Cathyra

Mi a fene volt ez. Hagytam neki, hogy kiszívja a vállam és, most meg, hogy megcsókoljon. Ice Cat is kíváncsian nézett rám a nap további részében. Egy gyors pár falatnyi ebéd után felkaptam a mellényem és elindultam a kastélykörül.
Mikor friss lábnyomokat találtam a puha talajban elkezdtem követni őket. Elfele vezettek a kastélytól egyenesen az erdőbe. Fel se tűnt, hogy mennyire későn van, egészen addig, míg a világ kékesbe nem fordult. Néha még mindig zavart ha az éjjel látó képességem bekapcsolt. Ez most is így volt.
A szemem sarkából mozgást vettem észre, és a következő pillanatban egy nagy test rontott nekem. Éppen időben ugrottam félre. A következő pillanatban egy fekete penge csattant oda ahol előtte mi álltunk. Mivel ostoba módon a kardom és az íjam a toronyban hagytam így kénytelen voltam mágiával harcolni.
A lázadó fekete mágiával védekezett, és jóval erősebb volt mint én. Ice Cat hiába karmolta, és harapta, nem tudott segíteni. Lihegve húzódtunk be egy fa mögé, de tudtam nem maradhatunk ott sokáig.
-Megvagytok-mondta a lázadó, majd előrántott minket a fa mögül.
Gúzsba kötött kézzel nehéz volt még mozdulnom is, nem hogy harcolni. Vad röhögés tört fel a férfi torkából, majd a legközelebbi fához vágott. Ice Cat súlya sziklaként vágott hozzám. A tüdőmből kiszaladt a levegő és fájt a hátam. Alig bírtam megmoccanni, mikor egy vasalt bakancs belém rúgott.
Felnyögtem, de igyekeztem úgy fordulni, hogy nem Ice Cat legyen a következő.
-Szóval te voltál aki elkapta az ujjloncunk? Jó gyenge lehetett még ha te tudtad elkapni.
Megint belém rúgott, majd felkapott, és izomból egy másik fához vágott. Lassú létkellel közeledett felém, és már majdnem elért, amikor vad morgás tört fel nem messze tőlünk. A mély torokból jövő hang a kutya morgását juttatta eszembe. Kicsivel arrább egy másik morgás tört fel. Ez halkabb volt, és nem volt annyira mély, de még így végig futott rajtam a hideg.
-Nézzenek oda! Megjött a korcs brigád?-kérdezte gúnyosan.
-Rég találkoztunk Ale-halottam meg Jhonathan hangját mögülem.
Ahogy a fiú közeledett a halkabb morgás erősödött.
-Csak nem hozzád tartozik a kis szuka?-kérdezte a lázadó.
-De rajta van a jelem, meg különben is. Azt hiszitek csak nektek lehet csapat társatok?-kérdezte.
Hangja fagyos volt, és fenyegető. Letérdelt mellém, és finoman felsegített. A lázadó kihasználta, hogy nem figyel és neki rontott.
Az utolsó pillanatban emeletem fel egy jégfalat, így frontálisan ütközött vele. Casanova gyors hátra fordult.
-Ez nekem fájt-mondta végül halkan.
-Pedig nem te ütköztél neki...Aúcs.
A felrepedt ajkam, és a még mindig sajgó tüdőm égetett.
-Nem...ez-tette finoman a mellkasomra a kezét. Érintése nyomán megszűnt a fájdalmam, és éreztem, hogy vissza tér belém az erő.
Casanova elvette a kezét, és értetlenül nézett rám. A tekintetünk kapcsolódott, és sajnos túl sokáig néztem a szemébe. Megtaláltam a lelke egyetlen foltját, amit a titok és a szégyen aurája lengett körül. Jhonathan gyorsan elkapta a fejét, így éppen nem láttam, mi az amit rejteget.
-Nagyon aranyosak vagytok, de unalmas-mondta a lázadó.
-Aha akkor ideje befűteni nem gondolod?-kérdezte Jhon.
Kardot rántott és úgy ment neki a férfinak. Acél csattant acélon, és szikrák záporoztak minden felé. Feltérdeltem és csak néztem a viadalukat. Az egyik egymásnak feszülésükkor Casanova kardja szilánkokra tört.
-A francba! Drága volt ám az a kard!-mondta és a megmaradt markolatot elhajította.
Ettől a pontól kezdve mágia harcolt mágia ellen. Fekete és tűz mágia vetekedett egymással. Röpködtek a tűz labdák, és bármennyire gyors is volt, Jhonathan sem tudta kikerülni az az erőt ami őt is a fához vágta.
-Jhonathan!-mondtam és mellé ugrottam.
-Ez tényleg fájdalmas...
A hátára tettem a kezem és hagytam, hogy belém kapaszkodjon, míg fel ül.
-Honnan tudod a nevem?-kérdezte halkan.
-Marry mondta... Jól vagy?
-Áh ez Tenyérnyi Tigris nevű lány nagyobbakat üt-morogta, és felállt.
-Komolyan, ne itt éljétek ki a szerelmi életetek-gúnyolódott a lázadó.
-Egy nem vagyunk szerelmesek. Kettő, ezt a hülyét csak én verhetem meg büntetlenül. Szóval jobb ha most kotródsz!
-Jaj, de félek. Már volt alkalmad megvívni velem, de nem sikerült. És különben is. Nekem is jogom van püfölni ezt a hülyét.
-Utálom ismételni magam. Csak én verhetem meg büntetlenül-mondtam határozottam.
Éreztem, hogy körülöttem lehűl a levegő, de nem érdekelt.
-Oh, szóval még is csak a szerelme vagy...
A haragom nőt, és ezt a fokozódó fagy is mutatta, ami jegessé tette a talpam alatt a talajt.
-Vagy csak azért nem kapsz semmi megtorlást ha megvered, mert utána vigasz díjként kiverheti rád?
A kijelentése sértő volt. A szél vadul belekapott a hajamba, elszakítva a hajgumim. Apró hópelyhek jelentek meg körülöttem, amikről tudtam, hogy akire rázúdítom őket kicsiny pengék áradatában találja magát.
-Oh te kis rossz kislány. Mond én is megkaplak egy éjszakára ha itt végeztünk?
A vihar elsöprő erejű volt ahogy szabadjára engedtem. A lázadó egy pillanatra meglepődött, majd röhögve nézett rám a fekete mágiából emelt pajzs mögül. A gerincemen végig futott a hideg ebből tudtam, hogy Ice Cat egyesítette az erejét velem. A pajzs néhány helyen megrepedt, de továbbra is kitartott.
-Ennyi kevés cica mica!
Utáltam ha így neveztek. A hóvihar erősödött, már engem bántott a hideg, de nem érdekelt. Váratlanul meleg futott égig a hátamon, és a következő pillanatban egy tűzcsóva vegyült el a viharommal. Hangos recsegés töltötte meg a környéket.
-Nem!-kiáltotta a lázadó.
A következő pillanatban a pajzsa össze roppant, majd rögtön ő is követte. Először gyors megfagyott, majd porrá éget.
Hagytam, hogy a maradék erőm semmivé foszoljon, majd a földre rogytam. A levegőt nehezen vettem és tudtam, most túlfeszítettem a határaimat. Mi sem bizonyította jobban, mint hogy a következő pillanatban se kép se hang sötétség vett körül.