Cathyra

Az egyik ládán ültem és csendes ettem a főzelékem. Ice Cat egy jó nagy adag halat falt éppen. A konyha asztaloktól még mindig elismerő pillantásokat kaptam, pedig elsüllyedtem volna szégyenemben, bár ezt nem mutattam ki.
Lassan egy hónapja, hogy Casanovát megaláztam, és még mindig elég gyűlöletet kaptam érte a fiútól, de ugyan akkor a többiek meg elismerően néztek rám. Az udvarhölgyek kifejezetten levegőnek néztek és a cselédek többsége is átnézett rajtam. Nem bántam.
Ha nem edzettem, vagy lázadókat vadásztam le vagy a szobám falát pingálta ki, vagy a könyvtárba menekültem.
-Még mindig nem hiszem el, hogy megverted Jhonathant-lépett mellém Marry.
-Kit?-kérdeztem.
-Tudod a tűz lovast. Még mindig nem tudtad megjegyezni a nevét?-kérdezte.
Nem akartam mondani neki, hogy nem mutatkoztunk be az elmúlt egy hónap alatt. Inkább vissza tértem a főzelékemhez, és igyekeztem nem figyelni a csacsogására.
-NA nézzenek oda. Ki van itt. A megvert kutyus gazdi!-hallottam az egyik katona harsány kiáltását.
Ahogy felnéztem megláttam a tálcáját szorongató Casanovát. Behúzta a nyakát, és lehajtott fejjel igyekezett a ládák felé. Csak akkor vett észre amikor már leült mellém, de mivel nem szóltam így maradt, és neki állt enni.
-Nem akarsz bocsánatot kérni?-kérdezte Marry.
-Mit csináltam?iú
-Nem te. Ez az ökör-mondta nevetve a fiú felé.
Jhonathan elvörösödött, majd könyörgően rá nézett. A szakácsnő kíméletlenül ostorozta, én meg csak néztem ahogy a fiú egyre kevesebb lelkesedéssel tereli el a figyelmét az evéssel.
-Elég már. Mindenkinek vannak hibái. Neki, hogy nagy az egója. Nem szégyellem beismerni, hogy nagy hibám, hogy akarva akaratlanul megszégyenítek másokat, de ezt kihasználva nem kéne tovább fokozni-mondtam halkan.
Marry jól halhatóan meghökkent. Casanova meg rám nézett.
-Hagynád enni, ha már az én étvágyam elment?
A nő hápogott, majd összeszedte magát, és elviharzott, én meg megint pocsékul éreztem magam. Utáltam magam azért amit megint csináltam, de igazam volt. Ice Cat megbökött a farkával, mire végig simítottam a gerincén.
-Miért csináltad?-kérdezte a fiú mikor megette az ebédjét.
-Mert elég szégyen az neked, hogy legyőztelek nem kel még, hogy más is megalázzon-mondtam határozottan.
Nem válaszolt, én meg fogtam a tányérom és a mosogató fiúhoz léptem vele. Ice Cat utánam szaladt ahogy elindultam kifelé a konyhából. Már fél úton voltam a könyvtár felé, mikor meghallottam az egyik úrhölgy hangját a szobájából.
-Igen úgy hallottam, hogy a Black családnak van még egy túl élője. Az örökös. Jaj de szeretnék annak a férfinak a karjaiban lenni, és a felesége lenni-mondta valószínűleg az egyik barátnőjének.
Nevethetnékem támadt, és mielőtt felfedtem volna nekik, hogy én vagyok az a bizonyos utolsó tag felrohantam a könyvtár folyosóra. Sarah a könyvtáros vidáman köszöntött.
Ice Cat dorombolva üdvözölte,majd elindultunk lefelé. A könyvtár a kastély három legfelső szintjét foglalta el. Az alsó szintjére lefelé kellett menni. felsőhöz meg létrák vezettek fel. Fenn mindössze két erkély volt, rajta kis boxokkal, de oda is csak létrával lehetett feljutni. Ice cattal-most lefelé mentünk. A középső szint valahogy túl szemelőt volt így oda nem nagyon ültünk olvasni.
A kedvenc helyünk az alsó szint eldugott sarka volt. Míg én inkább a romantikus regényeket olvastam addig ő a mesekönyveket élvezte. Nem hibáztattam érte hiszen régen sokat olvastam neki, mintha a kishúgom lenne. Tulajdonképpen az is volt.
-Megint romantikus lányregényt olvasol?-kérdezte Jhonathan váratlanul.
Nem tudom mióta állhatott ott, de meglepődtem. Igaz sokszor össze futottunk a könyvtárba,de egy biccentésnél több nem telt tőlünk, még ha ugyan annál az asztalnál is olvastunk.
-Te meg megint kalózozókról olvasol?
-Most nem. Most az állatokról valami vicces regén-vonta meg a vállát és leült velem szembe.
-Az jó-mondtam, majd vissza mélyedtem a regényembe.
Teltek az órák, és mi nem beszélgettünk. Casanova vagy ötször váltotta a könyvét, mint aki nem tudja eldönteni, melyiket olvassa. Az idegeimre ment ezzel, de nem szóltam.
-Na jó árulj el nekem valamit. Hogy a fenébe van az, hogy még nem teremtettél le azért, mert nem maradok nyugton. Egy ideje, már figyellek,és látom, hogy idegesít, de mégsem szólsz.
-Bizonyos dolgok jobban kiváltják belőlem az agressziót-mondtam.
-Aha...
-Meg könyvtárban vagyunk. Szóval viselkedj még ha csak ketten is járunk ide.
Valami átsuhant az arcán, majd hirtelen felém lendült. Két kezével megtámaszkodott a fotelem oldalán, és belehajolt a személyes terembe. Se én se Ice Cat nem tudott megmoccanni.
-Most őszintén kis Tigrisem. Volt már ilyen közel hozzád pasi?-kérdezte.
Nem bírtam válaszolni. Elvesztem kék szemében, és közben azon gondolkodtam vajon tudja e, hogy a kék széle szinte ezüstös.
-Nos?-kérdezte, és még közelebb hajolt.
Térde a combomnak nyomódott. A lehelete csiklandozta az arcom.
-A legközelebbi kapcsolatom akkor van amikor test a test elleni küzdelemben veszek részt-mondtam végül őszintén.
-Szóval, még ilyen közel sem volt senki hozzád?-kérdezte, majd mielőtt ellökhettem volna magamtól, a nyakamba fúrta a fejét.
Meg nyikkantam, mire csak nevetett, majd az ajka megtalálta a nyakam hajlatát. Éreztem ahogy végi húzza a sebemen a száját, majd kicsit lejjebb haladt.
Elakartam tolni magamtól, de ekkor lefogta a kezeimet, és a térdeimre szorította. A lábam szorosan a fotelhoz nyomta, majd a fejét beljebb fúrta a bőr mellényem és az alatta levő ing alá. A vállamon éreztem az ajkait, majd enyhe szívást éreztem.
-Ne-mondta,és megfeszítettem a testem.
-Nyugi nem fogok illetlen dolgot csinálni. Örülj, hogy csak így jelöllek meg. Az eddigi csapa társaim máshogy szereztek maguknak kék foltokat tőlem.
Végig húzta a fejét a nyakamon, mire felszisszentem. Gyors kirántottam a karom és a sérülésemhez kaptam.
-Mi történt? Alig értem a bőrödhöz a nyakadon.
Nem akartam neki magyarázni. Elhúztam a kezem, és láttam, hogy egy kis csíkban véres a tenyerem. Mielőtt megkérhettem volna Icet A fiú ajka a vérző sebre tapadt. Megborzongtam ahogy finoman lenyalta a vérem, majd jó hosszan megcsókolta a sebet.
-Tudtad, hogy a tűzeleműek mások gyógyításában éppen annyira jók, mint a saját sebeik eltüntetésében?-kérdezte halkan.
Megráztam a fejem.
-Akkor van valami amit jobban tudok nálad-mondta önelégülten.-Amúgy szerintem, most én kerültem hozzád a legközelebb-mondta, majd játékosan megharapta a fülem.
Zavaromban, nem bírtam válaszolni. Még soha nem fordult elő velem, hogy zavarba lettem volna.
-Egy-egy-mondta, majd vissza ült a helyére.
Percekig még ültem ott. Éreztem, hogy a vállam sajogni kezd, ott ahol megszívta, és ettől még jobban zavarba estem.
-Ezentúl együtt edzünk-mondtam ki végül mérgesen.
-Csak ne a többség előtt-mondta elhúzott szájal.
-A tópart elég elszigetelt?