Jhonathan

Fél éjszaka csak forgolódtam az ágyban. Végül meguntam, majd fogtam magam és felöltöztem. Már vagy két hete csináltam ezt. Minden este fogtam magam felöltöztem, majd felosontam az emeltre Cathyhez.
Ő általában még ébren volt mikor felmentem, így sokáig beszélgettünk. Halkan kopogtattam, de nem jött rá válasz.
Az ajtó csendesen kinyílt, én meg szét néztem a szobában. Tigrist az erkély korlátom láttam meg. Két kezét a mellkasa alá húzta a jobb lábát lelógatta a semmibe. Pizsama felsője a hátán felcsúszott szabadon hagyva ezzel egy jó nagy felültetett a bőréből. Csendesen szuszogott és nem zavarta a hideg kora őszi szél. Óvatosan felemeltem, mire nyöszörgött egy kicsit, de öntudatlanul is átkarolta a nyakam miközben az ágyába fektettem.
Alaposan betakartam, majd mellé feküdtem.
Nagyon sokáig csak néztem, majd valószínűleg elaludhattam, mert a következő amire emlékszem, hogy a nap a szemembe süt. Tigrisem rajtam feküdt, karjait szorosan a nyakam köré fonta. Az én karom a derekán pihent, ami meg se lepett.
Óvatosan megpróbáltam kimászni alóla, de ekkor motyogni kezdett, olyan halkan, hogy a felerősödött halásommal is alig értettem, mit beszél. A nevem hajtogatta folyamatosan, mintha csak hívna. Már éppen fel akartam ébreszteni-bár nagyon aranyos volt-amikor olyat mondott, amit ébren biztos nehezen mondott volna ki.
-Szeretlek Jhon.
Karjai megfeszültek a nyakam körül, de azzal a lendülettel én is közelebb húztam magamhoz. Már nem zavart, hogy el kéne kezdeni a körjáratokat a kastély körül. Csak az számított, hogy minél több időt töltsek vele.
Valamivel később Ice Cat vissza szált a szobába. Cathy a szárnyak suhogására ébredezni kezdett. Egy pillanatra meglepődött ahogy felfogta, hogy kin fekszik, de utána, lassan feltámaszkodott és a szemembe nézett.
-Jó reggelt-mondta halkan.
-Jobb nem is lehetne. Hogy vagy kicsim?-kérdeztem mosolyogva.
-Jól... vagyok...Rég óta vagy itt igaz?
-Azt tudom, hogy nem mostanában jöttem fel, de úgy látszik elaludtam.
-Látom.
Cathy vissza dőlt a vállamra, közben a jobb kezét a mellkasomra csúsztatta. Apró mintákat rajzolt a ruhámra.
-Ma jönnek idegenek a kastélyba?-kérdezte halkan.
-Sajnos igen.
Megcsókoltam a feje búbját, majd hagytam, hogy felkászálódjon, és rendbe tegye magát. Mind össze néhány percre volt szüksége. Alig jött ki a fürdőből, már is a karomba zártam, és felkaptam a földről. Párszor körbe pördültem vele, majd letettem.
-Kicsit ittasnak tűnsz-nevettem.
-Neked persze nincs közöd hozzá-mondta.
Nevetve öleltem megint magamhoz, majd felkaptam és felállítottam az ágyára. Körülbelül egy magasságban voltunk, így könnyen megcsókolhattam. Minden egyes csókomnál megborzongott, és mint mindig most is mosolyogni kezdett. Ez persze arra serkentett, hogy szenvedélyesebben csókoljam, míg ki nem fulladunk.
-Elég Casanova nem kapok levegőt-nevetett, de eltolt magától.
Mind ketten levegőért kapkodtunk, közben elvesztem a tekintetében. Valamiért az ébredése előtti percek lebegtek a szemem előtt, és az, hogy mennyire szeretem.
-Miért tudom kimondani álmomban mit érzek irántad, és miért olyan nehéz ezt ébren megtenni?-kérdezte kipirult arccal.
-Mi?... JA nem tudom, de engem nem is zavar... Na jó menünk reggelizni, mert kicsit éhes vagyok-mondtam, és leemeltem az ágyról.
Megfogtam a kezét, és egészen az első emeletig nem is engedtem el. Mivel még Lukasnak se mondtuk el, hogy együtt vagyunk ott kénytelen voltam elengedni, bár nagyon idegesített. Tudtam, hogy az öreg lovas nem mondana semmit a mi kis kapcsolatunkra, de ha a kastélyból bárki meglátna minket, akkor Cathy ki lenne utálva az udvarhölgyek részéről. Így se tűrték meg maguk között. Egyszerű szolgának nézték, és fel voltak háborodva, mikor Cathy nem reagált a parancsaikra.
-Jó reggelt fiatalok Jól aludtatok?-kérdezte az öreg ahogy le értünk a földszintre.
Mindketten csak bólintottunk, majd követtük az ebédlőbe. Még mindig a ládákon ültünk, mivel a többiek még előszeretettel vetették a szememre, hogy legyőzött egy lány.
-Ma milyen hús van? -kérdezte Cathy mikor mellé ültem a ládára.
-Csirke... Kérsz?
Persze megrázta a fejét. Soha nem evett húst reggelire, de én mindig bepróbálkoztam.
-Na végre megvan a három jómadár!-jött felháborodva a z uralkodó hozzánk.
-Mi a baj?-kérdezte Lukas.
-A Whiteigle királya mindjárt itt lesz, de nem látom, hogy a sárkányok csillognának a vértektől!
-Jaj ne-nyögtem fel.
Mindketten rám néztek, mire megráztam a fejem. Teljesen elment az étvágyam.
Az említett király az apám volt. Krissz halála csak még jobban növelte az amúgy is nagy űrt kettőnk között, amit az okozott, hogy a volt feleségem lelépett az örökségem csekély részével. Minden szó nélkül felálltam, majd vissza mentem a toronyba.  Fire Dog nem igazán örült, hogy ráadom az iskolám címerét képviselő hámot, de az még annyira se tetszett neki, hogy apám ide tart.
Halk kopogás hallatszott, majd Tigris dugta be a fejét.
-Minden rendben?-kérdezte halkan.
-Nem igazán. Utálom az egyenruhát-dohogtam és a földhöz vágtam a nyakkendőmet.
Cathy felvette, majd a mellettem lévő lábzsámolyra állva felkötötte a nyakamba.
-Kár, hogy nem szereted, pedig jól áll neked a nyakkendős fazon-mondta egy apró pirulás kíséretében.-Ki ez a férfi?
-Az apám-mondtam nagy sokára.
-Értem. Jobb ha nem tudom, miért haragszol rá, bár az emlékeid csak úgy sikítanak róla-mondta szemlesütve.
-Nincs semmi baj. Igazából nem titok, hogy miért haragszom rá...

A szemébe akartam nézni, hogy lássa, de ekkor megint kopogtak, mire ő az erkélyhez rohant és egy intés után kiugrott. Tudtam, hogy talpra esik, így nem aggódtam érte.
-Jhonathan! Haladj már!-kiabálta  az uralkodó.
Magamban jót mosolyogtam, mikor elképzeltem az arcát, mikor rá jön, hogy rangilag felette állok. Magamban nevettem, miközben kiléptem a folyosóra. Minden szó nélkül hagytam, , hogy pattogjon. A földszinten idegesen elővette Lukast is. Csak Cathy érkezése vetett neki végett. Ahogy felnéztem a lépcsőn megértettem, miért hallgatott el.
Tigrisen bőr nadrág volt, és fehér blúz. A nyakában egy ágaskodó ló medalion volt valami fekete kőből kirakva. Oldalán a kardja csak úgy csillogott, mivel Üveghüvelybe volt téve. A legszembetűnőbb a leengedett haja volt.
Nagyot nyeltem, mert olyan ártatlan, és még is vad volt egyszerre. HA Lukas nem csap finoman hátba biztos oda rohanok, hogy megcsókoljam.
-Hú Miss Black... Ez az egyenruhája?
-Igen, mivel az akadémián nem nagyon vannak női lovasok-mondta fagyosan.
Az uralkodó most is elszontyolodott, mikor a lány elment mellette. Cathy meg állt mellettünk, és kihúzta magát.
-Lehet összeöltöztünk-mondta csendesen Lukas.
-Szerintem nem-mondtam, de ekkor a férfi előhúzta az inge alól a nyakláncát.
-Ezer ágán ezer fészek?-kérdezte.
-Ne most-mordult Cahty, de láttam, hogy mosolyog.
Néhány perc múlva  megérkezett apám kocsija. Feszülten álltam Cathy mellett. Lukas nyelt egy nagyot, a lány azonban nyugodtan, de egyenes háttal állt.
-Nyugalom-súgta, mikor senki nem figyelt ránk.
Finoman megérintette a kezem. Az érintése nyomán valami tompa hívogatást éreztem, de tudtam, hogy várnom kell. Apám kiszállt a kocsiból, majd fogadta az uralkodó nyálas köszöntését.
-Nocsak. Kit látnak szemeim! Lukas!-kiáltotta boldogan.
-Szia Wash-mondta a férfi zavartan.
-ÉS ki ez a pöttöm szépség melletted, aki annyira hasonlít Mayra?-mérte végig Tigrist.
Nem kerülte el a figyelmem, hogy Cathy össze rezzen a női név hallatán.
-Cathyra Luka Blackhorses vagyok. Mayra lánya felség-mondta a lány udvariasan.
Finoman meghajolt, mint egy katona, de nem úgy mint egy udvarhölgy. Tartása még is azt mutatta, hogy királyi udvarban nőtt fel.
-Ennye hát egy ilyen kincset a lovasoknak kell adni?
-Ő választott-mondta Lukas mosolyogva.
Csak kapkodtam a fejem köztük.
-Jaj Casther Lukas Blackhorses hát te nem változol sohasem?-kérdezte.
Ekkor esett le a tantusz. A Balckhorses család volt a legrégebbi királyi család. Röviden mindenki csak Black-nek szólította őket. Már ez a tény sokkolt, de az, hogy Cathy Lukas lánya, az még jobban.
Tigris csak rám nézett, és mosolygott.
-Oh és itt az én bajkeverő fiam is-mondta apám, de nem foglalkoztam vele.
A szerelmem egy trónörökös és én nem is tudtam róla!