Cathyra

Az életem semmivé lett. Hideg politika és végeláthatatlan harcok. Ha egykor azt hittem,hogy nem érint semmi hát akkor tévedtem.
Próbáltam újra érzéketlen lenni,de nem ment. A nappalokat látszólag nem vettem magamra,de Ice Cat tudta,hogy minden este zokogok a magánytól és a félemtől. Apa annyira el volt foglalva a birodalom ügyeivel,hogy észre se vette a romló állapotom,pedig az nagyon feltűnő volt.
Nem ettem szinte semmit,Ice Cat táplált az erejével.
Ha valami feltűnt neki akkor is a cselédek hívták fel rá a figyelmét.
-Ne izgulj kicsim. Kerítek melléd egy jó társat-mondta.
Így került mellém Williem és a sárkánya McQueev. Ice osztozott a véleményemen,miszerint mind ketten egoisták voltak. A sárkány a macska sárkányok,dicső hím példájának tartotta magát,és beakarta bizonyítani Ice Catnek,hogy ő tökéletes az utód nemzésre. Gazdája engem környékezett meg ami csak még rosszabb állapotba hajtott.
Borzalmasan hiányzott Jhonathan,de ezt még a sárkányomnak se ismertem be. Az időm naggyát azzal töltöttem,hogy lázadókra és démonokra vadásztam. Az új faj erősebb,de sebezhetőbbek is voltak. Ha megtaláltam a gyenge pontjukat hamar meghaltak. Addig azonban sokat szenvedtem velük.
-Mi a helyzet hercegnőm?-jött oda mellém Williem.
-Jó lenne ha leszállnál rólam!
Persze elkezdett ölelgetni. Nagyon utáltam ezt,mivel mindig kihasználta,hogy a nap végére még jobban kimerültem. Már annyi erőm se maradt,hogy eltoljam magamtól.
-Zavarok?-hallottam apa hangját.
-Nem-vágtam rá.
-De igen-mondta Williem.
-Akkor jó. Cathy emlékszel arra,hogy mondtam,hogy megtaláltam neked a tökéletes férj jelöltet.
A fiú elhúzódott tőlem én meg bólintottam.
-Velem jönnél?
Apa felém nyújtotta a kezét,én meg belé karoltam. Lassan haladt mintha csak a fiú idegeit akarná húzni. Nagyon nem érdekelt ez az esküvős történet. Tudtam,hogy akárkihez is ad apám nem fogja pótolni az űrt a szívembe.
Alig értünk a csarnok lépcsőjéhez már éreztem az auráját a sárkánynak.
-Mi az én nem vagyok elég jó lovas,hogy a lányod férje legyek?-kérdezte Williem mérgesen.
-Őszintén? Te nem vagy képes mosolyt csalni az arcára és látom,hogy irtózik tőled-mondta apa.
Nem válaszoltam,csak hívtam gondolatban Catet aki éppen a hegyekben volt egykis őrjáraton.
Még eltompult érzékeimmel is megéreztem a friss fa és a füst illatát,ami megtoppantott a lépcső tetején.
A szél ismerős illata össze zavart. Ahogy felnéztem láttam,hogy apa mosolyog. Elindult velem le a lépcsőn közben elengedte a kezem.
Nem akartam hinni a szememnek,mikor megláttam a sárkányt. Élőszőr ő vett észre. A régi vakkantás szerű köszöntés felébresztett bennem valamit. A sárkány finoman megbökte a gazdáját,mire az felém fordult.
Igéző kék szempár nézett rám vissza. A szívem határozottan dobolni kezdett a mellkasomon és levegőért kaptam.
-Menj-mondta apa és finoman előre tolt.
A lábaim alig indultak el. Rohantam volna,de nem bírtam sietni.Öt lépés után remegő lábakkal álltam meg. Ő ekkor indult el.Mikor elég közel ért felé nyúltam ő meg lendületből felkapott.
 -Mond,hogy nem álmodom-súgtam rekedt hangon.
-Nem álmodsz Tigris.
Jhon karjai megfeszültek a derekamon.
-Nem szépítek... Borzalmasan nézel ki,de még így is elvarázsolsz-mondta.
Letett a földre,majd az arcomhoz dörgölte az arcát. A mellkasába temettem a fejem,és átkarolva tartottam. Rövidesen meghallottam Ice Cat boldog hangját,amint észre vette Fire Dogot. Át néztem Jhon válla felett közben a derekára csúsztattam a kezem. A két sárkány a magasba röppent és vígan játszott.
-Remélem most már látlak újra mosolyogni-hallottam apa hangját.
Felé fordultam. Tekintete csillogott. Kellett pár per,hogy rájöjjek a gondolataiban elraktározza az arcom és azt látom.
-Szia Jhonathan.
Kezet ráztak,de Casanova nem engedett el,nem is bántam.
Apa tovább ment a fiú kíséretéhez,én meg az álla alá bújtam.
-Hiányoztál-súgta halkan.
-Te is nekem...
-Helló a nevem Williem. Hogy hívnak?-jött oda a fiú.
-Jhonathan.
-Tudsz róla,hogy Cathyra nem szereti,hogy ölelgetik?
Mérgesen kifújtam a levegőt,majd fel emeltem a fejem.
-Tényleg nem szereted ha ölelnek?
-Csak tőle-intettem az egoista felé.
-Megnyugodtam...
-Nem szeretnél bemutatni?-kérdezte kedves hang a háta mögül.
Jhon megfordul,közben a derekam nem engedte el.
-Chaty had mutassam be az unoka húgom Viinit-mondta kedvesen.
A tizenöt éves lány első ránézésre is egy energia bomba volt. Lelki ismerete tiszta volt,és az elmúlt évek emlékei alapján Jhon volt a példa képe sok mindenben.
Miután bemutatkoztam neki vissza bújtam a fiú mellkasához.
Apa lelkes köszönetekkel árasztotta el az apját,de nem érdekelt már. Jhon karjaiban voltam megint és ez megnyugtatott. Tompán érzékeltem Williem negatív kisugárzását.
Nem sokkal később hívtak minket vacsorához. A cseléd lány a szokásos tömény gyümölcs turmixommal fogadott. Míg én lassan iszogattam addig a többség vidáman falatozott.
Jhon megpuszilta az arcom,mire felé fordultam. Egy falat húst tartott elém a villáján,amit kénytelen voltam elfogadni,mivel addig nem tágított.
Lassan rágtam a falatott,mivel egy ideje már nem nagyon ettem szilád ételt.
-Miért nem eszel normálisan?
-Nem birok...
A szemét forgatta,majd újabb falatott adott. A harmadikat nem bírtam már meg enni,hiszen megteltem a turmixal és a két falat hússal. A desszert felénél éreztem,hogy alig birok már ébren maradni.
-Melyik a te szobád?-kérdezte Jhon halkan.
-A negyedik emelet jobb sarkában lévő ajtó az enyém-mondtam.
-Pihenj csak nyugodtan.
Félkézzel magához húzott és a fejem a vállára hajtotta. Nem kell mondanom elaludtam. Alig vettem észre,hogy Jhon felvisz a szobámba,és befektet az ágyba. Az apró csókra amit kaptam a számra azonban minden izmom reagált. Átkaroltam a nyakát és követelőzőn megcsókoltam. Jhon válasza nem késett. Megtámaszkodott mellettem,közben a csípőjét az enyémnek nyomta. Lélegzetünk össze vegyült,szívverésünk egy ritmust vert.
-El se tudom mondani,mennyire hiányoztál...
-Néz a szemembe-kértem hllkan.
Fel emelte a nyakamból a fejét és a szemembe nézett. Rögtön láttam amit kellet.