Cathyra

Már egy ideje felmenekültem a szobámba. Az uralkodó folyton kergetett, hogy bocsánatot kérjen amiért nem ismert fel bennem a hercegnőt. Jhon és Lukas-ne vára senki, hogy apázzam, hiába tudjátok az igazat- az apjával volt.
Szerencsére, ide nem jött utánam. Elmentem lezuhanyozni. Az ősz közeledtével egyre forróbbá állítottam a vizet, pedig nagyon szerettem a hideget.
Alig öltöztem fel a pizsamámba kopogtatás hallatszott az ajtón.
-Ki az?
-Csak én Himes-dugta be a fejét Jhon.
-Hercegnő? Miért lettem hirtelen hercegnő?
-Az vagy nem?-kérdezte és becsukta maga mögött az ajtót.
-De, de nem akarok az lenni.
-Én se nagyon akarok herceg lenni szóval... Mindegy gyere ide!-mondta és magához rántott.
Felnevettem, mire fel is kapott. Csókja vad volt és olyan mintha ezer éve nem láttuk volna egymást. Átkaroltam a nyakát, és a lábamat a dereka köré fontam. Olyan jó volt így leni vele mikor egész nap nme érhettem hozzá-kivétel az edzéseken.
-Hú de vad alaki-mondta az ajkaimba.
-Te kezdted, és csak segítettem, hogy jobban elbírj.
-Hiba volt ilyen csábítónak lenned. Egész nap kínoztál-mondta, és az ágyam felé lépett.
-Csak ésszel-mondtam halkan.
-Tudom nem vagy még készen rá, de attól kicsit kényeztethetlek igaz?
Finoman az ágyamra fektetett, majd két oldalt megtámaszkodott mellettem. Csípőnk össze ért elég szorosan. Teljesen zavarba voltam, mert tudtam, hogy ebből a helyzetből, ha valamelyikőnk elveszti a fejét akkor nincs menekvés. Jhon finoman megcsókolt, majd a nyakam kezdte el csókolni. Borostája megint felsebesítette a bőröm, de a csókja be is gyógyította a sebeimet.
-Ha megfordulsz szívesen meggyógyítom a nyakad másik felét is-súgta.
Valamiért oda kaptam, és azt tapasztaltam, hogy lenyúzott bőrön elől, újra sima.
-Hogy csinálod? Évekig próbáltam begyógyítani, de nem sikerült.
-Nem tudom. Szóval, mi lesz a másik felével?-kérdezte mosolyogva.
Szemem forgattam, de megfordultam. Óvatosan elhúzta a hajam, majd a tarkóm is apró csókokkal borította be. Minden apró csokra megborzongtam, ő pedig csak kuncogott.
-Nagyon merev vagy-mondta halkan.
-Ez van-motyogtam a párnába.
Jhon megint kuncogott, majd mellém telepedett. Két keze finoman passzírozni kezdte a vállaim. Fáradt izmaim ellazultak, és én lassan átsiklottam félálomba.
-Hé ébren vagy még?-kérdezte halkan valamivel később Jhon.
-Éppen nem aludtam el-motyogtam, és az oldalamra fordulta.
Hozzá bújtam, ő meg átkarolt jó szorosan. Ilyenkor annyira tudott szorítani, hogy néha alig kaptam levegőt. Most azonban más volt az ölelése. Karja minden gond nélkül rá talált arra pontra ahol nem nyomta ki belőlem a szuszt, és még is közel tudott húzni magához. Csendesen néztem a szemébe.
-Tudod, ugye, hogy nem fog semmi változni köztünk csak, mert örökös vagy?
-Tudom.
-Akkor jó...
Éppen megakartam csókolni, mikor kopogtak, az ajtón.
-Csinálj úgy mind aki alszik-súgta, és gyors az erkélynél termett.
Engedelmeskedtem, neki.
-Oh nem számítottam rá, hogy itt talállak-mondta az apja.
-Csak beszélni akartam vele, de már alszik. Te viszont mit akar asz itt?-kérdezte Jhon.
-Csak beszélni akartam vele, na jó én mentem-mondta.
Hallottam, hogy csukódik az ajtóm, Jhon pedig leült az ágyam szélére. Gyors az ölébe ültem, és a dereka köré fontam a lábaimat.
-Olyan aranyos vagy ilyenkor.-mondta majd hátra és oldalra fordult felem.
Összegabalyodott lábbakkal feküdtünk, de nem zavart.

-Ez így nagyon izgató-súgta, de tudtam, hogy semmi rosszra nem gondol.