Cathyra

Jhon morcos arcot vágott, miközben megigazítottam a szmokingja nyakát.
-Nagyon elegáns vagy-mondtam őszintén.
-Nem akarok nélküled menni-duzzogott.
-Tudod, hogy nincs ruhám. Ráadásul Lukas sincs itt a toronyban, és elvileg neki kéne vigyázni ma este... Tehát maradok... Fogd fel úgy, hogy ez a te szülinapi bulid-mondtam nevetve.
-Milyen buli az olyan amin te nem vagy ott?
Nevetnem kellett, de egy hirtelen csókkal megakasztotta a hangom. Mergint megborzongtam az ajka érintésétől.
-Döntöttem... Nem megyek le...Itt van az én szülinapi bulim-mondta, és áttért a nyakamra.
-Na nem...Nem ezért csináltam meg a hajad, és nem ezért kértem el Lukas egyik szmokingját-nevettem, majd eltoltam magamtól.
Halk nyüszítés hagyta el a torkát, mire még hátrább mentem.
-Ha az megnyugtat én, majd megvárlak ébren-mondtam, és csak mosolyogtam rá.
-Jobb a semminél...
Jhon beletúrt a hajába,majd csalódottan engedte le a kezét. Hát lehet, egy  kicsit rövidre vágtam a haját (bár még mindig a háta közepéig ért).
-Miért fontad be?
-Mert tudom, hogy különben szana-szét állna-válaszoltam.-Na nyomás, már várnak rád.
Jhon arcon csókolt, majd kitereltem a szobámból. A folyosón állva vártam meg, hogy leérjen, és csak akkor mentem vissza a szobámba. Leültem a fotelbe, és olvasni kezdtem. Legalább egy órája olvastam, mikor Freedom leszállt az erkélyemre.
-Gondolom most megzavartam egy könyvet-nevetett apám, és belépett.
Egy dobozt adott a kezembe.
-Ez édes anyádé volt. Gondoltam, gyors haza ugrok neked érte-mondta
Ahogy leemeltem a doboz fedelét, rögtön fel ismertem anya gyönyörű kék bálozó ruháját. Kivettem a dobozból, majd magam elé tartottam.
-Ez nagy rám-mondtam csalódottan.
-Dehogy a mérete pont a tied. Szaladj vedd fel...
-Apa anya százhetven volt én csak százhatvan vagyok...
-Már szerintem nagyobb is vagy mint százhetven-mondta, majd beterelt a fürdőmbe.
Nem volt más választásom. Apának igaz volt. A pánt nélküli ruha pont rám illett. A világos kék anyagon két oldalt egy-egy rózsa volt sötétebb árnyalatból. A ruha alja harang alakban ereszkedett alá a csípőmtől lefelé, addig egy fűző simította a bőrömhöz. A magassarkú pont az én méretem volt.
Mikor kiléptem Lukas megmosolygott, majd miután végig mért megfordított, és kicsit jobban meghúzta a fehér fűző szalagokat.
-Mikor anyádat megláttam ebben a ruhában, mindig újra szerelembe estem belé-mondta, majd kiengedte a hajam, ami így a térdemig ért.-Jhonnak biztos nagyon fogsz tetszeni.
A nyakamba akasztotta a család medalionját, majd megpörgetett.
-NA siess. Free levisz a bálba... Én tartom a frontot-mondta, és a sárkánya lábára rakott ügyelve, hogy a pikkelyek ne tegyenek kárt a ruhámba.
Megköszönni se volt időm, már az aula lépcsőjén álltam. Az aula lett átalakítva bálteremmé, ahol rengetegen táncoltak. Jhont az apja mellett találtam meg a tekintetemmel. Az öreg király valamit nagyon magyarázott az uralkodónak, ami nem tetszett a fiúnak. Az árnyékosabb részen mentem hozzájuk, közben észre vettem néhány akadémiás társam. Akik ittak mind félre nyeltek és utánam fordultak. Nem ismertek fel.
Finoman megérintettem Casanova vállát, és meg kellett állapítanom, hogy Lukasnak igaz volt. Magassarkúban minden gond nélkül felértem Jhon válláig, pedig nem volt olyan nagy a sarka.
-Cathy?-kérdezte mikor megfordult.
-Te vagy az első aki felismert-mondtam mosolyogva.
-Hú... Gyönyörű vagy-mondta ahogy végig végig mért.
-Lukas ajándéka-mondtam halkan, és éreztem, hogy elpirulok.
Jhon finoman megfogta az egyik tincsem, majd az ajkához emelte. Kicsit se ejtett zavarba ott mindenki előtt.
-Táncolunk?-kérdezte végül.
Bólintottam, mire rögtön megfogta a kezem. Biccentett az apjának, majd bepörgetett a parkettre. Kezét a derekamra tette a másikkal meg biztosan tartott. Keringő volt, amit szerettem, bár ritkán táncolták velem.
-Jobb szülinapom nem volt még soha-mondta halkan.
-Csak várd ki a következményeit-intettem az udvarhölgyek felé finoman.
-Nem érdekelnek-mondta, és megpörgetett.
A táncunk egyre biztosabb lett, habár gyanítottam, hogy a helyes tartásban nincs benne, hogy az altestünk ennyire szorosan érjen össze. Már majdnem éjfél volt amikor végre elmentünk inni. Jhon végig a derekamon tartotta a kezét, amit nem bántam. Még akkor se engedett el mikor az apja és az uralkodó lépett mellénk.
-Nagyon szép pár vagytok-mondta az apja, mire még közelebb húzott magához.
-Mit szeretnél?-kérdezte fagyosan Jhon.
Hangja fenyegetést ígért, és éreztem, ahogy az izmai megfeszülnek a derekamon.
-Most mi az? Csak azt mondtam, hogy szép pár vagytok.
-Kösz... Vissza megyünk táncolni?-kérdezte.
-Előbb megismerkednék a partnereddel-mondta az apja, mielőtt válaszolhattam volna.
Végéig mért,a lábamtól haladva felfelé. Az undor fogott el, mikor bizonyos részeken jobban elidőzött a tekintete.Végül találkozott a tekintetünk.
"Jó kis ágyastárs válna belőle"-gondolta a férfi, és fel se tűnt neki, hogy látom mire gondol.
Piszkosabbnál piszkosabb gondolatai voltak arra, hogy hogyan tegyen magáévá.
-Hozzám jössz feleségül!-mondta végül.
-Nem apa nem megy hozzád!-mondta Jhon, és kicsit elém lépett.
-Távozz a menyasszonyom elől-mondta, mire a fiú izmai megfeszültek, torkából morgás tört fel.
-Ő nem egy tárgy és nem a te tulajdonod-mondta.
Az apja gondolatai mást súgtak, amire nagyon pipa lettem, de tartóztattam magam.
-Már pedig ő az én asszonyom lesz, és most ...
Villámgyorsan ott teremtem, majd arcon csaptam. A közelünkben mindenki ránk nézett.
-Nem vagy tárgy, és nem leszek a maga ribanca!-mondta, majd hátra csaptam a hajam és kisiettem a teremből.
A lépcsőn levettem a cipőimet, és felemeltem a szoknya rész alját. A toronyban csend honolt. Már a harmadikon jártam, mikor meghallottam az utánam rohanó cipők talpát. Tovább siettem, de a hangok gyorsabbak voltak mint én.
-Tigris! Várj meg!-kiáltotta utánam Jhonathán, mire megtorpantam a lépcső tetején.
Megfordultam, mire ő lihegve megállt két lépcsőfokkal lejjebb. Tekintetét rám szegezte.
"Kérlek ne haragudj..."-gondolta.
-Nem rád haragszom...
Elindultam tovább az utolsó emeltre, de Jhon elkapta a karom.
-Ne menj fel... Menjünk le a tóhoz-mondta, de megráztam a fejem.-Akkor se hagyom egyedül menj fel.
Minden további nélkül fel kapott, majd elindult velem.
-Kérlek-most ne-mondtam, mikor a szobámba le tett.
-Miért ne ölelhetnélek maga,hoz?-kérdezte, mire elmondtam neki, hogy mikre gondolt az apja