Jhonathan

Annyira kimerült, hogy úgy kellett vissza vinnem a toronyba. Magam is meglepődtem, hogy milyen könnyű. Jóformán csak a ruhája súlyát éreztem, de mást nem igazán.
A két sárkány segített befektetni az ágyamba, majd utána gondosan betakartam. Mivel nem akartam, hogy még jobban félre értse a helyzetet, leültem a fotelomba és ott aludtam el. Reggel persze elgémberedett tagokkal keltem.
Tigris még mindig aludt. Az oldalán feküdt és látszólag félig éber volt. Össze rezzent, mikor kinyújtóztam, de nem kelt fel, csak még jobban összegömbölyödött. Annyira sebezhetőnek tűnt így. Finoman az ágy szélére támaszkodtam és kisimítottam egy tincset az arcából. Annyira puha volt a haja. NA erre megrezzent és kinyitotta a szemét.
Hülye helyzet-gondoltam-,de ő csak nézett rám.
-Elájultam igaz?-kérdezte halkan.
-Igen. Figyelj már korábban is kérdezni akartam. Hogy hívnak? Idegesítő hogy nem tudom a neved-mondtam, de meg is bántam.
-Cathyra-mondta és megpróbált fel ülni.
Erőtlen keze megakadályozta ebbe. Ösztönösen oda nyúltam, és hagytam, hogy belém csimpaszkodjon, mint egy kis majom. ÉS még sem bántam, pedig más lányokat nem nem támogattam.
Kénytelen voltam beismerni, hogy vonzott a maga furcsa stílusával. A szótlansága mindig arra késztetett, hogy jobban figyeljem a mozdulatait, ha szólt a hangjára figyeltem fel mindig.
Nem is tudom, mikor volt az első alkalom, hogy felfedeztem az arrogáns hanghordozás mögött a magányt és a fájdalmat. A tekintete mindig a kitaszítottságot hordozta. Az ahogy a könyveket olvasta, arra utalt, hogy valahol legbelül ő is érző lény.
-Bocsi-mondta halkan mintha szégyellné magát.
-Szerintem inkább pihenj még. Alig bírsz beszélni-mondtam.
Lehajtotta a fejét, de nem válaszolt. Egy tincse a szemébe omlott, és én kihajtottam onnan. Egy pillanatra megint végig futott rajtam az elektromosság, ami ismerős érzéseket hozott fel belőlem.
-Attól, hogy tudod a nevem ugye nem fogsz Cahtyrának hívni?-kérdezte csendesen.
-Maradok a Tigrisnél.
Feje megbicsaklott, és a mellkasomra dőlt. Néhány másodperc múlva a légzése megint lelassult, az izmai ellazultak. Óvatosan visszafektettem az ágyra, majd csendben kiléptem a toronyba. Nem is vettem észre, hogy Ice Cat követ, míg fel nem mászott a vállamra.
Meglepő módon nehéznek éreztem kis termetéhez képest, és Cathy csak úgy lazán rohangál vele.
-Éhes vagy igaz?-kérdeztem tőle.
A kis sárkány bólintott, én meg elindultam a kastélyba. Még mindig utánam fordultak a katonák, de legalább nem tettek megjegyzést a megszégyenítésemre.
-Na mi az. Elloptad Cathy kis-sárkányát?-kérdezte Lukas
-Nem csak éhes, és lejött velem enni-válaszoltam.
Az öreg lovas megvonta a vállát, majd tovább ment a dolgára. Az elmúlt hónapban volt alkalmam megfigyelni az ő és Tigris viszonyát. Nem volt rózsás ezt bárki láthatta. A lány jó ívben kerülte, és meg sem szólalt ha ott volta közelében. Gyakran láttam, ahogy inkább elbújik egy fa mögé, csak ne keljen Lukassal találkoznia.
Vajon miért retteg tőle? Az biztos, hogy jó oka volt rá, mert különben nem lenne pánik a szemében.
"Lukas bántotta a családját, amikor kicsi volt"-hallottam egy édes női hangot a fejemben.
Oldalra néztem és láttam, hogy Ice Cat engem figyel.
-Te most olvasol a gondolataimban?
"Nem az Nee-chan. Én csak a kisugárzásod érzem meg, és mivel Lukasra nézel így nem volt nehéz kitalálnom, hogy mire gondoltál"-jött a válasz.
-Szóval a kis gazdád vagy ahogy te mondtad a nővéred olvas a gondolataimban?
"Valószínűleg most már igen. Látta a foltot a lelkeden, vagyis tudat alatt is beléd látott. Ezentúl ne lepődj meg, ha szó nélkül csinálja amire gondoltál"
Na jó kicsit meglepődtem. A lány képes a gondolataimba olvasni, csak mert belelát a lelkembe? Ez bizar. Ice Cat bólintott, mire a hideg megint végig futott a hátamon.
Nem sokan voltak a konyhában, éppen annyian, hogy zavarjon az, hogy utánam néznek. Most én kértem ki Catnak a haladagját. Fura volt. Fire mindig sertéscombot kért ilyen méretűként.
-Mi van a kislánnyal?-lépett mellém Marry.
Mióta Tigrisem leteremtette, nem szólt be, de még mindig kellemetlen volt vele egy légtérben lenni.
-Tegnap egy a közelben ólálkodó lázadóval való küzdelem kimerítette egy kicsit. Most alszik-mondtam.
-Oh akkor csomagolok be neki enni valót ha fel ébredne.
Nem vitáztam, hiszen igaza volt. A hús nélküli szegényes reggelim után fogtam a két ételhordót, és Ice Catet, majd elindultam vissza a toronyba.
-Jhon!-kiáltott utánam egy nő.
Vissza se kellett volna fordulnom, hogy tudjam. Jess volt az. Cselédruhája kötényének szalagja lobogott mögötte, fűzőjét jó szorosra húzta a melle alatt, kiemelve ezzel az amúgy apró kebleit. Egy pillanatra meglepődött, hogy Ice Cat ott csücsül a vállamon, majd mosolyogva nézett rám.
-Hová tűntél az utóbbi időben? Már hiányoltalak-mondta és hozzám simult.
-Bocs dolgom volt, és most is van-eltoltam magamtól, és mentem volna tovább, de elém állt.
-Oh értem én. Szóval elakarsz vonulni egy félredugott helyre...
-Csak a toronyba akarok vissza menni... Nélküled-mondtam határozottan.
-Mi? Nem akarsz...
-Nem. Őszintén nem kívánom a sexet-mondtam az igazat.
Jess döbbenten nézett rám, én meg kikerültem, és mentem a dolgomra. Az elmúlt három hétben kerültem, mivel valahogy taszítani kezdett a viselkedése. És nem csak az, hogy tudtam rajtam kívül jó pár másik katonának oda adja magát.
Az az életforma amit képviselt taszított el tőle.
"Alkalmi partner kapcsolatokat folytatsz?"
-Igyekszem szabadulni ettől a rossz szokásomtól.
Nem jött rá válasz. Reméltem, hogy ezt a lány nem fogja látni. Ugyan mit gondolna rólam akkor? Igaz valószínűleg mostanra már tudja, hogy egy perverz szoknyapecér vagyok, de akkor is. Nem kell, hogy a piszkos dolgaimról is tudjon. Így is...
Nem akartam a sötét titkaimra gondolni, mert a végén Ice megneszeli, hogy mi is a helyzet. Azt meg senki nem tudhatja, meg az én engedélyem nélkül.
-Minek van ennyi lépcső ebben a toronyban?-kérdeztem ahogy a szintemre haladtam felfelé.
-Minek kell annyit enned?
Felnéztem az szintemre. Tigris ott állt friss ruhában a korlát mellett és lefelé nézett. Arca sápadt volt, és még egy szinttel lejjebb is láttam, hogy remeg. Elfeledkezve a korábbi dohogásomról fogtam magam és felszaladtam az emeletre. Csúszva fékeztem meg előtte.
-Pihenned kéne! Alig állsz a lábadon-mondtam idegesen.
-Mi az a szó, hogy pihenni?
A szemem forgattam, majd megfogtam a karját-mire megint kellemes bizsergés futott végig rajtam-és vissza tereltem a szobába. Csak egy pillanatra tiltakozott, majd megadta magát, és önként jött.
-Most pedig leülsz és megeszed  reggelit-mondtam határozottan, és elé raktam az ételhordókat.
A szemét forgatta, de a felső dobozért nyúlt, majd leült az ágyamra, én meg mellé huppantam.