2015. február 12., csütörtök

Jhonathan

Cathy vissza húzódott. Nem szól semmit a bál óta. Ha hívtam jött, de felvett egy kapucnis felsőt, és a fejére húzta azt. Vállait állandóan felhúzva tartotta társaságban, néha még akkor is ha csak ketten voltunk.
Gondosan igyekeztem elkerülni az apámat, bár néha nehezen ment.
Aggódtam. A lány lassan teljes némaságba burkolózott, leszámítva azt mikor este kétségbe esve hívott.
Nappal soha nem említette, hogy mit álmodik éjjel meg nem akartam a gondolataiban kutatni. Ice Cat nem tudott semmit se mondani az álmairól, mert olyankor ő is aludt így nem volt a gondolatuk össze kötve.
-Sziasztok-jött az egyik nap a könyvtárba Lukas.
Cathy felnézett a könyvéből, majd tovább olvasott. A könyvbe tettem a kezem, hogy ne lapozzon tovább, hiszen ugyan azt a könyvet olvastuk (tudniillik az ölemben ült).
-Fóka... Bocsi Cathy beszélhetnénk?
A lány megrázta a fejét, majd becsukta a könyvet, és hátra dőlt a mellkasomra.
-Akkor is elmondom amit szeretnék... Beszéltem a kastély őreivel... Várnak minket haza...
Cathy felkapta a fejét, és éreztem, ahogy izmai megfeszülnek. Mondjuk én se tettem máshogy.
-Az akadémia igazgatója nehéz szívvel, de elfogadja, hogy kilépj... Hivatalosan te már csak vendég vagy a toronyban-mondta, mire még közelebb húztam magamhoz.
-Elmentek?-kérdeztem idegesen.
-Igen... Cathyt köti a vére vonala. Sajnos azt kell mondanom, hogy mint örökös vannak kötelességei...
Lukas szomorúan nézett a lányára. Cathy jól hallhatóan levegő után kapott.Nem tudtam mit láthatott a lánya tekintetében, de pár perc után Lukas bólintott és elment. Tigris megfordult a karomban, és a nyakamba fúrta a fejét.
-Nem akarom, hogy elmenj-mondtam halkan, és még közelebb húztam magamhoz.
Nem válaszolt, de éreztem, hogy nincs más választása. Váratlanul Cathy elhúzódott tőlem, majd megfogta a kezem és maga után húzva fel állt. A szobájáig kézen fogva mentünk.
-Ha már ez az utolsó éjszakám, akkor legalább legyünk kicsit még együtt. Ugye velem maradsz hajnalig?-kérdezte halkan.
-Tovább is maradnék-mondtam.
Cathy átkarolta a nyakam és megcsókolt.
-Szeretlek-súgta, mire elkezdtem sírni.
*** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 ***
-Jhonatha!-kiáltott fel az udvarról az unoka húgom.
Lenéztem rá, és vártam, hogy mondja mit szeretne.
-Gyere apád hívat!-mondta.
Fire Dog ugatás szerű hangot adott ki, jelezve kárövrendőségét. Rácsaptam a lábára, de fel se vette. Talpra érkeztem, mikor leugrottam a falról.
-Ezt ne csináld!-akadt ki az unoka húgom.
-Nyughass Vii-chan.
Játékosan felborzoltam a haját, mire a százhetven centis lány fújt egyet. Vidáman lépkedett mellettem, közben az utazásunk terveit latolgatta. A tizenöt éves energia bomba lány mindig jó kedvre derített, még ha szomorú is volt.
-Na jó mit kapok szülinapomra?-kérdezte már sokadjára.
-Egy másod sógornő jó lesz?-kérdeztem.
-Aj miért a szülinapomon lesz az esküvőd amit ráadásul nem is akarsz-morgott.
-Mert nem akarom a saját szülinapomhoz kötni, de elfelejteni se akarom-mondta.-A szeptember négy pont megfelelő.
-Akkor lehetne már hét is-duzzogott.
-Bocsi a három nappal későbbi születésnapom nem fogom ezzel rondítani-nevettem.
Apám arra kényszerített, hogy vegyek el egy gazdag örökös nőt, akit nem is ismertem. Nem volt hajlandó elmondani, hogy ki a "szerencsés", de nem is érdekelt. Három év telt el, hogy Cathy és Lukas vissza tértek a Blackhorses kastélyba. Azóta nem szerettem bele senkibe se. Azt nem részletezném, hogy a szívem még mindig Tigrisé.
Beléptem a kastélyba, majd felmentem apámhoz, aki éppen egy cselédet szidott. Nem érdekelt, hogy mit csinált a nő, csak túl akartam esni a beszélgetésen.
-Össze csomagoltál?-kérdezte pökhendin.
-Már két napja... HA ennyit akartál akkor mennék is...
-Vársz egy kicsit. Viini veled megy a sárkányodon!-mondta, majd intett, hogy mennyek.
-Úgy is szeretik egymást Fire Doggal-mondtam, majd kimentem.
Felszaladtam a szobámba még egyszer utoljára, és fogtam a bőröndjeimet. A kandallóm előtt megtorpantam, majd a képkeretből kivettem az egyetlen közös képet amim volt Cathyvel, majd az ingem zsebébe raktam a fotót, és kiléptem az új életem kezdetébe.

1 megjegyzés: