Cathyra

Jhon olyan szorosan ölelt át,hogyha sima ember vagyok biztos össze roppantja a gerincemet. Lazítottam az izmaimon,így kevésbé volt fájdalmas a karjai szorítása.
-Casanova! Ébresztő...-nyögtem amikor fordultában rám feküdt.
-Még nem akarok felkelni-motyogta.
-Össze roppantasz...
Finoman taszítottam rajta,de meg se moccant. Ice Cat nem volt itt,hogy segítsen,így kénytelen voltam mágia segítségével kibújni a karjaiból. Még nem voltam tökéletesen felépülve,így ez is kimerített. Török ülésben ültem az ágyon,és csak néztem rá.
Váratlanul felemelte a fejét,és kábán körbenézett.
-Baj van kicsim?-kérdezte kábán.
-Semmi csak,majdnem összenyomtál-kuncogtam.
Megtámaszkodtam a vállain és arcon csókoltam.
-Bocsi. Azt álmodtam,hogy elakarnak szakítani tőled.
-Akkor érthető.
Hirtelen ötletből vezérelve felültem a csípőjére,majd masszírozgatni kezdtem a vállait.
-Hm-motyogta halkan.
-Ez tetszik igaz?
Alig észre vehetően bólintott. Izmai fokozatosan ellezultak. Az elmúlt másfél hónap alatt jócskán kapott hideget és meleget egyaránt. A kastély beliek többsége elfogadta,hiszen örültek annak,hogy mellette a régi vagyok. Akadtak olyanok is akik szabályosan gyűlölték. Ezek közé tartozott Williem is. A herceg haragja érthető volt,ha azt néztük,hogy mennyire vágyott a trónom irányítására. Jhont ott alázta meg ahol tudta.
Életem igyekezett nem kimutatni,hogy mennyire fáj neki a sértés,de mikor ketten voltunk gyakran elárulta magát. Legtöbbször azzal,hogy a leghirtelenebb pillanatban magához ölelt.
-Mondtam,már mennyire szeretlek?-kérdezte valamivel később.
-Azt hiszem mondtad már...
Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam a halántékát.
-Na ezt nem kellett volna.
Elkapta a karom,és miközben megfordult alattam magára rántott.
-Aucs-mondtam,mert összefejeltünk.
-Bocs. Legközelebb szólok-nevetett,majd finomabban megcsókolt.
Keze felcsúszott a derekamra,majd elindult lefelé.
-Nem gondolod,hogy baj lesz ha most nem állsz le?-kérdeztem,mikor a combjaim kezdte simogatni.
-Elvileg nem törvénytelen most csinálok.
-Tudod te mire gondoltam.
-Abból lehetne bajom,de ahogy ismerlek úgy se fogod hagyni magad-sóhajtott.
-Mondanám,hogy nem ismersz eléggé... Nem mondom...
-Na látod...
Csókkal akasztottam meg a szavát közben a hasára csúsztattam a kezem. Egy pillanatnyi döbbenet után karjaival átfogott közben felült. Éreztem,hogy az ujjai a trikóm szélével babrálnak. Átfogtam a nyakát és hozzá simultam,miközben a csípőjénél a matracra térdeltem. Nagy tenyere rásimult a hátamra,mire megborzongtam.
-Most megleptél-súgta a nyakamba.-Na jó állíts le... Már csak két napot kell arra várnom tényleg az életem párja legyél...
-Nekem te már most az vagy-mondtam.
-Te is nekem,de nem akarlak bajba keverni...
Beletúrtam a hajába,majd megint megcsókoltam.
-Cathy...
Tudtam,hogy mit akar hiszen én is ugyan azt akartam.
-Cathy ha apád rá jön,hogy a nászéjszakán,már nem vagy szűz engem kinyír...
-Mikor lettél ennyire óvatos?... Szeretlek-súgtam a fülébe.
Alig mondtam ki már le is csapott az ajkaimra. Csak annyira váltunk el,míg lehúzta a felsőmet. Meztelen felsőtestünk össze simult. Óvatosan a hátamra fektetett,majd felfedező útra indította az ujjait.
************************************************
Hajnal tájt arra ébredtem,hogy óvatosan mocorog. Mielőtt kinyitottam volna szemem éreztem,hogy a vastag takaró rám kerül. Kaptam egy gyengéd csókot az orrom hegyére,aminek hatására halkan kuncogtam.
-Olyan aranyos vagy-néztem kék szemeibe.
-Te meg gyönyörű... Azt hittem az életem legjobb napja,mikor megtudtam,hogy te leszel a feleségem,de... Tegnap este nagyon boldoggá tettél.
Nem bírtan kifejezni,mennyi mindent jelentett nekem az este,de nem is kellet. Jhon finoman megcsókolt,majd magához húzott.
-Van egy kis gond... Nagyon látszik rajtad,hogy valami történt az este...
-Hogy érted ezt?
-Szabályosan ragyogsz... Apád észre fogja venni rajtad...
-Oh... Valamit ki kéne találni,hogy miért vagyok olyan boldog... Talán  ha azt mondom,hogy holnap után hozzád megyek? Elég hihető?
-Nem eléggé...
-Van egy ötletem... Ki bírsz nélkülem egy órát?
-Attól függ...
-Sietek vissza...
Megcsókolt,majd kimászott az ágyból. Elfordítottam a fejen míg öltözött.
-Elpirultál-mondta,majd miután arcon csókolt és kirohant.
Míg rá vártam letusoltam és normális ruhába öltöztem. Igaza volt. A szemem ragyogott,de nem tudtam mit csinálni. Túl boldog voltam.
-Hú te minden ruhában ilyen sexy vagy?-halottam az erkély felől egy gúnyos hangot.
-Mit keresel itt?-pördültem meg mérgesen.
-Hű de mérges valaki. Csak érdekelt,hogy miért ment el a vőlegényed. Szóval tedd félre a büszkeséged és gyere ide. Szeretnék neked mutatni valamit amitől biztos belém szeretsz...
Sajnos elkövette azt a hibát,hogy a szemembe nézett. Rögtön tudtam,hogy mit akar mire a gyomrom majdnem felfordult.
-Takarodj!-mondtam határozottan.
Wiliem leugrott a korlátomról,és elindult felém. Tudtam,hogy bajban  vagyok. Williem a puszta gondolataival mozgatni tudta a tárgyakat. Az előnyöm az volt,hogy láttam a lépéseit mielőtt megcsinálná. A hátrányom? Még mindig gyengébb voltam  nála.
Jobbra lendültem a csapása elől,mivel megleptem.
-Ugyan már cicus. Már látom,hogy a harag kezd lappangani benned,mert már nem fénylik a szemed annyira...
A levegőbe fagyasztottam az apró kábító fegyver lövedékét amit még egy nagyon jó Őrző se vett volna észre.
-Gyors a reflexed-mondta.
-Neked meg nyitott könyv az aurád.
-Szóval aura olvasó is vagy... Nagyon erős gyerekeink lennének. Mit szólsz hozzá? A vőlegényednek nem is kell róla tudnia...
-Van egy kis gond. Nem fogok veled soha egy ágyba bújni,és semmi olyat nem akarok veled csinálni amivel hozzád érthetek-mondtam.
Széles vigyor terült szét az arcán. A következő pillanatban már az ágyon feküdtem Williem meg fölöttem támaszkodott.
-Enyém vagy...
A nyakamba temette a fejét,és hiába küzdöttem megharapta a bőröm. A két lábamra térdelt,így nem bírtam megmozdulni. Lehunytam a szemem,de a szégyen egy könnycseppje legördült az arcomon.
Váratlanul Wiliem eltűnt rólam,majd vad morgás töltötte a szobát.
-Na jó ezt azért nem tűröm! Engem bánthatsz,de Cathyt nem... Takarodj mielőtt megvernélek!
-Jaj,de félek...
Tompa puffanás hallatszott,majd másik követte. Remegve ültem fel és öleltem át a felhúzott lábaimat. Az ajtó becsapódott,majd Jhon káromkodása töltötte a szobát.
-Az a rohadék... Kicsim...
Elém térdelt én meg a nyakába ugrottam.
-Csss itt vagyok... Nem fog bántani ígérem...-nyugtatott.
Nem sírtam,csak remegtem. Jhon a hátam simogatta,és éreztem,hogy mennyire ideges.
-Kérlek ne csinálj jelenetet ha meglátod...
-Ha meglátom a közeledben biztos elhamvasztom... A rohadék!...
Belekapaszkodtam az ingébe és mondani akartam valamit,amikor két kis apró nyomást éreztem a vádlimon,majd még kettőt a combomon. Oda fordultam.
Egy fekete fehér zöldszemű cica nézett rám.
-Hát te?-kérdeztem meglepődve.
-Ő érte mentem el. Jól tudom,hogy szereted a macskákat...
-Oh te kutya mániás-tört fel belőlem.
A cica felszaladt a karomon én meg majdnem elfelejtettem az előbb történteket.