár? Engem meg se hívtatok az esküvőre?... Szégyen...
Hangja gyűlöletet ébresztett fel bennem,és egy mélyen szándékosan elzárt emlékfoszlányt.
"Úgy szeretném ha te lennél az anyukám Cathy."
Krissz utolsó szavai voltak ezek. Az értelmetlen halála előtti nap mondta még nekem.
Ez a mondat lebegett az elmémben,mikor leugrotta Ice hátáról és kardot rántottam.
Ahogy a pengék össze csaptak újabb kívánságok halk hangjait halottam.
"Vigyázz Cathy cica magadra,és kérlek mindig emlékezz ránk!"-könyörgött az idősebb bátyám a halálakor.
"Kérlek,ne zárd el magad a világ elől!"
Az egy évvel idősebb testvérem kérése tűzként vájt belé,hiszen mást se csináltam,csak bezárkóztam.
Az emlékek úgy törtek fel,ahogy a haragom nőt. Minden penge csapásomra jutott egy emlék.
"Bárcsak apa bízna az alakváltókban. Nővérkém ugye keresel,majd eggyet?"
Húgom kérésének még tizenhárom év múlva se tettem eleget.
"Bíz azokban akik szeretnek,és akiket te szeretsz!"
-Bízom bennük-mondta anyám hangjára,majd lecsaptam.
Az acél szikrát vetett az acélon. Az erőm a tetőfokára hágott. A nagybátyám egy pillantással volt gyorsabb,de ez elég volt.
A fekete penge mélyen belém hatolt.
-Meg vagy-súgta a fülembe,majd kirántotta a kardot.
A sebhez kaptam,miközben térd re rogytam. A tehetetlenség könnyei marták a szemem,ahogy felnéztem rá. Csapásra készen felemelte a kardját,majd lendítette azt.
Csak Jhonra akartam emlékezni,így lehunytam a szemem és az első találkozásunktól a csatáig mindent felelevenítettem.
Valaki oldalról elkapott,és nagy lendülettel arrébb taszított. Egy pillanattal később a nagybátyám kardja a helyemre csapódott.
-Tigris... Tigris kérlek nézz rám-halottam Jhon könyörgését.
Lassan kinyitottam a szemem.
-Ne merészelj itt hagyni-súgta rekedten.
Kezét a hasamra tette,közben lángok vettek körül minket.
-Az erőm semmit se ér ha te nem akarsz meggyógyulni... Fel ne merd adni!
Válaszolni nem bírtam,de csak megkapaszkodtam benne. Éreztem,hogy a sérült szerveim össze forrnak,és enyhe fáradtság vesz rajtam erőt. Jhon a homlokát az enyémhez nyomta,én meg átcsusszantam a feketeség birodalmába.
********************************************************************************* Az ágyamban feküdtem a hátamon. Azt rögtön tudtam,hogy valaki átöltöztetett,mert háló ing volt rajtam. Kicsit moccantam,mire megnyekkent az ágy. Mellettem besüppedt a matrac,majd egy meleg kezet éreztem az arcomon.
-Cathyra?
Mióta szólít Casanova a teljes nevemen?
-Még most is alszol...
Mély sóhaj,majd Jhon arcon csókolt.
-Ébren vagyok-motyogtam,majd felnyitottam a szemem.
Jhon kék szeme megkönnyebbülten csillogott.
-Aggódtam érted-súgta.
Mocorogni akartam,de nem ment.
-Nyugalom... Hetekig nem tértél magadhoz. Nem voltál eszméletlen,mert motyogtál,de akkor is...-Jhon a hasamra tette a kezét,majd folytatta.-Aggódtam értetek.
-Értünk?
-Értetek...-kicsit közelebb hajolt,majd folytatta.-Mikor felhoztalak az orvos csinált egy ultra hang képet,hogy megbizonyosodjon róla,teljesen össze fórt a belső sérülésed is. Sérülés nem volt,de az ultra hang kimutatta,hogy terhes vagy...
Hangja fátyolos volt,de éreztem benne,hogy mit érez,hogy mit jelent ez számára.
Homlokát az enyémnek támasztotta. Éreztem,hogy az öröm könnyei végig folynak az arcán,majd az enyémre csöppennek.
-Nagyon szeretlek-súgta.
Nem tudtam mit felelni. Jhon megérezte,mert rám nézett.
-Nem is örülsz,hogy gyerekünk lesz?-kérdezte félve.
-De,csak... Mi lett a nagybátyámmal?
-Elmenekült... Nem fogom hagyni,hogy bántson titeket.
Jhon lefeküdt mellém,majd segített felé fordulni.
-Ha csak a közelünkbe ér nem állok jót magamért. Nem hagyom,hogy a Szerelmem és a még meg nem született gyermekemnek félnie keljen-mondta határozottam,majd megölelt.
Egy öt éves forma kislány állt ott lehajtott fejjel kezében egy apró halott sárkány test volt.
-Ki az ott?-kérdezte Jhon.
-Az egy lélek,de... A sárkány nagyon is valóságos lépett mögém apám.
-Miledy-mondta Water.
-Az a fiúkád aki meghalt?-kérdeztem vissza.
-Az a sárkány akinek a lelke a te testedben van. Ha nem tévedek az meg a te lelked ott...
-Nem lehet-néztem a kislányra.
Az felemelte a tekintetét. Ahogy szeméből eltűnt a tincs kicsi kori énemmel találtam szembe magam. Emlékek villantak fel. A fejemhez kaptam,majd össze estem.
******
Egy öt éves kislány ült az erdő közepén. Kezében egy repedt héjú kék tojás volt. Nem messze tőle felfegyverzett katonák voltak. Velük szemben egy horda lázadó állt felhúzott íjakkal.
-Nem akarunk titeket bántani,de ha ki kell a tojás végetek van.
A kislány magához szorította a tojást,majd még hátrább húzódott. A tojás megint repedt,majd az egyik része felpattant. A gyémánt keménységű héj a kislány tenyerébe esett. Az íjak pattanásig feszültek,majd mikor a kis sárkány a tojás maradékát is feltört ,ki röppentek. A nagyja lehullott a lány mellé. Azonban egy átrepült a sárkányon és a kislány mögötti fába csapódott be.
-Hercegnő! Kiáltották a katonák.
Hiába rohantak oda a lány és a sárkány meghaltak. Mind kettejük lelke apró gömbként szált a magasba. A sárkány teste semmivé vált,ahogy a lányka lelke is. Azonban olyasmi történt amire senki nem számított. A lány testébe szállt a kis sárkány lelke. A lányka azonnal meggyógyult. Mikor kinyitotta a szemét zöldé vált az írisze.
-Ki vagyok én?
******
Rémülten pattant fel a szemem. Jhon aggódó tekintetével találtam szembe magam,de most nem érdekelt. Fel támaszkodtam,majd a lélekhez mentem.
-Mit tegyek?-kérdeztem,de már tudtam a választ.
Emlékeztem,hogy mi is volt mindig a legnagyobb igényem,amit eddig csak Jhontol kaptam meg.
Letérdeltem a saját lelkem elé,majd átkaroltam. Meleg bizsergés futott rajtam végig,majd egy fény ár vett körbe minket.
Virágos réten álltunk. A kislány ugyan abban a ruhában volt mint mikor a baleset történt,én viszont a sárkány szárnyakat viseltem.
-Ideje vissza cserélni a testeinket-mondta.
-Vissza kapom a saját alakomat is?
-Valószínűleg igen. Nem tudom mi lettem volna ennyi idősen,de...
-Lehet,hogy vissza térek abba a formába mit soha nem szerettem?
Bólintott,mire elszomorodtam. Végig néztem a duci kislányon,és ijedten gondoltam arra,hogy ez én vagyok.
A kicsi kinyújtotta a kezét felém. Önkéntelenül is felé nyúltam. Ujjaink össze értek és akkor a kislány halványodni kezdett.
-Már nincs benned semmi ami olyanná tehetne mint akkor voltál-nevetett.
Sárkány szárnyaim eltűntek helyette az apától kapott báli ruha lett rajtam. A kislány hátán kék szárnyak jelentek meg,majd bőre pikkelyessé vált. A következő pillanatban egy Ice Catnél magasabb sárkány orrát simogattam.
-Hiányoztál Hime-mondta.
-Milydi-nevettem.
Ő volt az első sárkányom még se emlékeztem rá tizenegy évig.
******
Kinyitottam a szemem. Már nem a kislányt öleltem hanem a kis kék sárkányt. Ahogy a szemébe néztem tudtam,hogy már nincs bennem a lelke, még is...
"Ideje a sárkányok felszabadításának. Mit szólsz nővérke?"-kérdezte.
Bólintottam,majd fel álltam. Felraktam a vállamra,közben hívtam a testvérkéit.
-Cathy?
-Ne haragudj apa,de most nem érek rá. Ideje a cicusokat kiengedni.
Felszaladtam a keltetőbe. A három sárkány bébi a karomba vágta a körmeit,de nem érdekelt. Jhon ott rohant a nyomomban.
Ice Cat fájdalmas tekintettel nézett rám az energia elvonó pajzs mögül.
-Mindjárt kiszabadítalak.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte drágám.
-Ha hirtelen kap nagy mennyiségű energiát szét robban a pajzs-mondtam.
Fel emeltem a bal kezem és éreztem,hogy az energia össze gyűlik benne. Jhon mögém lépett,majd a kezem alá tette a kezét. A közös erőnk páraként kavargott a tenyereink között,majd egyszerre tőrt ki.
Az Ice Cat-et körülvevő burok megremegtetett,majd szilánkokra tört. A sárkányom megrázta magát,majd kimozdította a tagjait.
-Ez így jobb-mondta.
Mosolyogva néztem rá,majd az apjához fordultam. Freedom körül kicsit nehezebb volt a pajzs eltüntetése,de Jhonathannal közösen sikerült. A sárkány megbökött az orrával,majd a négy fiókáját is üdvözölte,csak utána ment az udvarra.
McQeen könyörgőn nézett rám.
-Szívesen itt hagynálak ugye tudod?
Remény vesztve lehunyta a szemeit. Megadta magát. McQeen a büszke sárkány megalázkodott előttem. Össze gyűjtöttem az erőm,majd az ő burkát is megszüntettem.
-Köszönöm-mondta.
-Ne köszönd! Menjünk- fordultam Jhon felé.
Ő csak mosolygott és átkarolta a derekam,majd arcon csókolt.-Mire készülsz?-kérdezte ahogy kimentünk az udvarra.
-A nagybátyám halálára.
-Benne vagyok-mondta.
Felszaladtunk a vár falra. A három kis sárkány mellettem röpködött. Ice és Fire felmászott mellénk. A sárkányom látványa megrémítette a lázadókat. Zúgolódtak a várfal alatt.
-Izgi parti lesz az már biztos-mondta Darkos.
Nem kellett hátra fordulnom,hogy tudjam a feje mögöttem van. Jhon megfogta a kezem,de nem szólt semmit.
-Fel kéne pörgetni a bulit.
Oldalra néztem. Water izgatottan toporgott Freedom mellett.
-Akkor ne várjuk meg,hogy ők kezdjék... Darkos csinálj úgy,mintha már nem érdekelne a többiek épsége-kértem.
-Cseles...-mondta,majd eltűnt a vár fal mögött.
-Arra gondolsz amire én?
Felnéztem apa szemébe,majd mikor elkaptam a gondolatait bólintottam.
-Freedom ideje Blackhorses módra takarítani!-kiáltotta.
Mielőtt Jhon bármit kérdezett volna megcsókoltam és elengedtem a kezét. Ellöktem magam a vár falról és Water felé ugrottam. A nőstény hátán nyereg és kantár fogadott.
-Na ne hülyéskedj már! Nyereg és kantár? Én nem élek ilyesmivel-nevettem.
-Jobb is... Utálom a nyerget.
A kék sárkány eltüntette a felszerelést én meg megkerestem a legbiztosabb fogást a nyakán. Freedommal egyszerre emelkedtek a magasba,majd körözni kezdtek a vár fölött. A lázadók megrémülten húzták össze magukat.
-Ideje a fürdetésnek-mondtam.
Water bedőlt jobbra. Szárnyai hártyás bőrrétege felizzott,majd remegés futott végig rajta. A nyakára dőltem,így a szájából feltörő lángoktól védve voltam. Water egy felhőbe lőtt,majd eltűnt a pamacsokba. Éreztem a vízcseppeket a bőrömön. Egy szél örvénybe kerülve magamhoz hívtam Cat-et,majd leugrottam Water hátáról. A kék sárkány ijedten kapott utánam,de ki csúsztam a karmai közül.
-Jég zivatar-súgtam magam elé.
Egyik tenyeremből víz a másikból jég tört elő. Ice Cat a lázadók számára várratlanul csapott le értem. Hiába volt fekete mágiájuk Cattel a pajzsukat megcélozva sikeresen támadtunk.
A semmiből tört elő Fire, hogy védjen minket.
-Ki hagynál a buliból?-kacagott Jhon.
Felnevettem. Megpaskoltam Ice nyakát,mire ő dugóhúzó mód pörögni kezdett lefelé. Körülötte megfagyott a levegő,pont mikor az anyja mágiája működésbe lépett. Az eső jéggé fagyott és apró szilánkokká válva zúdult a lázadók felé. Ice a becsapódás előtt kifeszítette a szárnyait,majd fel emelkedett. -Örült vagy,de ezért szeretlek!-kiáltotta Jhon.
-Maradjmár Casanova-nevettem.
Tekintetettemmel a nagybátyámat kerestem,de nem találtam. Hangos üvöltést halottam,mire oda fordultam.
Darkos hatalmas teste csapódott le mellettünk. Hatalmas pajzsként felfogta a nekem szánt átkot. Pikkelyeiről lepergett az átok. Ahogy a hátam mögé ereszkedett megláttam a nagybátyám. Éppen egy újabb adag átkot készült felém küldeni.
-Ezt nem hagyhatjuk. Gyerünk Cat!
Finoman megrúgtam az oldalát,mire megindult. Három apró gömb jelent meg mellettünk,majd alakot öltve jöttek velünk. A három fióka ereje bizsergette a jelem.
-Ezt nevezem elsöprő erőnek!
Nagybátyám nevetése felforgatta a gyomrom. Jhon ott volt mellettem. A jelenléte erőt adott.
-Na itt a kis mátkapár? Engem meg se hívtatok az esküvőre?... Szégyen...
Hangja gyűlöletet ébresztett fel bennem,és egy mélyen szándékosan elzárt emlékfoszlányt.
"Úgy szeretném ha te lennél az anyukám Cathy."
Krissz utolsó szavai voltak ezek. Az értelmetlen halála előtti nap mondta még nekem.
Ez a mondat lebegett az elmémben,mikor leugrotta Ice hátáról és kardot rántottam.
Ahogy a pengék össze csaptak újabb kívánságok halk hangjait halottam.
"Vigyázz Cathy cica magadra,és kérlek mindig emlékezz ránk!"-könyörgött az idősebb bátyám a halálakor.
"Kérlek,ne zárd el magad a világ elől!"
Az egy évvel idősebb testvérem kérése tűzként vájt belé,hiszen mást se csináltam,csak bezárkóztam.
Az emlékek úgy törtek fel,ahogy a haragom nőt. Minden penge csapásomra jutott egy emlék.
"Bárcsak apa bízna az alakváltókban. Nővérkém ugye keresel,majd eggyet?"
Húgom kérésének még tizenhárom év múlva se tettem eleget.
"Bíz azokban akik szeretnek,és akiket te szeretsz!"
-Bízom bennük-mondta anyám hangjára,majd lecsaptam.
Az acél szikrát vetett az acélon. Az erőm a tetőfokára hágott. A nagybátyám egy pillantással volt gyorsabb,de ez elég volt.
A fekete penge mélyen belém hatolt.
-Meg vagy-súgta a fülembe,majd kirántotta a kardot.
A sebhez kaptam,miközben térd re rogytam. A tehetetlenség könnyei marták a szemem,ahogy felnéztem rá. Csapásra készen felemelte a kardját,majd lendítette azt.
Csak Jhonra akartam emlékezni,így lehunytam a szemem és az első találkozásunktól a csatáig mindent felelevenítettem.
Valaki oldalról elkapott,és nagy lendülettel arrébb taszított. Egy pillanattal később a nagybátyám kardja a helyemre csapódott.
-Tigris... Tigris kérlek nézz rám-halottam Jhon könyörgését.
Lassan kinyitottam a szemem.
-Ne merészelj itt hagyni-súgta rekedten.
Kezét a hasamra tette,közben lángok vettek körül minket.
-Az erőm semmit se ér ha te nem akarsz meggyógyulni... Fel ne merd adni!
Válaszolni nem bírtam,de csak megkapaszkodtam benne. Éreztem,hogy a sérült szerveim össze forrnak,és enyhe fáradtság vesz rajtam erőt. Jhon a homlokát az enyémhez nyomta,én meg átcsusszantam a feketeség birodalmába.
********************************************************************************* Az ágyamban feküdtem a hátamon. Azt rögtön tudtam,hogy valaki átöltöztetett,mert háló ing volt rajtam. Kicsit moccantam,mire megnyekkent az ágy. Mellettem besüppedt a matrac,majd egy meleg kezet éreztem az arcomon.
-Cathyra?
Mióta szólít Casanova a teljes nevemen?
-Még most is alszol...
Mély sóhaj,majd Jhon arcon csókolt.
-Ébren vagyok-motyogtam,majd felnyitottam a szemem.
Jhon kék szeme megkönnyebbülten csillogott.
-Aggódtam érted-súgta.
Mocorogni akartam,de nem ment.
-Nyugalom... Hetekig nem tértél magadhoz. Nem voltál eszméletlen,mert motyogtál,de akkor is...-Jhon a hasamra tette a kezét,majd folytatta.-Aggódtam értetek.
-Értünk?
-Értetek...-kicsit közelebb hajolt,majd folytatta.-Mikor felhoztalak az orvos csinált egy ultra hang képet,hogy megbizonyosodjon róla,teljesen össze fórt a belső sérülésed is. Sérülés nem volt,de az ultra hang kimutatta,hogy terhes vagy...
Hangja fátyolos volt,de éreztem benne,hogy mit érez,hogy mit jelent ez számára.
Homlokát az enyémnek támasztotta. Éreztem,hogy az öröm könnyei végig folynak az arcán,majd az enyémre csöppennek.
-Nagyon szeretlek-súgta.
Nem tudtam mit felelni. Jhon megérezte,mert rám nézett.
-Nem is örülsz,hogy gyerekünk lesz?-kérdezte félve.
-De,csak... Mi lett a nagybátyámmal?
-Elmenekült... Nem fogom hagyni,hogy bántson titeket.
Jhon lefeküdt mellém,majd segített felé fordulni.
-Ha csak a közelünkbe ér nem állok jót magamért. Nem hagyom,hogy a Szerelmem és a még meg nem született gyermekemnek félnie keljen-mondta határozottam,majd megölelt.
2015. március 13., péntek
Jhonathan
Idegesen rogytam a földre. Már egy hete,hogy Cathy és Fire elmentek. A lázadók csak ritkán támadtak,és akkor is keveset. Az időm nagy részét Ice Cat kiszabadításán töltöttem. Nagyon nehezen tudtam a bűbáj háló alá ásni.
"Fire a közelben van."
-Megyek-mondtam,majd talpra ugrottam.
Ahogy közelebb értem már halottam a csatázó sárkányok hangját.
-Hagyjátok szabadon az udvart,hogy ha áttudnak a lázadókon mind hárman leszálljanak!-kiáltotta Lukas.
Az égen fekete-lilás villámok cikáztak át,majd a következő pillanatba három különböző test kezdett el körözni. Fire szált le először. Sárkányom hátán nem volt felszerelés,de még így is láttam rajta,hogy kimerül. Oda szaladtam hozzá,és megérintettem az orrát.
Következő pillanatban egy nagy sötétkék nőstény macska sárkány szállt mellé. Rajta sem ült senki. Kezdtem ideges lenni,mikor a harmadik is leszállt. Jóval idősebb,és nagyobb volt mint a többiek. Az ő hátáról czúszott le Cathy. Megkönnyebbülten rohantam hozzá,majd a karomba kaptam.
Szegény Tigris egész testében remegett,és láttam rajta,hogy alig van ereje állni is.
-Mi történt?-kérdeztem halkan.
-Energia vámpírok-mondta kimerülten.
-Ez megmagyarázza a sárkányok körüli energia pajzsot-mondtam.
Cathy alig észre vehetően bólintott.
-Vidd fel a szobátokba,és maradj vele. Ha támadnak ne gyere le-mondta Lukas.
Nem ellenkeztem. Cathy már aludt,mikor felemeltem. Teste túl könnyű volt ahhoz,hogy ne kezdjek el aggódni.
Valami nagyon megváltozott rajta. Amúgy is fehér bőre most sápadtabb lett,haja fénytelen. A fehér párnahuzaton sötétkéknek tűnt. Óvatosan végig simítottam a sebhelyén és közben megint elgondolkodtam megint vajon hogyan szerezte.
A percek órákká váltak,majd még több órává. Nem tudom meddig ültem ott,de elaludtam.
Az ébresztett fel,hogy a bal vállamon enyhe nyomást éreztem,és,hogy a fejem valami meleg,kellemes illatú puha valamin pihen. Ahogy kinyitottam a szemem ismerős pizsama sort fogadott. Mocorogni kezdtem,mire egy apró kéz finom érintését éreztem a vállamon.
Hátra fordultam,és Cathy tekintetével találtam szembe magam.
-Szia kicsim-nyúltam fel az arcához.
Mosollyal válaszolt,majd megfogta a kezem. Ahogy kinyitotta a szemét meglepődve láttam,hogy a szemei kékek.
-Tudsz róla,hogy kék a szemed?
-Igen... Fürdéskor észre vettem,hogy vissza kékült. Öt éves koromig ilyen volt.
-Tetszik. Mint a mély óceán.
Apró pír futott végig az arcán. A zavar ezt a fajtáját alig láttam még rajta. Felültem az ágyon,majd a karjaimba zártam.
-Tudod nagyon hiányoztál már-súgtam.
Az állam alá bújt és jó szorosan megölelt.
-Miért lett zöld a szemed?
-Nem tudom. Apa szerint volt egy nagyon komoly balesetem. Sajna nem emlékszem rá.
-Értem... És az arcodon lévő seb?
-Egy lázadó ebének farok csapásának nyomai... Nem lehet begyógyítani amíg él az eb.
Meg se lepődtem ezen. Cathy felült az ölembe,majd átkarolta a nyakam.
-Elég béna haza érkezésem volt nem gondolod?-kérdezte halkan. -Itthon vagy csak ez számít.
Hátra dőltem az ágyon,majd megint a szemébe néztem. Jobban állt neki a kék szem. Igaz kevésbé lett így macska szerű,de akkor is jobban kifejezte,hogy mit érez.
-Úgy gondolod?-kérdezte kuncogva.
Lehunyta a szemeit,majd mikor újra felnézett elakadt a lélegzetem. Szemei szabályosan ragyogtak. Vágyat,szeretet és kérést fedeztem fel benne. A vágy részét nem részletezné,ahogy a szeretetet sem,mert elég egy értelmű mire utalnak. A kérése kicsit össze zavart. Nem tudtam,hogy csak simán ölelésre,csókra vagy valami másra szól-e.
-Mind három,aminek köze van az előző kettőhöz is.
-Néha nagyon szeretnélek úgy megfejteni,hogy nem nézel a szemembe-nevettem.
Közel húztam magamhoz,majd úgy furdaltam,hogy mind ketten a saját részünkön feküdjünk. A homlokának nyomtam az enyémet,majd hagytam,hogy lecsukódjanak a szemeim.
-Szerinted kik a támadók?-kérdezte halkan.
A szemébe néztem. Lélegzete elakadt amikor meglátta a gondolataim között a vezért.
-Nem kellett volna ide hoznom Watert... Pont ezt akarta... Ráadásul az én véremre is pályázik...
-Na azt nem kapja meg. Ha csak a közeledbe kerül megölöm. Egy személyt már elvett az életemből, a másikat nem hagyom,hogy megtegye.
Cathy izmai megfeszültek.
-Ugye nem hibáztatod magad még mindig?
Átfordult a másik oldalára és menni akart,de nem engedtem.
-Tigris... Mondtam már,hogy nem a te hibád volt...
-Már belátom,csak...
-Csak mi?...
Ekkor tudatosult bennem,hogy mire akar a kérése utalni.
-Ohh Cathy... Neked tényleg nagyon fontos a család szelleme...-nevettem a nyakába.- Most már tényleg le kell győzni azokat a mocskokat.
Másnap mindenkit a várfalon találtunk. Water az udvar végében volt Cathy arra indult el,én meg követtem.
A nagy fekete sárkány hozzá dörgölte az orrát,mire ő kacagott.
-Darkos hadd mutassam be Fire Dog gazdáját Jhonathant a férjem-mondta.
-Remélem méltó társa vagy az új gazdámnak,bár amit tegnap láttam ezt támasztja alá-mondta a sárkány.
-Igyekezni fogok.
Meg álltam a fekete mellett,majd csak néztem ahogy a párom oda megy a kék nőstényhez. Az felemelte a lábait,majd két tojást tolt elé. Cathy finoman megérintette őket,majd bókolt a sárkány előtt és vissza fordult hozzám. Fél úton járt,mikor hangos reccsenés hangzott fel. Cathy megfordult,én meg oda mentem hozzá. Water felmordult,de nem érdekelt.
A két tojás megrepedt,majd egy zöld és egy vörös sárkány kelt ki belőlük.
-Ezek most...
Cathy lenézett a bal karjára,amin a hópehely eltűnt. Helyette egy jing-jang jel került. A jel egyik fele kék volt vörös körrel,a másik fehér zöld körrel.
Cathy vissza lépett,majd le térdelt a kicsik előtt.
-Elemi kombó-mondta Darkos mögülem.
-Négyes elem használó?-fordultam felé.
-Igen. Nagyon ritkák... Nézz csak oda!
Vissza fordultam. Cathy karján ott ült a két kis sárkány.
-Ez hogy lehet?-kérdeztem.
-Cathy lelke miatt-mondta Water.
"Fire a közelben van."
-Megyek-mondtam,majd talpra ugrottam.
Ahogy közelebb értem már halottam a csatázó sárkányok hangját.
-Hagyjátok szabadon az udvart,hogy ha áttudnak a lázadókon mind hárman leszálljanak!-kiáltotta Lukas.
Az égen fekete-lilás villámok cikáztak át,majd a következő pillanatba három különböző test kezdett el körözni. Fire szált le először. Sárkányom hátán nem volt felszerelés,de még így is láttam rajta,hogy kimerül. Oda szaladtam hozzá,és megérintettem az orrát.
Következő pillanatban egy nagy sötétkék nőstény macska sárkány szállt mellé. Rajta sem ült senki. Kezdtem ideges lenni,mikor a harmadik is leszállt. Jóval idősebb,és nagyobb volt mint a többiek. Az ő hátáról czúszott le Cathy. Megkönnyebbülten rohantam hozzá,majd a karomba kaptam.
Szegény Tigris egész testében remegett,és láttam rajta,hogy alig van ereje állni is.
-Mi történt?-kérdeztem halkan.
-Energia vámpírok-mondta kimerülten.
-Ez megmagyarázza a sárkányok körüli energia pajzsot-mondtam.
Cathy alig észre vehetően bólintott.
-Vidd fel a szobátokba,és maradj vele. Ha támadnak ne gyere le-mondta Lukas.
Nem ellenkeztem. Cathy már aludt,mikor felemeltem. Teste túl könnyű volt ahhoz,hogy ne kezdjek el aggódni.
Valami nagyon megváltozott rajta. Amúgy is fehér bőre most sápadtabb lett,haja fénytelen. A fehér párnahuzaton sötétkéknek tűnt. Óvatosan végig simítottam a sebhelyén és közben megint elgondolkodtam megint vajon hogyan szerezte.
A percek órákká váltak,majd még több órává. Nem tudom meddig ültem ott,de elaludtam.
Az ébresztett fel,hogy a bal vállamon enyhe nyomást éreztem,és,hogy a fejem valami meleg,kellemes illatú puha valamin pihen. Ahogy kinyitottam a szemem ismerős pizsama sort fogadott. Mocorogni kezdtem,mire egy apró kéz finom érintését éreztem a vállamon.
Hátra fordultam,és Cathy tekintetével találtam szembe magam.
-Szia kicsim-nyúltam fel az arcához.
Mosollyal válaszolt,majd megfogta a kezem. Ahogy kinyitotta a szemét meglepődve láttam,hogy a szemei kékek.
-Tudsz róla,hogy kék a szemed?
-Igen... Fürdéskor észre vettem,hogy vissza kékült. Öt éves koromig ilyen volt.
-Tetszik. Mint a mély óceán.
Apró pír futott végig az arcán. A zavar ezt a fajtáját alig láttam még rajta. Felültem az ágyon,majd a karjaimba zártam.
-Tudod nagyon hiányoztál már-súgtam.
Az állam alá bújt és jó szorosan megölelt.
-Miért lett zöld a szemed?
-Nem tudom. Apa szerint volt egy nagyon komoly balesetem. Sajna nem emlékszem rá.
-Értem... És az arcodon lévő seb?
-Egy lázadó ebének farok csapásának nyomai... Nem lehet begyógyítani amíg él az eb.
Meg se lepődtem ezen. Cathy felült az ölembe,majd átkarolta a nyakam.
-Elég béna haza érkezésem volt nem gondolod?-kérdezte halkan. -Itthon vagy csak ez számít.
Hátra dőltem az ágyon,majd megint a szemébe néztem. Jobban állt neki a kék szem. Igaz kevésbé lett így macska szerű,de akkor is jobban kifejezte,hogy mit érez.
-Úgy gondolod?-kérdezte kuncogva.
Lehunyta a szemeit,majd mikor újra felnézett elakadt a lélegzetem. Szemei szabályosan ragyogtak. Vágyat,szeretet és kérést fedeztem fel benne. A vágy részét nem részletezné,ahogy a szeretetet sem,mert elég egy értelmű mire utalnak. A kérése kicsit össze zavart. Nem tudtam,hogy csak simán ölelésre,csókra vagy valami másra szól-e.
-Mind három,aminek köze van az előző kettőhöz is.
-Néha nagyon szeretnélek úgy megfejteni,hogy nem nézel a szemembe-nevettem.
Közel húztam magamhoz,majd úgy furdaltam,hogy mind ketten a saját részünkön feküdjünk. A homlokának nyomtam az enyémet,majd hagytam,hogy lecsukódjanak a szemeim.
-Szerinted kik a támadók?-kérdezte halkan.
A szemébe néztem. Lélegzete elakadt amikor meglátta a gondolataim között a vezért.
-Nem kellett volna ide hoznom Watert... Pont ezt akarta... Ráadásul az én véremre is pályázik...
-Na azt nem kapja meg. Ha csak a közeledbe kerül megölöm. Egy személyt már elvett az életemből, a másikat nem hagyom,hogy megtegye.
Cathy izmai megfeszültek.
-Ugye nem hibáztatod magad még mindig?
Átfordult a másik oldalára és menni akart,de nem engedtem.
-Tigris... Mondtam már,hogy nem a te hibád volt...
-Már belátom,csak...
-Csak mi?...
Ekkor tudatosult bennem,hogy mire akar a kérése utalni.
-Ohh Cathy... Neked tényleg nagyon fontos a család szelleme...-nevettem a nyakába.- Most már tényleg le kell győzni azokat a mocskokat.
Másnap mindenkit a várfalon találtunk. Water az udvar végében volt Cathy arra indult el,én meg követtem.
A nagy fekete sárkány hozzá dörgölte az orrát,mire ő kacagott.
-Darkos hadd mutassam be Fire Dog gazdáját Jhonathant a férjem-mondta.
-Remélem méltó társa vagy az új gazdámnak,bár amit tegnap láttam ezt támasztja alá-mondta a sárkány.
-Igyekezni fogok.
Meg álltam a fekete mellett,majd csak néztem ahogy a párom oda megy a kék nőstényhez. Az felemelte a lábait,majd két tojást tolt elé. Cathy finoman megérintette őket,majd bókolt a sárkány előtt és vissza fordult hozzám. Fél úton járt,mikor hangos reccsenés hangzott fel. Cathy megfordult,én meg oda mentem hozzá. Water felmordult,de nem érdekelt.
A két tojás megrepedt,majd egy zöld és egy vörös sárkány kelt ki belőlük.
-Ezek most...
Cathy lenézett a bal karjára,amin a hópehely eltűnt. Helyette egy jing-jang jel került. A jel egyik fele kék volt vörös körrel,a másik fehér zöld körrel.
Cathy vissza lépett,majd le térdelt a kicsik előtt.
-Elemi kombó-mondta Darkos mögülem.
-Négyes elem használó?-fordultam felé.
-Igen. Nagyon ritkák... Nézz csak oda!
Vissza fordultam. Cathy karján ott ült a két kis sárkány.
-Ez hogy lehet?-kérdeztem.
-Cathy lelke miatt-mondta Water.
2015. február 28., szombat
Cathyra
Egy pillanat és a jó kedvem elvész. Ennyi kellet ahhoz,hogy életem legszebb napja kámforként tűnjön el.
Mérgesen néztem a kastély alatt gyülekező lázadókat. Tudtam,hogy nagybátyám hívására kezdtek el minket ostromolni,de most komolyan! Nem várhatott volna legalább egy hetet?
Jhon mellém lépett és a kezemre tette a kezét. Felnéztem rá.
-Hát nem éppen romantikus nász út nem?-kérdezte halkan.
-Nem így képzeltem el az biztos...
Átkarolta a vállam,majd megcsókolta a fejem búbját.
-Győzzük le minél hamarabb,hogy bepótoljuk a mézesheteket-mondta.
-Szavadon foglak!...
-Cathyra!-halottam Lukas ideges hangját.-Nagy baj van! Ice és Free teljesen ledermedt ahogy McGueen is. Fire tud csak mozogni... Szükségünk lenne Ice anyjára...
-Nem hívhatom ide...
-Nézz körbe! Egy sárkány nem bír el ekkora sereggel!
-De ahhoz,hogy ide hívjam el kell vinnem Firet.
-Akkor vidd-mondta apám.
-Veled megyek...
-Nem lehet. Ice anyja csak engem tűr meg maga mellett...-a felsőm alól kihúztam a család medálját,majd a nyakába raktam.-Energia tároló. Egy hónapnyi energia van benne. Használd ésszel...
Jhon magához ölelt.
-Vigyázz magadra életem-súgta.
-Te is. Sietek vissza.
Kibontakoztam az öleléséből.
"Hívd Firet!".
Füttyentett mire a sárkány megjelent a keltetőből. Gyors elmondtam neki,hogy mi a terv,mire felém nyújtotta a lábát,hogy felmásszak a hátára.
-Vigyázzatok egymásra!-mondta Jhon,miközben felsegített.
Bólintottam,majd a nyeregbe szíjaztam magam. Fire Dog kitárta a szárnyait,majd a magasba repült. A kantár szárat idegennek találtam,így amint olyan távol értünk a kastélytól,hogy senki nem láthat megkértem,hogy tüntesse el. Felszerelés nélkül gyorsabban haladtunk,de így is lassan.
Napok teltek el mire megláttam a hegységet a tenger mellett. Fire meglepődött,hogy mennyi sárkány van ott. A legtöbbjük kiöregedett vagy lovasát vesztett volt. Éreztem,hogy megborzong ahogy bele gondul a sorsukba.
- Ha a hegy lábánál leteszel tökéletesen megfelel-mondtam.
Fire leszállt,majd segített nekem lekászálódni a hátáról.
-Ha gondolod itt is megvárhatsz-pakoltam meg a lábait.
Tudtam,hogy fáradt,de azért jött utánam. Megkerestem azt a barlangot mely fölött egy hópehelyben lévő vízcsepp volt.
-Ide tényleg ne gyere be. Ice anyja nem éppen kedveli a kutya sárkányokat.
-Jó is az olyan anyós-mondta,majd lefeküdt.
Megveregettem az orrát,majd bementem. Csak az ösztöneimre hagyatkoztam,mivel nem láttam semmit. Halottam a közelben a barlangi tó hangját ami a partot mosta.
-Ki jár a barlangomban?-halottam.
-Cathyra Luka Blackhorses.
-Lépj előre gyermekem!
Tovább mentem. Hirtelen hasított a szemembe a fény. A barlangban természetes zöld fényben pompázott. Water Cat egy sziklán feküdt. Kék pikkelye vissza verte a zöld fényt. Lábánál egy zöld és egy vörös tojás pihent.
-Szerbusz kicsi lány. Mi szél fújt erre?
-A vész szele. Water a segítségedre van szükségem! A Blackhorses kastély lázadók támadták meg. Négy sárkányból három macskasárkány, akik teljesen lebénultak. Ice és Free is harcképtelen...
-Akkor hamarosan én is meghalok. Ice Cat nem emlékszik rám, Freedom meg tudja, hogy ha ő meg hall én is-vágott a szavamba.
-Nem hagyhatod csak így szó nélkül!-mondtam.-Freedom a párod! Igaz tizenhárom éve nem láttátok egymást, de a párod továbbra is! Nem hagyhatod meghalni őket!
-Nekem se tetszik, de nem hagyhatom itt a tojásaimat! Ők már a búbáj fogságában vannak. Nem tehetek semmit se! Most pedig menj!
-Remélem tudod, hogy ha ők meghalnak nem csak apámat és engem ölsz meg ezzel. Meghal még két lovas és sárkány is-mondtam, majd megfordultam.
A barlang szájától nem messze egy hatalmas és valószínűleg öreg fekete hím macska sárkány feküdt és rám nézett. Ahogy zöld szemébe néztem, életemben először nem láttam a gondolatait. Finoman meghajoltam előtte, majd még egyszer vissza néztem a sárkányra. Water elfordult, én meg csalódottan mentem ki.
*******************************************************************************
-Nem gondolod, hogy sokat jelentettél annak a lánynak?-kérdezte a fekete sárkány.
-Ő is sokat jelentett nekem. Ő volt aki két lányom is megmentette, de akkor se mehetek vele... Az az igazság, hogy félek...
-Ahogy elnézem ő volt az egyetlen aki felült a hátadra. Ő bízott benned, de te most törted össze a lelkét. Okkal fordult hozzád.
Water lehajtotta a fejét, és a két tojását nézte.
-Mit tegyek Darkos?
-Azt nem tudom, hogy te mit tehetnél, de azt tudom, hogy ezer év után ő az első akinek nem láttam a gondolatait. Ugye tudod, hogy ez mit jelent?
-Tudom, és azt is tudom miért nem láttad a lelkét.
-Akkor megérted ha én azt mondom, hogy helyetted is megteszem ami tőlem teleik?
*******************************************************************************
-Nyugalom Cathy-Fire próbált megnyugtatni, de nem igazán ment neki.
Egy friss láva folyam mellett voltunk, hogy a kutya sárkány kicsit felfrissüljön. A lángoló kövek felizzították a pikkelyeit jelezve, hogy pótolja elvesztett energiáját.
-Érdekes lány vagy te!
Ijedten fordultam meg. A hátam mögött nem messze a fekete macska sárkány állt. Pikkelyei ijesztően világítottak a tűz fényében. Így látva még hatalmasabb volt. Csak az egyik mancsa volt egy méterrel nagyobb mint Fire teljes testében ( Fire Dog 5 méter hosszú, és 4 méter magas).
-Ne haragudj, ha fel ébresztettelek. Nem hittem volna, hogy veszekedni fogunk...-elcsuklott a hangom.
-Semmi baj. Kié ez a sárkány akivel jöttél?
-A férjemé...-megborzongtam a valóságra.
Még mindig alig hittem el, hogy Jhon a férjem. Fire megbökött az orrával, mire felé néztem.
-Ideje mennünk...
-Remélem nem bánjátok ha azt mondom, hogy én is veletek tartok.
Gyors megpördültem, és az izzó zöld szempárba néztem.
-Szeretném ha te lennél a lovasom. Ezer éve nem éreztem olyasmit, hogy valakinek önként oda adjam magam...
-Velünk akarsz jönni?
-Valakinek segítenie kell, ha már Water nem jön...
-Ne hogy azt hidd Darak, hogy rád bízom a nevelt lányom sorsát-mondta Water a levegőből.
-Te hogy kerülsz ide?-kérdeztem döbbenten.
Jhonathan
Ha megláttam az a mocskot majdnem neki mentem. Csak az állított meg,hogy inkább maradtam Cathy mellett akartam maradni. A cica a karján feküdt és szinte mindig dorombolt.
-Nem megyünk a sárkány keltetőbe? Ott nyugtunk lenne.
Mosolygott,és szabad kezével belém karólt. Szerettem mikor így sétáltunk,mert ilyenkor különösen jól éreztem a közelségét.
A keltető nyugati részébe mentünk. Ott a nap minden szakaszában gyönyörű volt a táj. A legjobban azt szerettem mikor Tigris az erkély korlátjára ül és a nap beragyogta az alakját.
Mivel délelött volt a nap magasan járt. Leültem a boltívek sokaságában az egyik árnyékasabb helyre. Tigrist magam mellé húztam. Az ujján lévő gyűrűvel játszottam,közben a másik kezemmel a térdét melengettem.
-Olyan aranyos Tarka-mondta.
-Te is az vagy...
El pirult,és amikor rám nézett a szeme megint nagyon ragyogott. Nagyot nyeltem,majd az ölembe húztam. Átkarolta a nyakam közben a cicát a lábaira tette.
-Ma este...- Elpirult így tudtam mire gondol.
-Cathy... Holnap...
Hangos sohaj hagyta el a száját.
-Nem lehet... Tudod,hogy szeretném,de...
-Tudom...
Belecsókolt a nyakamba,majd a vállamra feküdt.
-Nem tudod apa hova szervezte a nászutat?-kérdezte halkan.
-Majd megtudjuk?
<3 <3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3 <3<3<3<3
A nap mikor megnősülök. Tenyerem izzadt miközben a kápolna oltára előtt álltam. Az öreg pap mosolygott,majd bátorítóan megveregette a vállam. Apám ott állt mellettem és motyogott valamit arról,hogy hogy nézek ki. Már éppen mondani akartam neki valamit amikor felcsendültek az orgona hangjai. A kápolna ajtajához kaptam a fejem. Még láttam,hogy többen arra fordulnak,de aztán megjelent Lukas az oldalán Cathyvel. Attól a pillanattól kezdve semmi mást nem láttam,csak őt. Tündöklő kék haját leengedte, a száján nagyon pici szájfény volt. Ruhája kiemelte alakja karcúságát. Mikor tekintetünk találkozott éreztem könnyek gyülekeznek a szemembe. Nagyot pislogtam,hogy ne sírjak.
Az egész ceremóniából annyit értettem,hogy megcsókolhatom a menyasszonyt. Cathy ajkait még soha nem éreztem ennyire puhának. Éreztem,hogy könnyek folynak végig az arcán. Mikor elhúzódtam tőle láttam,hogy a szeme ragyog. Letöröltem a könnyeit,majd a homlokom az övének nyomtam.
-Szeretlek-súgtuk egyszerre.
Nevetve átkaroltam,majd végig mentünk a kápolnán. A lagzi a kastélyban. Alig figyeltem arra mit mondanak nekem. Vinni hiába igyekezett a vidám beszélgetésébe,én csak Tigrisre tudtam figyelni.
-Lógjunk már meg-mondtam halkan órákkal később.
Bólintott,majd nem sokkal később fel állt. Alig észre vehetőn kiosontunk a nagyterem ajtaján.
Hamar elértük a szobánkat. Már a folyosón felkaptam,így a szobához érve nem volt komoly gondom.
Amint becsuktam az ajtót lecsaptam az ajkaira. Hamar lekerültek a ruháink,de amint a párnák közé fektettem Cathyit lassabb tempóra váltottam.
Miután eljutottunk a csúcsra finoman megcsókoltam.
-Nagyon szeretlek-súgtam.
Cathy mosolygott,majd átkarolta a nyakam.
Mellé heveredtem,majd közelebb húztam magamhoz. Már majdnem elaludtam,mikor dörömbölni kezdtek az ajtón.
Cathyra
Jhon olyan szorosan ölelt át,hogyha sima ember vagyok biztos össze roppantja a gerincemet. Lazítottam az izmaimon,így kevésbé volt fájdalmas a karjai szorítása.
-Casanova! Ébresztő...-nyögtem amikor fordultában rám feküdt.
-Még nem akarok felkelni-motyogta.
-Össze roppantasz...
Finoman taszítottam rajta,de meg se moccant. Ice Cat nem volt itt,hogy segítsen,így kénytelen voltam mágia segítségével kibújni a karjaiból. Még nem voltam tökéletesen felépülve,így ez is kimerített. Török ülésben ültem az ágyon,és csak néztem rá.
Váratlanul felemelte a fejét,és kábán körbenézett.
-Baj van kicsim?-kérdezte kábán.
-Semmi csak,majdnem összenyomtál-kuncogtam.
Megtámaszkodtam a vállain és arcon csókoltam.
-Bocsi. Azt álmodtam,hogy elakarnak szakítani tőled.
-Akkor érthető.
Hirtelen ötletből vezérelve felültem a csípőjére,majd masszírozgatni kezdtem a vállait.
-Hm-motyogta halkan.
-Ez tetszik igaz?
Alig észre vehetően bólintott. Izmai fokozatosan ellezultak. Az elmúlt másfél hónap alatt jócskán kapott hideget és meleget egyaránt. A kastély beliek többsége elfogadta,hiszen örültek annak,hogy mellette a régi vagyok. Akadtak olyanok is akik szabályosan gyűlölték. Ezek közé tartozott Williem is. A herceg haragja érthető volt,ha azt néztük,hogy mennyire vágyott a trónom irányítására. Jhont ott alázta meg ahol tudta.
Életem igyekezett nem kimutatni,hogy mennyire fáj neki a sértés,de mikor ketten voltunk gyakran elárulta magát. Legtöbbször azzal,hogy a leghirtelenebb pillanatban magához ölelt.
-Mondtam,már mennyire szeretlek?-kérdezte valamivel később.
-Azt hiszem mondtad már...
Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam a halántékát.
-Na ezt nem kellett volna.
Elkapta a karom,és miközben megfordult alattam magára rántott.
-Aucs-mondtam,mert összefejeltünk.
-Bocs. Legközelebb szólok-nevetett,majd finomabban megcsókolt.
Keze felcsúszott a derekamra,majd elindult lefelé.
-Nem gondolod,hogy baj lesz ha most nem állsz le?-kérdeztem,mikor a combjaim kezdte simogatni.
-Elvileg nem törvénytelen most csinálok.
-Tudod te mire gondoltam.
-Abból lehetne bajom,de ahogy ismerlek úgy se fogod hagyni magad-sóhajtott.
-Mondanám,hogy nem ismersz eléggé... Nem mondom...
-Na látod...
Csókkal akasztottam meg a szavát közben a hasára csúsztattam a kezem. Egy pillanatnyi döbbenet után karjaival átfogott közben felült. Éreztem,hogy az ujjai a trikóm szélével babrálnak. Átfogtam a nyakát és hozzá simultam,miközben a csípőjénél a matracra térdeltem. Nagy tenyere rásimult a hátamra,mire megborzongtam.
-Most megleptél-súgta a nyakamba.-Na jó állíts le... Már csak két napot kell arra várnom tényleg az életem párja legyél...
-Nekem te már most az vagy-mondtam.
-Te is nekem,de nem akarlak bajba keverni...
Beletúrtam a hajába,majd megint megcsókoltam.
-Cathy...
Tudtam,hogy mit akar hiszen én is ugyan azt akartam.
-Cathy ha apád rá jön,hogy a nászéjszakán,már nem vagy szűz engem kinyír...
-Mikor lettél ennyire óvatos?... Szeretlek-súgtam a fülébe.
Alig mondtam ki már le is csapott az ajkaimra. Csak annyira váltunk el,míg lehúzta a felsőmet. Meztelen felsőtestünk össze simult. Óvatosan a hátamra fektetett,majd felfedező útra indította az ujjait.
************************************************
Hajnal tájt arra ébredtem,hogy óvatosan mocorog. Mielőtt kinyitottam volna szemem éreztem,hogy a vastag takaró rám kerül. Kaptam egy gyengéd csókot az orrom hegyére,aminek hatására halkan kuncogtam.
-Olyan aranyos vagy-néztem kék szemeibe.
-Te meg gyönyörű... Azt hittem az életem legjobb napja,mikor megtudtam,hogy te leszel a feleségem,de... Tegnap este nagyon boldoggá tettél.
Nem bírtan kifejezni,mennyi mindent jelentett nekem az este,de nem is kellet. Jhon finoman megcsókolt,majd magához húzott.
-Van egy kis gond... Nagyon látszik rajtad,hogy valami történt az este...
-Hogy érted ezt?
-Szabályosan ragyogsz... Apád észre fogja venni rajtad...
-Oh... Valamit ki kéne találni,hogy miért vagyok olyan boldog... Talán ha azt mondom,hogy holnap után hozzád megyek? Elég hihető?
-Nem eléggé...
-Van egy ötletem... Ki bírsz nélkülem egy órát?
-Attól függ...
-Sietek vissza...
Megcsókolt,majd kimászott az ágyból. Elfordítottam a fejen míg öltözött.
-Elpirultál-mondta,majd miután arcon csókolt és kirohant.
Míg rá vártam letusoltam és normális ruhába öltöztem. Igaza volt. A szemem ragyogott,de nem tudtam mit csinálni. Túl boldog voltam.
-Hú te minden ruhában ilyen sexy vagy?-halottam az erkély felől egy gúnyos hangot.
-Mit keresel itt?-pördültem meg mérgesen.
-Hű de mérges valaki. Csak érdekelt,hogy miért ment el a vőlegényed. Szóval tedd félre a büszkeséged és gyere ide. Szeretnék neked mutatni valamit amitől biztos belém szeretsz...
Sajnos elkövette azt a hibát,hogy a szemembe nézett. Rögtön tudtam,hogy mit akar mire a gyomrom majdnem felfordult.
-Takarodj!-mondtam határozottan.
Wiliem leugrott a korlátomról,és elindult felém. Tudtam,hogy bajban vagyok. Williem a puszta gondolataival mozgatni tudta a tárgyakat. Az előnyöm az volt,hogy láttam a lépéseit mielőtt megcsinálná. A hátrányom? Még mindig gyengébb voltam nála.
Jobbra lendültem a csapása elől,mivel megleptem.
-Ugyan már cicus. Már látom,hogy a harag kezd lappangani benned,mert már nem fénylik a szemed annyira...
A levegőbe fagyasztottam az apró kábító fegyver lövedékét amit még egy nagyon jó Őrző se vett volna észre.
-Gyors a reflexed-mondta.
-Neked meg nyitott könyv az aurád.
-Szóval aura olvasó is vagy... Nagyon erős gyerekeink lennének. Mit szólsz hozzá? A vőlegényednek nem is kell róla tudnia...
-Van egy kis gond. Nem fogok veled soha egy ágyba bújni,és semmi olyat nem akarok veled csinálni amivel hozzád érthetek-mondtam.
Széles vigyor terült szét az arcán. A következő pillanatban már az ágyon feküdtem Williem meg fölöttem támaszkodott.
-Enyém vagy...
A nyakamba temette a fejét,és hiába küzdöttem megharapta a bőröm. A két lábamra térdelt,így nem bírtam megmozdulni. Lehunytam a szemem,de a szégyen egy könnycseppje legördült az arcomon.
Váratlanul Wiliem eltűnt rólam,majd vad morgás töltötte a szobát.
-Na jó ezt azért nem tűröm! Engem bánthatsz,de Cathyt nem... Takarodj mielőtt megvernélek!
-Jaj,de félek...
Tompa puffanás hallatszott,majd másik követte. Remegve ültem fel és öleltem át a felhúzott lábaimat. Az ajtó becsapódott,majd Jhon káromkodása töltötte a szobát.
-Az a rohadék... Kicsim...
Elém térdelt én meg a nyakába ugrottam.
-Csss itt vagyok... Nem fog bántani ígérem...-nyugtatott.
Nem sírtam,csak remegtem. Jhon a hátam simogatta,és éreztem,hogy mennyire ideges.
-Kérlek ne csinálj jelenetet ha meglátod...
-Ha meglátom a közeledben biztos elhamvasztom... A rohadék!...
Belekapaszkodtam az ingébe és mondani akartam valamit,amikor két kis apró nyomást éreztem a vádlimon,majd még kettőt a combomon. Oda fordultam.
Egy fekete fehér zöldszemű cica nézett rám.
-Hát te?-kérdeztem meglepődve.
-Ő érte mentem el. Jól tudom,hogy szereted a macskákat...
-Oh te kutya mániás-tört fel belőlem.
A cica felszaladt a karomon én meg majdnem elfelejtettem az előbb történteket.
-Casanova! Ébresztő...-nyögtem amikor fordultában rám feküdt.
-Még nem akarok felkelni-motyogta.
-Össze roppantasz...
Finoman taszítottam rajta,de meg se moccant. Ice Cat nem volt itt,hogy segítsen,így kénytelen voltam mágia segítségével kibújni a karjaiból. Még nem voltam tökéletesen felépülve,így ez is kimerített. Török ülésben ültem az ágyon,és csak néztem rá.
Váratlanul felemelte a fejét,és kábán körbenézett.
-Baj van kicsim?-kérdezte kábán.
-Semmi csak,majdnem összenyomtál-kuncogtam.
Megtámaszkodtam a vállain és arcon csókoltam.
-Bocsi. Azt álmodtam,hogy elakarnak szakítani tőled.
-Akkor érthető.
Hirtelen ötletből vezérelve felültem a csípőjére,majd masszírozgatni kezdtem a vállait.
-Hm-motyogta halkan.
-Ez tetszik igaz?
Alig észre vehetően bólintott. Izmai fokozatosan ellezultak. Az elmúlt másfél hónap alatt jócskán kapott hideget és meleget egyaránt. A kastély beliek többsége elfogadta,hiszen örültek annak,hogy mellette a régi vagyok. Akadtak olyanok is akik szabályosan gyűlölték. Ezek közé tartozott Williem is. A herceg haragja érthető volt,ha azt néztük,hogy mennyire vágyott a trónom irányítására. Jhont ott alázta meg ahol tudta.
Életem igyekezett nem kimutatni,hogy mennyire fáj neki a sértés,de mikor ketten voltunk gyakran elárulta magát. Legtöbbször azzal,hogy a leghirtelenebb pillanatban magához ölelt.
-Mondtam,már mennyire szeretlek?-kérdezte valamivel később.
-Azt hiszem mondtad már...
Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam a halántékát.
-Na ezt nem kellett volna.
Elkapta a karom,és miközben megfordult alattam magára rántott.
-Aucs-mondtam,mert összefejeltünk.
-Bocs. Legközelebb szólok-nevetett,majd finomabban megcsókolt.
Keze felcsúszott a derekamra,majd elindult lefelé.
-Nem gondolod,hogy baj lesz ha most nem állsz le?-kérdeztem,mikor a combjaim kezdte simogatni.
-Elvileg nem törvénytelen most csinálok.
-Tudod te mire gondoltam.
-Abból lehetne bajom,de ahogy ismerlek úgy se fogod hagyni magad-sóhajtott.
-Mondanám,hogy nem ismersz eléggé... Nem mondom...
-Na látod...
Csókkal akasztottam meg a szavát közben a hasára csúsztattam a kezem. Egy pillanatnyi döbbenet után karjaival átfogott közben felült. Éreztem,hogy az ujjai a trikóm szélével babrálnak. Átfogtam a nyakát és hozzá simultam,miközben a csípőjénél a matracra térdeltem. Nagy tenyere rásimult a hátamra,mire megborzongtam.
-Most megleptél-súgta a nyakamba.-Na jó állíts le... Már csak két napot kell arra várnom tényleg az életem párja legyél...
-Nekem te már most az vagy-mondtam.
-Te is nekem,de nem akarlak bajba keverni...
Beletúrtam a hajába,majd megint megcsókoltam.
-Cathy...
Tudtam,hogy mit akar hiszen én is ugyan azt akartam.
-Cathy ha apád rá jön,hogy a nászéjszakán,már nem vagy szűz engem kinyír...
-Mikor lettél ennyire óvatos?... Szeretlek-súgtam a fülébe.
Alig mondtam ki már le is csapott az ajkaimra. Csak annyira váltunk el,míg lehúzta a felsőmet. Meztelen felsőtestünk össze simult. Óvatosan a hátamra fektetett,majd felfedező útra indította az ujjait.
************************************************
Hajnal tájt arra ébredtem,hogy óvatosan mocorog. Mielőtt kinyitottam volna szemem éreztem,hogy a vastag takaró rám kerül. Kaptam egy gyengéd csókot az orrom hegyére,aminek hatására halkan kuncogtam.
-Olyan aranyos vagy-néztem kék szemeibe.
-Te meg gyönyörű... Azt hittem az életem legjobb napja,mikor megtudtam,hogy te leszel a feleségem,de... Tegnap este nagyon boldoggá tettél.
Nem bírtan kifejezni,mennyi mindent jelentett nekem az este,de nem is kellet. Jhon finoman megcsókolt,majd magához húzott.
-Van egy kis gond... Nagyon látszik rajtad,hogy valami történt az este...
-Hogy érted ezt?
-Szabályosan ragyogsz... Apád észre fogja venni rajtad...
-Oh... Valamit ki kéne találni,hogy miért vagyok olyan boldog... Talán ha azt mondom,hogy holnap után hozzád megyek? Elég hihető?
-Nem eléggé...
-Van egy ötletem... Ki bírsz nélkülem egy órát?
-Attól függ...
-Sietek vissza...
Megcsókolt,majd kimászott az ágyból. Elfordítottam a fejen míg öltözött.
-Elpirultál-mondta,majd miután arcon csókolt és kirohant.
Míg rá vártam letusoltam és normális ruhába öltöztem. Igaza volt. A szemem ragyogott,de nem tudtam mit csinálni. Túl boldog voltam.
-Hú te minden ruhában ilyen sexy vagy?-halottam az erkély felől egy gúnyos hangot.
-Mit keresel itt?-pördültem meg mérgesen.
-Hű de mérges valaki. Csak érdekelt,hogy miért ment el a vőlegényed. Szóval tedd félre a büszkeséged és gyere ide. Szeretnék neked mutatni valamit amitől biztos belém szeretsz...
Sajnos elkövette azt a hibát,hogy a szemembe nézett. Rögtön tudtam,hogy mit akar mire a gyomrom majdnem felfordult.
-Takarodj!-mondtam határozottan.
Wiliem leugrott a korlátomról,és elindult felém. Tudtam,hogy bajban vagyok. Williem a puszta gondolataival mozgatni tudta a tárgyakat. Az előnyöm az volt,hogy láttam a lépéseit mielőtt megcsinálná. A hátrányom? Még mindig gyengébb voltam nála.
Jobbra lendültem a csapása elől,mivel megleptem.
-Ugyan már cicus. Már látom,hogy a harag kezd lappangani benned,mert már nem fénylik a szemed annyira...
A levegőbe fagyasztottam az apró kábító fegyver lövedékét amit még egy nagyon jó Őrző se vett volna észre.
-Gyors a reflexed-mondta.
-Neked meg nyitott könyv az aurád.
-Szóval aura olvasó is vagy... Nagyon erős gyerekeink lennének. Mit szólsz hozzá? A vőlegényednek nem is kell róla tudnia...
-Van egy kis gond. Nem fogok veled soha egy ágyba bújni,és semmi olyat nem akarok veled csinálni amivel hozzád érthetek-mondtam.
Széles vigyor terült szét az arcán. A következő pillanatban már az ágyon feküdtem Williem meg fölöttem támaszkodott.
-Enyém vagy...
A nyakamba temette a fejét,és hiába küzdöttem megharapta a bőröm. A két lábamra térdelt,így nem bírtam megmozdulni. Lehunytam a szemem,de a szégyen egy könnycseppje legördült az arcomon.
Váratlanul Wiliem eltűnt rólam,majd vad morgás töltötte a szobát.
-Na jó ezt azért nem tűröm! Engem bánthatsz,de Cathyt nem... Takarodj mielőtt megvernélek!
-Jaj,de félek...
Tompa puffanás hallatszott,majd másik követte. Remegve ültem fel és öleltem át a felhúzott lábaimat. Az ajtó becsapódott,majd Jhon káromkodása töltötte a szobát.
-Az a rohadék... Kicsim...
Elém térdelt én meg a nyakába ugrottam.
-Csss itt vagyok... Nem fog bántani ígérem...-nyugtatott.
Nem sírtam,csak remegtem. Jhon a hátam simogatta,és éreztem,hogy mennyire ideges.
-Kérlek ne csinálj jelenetet ha meglátod...
-Ha meglátom a közeledben biztos elhamvasztom... A rohadék!...
Belekapaszkodtam az ingébe és mondani akartam valamit,amikor két kis apró nyomást éreztem a vádlimon,majd még kettőt a combomon. Oda fordultam.
Egy fekete fehér zöldszemű cica nézett rám.
-Hát te?-kérdeztem meglepődve.
-Ő érte mentem el. Jól tudom,hogy szereted a macskákat...
-Oh te kutya mániás-tört fel belőlem.
A cica felszaladt a karomon én meg majdnem elfelejtettem az előbb történteket.
2015. február 20., péntek
Jhonthan
Cathy mellett feküdtem,de nem bírtam aludni. Folyton az arcát néztem, és időnként megpusziltam az órrát.
" Rég aludt ilyen nyugodtan"-halottam Ice hangját a gondolataimban.
Aggodalommal töltött el amit halottam. Már mikor megláttam észre vettem,hogy mennyire le van fogyva. Arca sápadt és beesett szemei alatt gyűrődött a bőr,és sötét karikák voltak. Finoman megérintettem az arca jobb felét. A szeménél egy csúnya heg volt. Látszott,hogy nem mostanában szerezte.
-Hogyan szerezte ezt a sebet?-kérdeztem halkan.
"Én se tudom"-mondta a sárkány.
Még közelebb húztam magamhoz. Cathy felnyögött és fészkelődött.
Hajnal tájt elaludhattam,mert Tigris gyengéd csókjára ébredtem.
-Szia-mondta halkan.
Rekedtes hangja izgalommal töltött el.
-Szia...Jól aludtál?
-Igen,mert itt voltál. Három éve nem aludtam ilyen jól.
-Jaj te... Most akkor ideje,hogy rendesen egyél is.
-Az nehezebben fog menni.
Halkan felnevettem,majd megcsókoltam.
Cathy nevetve jött mellettem az ebédlőbe. Nevetése melegséggel töltött el. A cselédek először meglepődtek,majd össze súgtak mögöttünk. Boldogok voltak,hogy a hercegnőjük nevet.
Az ebédlőben Lukas felemelte a fejét,majd széles mosoly jelent meg az arcán.
-Na vissza tért Fóka mosolygós énje.
-Mondtam már,hogy utálom ezt a becenevet?
-Igen,de ez rajtad marad már...
-Elmondod egyszer?
Cathy elvörösödött,de nem mondott semmit.
Tekintetem találkozott Williem gyűlölködő nézésével. Kezem megfeszült Cathy derekán,közben igyekeztem zavartalanul nézni a fiúra.
Lukas maga mellé ültetett. Beszélgetni akart velem,de azzal voltam elfoglalva,hogy Cathybe minél több tápanyag kerüljön.
-Legalább egy kekszet egyél meg-mondtam.
-Tele vagyok...
-A kedvemért...
Felé nyújtottam a kekszet,de ő megmakacsolta magát. A számba vettem a keksz egyik felét,majd kiskutya szemekkel néztem rá.
"Kapsz egy csókot ha legalább a felét megeszed"-gondoltam.
-Makacs vagy,de...
"De ezért szeretlek."
Majdnem elejtettem a kekszet,de Tigris oda hajolt,és kicsivel több mint felét leharapta. Én szinte azonnal lenyeltem az én részem,majd miután ő is megette az övét megcsókoltam.
-Nana! Ne itt faljátok fel egymást-nevetett Lukas.
Cathy pirongatva húzódott el,én meg csak nevettem.
-Szeretlek-mondtam halkan.
Csillogó zöld szemébe nézve tudtam,hogy ő is szeret,még ha nem is mondja ki.
Reggeli után Tigris körbevezettet a birtokon,majd megmutatta a Sárkány tornyot.
-Van kedved a levegőből megnézni a tájat?-kérdezte.
Bólintottam,majd hívtam Fire-t. A sárkányom Ice Cat társaságában jelent meg.
Cathy alig érintette meg a fehéres sárkányt,rögtön a lovas bőrruhája lett rajta. Cat lábán mászott fel,majd annak szárnytövébe foglalt helyett.
-Még mindig nem használsz nyerget?-nevettem,majd felültem a sárkányom hátára.
Ice Cat a magasba röppent. Pillanatok alatt eltűntek a magasba,mi meg csak az ösztöneinket követve mentünk utánuk.
-Kapaszkodj!-szólt Fire,majd oldalra dőlt egy kicsit.
Ice Cat zuhant le mellettünk. Szárnyait a testéhez szorította és dugó húzóként szált alá.
-Ez most komoly?-kérdeztem.
Cat mielőtt a földbe csapódott volna kitárta a szárnyait és a föld fölött siklott hosszan. Néhány szárnycsapással felemelkedett a vonalunkba,majd lustán a hátára fordult és napozott.
-Cat hol van kicsi?-kérdeztem ijedten.
-Itt-jött a válasz a hátam mögül.
Cathy jelent meg mellettem. Hátán acélkék sárkány szárnyak csillogtak,amikkel lustán csapkodott. Ámulattal néztem rá.
Szinte fel se tűnt csillogó ruhája,amire lecserélődött a lovas ruhája. Végig simított az arcomon,majd közelebb hajolt. Az apró levegő mozgás amit a szárnyai keltettek majdnem elterelték a gondolataimat.
-Ez...hú... Ezen most meglepődtem-mondtam zavartan.
-Tetszik szerelmem?-kérdezte csendesen.
-Az jobban aminek szólítottál.
Cathy mosolygott,majd megcsókolt. Átkarolta a nyakam, közben egyik lábával rátérdelt a jobb combomra. Ez a csók valahogy más volt,mint eddig. Mélyebb és bensőségesebb. Alig bírtam ki,hogy ne éljek a vágyaimnak,de Fire hisztis morgása tudatta velem,hogy hol is vagyok.
-Erre még vissza térünk... Na megmutatod a környéket?
Cathyra
Az életem semmivé lett. Hideg politika és végeláthatatlan harcok. Ha egykor azt hittem,hogy nem érint semmi hát akkor tévedtem.
Próbáltam újra érzéketlen lenni,de nem ment. A nappalokat látszólag nem vettem magamra,de Ice Cat tudta,hogy minden este zokogok a magánytól és a félemtől. Apa annyira el volt foglalva a birodalom ügyeivel,hogy észre se vette a romló állapotom,pedig az nagyon feltűnő volt.
Nem ettem szinte semmit,Ice Cat táplált az erejével.
Ha valami feltűnt neki akkor is a cselédek hívták fel rá a figyelmét.
-Ne izgulj kicsim. Kerítek melléd egy jó társat-mondta.
Így került mellém Williem és a sárkánya McQueev. Ice osztozott a véleményemen,miszerint mind ketten egoisták voltak. A sárkány a macska sárkányok,dicső hím példájának tartotta magát,és beakarta bizonyítani Ice Catnek,hogy ő tökéletes az utód nemzésre. Gazdája engem környékezett meg ami csak még rosszabb állapotba hajtott.
Borzalmasan hiányzott Jhonathan,de ezt még a sárkányomnak se ismertem be. Az időm naggyát azzal töltöttem,hogy lázadókra és démonokra vadásztam. Az új faj erősebb,de sebezhetőbbek is voltak. Ha megtaláltam a gyenge pontjukat hamar meghaltak. Addig azonban sokat szenvedtem velük.
-Mi a helyzet hercegnőm?-jött oda mellém Williem.
-Jó lenne ha leszállnál rólam!
Persze elkezdett ölelgetni. Nagyon utáltam ezt,mivel mindig kihasználta,hogy a nap végére még jobban kimerültem. Már annyi erőm se maradt,hogy eltoljam magamtól.
-Zavarok?-hallottam apa hangját.
-Nem-vágtam rá.
-De igen-mondta Williem.
-Akkor jó. Cathy emlékszel arra,hogy mondtam,hogy megtaláltam neked a tökéletes férj jelöltet.
A fiú elhúzódott tőlem én meg bólintottam.
-Velem jönnél?
Apa felém nyújtotta a kezét,én meg belé karoltam. Lassan haladt mintha csak a fiú idegeit akarná húzni. Nagyon nem érdekelt ez az esküvős történet. Tudtam,hogy akárkihez is ad apám nem fogja pótolni az űrt a szívembe.
Alig értünk a csarnok lépcsőjéhez már éreztem az auráját a sárkánynak.
-Mi az én nem vagyok elég jó lovas,hogy a lányod férje legyek?-kérdezte Williem mérgesen.
-Őszintén? Te nem vagy képes mosolyt csalni az arcára és látom,hogy irtózik tőled-mondta apa.
Nem válaszoltam,csak hívtam gondolatban Catet aki éppen a hegyekben volt egykis őrjáraton.
Még eltompult érzékeimmel is megéreztem a friss fa és a füst illatát,ami megtoppantott a lépcső tetején.
A szél ismerős illata össze zavart. Ahogy felnéztem láttam,hogy apa mosolyog. Elindult velem le a lépcsőn közben elengedte a kezem.
Nem akartam hinni a szememnek,mikor megláttam a sárkányt. Élőszőr ő vett észre. A régi vakkantás szerű köszöntés felébresztett bennem valamit. A sárkány finoman megbökte a gazdáját,mire az felém fordult.
Igéző kék szempár nézett rám vissza. A szívem határozottan dobolni kezdett a mellkasomon és levegőért kaptam.
-Menj-mondta apa és finoman előre tolt.
A lábaim alig indultak el. Rohantam volna,de nem bírtam sietni.Öt lépés után remegő lábakkal álltam meg. Ő ekkor indult el.Mikor elég közel ért felé nyúltam ő meg lendületből felkapott.
-Mond,hogy nem álmodom-súgtam rekedt hangon.
-Nem álmodsz Tigris.
Jhon karjai megfeszültek a derekamon.
-Nem szépítek... Borzalmasan nézel ki,de még így is elvarázsolsz-mondta.
Letett a földre,majd az arcomhoz dörgölte az arcát. A mellkasába temettem a fejem,és átkarolva tartottam. Rövidesen meghallottam Ice Cat boldog hangját,amint észre vette Fire Dogot. Át néztem Jhon válla felett közben a derekára csúsztattam a kezem. A két sárkány a magasba röppent és vígan játszott.
-Remélem most már látlak újra mosolyogni-hallottam apa hangját.
Felé fordultam. Tekintete csillogott. Kellett pár per,hogy rájöjjek a gondolataiban elraktározza az arcom és azt látom.
-Szia Jhonathan.
Kezet ráztak,de Casanova nem engedett el,nem is bántam.
Apa tovább ment a fiú kíséretéhez,én meg az álla alá bújtam.
-Hiányoztál-súgta halkan.
-Te is nekem...
-Helló a nevem Williem. Hogy hívnak?-jött oda a fiú.
-Jhonathan.
-Tudsz róla,hogy Cathyra nem szereti,hogy ölelgetik?
Mérgesen kifújtam a levegőt,majd fel emeltem a fejem.
-Tényleg nem szereted ha ölelnek?
-Csak tőle-intettem az egoista felé.
-Megnyugodtam...
-Nem szeretnél bemutatni?-kérdezte kedves hang a háta mögül.
Jhon megfordul,közben a derekam nem engedte el.
-Chaty had mutassam be az unoka húgom Viinit-mondta kedvesen.
A tizenöt éves lány első ránézésre is egy energia bomba volt. Lelki ismerete tiszta volt,és az elmúlt évek emlékei alapján Jhon volt a példa képe sok mindenben.
Miután bemutatkoztam neki vissza bújtam a fiú mellkasához.
Apa lelkes köszönetekkel árasztotta el az apját,de nem érdekelt már. Jhon karjaiban voltam megint és ez megnyugtatott. Tompán érzékeltem Williem negatív kisugárzását.
Nem sokkal később hívtak minket vacsorához. A cseléd lány a szokásos tömény gyümölcs turmixommal fogadott. Míg én lassan iszogattam addig a többség vidáman falatozott.
Jhon megpuszilta az arcom,mire felé fordultam. Egy falat húst tartott elém a villáján,amit kénytelen voltam elfogadni,mivel addig nem tágított.
Lassan rágtam a falatott,mivel egy ideje már nem nagyon ettem szilád ételt.
-Miért nem eszel normálisan?
-Nem birok...
A szemét forgatta,majd újabb falatott adott. A harmadikat nem bírtam már meg enni,hiszen megteltem a turmixal és a két falat hússal. A desszert felénél éreztem,hogy alig birok már ébren maradni.
-Melyik a te szobád?-kérdezte Jhon halkan.
-A negyedik emelet jobb sarkában lévő ajtó az enyém-mondtam.
-Pihenj csak nyugodtan.
Félkézzel magához húzott és a fejem a vállára hajtotta. Nem kell mondanom elaludtam. Alig vettem észre,hogy Jhon felvisz a szobámba,és befektet az ágyba. Az apró csókra amit kaptam a számra azonban minden izmom reagált. Átkaroltam a nyakát és követelőzőn megcsókoltam. Jhon válasza nem késett. Megtámaszkodott mellettem,közben a csípőjét az enyémnek nyomta. Lélegzetünk össze vegyült,szívverésünk egy ritmust vert.
-El se tudom mondani,mennyire hiányoztál...
-Néz a szemembe-kértem hllkan.
Fel emelte a nyakamból a fejét és a szemembe nézett. Rögtön láttam amit kellet.
Próbáltam újra érzéketlen lenni,de nem ment. A nappalokat látszólag nem vettem magamra,de Ice Cat tudta,hogy minden este zokogok a magánytól és a félemtől. Apa annyira el volt foglalva a birodalom ügyeivel,hogy észre se vette a romló állapotom,pedig az nagyon feltűnő volt.
Nem ettem szinte semmit,Ice Cat táplált az erejével.
Ha valami feltűnt neki akkor is a cselédek hívták fel rá a figyelmét.
-Ne izgulj kicsim. Kerítek melléd egy jó társat-mondta.
Így került mellém Williem és a sárkánya McQueev. Ice osztozott a véleményemen,miszerint mind ketten egoisták voltak. A sárkány a macska sárkányok,dicső hím példájának tartotta magát,és beakarta bizonyítani Ice Catnek,hogy ő tökéletes az utód nemzésre. Gazdája engem környékezett meg ami csak még rosszabb állapotba hajtott.
Borzalmasan hiányzott Jhonathan,de ezt még a sárkányomnak se ismertem be. Az időm naggyát azzal töltöttem,hogy lázadókra és démonokra vadásztam. Az új faj erősebb,de sebezhetőbbek is voltak. Ha megtaláltam a gyenge pontjukat hamar meghaltak. Addig azonban sokat szenvedtem velük.
-Mi a helyzet hercegnőm?-jött oda mellém Williem.
-Jó lenne ha leszállnál rólam!
Persze elkezdett ölelgetni. Nagyon utáltam ezt,mivel mindig kihasználta,hogy a nap végére még jobban kimerültem. Már annyi erőm se maradt,hogy eltoljam magamtól.
-Zavarok?-hallottam apa hangját.
-Nem-vágtam rá.
-De igen-mondta Williem.
-Akkor jó. Cathy emlékszel arra,hogy mondtam,hogy megtaláltam neked a tökéletes férj jelöltet.
A fiú elhúzódott tőlem én meg bólintottam.
-Velem jönnél?
Apa felém nyújtotta a kezét,én meg belé karoltam. Lassan haladt mintha csak a fiú idegeit akarná húzni. Nagyon nem érdekelt ez az esküvős történet. Tudtam,hogy akárkihez is ad apám nem fogja pótolni az űrt a szívembe.
Alig értünk a csarnok lépcsőjéhez már éreztem az auráját a sárkánynak.
-Mi az én nem vagyok elég jó lovas,hogy a lányod férje legyek?-kérdezte Williem mérgesen.
-Őszintén? Te nem vagy képes mosolyt csalni az arcára és látom,hogy irtózik tőled-mondta apa.
Nem válaszoltam,csak hívtam gondolatban Catet aki éppen a hegyekben volt egykis őrjáraton.
Még eltompult érzékeimmel is megéreztem a friss fa és a füst illatát,ami megtoppantott a lépcső tetején.
A szél ismerős illata össze zavart. Ahogy felnéztem láttam,hogy apa mosolyog. Elindult velem le a lépcsőn közben elengedte a kezem.
Nem akartam hinni a szememnek,mikor megláttam a sárkányt. Élőszőr ő vett észre. A régi vakkantás szerű köszöntés felébresztett bennem valamit. A sárkány finoman megbökte a gazdáját,mire az felém fordult.
Igéző kék szempár nézett rám vissza. A szívem határozottan dobolni kezdett a mellkasomon és levegőért kaptam.
-Menj-mondta apa és finoman előre tolt.
A lábaim alig indultak el. Rohantam volna,de nem bírtam sietni.Öt lépés után remegő lábakkal álltam meg. Ő ekkor indult el.Mikor elég közel ért felé nyúltam ő meg lendületből felkapott.
-Mond,hogy nem álmodom-súgtam rekedt hangon.
-Nem álmodsz Tigris.
Jhon karjai megfeszültek a derekamon.
-Nem szépítek... Borzalmasan nézel ki,de még így is elvarázsolsz-mondta.
Letett a földre,majd az arcomhoz dörgölte az arcát. A mellkasába temettem a fejem,és átkarolva tartottam. Rövidesen meghallottam Ice Cat boldog hangját,amint észre vette Fire Dogot. Át néztem Jhon válla felett közben a derekára csúsztattam a kezem. A két sárkány a magasba röppent és vígan játszott.
-Remélem most már látlak újra mosolyogni-hallottam apa hangját.
Felé fordultam. Tekintete csillogott. Kellett pár per,hogy rájöjjek a gondolataiban elraktározza az arcom és azt látom.
-Szia Jhonathan.
Kezet ráztak,de Casanova nem engedett el,nem is bántam.
Apa tovább ment a fiú kíséretéhez,én meg az álla alá bújtam.
-Hiányoztál-súgta halkan.
-Te is nekem...
-Helló a nevem Williem. Hogy hívnak?-jött oda a fiú.
-Jhonathan.
-Tudsz róla,hogy Cathyra nem szereti,hogy ölelgetik?
Mérgesen kifújtam a levegőt,majd fel emeltem a fejem.
-Tényleg nem szereted ha ölelnek?
-Csak tőle-intettem az egoista felé.
-Megnyugodtam...
-Nem szeretnél bemutatni?-kérdezte kedves hang a háta mögül.
Jhon megfordul,közben a derekam nem engedte el.
-Chaty had mutassam be az unoka húgom Viinit-mondta kedvesen.
A tizenöt éves lány első ránézésre is egy energia bomba volt. Lelki ismerete tiszta volt,és az elmúlt évek emlékei alapján Jhon volt a példa képe sok mindenben.
Miután bemutatkoztam neki vissza bújtam a fiú mellkasához.
Apa lelkes köszönetekkel árasztotta el az apját,de nem érdekelt már. Jhon karjaiban voltam megint és ez megnyugtatott. Tompán érzékeltem Williem negatív kisugárzását.
Nem sokkal később hívtak minket vacsorához. A cseléd lány a szokásos tömény gyümölcs turmixommal fogadott. Míg én lassan iszogattam addig a többség vidáman falatozott.
Jhon megpuszilta az arcom,mire felé fordultam. Egy falat húst tartott elém a villáján,amit kénytelen voltam elfogadni,mivel addig nem tágított.
Lassan rágtam a falatott,mivel egy ideje már nem nagyon ettem szilád ételt.
-Miért nem eszel normálisan?
-Nem birok...
A szemét forgatta,majd újabb falatott adott. A harmadikat nem bírtam már meg enni,hiszen megteltem a turmixal és a két falat hússal. A desszert felénél éreztem,hogy alig birok már ébren maradni.
-Melyik a te szobád?-kérdezte Jhon halkan.
-A negyedik emelet jobb sarkában lévő ajtó az enyém-mondtam.
-Pihenj csak nyugodtan.
Félkézzel magához húzott és a fejem a vállára hajtotta. Nem kell mondanom elaludtam. Alig vettem észre,hogy Jhon felvisz a szobámba,és befektet az ágyba. Az apró csókra amit kaptam a számra azonban minden izmom reagált. Átkaroltam a nyakát és követelőzőn megcsókoltam. Jhon válasza nem késett. Megtámaszkodott mellettem,közben a csípőjét az enyémnek nyomta. Lélegzetünk össze vegyült,szívverésünk egy ritmust vert.
-El se tudom mondani,mennyire hiányoztál...
-Néz a szemembe-kértem hllkan.
Fel emelte a nyakamból a fejét és a szemembe nézett. Rögtön láttam amit kellet.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)