A könnyek végig folytak az arcomon, de nem érdekelt. Krissz halott volt, és nem tudom, miért kellett meghalnia. Bár az anyjára mérhetetlenül dühös voltam őt szerettem, hiszen a fiam volt.
-Ne nehezítsd meg a dolgunk te rohant ribanc!-hallottam oldalról a káromkodást.
Oldalra fordítottam a fejem, és a keserűségem tovább nőt. Két férfi próbálta a férfi elé tolni az össze bilincselt és bekötött szájú Cathyt. A lány rémes állapotban volt. Csak a mellénye és az alatta lévő inge, valamint a fehérneműi voltak rajta. Lábán és arcán kék zöld foltok voltak láthatók, és a bal lába térdtől lefelé be volt dagadva, de ellen állt. Tekintete könnyes volt, és rémült. Még sose láttam ilyennek. Pupillája teljesen kitágult, és láttam rajta, hogy mindjárt össze roppan.
Ahogy a halott fiamra tévedt a tekintete, mérhetetlen nagy fájdalmat láttam benne.
-Cathy ne!-mondta Lukas, és mellém szaladt.
Tovább nem mehetett, mert három kard szegeződött nekünk. Én még továbbra is Krisszt fogtam a karomban, és lehet, hogy szánalmasan festettem ahogy ott térdeltem, de nem bírtam megmozdulni. A sokk és a harag elnyomott bennem minden érzelmet.
-Nem gondolod Lukas, hogy ideje volna meghalnia?
-Hozzá ne nyúlj! Mit akarsz még elérni?
-Oh nyugi még élve van rá szükségem. Viszont felej! Hol az utolsó nőstény sárkány?!
-Nem tudom-mondta Lukas.
-Crazy! Kicsit vedd kezelésbe Cathyrat-mondta az örült férfi.
A mögötte álló férfi megropogtatta a kezét, majd a lányhoz lépett. Minden szó nélkül megragadta az össze bilincselt kezeit, majd egy gyors lendülettel az egyik tartó oszlophoz vágta. Láttam, hogy Cathyt fájdalom járja át, de ő még csak sikítani se tudott bekötőt szája miatt.
Felismertem Ice Cat összerándulásait. A szívem össze rándult, mikor rá jöttem, hogy Cathynek nem ez volt az első alkalom amit el kellett szenvednie. Mikor próbált feltámaszkodni, a nagydarab fickó gyomron rúgta, majd a kezeinél felemelte.
-Egyelőre elég ennyi... Nos Lukas?
-Csak hárman tudják, hogy hol lehet, és én nem vagyok köztük...
Tekintetem kapcsolódót Tigris könnyes szemével. Váratlanul ért, hogy feltűnjenek az emlékeim. Nem volt több egy másodpercnél, de elég volt, hogy érezzem őt.
"Sajnálom... Kérlek ne haragudj rám!"-kérlelte gondolatban.
Nem tudtam rá haragudni, hiszen nem ő tehetett róla, hogy a fiam meghalt. Kinyújtottam felé a kezem, de akkor se érinthettem volna meg, ha a nagydarab pasas nem fogja. Túl messzire volt.
Cathy lehunyta a szemét, én meg még jobban kétségbe estem. Jobb kezemen fel izzott a tűz jele és vele együtt a lány jég szimbóluma is.
A férfi felüvöltött, majd elengedte a lányt. Kezét égési sérülések borították be. Cathy bilincsei izzottak, majd a szájában lévő ronggyal együtt semmivé váltak.
Lukas kihasználta a katonák figyelmetlenségét, majd oda ugrott mellé, és felvette őt.
-Jhon tűnjünk innen!-kiáltotta, majd elindult kifelé.
Magamhoz szorítottam az apró testet, majd utánuk rohantam.
***
Óvatosan letettem Krissz testét, a barlang aljára. Fire Dog megbökte a hátam, de nem mozdult Ice Cat mellől. A -most már ló méretű-macskasárkány Cathy mellett feküdt. A lány feszült arccal aludt.
-El kéne temetnünk a fiút-mondta Lukas halkan.
Felnéztem rá, majd bólintottam. Freedom a barlang belsejében kapart egy megfelelő méretű göndör, amibe bele fektettem Krisszt. A sárkány óvatosan betemette, majd a kis földhalom fölé az ősi nyelven idézetet vésett a farkával.
-Megyek ellátom Cathyt-mondta Lukas, majd magamra hagyott a gondolataimmal.
Csendesen leültem. Hogy jutottam idáig?
Tizenöt évesen belezúgtam egy nálam jóval idősebb nőbe. Akkor még én voltam apám kedvence. Lehetővé tette, hogy megházasodjam vele. Nem sokkal később kiderült, hogy terhes. Boldog voltam, bár még szinte fel se fogtam, hogy apa leszek a nő eltűnt. A tizenhatodik születésnapom előtt megjelent karján Krisszel, utána el is tűnt. Szégyelltem magam miatta ezért a családom kivételével mindenkinek azt mondtam, hogy Krissz az öcsém. Persze mindent megadtam neki, amit csak kért bár ez nehezen ment, hogy sárkánylovasi teendőimnek is eleget kellett tennem. Most hogy meghalt úgy éreztem, hogy többet kellett volna vele lennem.
Egyedül maradtam. Egyetlen társam Fire volt csak... Azaz mégse voltam egyedül.
Apró kezek értek a vállamra, majd Cathy a hátamra fektette a fejét. Lukas gyorsan meggyógyította ez nem vitás. A bal kezére tettem a kezem, majd kicsit előrébb húztam a karját.
-Sajnálom, hogy ennyire rossz volt hozzád a feleséged-mondta
-Láttad az emlékeimet?
-Igen... bocsánat.
-Semmi baj.
Belecsókoltam a tenyerébe, majd megfordultam és magamhoz húztam.
-Ugye velem maradsz?-kérdeztem halkan.
-Ameddig kéred.
A nyakamba fúrta a fejét, közben a felsőmbe csimpaszkodott. Nem sokkal később reszelős szuszogása tudatta, hogy elaludt. A barlang falához húzódtam, majd a hátát simogatva néztem az árnyakat. Túl sok minden volt amit bántam, és ezek közé tartozott az is, hogy őt piszkáltam. Már bántam, hogy olyan bunkó voltam vele. Ha nem fogytak volna el a könnyeim akkor biztos elbőgöm magam.
Halk doromboló hang hallatszott mire automatikusan Ice Cat felé nézetem. A sárkány aludt, de nem ő adta ki a hangokat. A dorombolás Cathytől származott.
Még közelebb húztam magamhoz, majd a a dorombolására elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése