Jhonathan

Ice Cat fájdalmasan szűkölt. Már egy ideje vonaglott a szoba padlóján, mi meg Fire Doggal tehetetlenül néztük. Az egészben a legrosszabb az volt, hogy tudtam, nem az ő fájdalmát látjuk. Ha a kis sárkány ennyire szenved társa fájdalmaitól, akkor Tigris mit érezhet.
Nagy sokára Ice vonaglása enyhült. Reszketve hozzá símúlt Fire Doghoz, majd megborzongott. Ahogy a borzongás végig futott rajta legalább tíz centivel megnyúlt és magasabb lett. Szemlátomást ő nem vette észre, ahogy a sárkányom se.
Hangos kopogás törte meg a beálló csendet.
-Szabad-mondtam rekedten.
Lukas jött be rajta. Ruházata makulátlan volt, és tartása is feszes volt. Vérbeli lovas. Vele szemben én egy csapzott senki voltam.
Az elmúlt egy hétben számtalan lázadó fészket romboltam le, csakhogy megtaláljam Cathyt. Reggelente, csak pár falatott ettem, éjszakánként nem pihentem eleget. Hajam szana-szét állt, ruhám merő kosz volt. Egy hét alatt úgy megváltoztam külsőleg, hogy nem mondták volna meg rólam, hogy egy Őrző vagyok. A lelkemben tomboló tűzet szerencsére senki nem látta.
Dühöngtem, hogy nem mentem Cathy után. Ha azt teszem nem rohan egyenesen a lázadók kezei közé, és nem rabolják el. Kitudja lehet hamarabb rá jövök, hogy mit jelent nekem.
-Mit szeretnél?
-Kaptam egy fülest. Egy fekete uralkodó az utolsó ivarérett nőstény macska sárkányt keresi, hogy elpusztíthassa. Meg kell állítani, mielőtt megtalálná. Velem jössz?
-Éppen azon vagyok hol keressem Cathyrat-mondtam.
-Hidd el neki is köze van ehhez. Tudtommal hárman tudják hol ez a sárkány és valószínűleg Cathy az egyik. Ezenkívül még a párja és valószínűleg az életben maradt kölyke az aki tudná ezt az információt, de egyikőjük se mondaná el még nekünk sem.
-És úgy gondolod ez az uralkodó elrabolta a lányt, hogy megszerezze az információt?-kérdeztem.
Meg se vártam a választ fogtam magam és bementem a fürdőbe. Gyors emberi külsőt varázsoltam magamra, majd miután megint úgy néztem ki mint egy Őrző Fire Dog kantárjáért nyúltam.
-Látom ezt igennek vehetem. Na gyerünk Cat rád is szükség van. Te fogod megmondani, hogy Cathy ott van e.
Felkaptam a kis sárkányt. Cat nehezebb is lett nem csak nagyobb, de ez nem gátolt meg abban, hogy felugorjak Fire hátára. A sárkányom rögtön ki is röppent a magasba.
Freedom számomra jóval később csatlakozott hozzánk. Az öreg sárkány és Lukas vezet minket. Ice Cat időnként megborzongott, és ilyenkor mindig nőtt két három centit.
-Cathy felfedezte, hogy mi a legnagyobb vágya.
-Tudtommal nincs semmi vágya...
-Hát igen, de Ice Cat nem indult volna növekedésnek, ha nem lenne semmi vágya... Remélem te még vissza tudod hozni a régi énjét.
-Honnan ismered? Ő soha nem mond rólad semmit, sőt! Ha meglát elmenekül előled. Ice Cat azt mondja, hogy szörnyű dolgot tettél vele.
Lukas hallgatott. Már azt hittem, hogy nem fog beszélni, de akkor megint megtörte a csendet.
-Fóka úgy emlékszik, hogy én tettem azt a szörnyűséget, ami a családjával történt, pedig nem így van. Későn értem oda, hogy az igazra emlékezzen. Az igazi gonosztevő életben hagyta, de csak azért, mert aznapra majdnem teljesen kimerült a fekete mágiájából. Azonban a memóriáját módosította, és mivel én voltam Cathy mellett mikor magához tért, így azt hiszi én voltam az anyja, és a testvérei gyilkosa.
Ledöbbenve hallgattam a beszámolóját. A két sárkány erőteljes szárny csapásokkal haladt úti célja felé. Időnként kilencvenfokos szögben oldalra dőltek, hogy a helyes irányba sodródjanak. Három óra sárkány lovaglás után, még a bőrkesztyűmön keresztül is majdnem lefagyott a kezem. Ahogy közeledtünk úti célunk felé egyre sötétebb lett a környék.
Ice Cat váratlanul felborzolta a pikkelyeit, és hangos macska morgásba kezdett. Lukas is észre vette, és jelzett, hogy az alattunk lévő erdőbe szálljunk le.
-Óvatosan. Ice Cat valamit érzett, és az ha a pikkelyeit borzolja sosem jó jel.
-Rá jöttem. Mit érzel Cat?
A sárkány csak morgott, és közben a körmeivel a talajba vágott. Fire hiába kérdezte neki se volt hajlandó felelni.
"Az áruló fattyú!"-morogta a fejemben nagy sokára.
-Ki az áruló?-kérdeztem halkan.
Letérdeltem a most már közepes kutya méretű nőstény sárkány mellé, de ő csak egy pontot nézett.
-Az áruló csak egy sárkány lehet. Ice Cat nagybátyja. Ő nem csak a macskasárkányok, de a többi faj ellen is fellépett, mikor a mágiáját oda adta a lázadóknak.
Megborzongtam a hallottaktól, de emészteni már nem volt időm. Egy csapat lázadó rontott ránk.
-A nőstény sárkány élve kell a többit megölhetjük. Kapjátok el őket!-kiáltotta a vezérük.
-Freedon vidd el Ice Cat-et!-kiáltotta Lukas, mire a zöld sárkány felröppent, és a karmaiba kapta a lányát.
-Dog menj utánuk!
A sárkányom, már nem tudott olyan gyorsan kiszabadulni, így az egyikőjük belevágta a kardját a lábába. Jobb karomat fájdalom öntötte el, de nem állhattam meg, hogy meggyógyítsam, mert akkor mindketten a fogságukba kerületünk volna.
A lázadókkal felvenni a harcot, általában felpörgetettet, de most nem ez volt. Csak arra tudtam gondolni, hogy Tigris bajban van, és hogy mennyire szükségem van rá, hogy mellettem legyen.
-Jhonathan a hátad mögött!-kiáltotta Lukas.
Gyors megfordultam, és a kardommal keresztül vágtam a lázadót.
-Hol a lány?-kérdeztem idegesen a haldoklótól.
-Nem... inkább hol... a fiú?-kérdezte gúnyosan.
-Ki?
-Krisztopher-mondta majd meghalt.
Jéggé fagyva álltam kezemben a hullájával. Minden idegszálam az összeroppanás határán állt, de folytattam a harcot.