Cathyra

Kinyitottam az első dobozt, és rögtön félre is toltam.
-Utálom a süteményt-mondtam magyarázatként.
-Áh értem.
Casanova kíváncsian nézte ahogy kinyitom a másik ételhordót is. Ebben egy szelet rántott hal -nyami :-) -és tojás saláta volt. Előkaptam a bakancsom szárából a bicskám-amin meg is leptem a mellettem ülő fiút, -és elkezdtem enni.
-Meg se kérdeztem kérsz?
-Én nem szeretem se a halat se a tojást, úgyhogy köszi de nem-mondta a fiú.
Megvontam a vállam, majd gyors befejeztem a reggelim. Elgondolkodva néztem a számomra undorító süteményeket, majd végül az ölembe vettem a dobozt.
-Azt mondtad nem szereted a süteményt...
-Én nem is, de gondoltam neked, jól jönne egy kis extra cukor adag ha már miattam nem kapsz húst-mondtam, és felé nyújtottam egy diósnak látszó sütemény szeletett.
Egy pillanatra meglepődött, majd leharapta a felét. Nem húzódott el, hogy úgy rágja meg, így a tekintetünk megint össze kapcsolódott. Lesütöttem a szemem mielőtt megláthattam volna a titkát.
Jhon megfogta a kezem, és közelebb húzta magához, majd óvatosan kivette a szájával a sütemény másik felét is az ujjaim közül. Nem tudtam nem észre venni, hogy ajkai "véletlenül" kicsit tovább maradtak a bőrömön.
Bizsergés futott végig rajtam, és önkéntelenül is közelebb csúsztam hozzá.
-Tudsz róla, hogy az egyik szemed kicsivel sötétebb zöld?-kérdezte halkan.
-A tiéd is más árnyalatú-mondtam.
Már az arcomon éreztem Jhon leheletét, mikor valaki kopogott. Mindketten zavartan húzódtunk el, ő végül kinyitotta az ajtót.
-Szia Lukas-köszönt vidáman, mintha a férfi semmit nem zavart volna meg.
-Szia te akartam kérdezni, hogy nincs e kedved edzeni ma velem?... Oh szia Fóka-köszönt vidáman.
Elöntött a méreg, mire hozzá vágtam a maradék süteményt-persze az ételhordóval együtt-, majd kimentem a fiú szobájából.
-Basszus... Cathy beszélhetnénk?-kérdezte a férfi, miközben én már lefelé rohantam a vállamon Iccal.
-NE nevezz így, és hozzám ne szólj-mondtam a fogaim között.
-Kérlek!... Nagyon fontos volna beszélnünk!... Emlékezned kellene az igazságra!
Menet közben elkaptam remegő bal kezem, mielőtt kitört volna belőle egy hatalmas vihar. Leszaladtam a lépcsőn, majd megkerültem Freedomot, aki már repülésre készen várakozott a torony aulájában.
Halottam a két férfi kiabálását, de nem érdekelt. Minél messzebb akartam kerülni Lukastól, attól a gyilkostól. Nem figyeltem merre szaladok, csak rohantam. A szívem vadul kalapált, és egész testemben remegtem.
-Hoppá! Elnézést-mondtam, mikor nekirohantam valakinek.
Csak mikor felnéztem láttam meg a lázadó ruházathoz tartozó maszkot. Gyors megfordultam, de mielőtt bármit tehettem volna Ice Cat eltűnt a vállamról, és a következő pillanatban körül vett a sötétség.
*****
Nem tudom mennyi idő telt el, mire magamhoz tértem. A fejem zsongott és fémes ízt éreztem a számban. Két kezem a fejem fölé volt láncolva. Valaki levette a farmerom, és a bakancsom, így csak az ingem és a bőr mellényem védte az erényem, de még ezek is megvoltak szaggatva. Szerencsére a fehérneműim rajtam maradtak.
Úgy néztem ki mint akit megakartak erőszakolni minek után végig vonszolták a sziklás hegységen, majd a döntő pillanatban félbe kellett hagyniuk a műsort. Megborzongtam, mikor végig gondoltam mit csinálhattak volna velem, amíg öntudatlan voltam.
Megmozdítottam a kezem, mire égető fájdalom nyilallt belém.
-Én nem mozognék néni-hallottam egy halk hangot.-A gonosz bácsik nem szeretik a lánc csörgést.
Oldalra fordulta, és egy barnás hajú kisfiút pillantottam meg. Kicsi termete miatt nem lehetett megláncolni, így szabadon közlekedett a cellában. Most oda jött hozzám, és össze kuporodott velem szemben.
-Hogy kaptak el?-kérdezte halkan.
-Nem voltam elég gyors... És téged?
-Betörtek a palotánkba és elszakítottak a nagyapától. Azt hiszik apu, majd jön és kiszabadít, de tévednek. Apu nem jöhet ide.
-Miért vagy benne biztos?
-Neki nem a nagypapi parancsol... Hogy hívnak?-kérdezte, és rám emelte kék szemét.
-Cathyra, de szólíts csak Cathynek vagy Tigrisnek ha úgy jobban tetszik...
Elharaptam a mondatott, mert felfogtam, hogy mit mondtam, és mert hangos csörömpöléssel kinyílt a börtön ajtaja.
A kisfiú ijedten bebújt a hátam és a fal közé. Kezei jéghidegek voltak, és egész testében remegett. Mint később megtudtam nem ok nélkül volt a félelme.
Magas férfiak álltak meg a cellánk előtt és szemléltek meg minket-különösen engem. A hideg futott a hátamon ahogy végig mérték hiányos öltözetem.
-Milyen kicsi ez a lány. Még is. Idomai milyen formásak és feszesek-mondta az egyik.
-Szép, de sajnos nem nyúlhatunk hozzá... Még. Na kicsike. Most szépen elmondod, hol a víz elemű macskasárkány, és annak még két ép tojása?
Rögtön tudtam mire gondolnak, de úgy csináltam mint akinek fogalma sincs az egészről. A válasz magáért beszélt. Az egyik férfi bejött, majd megragadta összebilincselt kezeimet.
-Egy hete várjuk, hogy felébredj, szóval válaszolj! Hol van a víz sárkány!?
-Nem tudom miről beszél-mondtam értetlenkedést mímelve.
-Szóval nem tudod...
Kattant valami. A következő pillanatban a férfi megrántotta a láncokat, majd a vasrácsokhoz hajított. Mivel a kezeim továbbra is bilincsben voltak nem bírtam idejében fékezni. A levegő kiszaladt a tüdőmből.
-Nos?
Nem válaszoltam, mire egy nagy rúgást kaptam a gyomromba. Vért köhögtem fel, de a férfit nem zavarta. Sokáig kaptam a pofonokat, és a fájdalmas rúgásokat, de nem mondtam el nekik amit tudni akartak. Mikor kezdték megunni, hogy makacsul hallgatok egy ostorral rácsaptak a hátamra.
Éreztem, hogy a ruhám felszakad, de még egy apró hangocskát se adtam ki.
-Nos rendben. Holnap folytatjuk-mondta az ostoros kajánul, majd kimentek.
-Cathy-nee-szólított meg a kisfiú, mikor lépteik elhaltak.
Nehezen felültem, majd a penészes falaknak nyomtam a hátam. A kisfiú átkarolt és összevissza beszélni kezdett. Láttam rajta, hogy inkább magát nyugtatja mint engem, de nem zavart, hogy próbálkozott. Szüksége volt arra, hogy kimondja magából a dolgokat.
-Apu, majd megment minket Cathy-nee... Nem hagyja, hogy bántsanak téged-mondogatta.
Nagy nehezen átemeltem a fejecskéjén a kezeimet, és magamhoz húztam. Gondolataim szüntelen vissza tértek arra az estére, amikor néha néha felriadtam Jhon szobájában.
Szinte éreztem a fiú illatát. Így, hogy nem tudtam mennyire van távol, be kellett ismernem, hogy hiányzik. Egy  könnycsepp végig gördült az arcomon. Akkor ott végig se gondoltam, hogy milyen értelemben hiányzik a fiú közelsége, csak később jöttem erre rá.