Jhonathan

Cathy vissza húzódott. Nem szól semmit a bál óta. Ha hívtam jött, de felvett egy kapucnis felsőt, és a fejére húzta azt. Vállait állandóan felhúzva tartotta társaságban, néha még akkor is ha csak ketten voltunk.
Gondosan igyekeztem elkerülni az apámat, bár néha nehezen ment.
Aggódtam. A lány lassan teljes némaságba burkolózott, leszámítva azt mikor este kétségbe esve hívott.
Nappal soha nem említette, hogy mit álmodik éjjel meg nem akartam a gondolataiban kutatni. Ice Cat nem tudott semmit se mondani az álmairól, mert olyankor ő is aludt így nem volt a gondolatuk össze kötve.
-Sziasztok-jött az egyik nap a könyvtárba Lukas.
Cathy felnézett a könyvéből, majd tovább olvasott. A könyvbe tettem a kezem, hogy ne lapozzon tovább, hiszen ugyan azt a könyvet olvastuk (tudniillik az ölemben ült).
-Fóka... Bocsi Cathy beszélhetnénk?
A lány megrázta a fejét, majd becsukta a könyvet, és hátra dőlt a mellkasomra.
-Akkor is elmondom amit szeretnék... Beszéltem a kastély őreivel... Várnak minket haza...
Cathy felkapta a fejét, és éreztem, ahogy izmai megfeszülnek. Mondjuk én se tettem máshogy.
-Az akadémia igazgatója nehéz szívvel, de elfogadja, hogy kilépj... Hivatalosan te már csak vendég vagy a toronyban-mondta, mire még közelebb húztam magamhoz.
-Elmentek?-kérdeztem idegesen.
-Igen... Cathyt köti a vére vonala. Sajnos azt kell mondanom, hogy mint örökös vannak kötelességei...
Lukas szomorúan nézett a lányára. Cathy jól hallhatóan levegő után kapott.Nem tudtam mit láthatott a lánya tekintetében, de pár perc után Lukas bólintott és elment. Tigris megfordult a karomban, és a nyakamba fúrta a fejét.
-Nem akarom, hogy elmenj-mondtam halkan, és még közelebb húztam magamhoz.
Nem válaszolt, de éreztem, hogy nincs más választása. Váratlanul Cathy elhúzódott tőlem, majd megfogta a kezem és maga után húzva fel állt. A szobájáig kézen fogva mentünk.
-Ha már ez az utolsó éjszakám, akkor legalább legyünk kicsit még együtt. Ugye velem maradsz hajnalig?-kérdezte halkan.
-Tovább is maradnék-mondtam.
Cathy átkarolta a nyakam és megcsókolt.
-Szeretlek-súgta, mire elkezdtem sírni.
*** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 ***
-Jhonatha!-kiáltott fel az udvarról az unoka húgom.
Lenéztem rá, és vártam, hogy mondja mit szeretne.
-Gyere apád hívat!-mondta.
Fire Dog ugatás szerű hangot adott ki, jelezve kárövrendőségét. Rácsaptam a lábára, de fel se vette. Talpra érkeztem, mikor leugrottam a falról.
-Ezt ne csináld!-akadt ki az unoka húgom.
-Nyughass Vii-chan.
Játékosan felborzoltam a haját, mire a százhetven centis lány fújt egyet. Vidáman lépkedett mellettem, közben az utazásunk terveit latolgatta. A tizenöt éves energia bomba lány mindig jó kedvre derített, még ha szomorú is volt.
-Na jó mit kapok szülinapomra?-kérdezte már sokadjára.
-Egy másod sógornő jó lesz?-kérdeztem.
-Aj miért a szülinapomon lesz az esküvőd amit ráadásul nem is akarsz-morgott.
-Mert nem akarom a saját szülinapomhoz kötni, de elfelejteni se akarom-mondta.-A szeptember négy pont megfelelő.
-Akkor lehetne már hét is-duzzogott.
-Bocsi a három nappal későbbi születésnapom nem fogom ezzel rondítani-nevettem.
Apám arra kényszerített, hogy vegyek el egy gazdag örökös nőt, akit nem is ismertem. Nem volt hajlandó elmondani, hogy ki a "szerencsés", de nem is érdekelt. Három év telt el, hogy Cathy és Lukas vissza tértek a Blackhorses kastélyba. Azóta nem szerettem bele senkibe se. Azt nem részletezném, hogy a szívem még mindig Tigrisé.
Beléptem a kastélyba, majd felmentem apámhoz, aki éppen egy cselédet szidott. Nem érdekelt, hogy mit csinált a nő, csak túl akartam esni a beszélgetésen.
-Össze csomagoltál?-kérdezte pökhendin.
-Már két napja... HA ennyit akartál akkor mennék is...
-Vársz egy kicsit. Viini veled megy a sárkányodon!-mondta, majd intett, hogy mennyek.
-Úgy is szeretik egymást Fire Doggal-mondtam, majd kimentem.
Felszaladtam a szobámba még egyszer utoljára, és fogtam a bőröndjeimet. A kandallóm előtt megtorpantam, majd a képkeretből kivettem az egyetlen közös képet amim volt Cathyvel, majd az ingem zsebébe raktam a fotót, és kiléptem az új életem kezdetébe.

Cathyra

Jhon morcos arcot vágott, miközben megigazítottam a szmokingja nyakát.
-Nagyon elegáns vagy-mondtam őszintén.
-Nem akarok nélküled menni-duzzogott.
-Tudod, hogy nincs ruhám. Ráadásul Lukas sincs itt a toronyban, és elvileg neki kéne vigyázni ma este... Tehát maradok... Fogd fel úgy, hogy ez a te szülinapi bulid-mondtam nevetve.
-Milyen buli az olyan amin te nem vagy ott?
Nevetnem kellett, de egy hirtelen csókkal megakasztotta a hangom. Mergint megborzongtam az ajka érintésétől.
-Döntöttem... Nem megyek le...Itt van az én szülinapi bulim-mondta, és áttért a nyakamra.
-Na nem...Nem ezért csináltam meg a hajad, és nem ezért kértem el Lukas egyik szmokingját-nevettem, majd eltoltam magamtól.
Halk nyüszítés hagyta el a torkát, mire még hátrább mentem.
-Ha az megnyugtat én, majd megvárlak ébren-mondtam, és csak mosolyogtam rá.
-Jobb a semminél...
Jhon beletúrt a hajába,majd csalódottan engedte le a kezét. Hát lehet, egy  kicsit rövidre vágtam a haját (bár még mindig a háta közepéig ért).
-Miért fontad be?
-Mert tudom, hogy különben szana-szét állna-válaszoltam.-Na nyomás, már várnak rád.
Jhon arcon csókolt, majd kitereltem a szobámból. A folyosón állva vártam meg, hogy leérjen, és csak akkor mentem vissza a szobámba. Leültem a fotelbe, és olvasni kezdtem. Legalább egy órája olvastam, mikor Freedom leszállt az erkélyemre.
-Gondolom most megzavartam egy könyvet-nevetett apám, és belépett.
Egy dobozt adott a kezembe.
-Ez édes anyádé volt. Gondoltam, gyors haza ugrok neked érte-mondta
Ahogy leemeltem a doboz fedelét, rögtön fel ismertem anya gyönyörű kék bálozó ruháját. Kivettem a dobozból, majd magam elé tartottam.
-Ez nagy rám-mondtam csalódottan.
-Dehogy a mérete pont a tied. Szaladj vedd fel...
-Apa anya százhetven volt én csak százhatvan vagyok...
-Már szerintem nagyobb is vagy mint százhetven-mondta, majd beterelt a fürdőmbe.
Nem volt más választásom. Apának igaz volt. A pánt nélküli ruha pont rám illett. A világos kék anyagon két oldalt egy-egy rózsa volt sötétebb árnyalatból. A ruha alja harang alakban ereszkedett alá a csípőmtől lefelé, addig egy fűző simította a bőrömhöz. A magassarkú pont az én méretem volt.
Mikor kiléptem Lukas megmosolygott, majd miután végig mért megfordított, és kicsit jobban meghúzta a fehér fűző szalagokat.
-Mikor anyádat megláttam ebben a ruhában, mindig újra szerelembe estem belé-mondta, majd kiengedte a hajam, ami így a térdemig ért.-Jhonnak biztos nagyon fogsz tetszeni.
A nyakamba akasztotta a család medalionját, majd megpörgetett.
-NA siess. Free levisz a bálba... Én tartom a frontot-mondta, és a sárkánya lábára rakott ügyelve, hogy a pikkelyek ne tegyenek kárt a ruhámba.
Megköszönni se volt időm, már az aula lépcsőjén álltam. Az aula lett átalakítva bálteremmé, ahol rengetegen táncoltak. Jhont az apja mellett találtam meg a tekintetemmel. Az öreg király valamit nagyon magyarázott az uralkodónak, ami nem tetszett a fiúnak. Az árnyékosabb részen mentem hozzájuk, közben észre vettem néhány akadémiás társam. Akik ittak mind félre nyeltek és utánam fordultak. Nem ismertek fel.
Finoman megérintettem Casanova vállát, és meg kellett állapítanom, hogy Lukasnak igaz volt. Magassarkúban minden gond nélkül felértem Jhon válláig, pedig nem volt olyan nagy a sarka.
-Cathy?-kérdezte mikor megfordult.
-Te vagy az első aki felismert-mondtam mosolyogva.
-Hú... Gyönyörű vagy-mondta ahogy végig végig mért.
-Lukas ajándéka-mondtam halkan, és éreztem, hogy elpirulok.
Jhon finoman megfogta az egyik tincsem, majd az ajkához emelte. Kicsit se ejtett zavarba ott mindenki előtt.
-Táncolunk?-kérdezte végül.
Bólintottam, mire rögtön megfogta a kezem. Biccentett az apjának, majd bepörgetett a parkettre. Kezét a derekamra tette a másikkal meg biztosan tartott. Keringő volt, amit szerettem, bár ritkán táncolták velem.
-Jobb szülinapom nem volt még soha-mondta halkan.
-Csak várd ki a következményeit-intettem az udvarhölgyek felé finoman.
-Nem érdekelnek-mondta, és megpörgetett.
A táncunk egyre biztosabb lett, habár gyanítottam, hogy a helyes tartásban nincs benne, hogy az altestünk ennyire szorosan érjen össze. Már majdnem éjfél volt amikor végre elmentünk inni. Jhon végig a derekamon tartotta a kezét, amit nem bántam. Még akkor se engedett el mikor az apja és az uralkodó lépett mellénk.
-Nagyon szép pár vagytok-mondta az apja, mire még közelebb húzott magához.
-Mit szeretnél?-kérdezte fagyosan Jhon.
Hangja fenyegetést ígért, és éreztem, ahogy az izmai megfeszülnek a derekamon.
-Most mi az? Csak azt mondtam, hogy szép pár vagytok.
-Kösz... Vissza megyünk táncolni?-kérdezte.
-Előbb megismerkednék a partnereddel-mondta az apja, mielőtt válaszolhattam volna.
Végéig mért,a lábamtól haladva felfelé. Az undor fogott el, mikor bizonyos részeken jobban elidőzött a tekintete.Végül találkozott a tekintetünk.
"Jó kis ágyastárs válna belőle"-gondolta a férfi, és fel se tűnt neki, hogy látom mire gondol.
Piszkosabbnál piszkosabb gondolatai voltak arra, hogy hogyan tegyen magáévá.
-Hozzám jössz feleségül!-mondta végül.
-Nem apa nem megy hozzád!-mondta Jhon, és kicsit elém lépett.
-Távozz a menyasszonyom elől-mondta, mire a fiú izmai megfeszültek, torkából morgás tört fel.
-Ő nem egy tárgy és nem a te tulajdonod-mondta.
Az apja gondolatai mást súgtak, amire nagyon pipa lettem, de tartóztattam magam.
-Már pedig ő az én asszonyom lesz, és most ...
Villámgyorsan ott teremtem, majd arcon csaptam. A közelünkben mindenki ránk nézett.
-Nem vagy tárgy, és nem leszek a maga ribanca!-mondta, majd hátra csaptam a hajam és kisiettem a teremből.
A lépcsőn levettem a cipőimet, és felemeltem a szoknya rész alját. A toronyban csend honolt. Már a harmadikon jártam, mikor meghallottam az utánam rohanó cipők talpát. Tovább siettem, de a hangok gyorsabbak voltak mint én.
-Tigris! Várj meg!-kiáltotta utánam Jhonathán, mire megtorpantam a lépcső tetején.
Megfordultam, mire ő lihegve megállt két lépcsőfokkal lejjebb. Tekintetét rám szegezte.
"Kérlek ne haragudj..."-gondolta.
-Nem rád haragszom...
Elindultam tovább az utolsó emeltre, de Jhon elkapta a karom.
-Ne menj fel... Menjünk le a tóhoz-mondta, de megráztam a fejem.-Akkor se hagyom egyedül menj fel.
Minden további nélkül fel kapott, majd elindult velem.
-Kérlek-most ne-mondtam, mikor a szobámba le tett.
-Miért ne ölelhetnélek maga,hoz?-kérdezte, mire elmondtam neki, hogy mikre gondolt az apja

Jhonathan

A nap a szemembe sütött. Először nem értettem, hogy hol vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy a saját szobámban. Tigrist két napja éjszakai őrjáratra osztották be. Még azt a kis időt is elveszik tőlünk amit együtt tölthetnénk.
Morcosan kikeltem az ágyból, majd elmentem tusolni. Felvettem a lassan gyűlölt egyenruhám,majd elmentem reggelizni.
-Oh ne haragudj-mondta Cathy amikor nekem jött véletlen.
-Semmi baj Tigris... Jól vagy?-kérdeztem, mert őszintén borzalmasan nézett ki.
-Csak fáradtan-mondta.
-Biztos? Nagyon kimerültnek tűnsz-kisimítottam egy tincset az arcából.
-Aham, csak sok az akadémiai parancs kicsit-mondta.
-Azért vigyázz magadra. Kicsit (nagyon) hiányzol esténként-mondtam és homlokon csókoltam.
-Te is nekem... ne haragudj, de most felmennék egy kicsit aludni-mondta.
-Rendben... Azért egy csókot kaphatok?
Belekapaszkodott a karomba, majd felhúzódozódott, és finoman megcsókolt. Az élvezet hamar véget ért, majd elköszönt és elindult felfelé az emeletre.
Legközelebb két óra múlva láttam az akadémia egyenruhájában. Az akadémiája igazgatója és néhány társa az uralkodó hívására itt tanyázott. Az egész kastély lassan egy hónapja egy nyamvadt bálra készült. Nekem annyi volt a dolgom, hogy a vendégeket kísérgettem. Az uralkodót nem érdekelte, hogy nekem is a lázadókat kéne kergetnem. Mondván, hogy kímélni kell a herceget.
Cathy mellett összekuporodva feküdt Ice Cat. Eleinte nem is tűnt fel igazán, de ahogy közelebb értem hozzájuk vettem észre, hogy a sárkány egyedül a bal lábát nem húzta maga alá. A karmainál a pikkelyek sötétszürkék voltak, és nagyon úgy tűnt, hogy gondjai vannak.
-Mi a baja Catnak?-kérdeztem ahogy a kis csoport mellé értem.
-Mondjuk, úgy hogy leforrázta magát-mondta az egyik katona, mire Ice vad morgásba kezdett.
-Kérsz egy pofont?-kérdezte fagyosan Cathy.
-Nincs igazam?
-Hadd emlékeztesselek, hogy ha az este nem akarod bebizonyítani, hogy nem én vagyok a legjobb az akadémián, Ice nem kényszerül arra, hogy berepüljön a forró gőzbe! Nem tudom ki volt az aki be akarta bizonyítani lovagiasságát!-mondta Tigris mérgesen.
-Szia cicus. Mutasd azt a csúnya sebet-mondtam és megsimogattam Cat fejét.
-Megengedi neked, hogy megsimogasd?-kérdezték döbbenten.
-Miért ne engedné.
A kezem óvatosan érintette a sérült pikkelyeket, majd a sebre koncentráltam. Egy sárkányt meggyógyítani nehezebb, de néhány perc múlva a pikkelyei megint épek voltak. Tigris biccentett, majd leült a sárkánya mellé, hátát neki vetve. A szokásosnál szótlanabb volt.
Az uralkodó a nap további részében arra kért, hogy álljak modellt Fire Doggal az egyik festőjének amíg az alkot. Baromira unalmas volt. Akkor se mehettem el amikor éhes voltam, vagy éreztem, hogy Cathy hív. A nap végére kész lett a kép amit a festő nekem adott.
Nem tagadom szép volt, de én biztos nem teszem ki a falamra. Oda adtam apának csináljon vele amit akar. Vacsora után felmentem a legfelső szintre. Cathy nem válaszolt, de azért benyitottam. A szoba üres volt, legalább is elsőre ezt hittem. Aztán megláttam az ágy mellett Tigrisem kuporgó árnyékát.
-Szia... Mi a baj?
-Neked azt jelenti a hallgatás, hogy bejöhetsz?
Meghökkentem a keserűségére a hangjában, de azért mellé ültem.
-Mi a baj?
Cathy felé nyúltam, de ő elhúzódott és elfordította a fejét.
-Kérlek most hagyj...
-Mit csináltam?-kérdeztem.
-Mit?...-felpattant, majd kiabálva folytatta.- Mindig azt mondod, hogy rád számíthatok! Egyszer próbállak meg hívni, hogy támaszkodjak rád erre te nem reagálsz rá.
-Elhiheted, hogy jobban szerettem volna jönni, mintsem ott szobrozni, de nem jöhettem el...
-Akkor miért nem jöttél?... Tudod nagyon jól, hogy nem szoktam ilyesmit csinálni, és még se jössz! Így hogy higgyem el, hogy ott leszel amikor szükségem van rád?
-Jogos, de...
-Jogos?! Szerintem egy kicsit többről van itt szó! Veled akartam lenni, erre végig kellett hallgatnom azoknak a szónoklatát,akik mindig megvetettek! Tudod, milyen szarul esett, hogy megint a múltattam piszkálnak?... Ja nem tudod, mert nem voltál velem...Mindegy menj vissza szórakozz én azt hiszem még egy éjszakát kibírok nélküled-mondta, és felmászott az ágyára.
-Cathy...
Nem válaszolt. Halottam, hogy leugrik az ágyról, majd bevonult a fürdőbe. Az ajtót jól becsapta, így adta a tudtomra, hogy nem akar beszélni.
-Akkor duzzogj, és ne adj esélyt, hogy bocsánatot kérjek!-mondtam mérgesen, amit azonnal meg is bántam.-Cathy...
Az fürdő ajtaja lassan kinyílt. Cathy izzó tekintete semmi jót nem ígért.
-Bocs, hogy nem vagyok hozzá szokva az érzelmeimhez!-mondta, majd félre tolva az erkélyhez ment.
Füttyentett, majd mikor Ice megjelent az erkélynék felmászott a hátára.
-Barom-mondtam, és és gyors lerohantam az emeletről.
Jó hangosan bevágtam a szobám ajtaját, mire Fire elkapta a tekintetét az égről, és felém nézett.
-Jól elrontod a kapcsolatod... Van ott neked valami-intett a sárkányom az ágyam mellett lévő hűtő felé.
Egy alig tizenöt centis dobozka volt rajta, gondosan becsomagolva. Amikor felemeltem a tetejét, egy csoki bevonatú torta fogadott. A tetején fehér csokis eperdarabokból egy szív volt kirakva. Az egész tetején egy vörös sárkány makett volt. Szárnyain feketével ez állt "Boldog Születésnapot Casanova".
Egy könnycsepp lefolyt az arcomon, mert rá jöttem, hogy csak fel akart köszönteni.
-Jó nagy barom vagyok igaz?-kérdeztem sírva.
Fire Dog nem válaszolt, csak felém lökte a kardomat. A dobozkára vissza raktam a fedelet, majd beraktam a hűtőbe.
-Nagyon gyorsan beszélnem kell vele. Ugye megtalálod őket?-kérdeztem és a kantárért nyúltam.
-Naná, hisz a kisugárzásuk nagyon nagy. Kapaszkodj!
Mondania se kellett volna. Alig csatoltam be a nyereg szíjakat, már a magasba is repült. Igaza volt. A lányok energiája messziről érezhető volt.
Mire mi oda értünk már javába harcoltak a lázadók ellen. Mellettük legalább öt lovast számoltam, de azok meg se mozdultak. Ez nagyon felbosszantott, ahogy Firet is. Zuhanó repülésben szált le, majd az utolsó pillanatban felhúzta magát, és átvetődött Ice Cat oldalán. Legalább öt lázadót ölt meg a karmaival. Farka folyamatosan a párja körül csapkodott. Cathy felhúzott egy pajzsot, hogy védje társait. Gyanítottam, hogy nem először csinálja ezt végig, hiszen nagyon remegett a keze.
Körülbelül éjfélig küzdöttünk a lázadók ellen, közben az akadémiás társaik meg se moccantak. HA nem azzal lettem volna elfoglalva, hogy a kimerültségtől össze eső Cathyt elkapjam, biztos felpofozom őket.
-Ugyan nem ér annyit az a lány, hogy pátyolgasd!-mondta valamelyikőjük.
Hangosan felmordultam, majd a karjaimba vettem Cathyt. A lány éppen csak átkarolta a nyakam, de ez is elégvolt, hogy érezzem mennyire kimerült.
-Vissza viszlek-súgtam neki.
-Nem vagy normális. Az a csaj nem ér annyit-mondta egy másik, mire még hangosabban felmordultam.
Felültem Fire hátára, mire az megbökte Ice oldalát, ezzel jelezve a kis cicának, hogy kövesse. A vissza út nem volt olyan gyors mint az oda.
-Cathy-szólítottam a lányt mikor leraktam az ágyamra.
Nehézkesen kinyitotta a szemét, majd rögtön le is csukta. Óvatosan betakartam, majd mellé feküdtem. Homloka jéghideg volt az ajka lila. A takarót kicsit felmelegítettem, hogy melegebb legyen. Körülbelül egy órája fekhettünk így amikor végre kinyitotta a szemét.
-Jaj kicsim. Annyira aggódtam érted-súgtam, és arcon csókoltam.
-Ne... haragudj, hogy... kiabáltam-mondta erőtlenül.
-Én ne haragudjak?... Tigris nekem kell bocsánatot kérnem. Jogosan kiabáltál és akadtál ki. Veled kellett volna lennem a délután, nem valami bolond festőnek pózolni az uralkodó parancsára... Köszönöm amúgy a tortát, még ha csak két nap múlva lesz is a szülinapom.
-Tudom, de...akkor van...
-A bál tudom.Már értem mit szerettél volna a délután folyamán... Megünnepelni velem a szülinapom igaz?
Erőtlenül bólintott, mire az arcára tettem a kezem, és finoman magam felé fordítottam. Ajkai remegtek ahogy megcsókoltam.
-Nem mondtam elégszer... Szeretlek-súgtam, majd magam felé fordítottam a testét, és hagytam, hogy bevackolja magát.

Cathyra

Már egy ideje felmenekültem a szobámba. Az uralkodó folyton kergetett, hogy bocsánatot kérjen amiért nem ismert fel bennem a hercegnőt. Jhon és Lukas-ne vára senki, hogy apázzam, hiába tudjátok az igazat- az apjával volt.
Szerencsére, ide nem jött utánam. Elmentem lezuhanyozni. Az ősz közeledtével egyre forróbbá állítottam a vizet, pedig nagyon szerettem a hideget.
Alig öltöztem fel a pizsamámba kopogtatás hallatszott az ajtón.
-Ki az?
-Csak én Himes-dugta be a fejét Jhon.
-Hercegnő? Miért lettem hirtelen hercegnő?
-Az vagy nem?-kérdezte és becsukta maga mögött az ajtót.
-De, de nem akarok az lenni.
-Én se nagyon akarok herceg lenni szóval... Mindegy gyere ide!-mondta és magához rántott.
Felnevettem, mire fel is kapott. Csókja vad volt és olyan mintha ezer éve nem láttuk volna egymást. Átkaroltam a nyakát, és a lábamat a dereka köré fontam. Olyan jó volt így leni vele mikor egész nap nme érhettem hozzá-kivétel az edzéseken.
-Hú de vad alaki-mondta az ajkaimba.
-Te kezdted, és csak segítettem, hogy jobban elbírj.
-Hiba volt ilyen csábítónak lenned. Egész nap kínoztál-mondta, és az ágyam felé lépett.
-Csak ésszel-mondtam halkan.
-Tudom nem vagy még készen rá, de attól kicsit kényeztethetlek igaz?
Finoman az ágyamra fektetett, majd két oldalt megtámaszkodott mellettem. Csípőnk össze ért elég szorosan. Teljesen zavarba voltam, mert tudtam, hogy ebből a helyzetből, ha valamelyikőnk elveszti a fejét akkor nincs menekvés. Jhon finoman megcsókolt, majd a nyakam kezdte el csókolni. Borostája megint felsebesítette a bőröm, de a csókja be is gyógyította a sebeimet.
-Ha megfordulsz szívesen meggyógyítom a nyakad másik felét is-súgta.
Valamiért oda kaptam, és azt tapasztaltam, hogy lenyúzott bőrön elől, újra sima.
-Hogy csinálod? Évekig próbáltam begyógyítani, de nem sikerült.
-Nem tudom. Szóval, mi lesz a másik felével?-kérdezte mosolyogva.
Szemem forgattam, de megfordultam. Óvatosan elhúzta a hajam, majd a tarkóm is apró csókokkal borította be. Minden apró csokra megborzongtam, ő pedig csak kuncogott.
-Nagyon merev vagy-mondta halkan.
-Ez van-motyogtam a párnába.
Jhon megint kuncogott, majd mellém telepedett. Két keze finoman passzírozni kezdte a vállaim. Fáradt izmaim ellazultak, és én lassan átsiklottam félálomba.
-Hé ébren vagy még?-kérdezte halkan valamivel később Jhon.
-Éppen nem aludtam el-motyogtam, és az oldalamra fordulta.
Hozzá bújtam, ő meg átkarolt jó szorosan. Ilyenkor annyira tudott szorítani, hogy néha alig kaptam levegőt. Most azonban más volt az ölelése. Karja minden gond nélkül rá talált arra pontra ahol nem nyomta ki belőlem a szuszt, és még is közel tudott húzni magához. Csendesen néztem a szemébe.
-Tudod, ugye, hogy nem fog semmi változni köztünk csak, mert örökös vagy?
-Tudom.
-Akkor jó...
Éppen megakartam csókolni, mikor kopogtak, az ajtón.
-Csinálj úgy mind aki alszik-súgta, és gyors az erkélynél termett.
Engedelmeskedtem, neki.
-Oh nem számítottam rá, hogy itt talállak-mondta az apja.
-Csak beszélni akartam vele, de már alszik. Te viszont mit akar asz itt?-kérdezte Jhon.
-Csak beszélni akartam vele, na jó én mentem-mondta.
Hallottam, hogy csukódik az ajtóm, Jhon pedig leült az ágyam szélére. Gyors az ölébe ültem, és a dereka köré fontam a lábaimat.
-Olyan aranyos vagy ilyenkor.-mondta majd hátra és oldalra fordult felem.
Összegabalyodott lábbakkal feküdtünk, de nem zavart.

-Ez így nagyon izgató-súgta, de tudtam, hogy semmi rosszra nem gondol.

Jhonathan

Fél éjszaka csak forgolódtam az ágyban. Végül meguntam, majd fogtam magam és felöltöztem. Már vagy két hete csináltam ezt. Minden este fogtam magam felöltöztem, majd felosontam az emeltre Cathyhez.
Ő általában még ébren volt mikor felmentem, így sokáig beszélgettünk. Halkan kopogtattam, de nem jött rá válasz.
Az ajtó csendesen kinyílt, én meg szét néztem a szobában. Tigrist az erkély korlátom láttam meg. Két kezét a mellkasa alá húzta a jobb lábát lelógatta a semmibe. Pizsama felsője a hátán felcsúszott szabadon hagyva ezzel egy jó nagy felültetett a bőréből. Csendesen szuszogott és nem zavarta a hideg kora őszi szél. Óvatosan felemeltem, mire nyöszörgött egy kicsit, de öntudatlanul is átkarolta a nyakam miközben az ágyába fektettem.
Alaposan betakartam, majd mellé feküdtem.
Nagyon sokáig csak néztem, majd valószínűleg elaludhattam, mert a következő amire emlékszem, hogy a nap a szemembe süt. Tigrisem rajtam feküdt, karjait szorosan a nyakam köré fonta. Az én karom a derekán pihent, ami meg se lepett.
Óvatosan megpróbáltam kimászni alóla, de ekkor motyogni kezdett, olyan halkan, hogy a felerősödött halásommal is alig értettem, mit beszél. A nevem hajtogatta folyamatosan, mintha csak hívna. Már éppen fel akartam ébreszteni-bár nagyon aranyos volt-amikor olyat mondott, amit ébren biztos nehezen mondott volna ki.
-Szeretlek Jhon.
Karjai megfeszültek a nyakam körül, de azzal a lendülettel én is közelebb húztam magamhoz. Már nem zavart, hogy el kéne kezdeni a körjáratokat a kastély körül. Csak az számított, hogy minél több időt töltsek vele.
Valamivel később Ice Cat vissza szált a szobába. Cathy a szárnyak suhogására ébredezni kezdett. Egy pillanatra meglepődött ahogy felfogta, hogy kin fekszik, de utána, lassan feltámaszkodott és a szemembe nézett.
-Jó reggelt-mondta halkan.
-Jobb nem is lehetne. Hogy vagy kicsim?-kérdeztem mosolyogva.
-Jól... vagyok...Rég óta vagy itt igaz?
-Azt tudom, hogy nem mostanában jöttem fel, de úgy látszik elaludtam.
-Látom.
Cathy vissza dőlt a vállamra, közben a jobb kezét a mellkasomra csúsztatta. Apró mintákat rajzolt a ruhámra.
-Ma jönnek idegenek a kastélyba?-kérdezte halkan.
-Sajnos igen.
Megcsókoltam a feje búbját, majd hagytam, hogy felkászálódjon, és rendbe tegye magát. Mind össze néhány percre volt szüksége. Alig jött ki a fürdőből, már is a karomba zártam, és felkaptam a földről. Párszor körbe pördültem vele, majd letettem.
-Kicsit ittasnak tűnsz-nevettem.
-Neked persze nincs közöd hozzá-mondta.
Nevetve öleltem megint magamhoz, majd felkaptam és felállítottam az ágyára. Körülbelül egy magasságban voltunk, így könnyen megcsókolhattam. Minden egyes csókomnál megborzongott, és mint mindig most is mosolyogni kezdett. Ez persze arra serkentett, hogy szenvedélyesebben csókoljam, míg ki nem fulladunk.
-Elég Casanova nem kapok levegőt-nevetett, de eltolt magától.
Mind ketten levegőért kapkodtunk, közben elvesztem a tekintetében. Valamiért az ébredése előtti percek lebegtek a szemem előtt, és az, hogy mennyire szeretem.
-Miért tudom kimondani álmomban mit érzek irántad, és miért olyan nehéz ezt ébren megtenni?-kérdezte kipirult arccal.
-Mi?... JA nem tudom, de engem nem is zavar... Na jó menünk reggelizni, mert kicsit éhes vagyok-mondtam, és leemeltem az ágyról.
Megfogtam a kezét, és egészen az első emeletig nem is engedtem el. Mivel még Lukasnak se mondtuk el, hogy együtt vagyunk ott kénytelen voltam elengedni, bár nagyon idegesített. Tudtam, hogy az öreg lovas nem mondana semmit a mi kis kapcsolatunkra, de ha a kastélyból bárki meglátna minket, akkor Cathy ki lenne utálva az udvarhölgyek részéről. Így se tűrték meg maguk között. Egyszerű szolgának nézték, és fel voltak háborodva, mikor Cathy nem reagált a parancsaikra.
-Jó reggelt fiatalok Jól aludtatok?-kérdezte az öreg ahogy le értünk a földszintre.
Mindketten csak bólintottunk, majd követtük az ebédlőbe. Még mindig a ládákon ültünk, mivel a többiek még előszeretettel vetették a szememre, hogy legyőzött egy lány.
-Ma milyen hús van? -kérdezte Cathy mikor mellé ültem a ládára.
-Csirke... Kérsz?
Persze megrázta a fejét. Soha nem evett húst reggelire, de én mindig bepróbálkoztam.
-Na végre megvan a három jómadár!-jött felháborodva a z uralkodó hozzánk.
-Mi a baj?-kérdezte Lukas.
-A Whiteigle királya mindjárt itt lesz, de nem látom, hogy a sárkányok csillognának a vértektől!
-Jaj ne-nyögtem fel.
Mindketten rám néztek, mire megráztam a fejem. Teljesen elment az étvágyam.
Az említett király az apám volt. Krissz halála csak még jobban növelte az amúgy is nagy űrt kettőnk között, amit az okozott, hogy a volt feleségem lelépett az örökségem csekély részével. Minden szó nélkül felálltam, majd vissza mentem a toronyba.  Fire Dog nem igazán örült, hogy ráadom az iskolám címerét képviselő hámot, de az még annyira se tetszett neki, hogy apám ide tart.
Halk kopogás hallatszott, majd Tigris dugta be a fejét.
-Minden rendben?-kérdezte halkan.
-Nem igazán. Utálom az egyenruhát-dohogtam és a földhöz vágtam a nyakkendőmet.
Cathy felvette, majd a mellettem lévő lábzsámolyra állva felkötötte a nyakamba.
-Kár, hogy nem szereted, pedig jól áll neked a nyakkendős fazon-mondta egy apró pirulás kíséretében.-Ki ez a férfi?
-Az apám-mondtam nagy sokára.
-Értem. Jobb ha nem tudom, miért haragszol rá, bár az emlékeid csak úgy sikítanak róla-mondta szemlesütve.
-Nincs semmi baj. Igazából nem titok, hogy miért haragszom rá...

A szemébe akartam nézni, hogy lássa, de ekkor megint kopogtak, mire ő az erkélyhez rohant és egy intés után kiugrott. Tudtam, hogy talpra esik, így nem aggódtam érte.
-Jhonathan! Haladj már!-kiabálta  az uralkodó.
Magamban jót mosolyogtam, mikor elképzeltem az arcát, mikor rá jön, hogy rangilag felette állok. Magamban nevettem, miközben kiléptem a folyosóra. Minden szó nélkül hagytam, , hogy pattogjon. A földszinten idegesen elővette Lukast is. Csak Cathy érkezése vetett neki végett. Ahogy felnéztem a lépcsőn megértettem, miért hallgatott el.
Tigrisen bőr nadrág volt, és fehér blúz. A nyakában egy ágaskodó ló medalion volt valami fekete kőből kirakva. Oldalán a kardja csak úgy csillogott, mivel Üveghüvelybe volt téve. A legszembetűnőbb a leengedett haja volt.
Nagyot nyeltem, mert olyan ártatlan, és még is vad volt egyszerre. HA Lukas nem csap finoman hátba biztos oda rohanok, hogy megcsókoljam.
-Hú Miss Black... Ez az egyenruhája?
-Igen, mivel az akadémián nem nagyon vannak női lovasok-mondta fagyosan.
Az uralkodó most is elszontyolodott, mikor a lány elment mellette. Cathy meg állt mellettünk, és kihúzta magát.
-Lehet összeöltöztünk-mondta csendesen Lukas.
-Szerintem nem-mondtam, de ekkor a férfi előhúzta az inge alól a nyakláncát.
-Ezer ágán ezer fészek?-kérdezte.
-Ne most-mordult Cahty, de láttam, hogy mosolyog.
Néhány perc múlva  megérkezett apám kocsija. Feszülten álltam Cathy mellett. Lukas nyelt egy nagyot, a lány azonban nyugodtan, de egyenes háttal állt.
-Nyugalom-súgta, mikor senki nem figyelt ránk.
Finoman megérintette a kezem. Az érintése nyomán valami tompa hívogatást éreztem, de tudtam, hogy várnom kell. Apám kiszállt a kocsiból, majd fogadta az uralkodó nyálas köszöntését.
-Nocsak. Kit látnak szemeim! Lukas!-kiáltotta boldogan.
-Szia Wash-mondta a férfi zavartan.
-ÉS ki ez a pöttöm szépség melletted, aki annyira hasonlít Mayra?-mérte végig Tigrist.
Nem kerülte el a figyelmem, hogy Cathy össze rezzen a női név hallatán.
-Cathyra Luka Blackhorses vagyok. Mayra lánya felség-mondta a lány udvariasan.
Finoman meghajolt, mint egy katona, de nem úgy mint egy udvarhölgy. Tartása még is azt mutatta, hogy királyi udvarban nőtt fel.
-Ennye hát egy ilyen kincset a lovasoknak kell adni?
-Ő választott-mondta Lukas mosolyogva.
Csak kapkodtam a fejem köztük.
-Jaj Casther Lukas Blackhorses hát te nem változol sohasem?-kérdezte.
Ekkor esett le a tantusz. A Balckhorses család volt a legrégebbi királyi család. Röviden mindenki csak Black-nek szólította őket. Már ez a tény sokkolt, de az, hogy Cathy Lukas lánya, az még jobban.
Tigris csak rám nézett, és mosolygott.
-Oh és itt az én bajkeverő fiam is-mondta apám, de nem foglalkoztam vele.
A szerelmem egy trónörökös és én nem is tudtam róla!

Cathyra

A nyakam elgémberedett és remegve ébredtem. A barlang padlóján feküdtem rajtam egy egyszerű daróc takaró volt. Enyhe füstös illat érződött rajta.Fájó izmokkal fel ültem, majd a takarót a hátamra borítva körbe néztem. Nem messze tőlem Krissz sírja fehérlett. Kicsit előrébb Ice Cat és Fire Dog pihentek. A barlangon kívül Freedom és Lukas ültek. Jhont azonban nem láttam sehol se., de éreztem a jelenlétét.
-Felébredtél?-kérdezte a fiú Fire felől.
Megint a vörös sárkány felé néztem.  Jhon leugrott a hátáról, majd egy nagyobb köpenyt adott nekem.
-Kicsit hiányos az öltözeted, bár te így is csini vagy-mondta.
Éreztem, hogy elpirulok, de nem szóltam. Casanova leült mellém, majd átkarolt, és magához húzott.
-Hogy vagy Tigis?-kérdezte halkan.
-Megvagyok...Te hogy vagy?
-Megnyugodtam végre, bár nagyon hiányzik a kiskölyök... Legalább te itt vagy velem-mondta.
Azt hittem elsírom magam. Közelebb bújtam hozzá, és csak a vállába temettem a fejem.
-Azért kicsit vicces nem?
-Mi?
-Egy tragédiának kellett bekövetkezni ahhoz, hogy rá jöjjek mennyit jelentesz nekem-mondta.
Nem feleltem. Felvettem a köpenyt, majd vissza bújtam ölelésébe. Sokáig voltunk a barlangban. Kicsit el is szundítottam, mert arra riadtam fel, hogy Jhon óvatosan felemel.
Átkaroltam a nyakát, és hagytam, hogy felüljön Fire hátára. A szél hűvös volt ahogy a tartomány felé repültünk. Fél napot vett igénybe mire vissza értünk. Fire a toronytetején szállt le, a szobám erkélyén. A szobában hűvös volt de jól esett bent lenni.
Lezuhanyoztam, majd vissza mentem a szobába. Jhon az ágyamon feküdt és nem zavarta, hogy felöltöznék. Minden mozdulatom figyelemmel kísérte, attól kezdve, hogy felkaptam a ruháimat a szekrényből.
-Nem maradnál így?-kérdezte, mikor vissza akartam menni a fûrdõbe.
Felé fordultam, mire észre vettem, hogy a telefonja ott van a kezében. Elvörösödtem és gyors bementem a még mindig párás fûrdõbe.
-Nagyon perverz vagy-mondtam, és hozzá vágtam a türölközõt, mikor kimentem.
-Még is itt vagy még-válaszolta, és kinyújtózott az ágyamon.
Leültem az ágy szélére és felhúztam a lábaimat. Fire és Ice összekuporodva feküdtek a sarokban, és időnként felhangzott a macskasárkány dorombolása.
-Jelentést kellene adnunk a hosszú távollétünkről-mondta nagy sokára Jhon.
-Nincs kedvem az udvarnép elé menni-mondtam.
-Értem.
Váratlanul Jhon megfogta a vállaimat, és magához rántott a matracra.
-Akkor , majd Lukas megteszi helyettünk, mert én nélküled nem megyek ki innen.
A szívem örült tempóba verni kezdett. Úgy helyezkedtem, hogy az arcunk egy magasságban legyen. Jhon a homlokomnak nyomta a sajátját, és félkézzel átkarolt. Másik kezét a fejem alá rakta, és a hajammal játszott.
-Ugye velem maradsz?-kérdezte váratlanul.
Csak bólintottam, mire keze megfeszült a derekamon. Váratlanul ért, hogy megcsókoljon, és mire egyáltalán reagálhattam volna, már el is húzódott.
-Azt hiszem tényleg szerelmes vagyok-mondta, miközben a nyakamba fúrta a fejét.
-Voltál már szerelmes?-kérdeztem halkan.
-Egyszer azt hittem az vagyok, de rá jöttem, hogy az illetékes nőnek csak a teste tetszett...Azt hiszem az a szerelem mikor nem bírsz meglenni a másik nélkül. Még soha nem éreztem ezt addig amíg el nem raboltak téged... Szeretlek Cathyra Black.
Nem tudtam mit felelni. Szerettem volna elmondani, hogy én is szeretem, de nem ment. Mindig gondba voltam az érzéseim kifejezésével, ezért volt az, hogy nem beszéltem sokat.
Könnyek folytak az arcomon végig, mikor szorosan magamhoz öleltem. Szerencsére tudta mire gondolok, így nem kérdezte meg, hogy miért sírok. A hátára fordult, majd hagyta, hogy a mellkasába temessem az arcom.

Jhonathan

A könnyek végig folytak az arcomon, de nem érdekelt. Krissz halott volt, és nem tudom, miért kellett meghalnia. Bár az anyjára mérhetetlenül dühös voltam őt szerettem, hiszen a fiam volt.
-Ne nehezítsd meg a dolgunk te rohant ribanc!-hallottam oldalról a káromkodást.
Oldalra fordítottam a fejem, és a keserűségem tovább nőt. Két férfi próbálta a férfi elé tolni az össze bilincselt  és bekötött szájú Cathyt. A lány rémes állapotban volt. Csak a mellénye és az alatta lévő inge, valamint a fehérneműi voltak rajta. Lábán és arcán kék zöld foltok voltak láthatók, és a bal lába térdtől lefelé be volt dagadva, de ellen állt. Tekintete könnyes volt, és rémült. Még sose láttam ilyennek. Pupillája teljesen kitágult, és láttam rajta, hogy mindjárt össze roppan.
Ahogy a halott fiamra tévedt a tekintete, mérhetetlen nagy fájdalmat láttam benne.
-Cathy ne!-mondta Lukas, és mellém szaladt.
Tovább nem mehetett, mert három kard szegeződött nekünk. Én még továbbra is Krisszt fogtam a karomban, és lehet, hogy szánalmasan festettem ahogy ott térdeltem, de nem bírtam megmozdulni. A sokk és a harag elnyomott bennem minden érzelmet.
-Nem gondolod Lukas, hogy ideje volna meghalnia?
-Hozzá ne nyúlj! Mit akarsz még elérni?
-Oh nyugi még élve van rá szükségem. Viszont felej! Hol az utolsó nőstény sárkány?!
-Nem tudom-mondta Lukas.
-Crazy! Kicsit vedd kezelésbe Cathyrat-mondta az örült férfi.
A mögötte álló férfi megropogtatta a kezét, majd a lányhoz lépett. Minden szó nélkül megragadta az össze bilincselt kezeit, majd egy gyors lendülettel az egyik tartó oszlophoz vágta. Láttam, hogy Cathyt fájdalom járja át, de ő még csak sikítani se tudott bekötőt szája miatt.
Felismertem Ice Cat összerándulásait. A szívem össze rándult, mikor rá jöttem, hogy Cathynek nem ez volt az első alkalom amit el kellett szenvednie. Mikor próbált feltámaszkodni, a nagydarab fickó gyomron rúgta, majd a kezeinél felemelte.
-Egyelőre elég ennyi... Nos Lukas?
-Csak hárman tudják, hogy hol lehet, és én nem vagyok köztük...
Tekintetem kapcsolódót Tigris könnyes szemével. Váratlanul ért, hogy feltűnjenek az emlékeim. Nem volt több egy másodpercnél, de elég volt, hogy érezzem őt.
"Sajnálom... Kérlek ne haragudj rám!"-kérlelte gondolatban.
Nem tudtam rá haragudni, hiszen nem ő tehetett róla, hogy a fiam meghalt. Kinyújtottam felé a kezem, de akkor se érinthettem volna meg, ha a nagydarab pasas nem fogja. Túl messzire volt.
Cathy lehunyta a szemét, én meg még jobban kétségbe estem. Jobb kezemen fel izzott a tűz jele és vele együtt a lány jég szimbóluma is.
A férfi felüvöltött, majd elengedte a lányt. Kezét égési sérülések borították be. Cathy bilincsei izzottak, majd a szájában lévő ronggyal együtt semmivé váltak.
Lukas kihasználta a katonák figyelmetlenségét, majd oda ugrott mellé, és felvette őt.
-Jhon tűnjünk innen!-kiáltotta, majd elindult kifelé.
Magamhoz szorítottam az apró testet, majd utánuk rohantam.
***
Óvatosan letettem Krissz testét, a barlang aljára. Fire Dog megbökte a hátam, de nem mozdult Ice Cat mellől. A -most már ló méretű-macskasárkány Cathy mellett feküdt. A lány feszült arccal aludt.
-El kéne temetnünk a fiút-mondta Lukas halkan.
Felnéztem rá, majd bólintottam. Freedom a barlang belsejében kapart egy megfelelő méretű göndör, amibe bele fektettem Krisszt. A sárkány óvatosan betemette, majd a kis földhalom fölé az ősi nyelven idézetet vésett a farkával.
-Megyek ellátom Cathyt-mondta Lukas, majd magamra hagyott a gondolataimmal.
Csendesen leültem. Hogy jutottam idáig?
Tizenöt évesen belezúgtam egy nálam jóval idősebb nőbe. Akkor még én voltam apám kedvence. Lehetővé tette, hogy megházasodjam vele. Nem sokkal később kiderült, hogy terhes. Boldog voltam, bár még szinte fel se fogtam, hogy apa leszek a nő eltűnt. A tizenhatodik születésnapom előtt megjelent karján Krisszel, utána el is tűnt. Szégyelltem magam miatta ezért a családom kivételével mindenkinek azt mondtam, hogy Krissz az öcsém. Persze mindent megadtam neki, amit csak kért bár ez nehezen ment, hogy sárkánylovasi teendőimnek is eleget kellett tennem. Most hogy meghalt úgy éreztem, hogy többet kellett volna vele lennem.
Egyedül maradtam. Egyetlen társam Fire volt csak... Azaz mégse voltam egyedül.
Apró kezek értek a vállamra, majd Cathy a hátamra fektette a fejét. Lukas gyorsan meggyógyította ez nem vitás. A bal kezére tettem a kezem, majd kicsit előrébb húztam a karját.
-Sajnálom, hogy ennyire rossz volt hozzád a feleséged-mondta
-Láttad az emlékeimet?
-Igen... bocsánat.
-Semmi baj.
Belecsókoltam a tenyerébe, majd megfordultam és magamhoz húztam.
-Ugye velem maradsz?-kérdeztem halkan.
-Ameddig kéred.
A nyakamba fúrta a fejét, közben a felsőmbe csimpaszkodott. Nem sokkal később reszelős szuszogása tudatta, hogy elaludt. A barlang falához húzódtam, majd a hátát simogatva néztem az árnyakat. Túl sok minden volt amit bántam, és ezek közé tartozott az is, hogy őt piszkáltam. Már bántam, hogy olyan bunkó voltam vele. Ha nem fogytak volna el a könnyeim akkor biztos elbőgöm magam.
Halk doromboló hang hallatszott mire automatikusan Ice Cat felé nézetem. A sárkány aludt, de nem ő adta ki a hangokat. A dorombolás Cathytől származott.
Még közelebb húztam magamhoz, majd a a dorombolására elaludtam.

Cathyra

Csendben ültem a cella padlóján. Mellettem a kisfiú pihent. Nehezen vette a levegőt, de nem is csodálom. Az egyik börtön őr mellkason vágta a kardja markolatával, csak mert megszólalt, mikor nem kérdezték.
Két nap telt el, de a nevét még mindig nem kérdeztem meg. Igazából, ha nem csépeltek és nem beszélt a kicsi akkor én a gondolataimba merültem. Kénytelen voltam beismerni, hogy beleszerettem Jhonba. Magamat is megleptem, hiszen nekem soha nem voltak vágyaim. Most még is. Folyton a társaságára vágytam. Igen fura, de vágytam arra, hogy bosszantson, hogy minden beszólásával belém kössön. Hiányoztak az edzések.
Emlékeimben élénken élt az a reggel amikor elfogtak. Még szinte éreztem ahogy ajkai az ujjaimhoz érnek. Ez után eszembe jutott az a perzselő csók is amit mai napig sem értem, miért engedtem meg neki, igaz nem bánom már. Bármit megadtam volna, hogy megint mellette legyek.
A kisfiú köhögni kezdett, mire ráraktam a hátára összebilincselt kezeimet. Kicsit dörzsölgettem, és közben azon gondolkodtam, hogy mikor fogok végre gyógyítani.
-Cathy-nee-chan-mondta halkan.
-Mond...
-Apa erre tart!-mondta, majd fel ült.
-Honnan veszed?
-Hallom a rossz bácsik lépéseit... Nagyon kapkodnak-mondta.
-Én is hallom őket, de miből gondolod, hogy apudnak köze van hozzá?
Kérdésemre egy az egész építményt megrázó üvöltés volt a válasz. Rögtön fel ismertem, hogy csak sárkánytól származhat a hang. Meleg bizsergés futott rajtam végig, főleg mikor meghallottam a másik üvöltést is.
-Freedom?-kérdeztem halkan.
Fogalmam sem volt mit kereshetne itt Ice Cat apja. Csak reménykedni bírtam, hogy ne miattam legyen itt.
A börtön részen váratlanul kivágódott az ajtó, majd a kínzóim rohantak a cellához.
-Hozzátok őket! A főnök magához rendeli mindkettőt!-mondta az egyik a csatlósaiknak.
A kisfiút elég volt, hogy egy ember megfogja. Nálam már előre láthatóan legalább ketten jöttek. Semmilyen finom módszert nem ismerve végig tuszkoltak a börtön folyósólyán, el a sárkányok üvöltésétől. Amint elhagytuk a pince helyiséget jobban ki tudtam venni a csata zaját. A sárkányok vad morgása egyre közelebb volt hozzánk, de még így is nagyon messze.
Egy fekete márványpadlós helyiségbe vittek minket. Első ránézésre egy trónterem volt. Egy emelvényem magasodott a hatalmas uradalmi trónszék.
-Lám milyen múlékony az emberi erő-szólalt meg egy ismerős hang.
Az egyetlen ablak felé fordultam. Magas férfi állt ott talpig feketében.
-Üdvözöllek Cathyra. Hogy van a memóriád?-kérdezte gúnyosan.
Hangja kellemetlen emléket ébresztett bennem. Valamiért anyámék halálát kapcsoltam hozzá pedig ő nem is lehetett ott.
A férfi fogta magát és nyugodt léptekkel a székre ült. Ahogy rám nézett éles fájdalom hasított az elmémbe, majd mintha valami eltört volna bennem.
-Argo te gyilkos-mondtam, és neki feszültem, hogy neki menjek.
-Örülök, hogy vissza tért a memóriád. Már azt hittem életed végéig Lukast fogod hibáztatni anyád és a estvéreid halála miatt.
-A húgod volt!
Argo csak mosolygott, majd intett a katonáinak. Azok egy rongyot feszítettek a számba, majd térd hajlaton rúgtak. Mivel tehetetlen voltam a sötétbe húztak, de úgy, hogy lássam mit csinál a szemét. Argo a nagybátyám volt. Valami varázslat hatására elfelejtettem, hogy ő volt anyám gyilkosa, és ennek köszönhetően Lukast hibáztattam.
A következő intésére a remegő kisfiút vitték elé. Végig simított az arcán, majd a szék karfájára helyezett kardjára fektette a kezét. Megfeszültem, de látszólag nem akart semmit se. Percek teltek el, és ő nem mozdult.
Freedom és társa hangjai erősödtek. A remegések halál hörgésekkel vegyültek, és egyre sűrűbben hallatszottak a fellobbanó sárkánytüzek. Mikor már annyira közel jártak , hogy minden kiáltást érteni lehetett, ismerős érzés futott végig rajtam. Elektromos energia amit nem tudtam hova tenni.
Az ajtó amin behurcoltak minket csattanva dőlt ki a helyéből. Orromat megcsapta a vér fémes illata ami keveredett a friss tűzifa és fahéj illatával, valamint a sós tengeri levegővel. Nem bírtam oda fordulni, mert erősen tartottak, de biztosra vettem, hogy Jhon és Lukas állnak az ajtóban.
-Nocsak megjöttek a hősök. Egy kisfiúért két sárkánylovas jön?-kérdezte Argo.
-Enged el a kisfiút!-hallottam Lukas ideges hangját.
-Pont neked fogok engedelmeskedni sógor? Nos kicsike nem akarsz mondani valamit?
A kisfiú rémülten nézett az érkezők felé, majd a kardra. Láttam, hogy a helyzetet mérlegeli.
-Nos?
-Apu...!-mondta halkan.
Feltettem a kérdést, hogy vajon kinek szól ez a tétova hívás, de nem volt időm rá felelni.
-Úgy szeretem a gyerekek utolsó szavait. Milyen kár, hogy az apja nem tudott rá figyelni, és mindenki előtt titkolta a létezését. Ja a család tudott róla. Na és miért kell meghalnia?... Lássuk csak. Ja mert nem az én fiam.
-Ne nyúlj a gyerekhez!
-Mért is ne? Eggyel kevesebb White ugyan mit számít...
Bakancsok hangos koppanását hallottam, majd a látóterembe megjelent a remegő kezű Jhonathan.
-Kérlek enged el...
Argo fel állt, majd lassan megfogta a kardját. Tehetetlenül vergődtem a fogva tartóim kezében, de semmi haszna nem volt. Meg se bírtam moccanni.
-Nos lássuk milyen amikor egy férfi sír...
-Ne!
A kard villant, vér fröccsent szét. Megdermedtem, ahogy néztem a kisfiút. Argo kihúzta belőle a kardját, majd hagyta, hogy a föld felé boruljon. Jhon az utolsó pillanatban kapta el a kis testet, majd gyengéden megfordította.
-Krissz-mondta.
Hangja sírós volt. A tartásából láttam, hogy zokog. Fejét a kisfiú arcához nyomta, de az már nem válaszolt neki.
-Milyen megható... Oh Lukas. Neked is van itt valami.
Biccentett, mire elkezdtek felé vonszolni. Lábaim fájtak, de megvetettem, őket és nem engedtem, hogy könnyű legyen a dolguk.

Jhonathan

Ice Cat fájdalmasan szűkölt. Már egy ideje vonaglott a szoba padlóján, mi meg Fire Doggal tehetetlenül néztük. Az egészben a legrosszabb az volt, hogy tudtam, nem az ő fájdalmát látjuk. Ha a kis sárkány ennyire szenved társa fájdalmaitól, akkor Tigris mit érezhet.
Nagy sokára Ice vonaglása enyhült. Reszketve hozzá símúlt Fire Doghoz, majd megborzongott. Ahogy a borzongás végig futott rajta legalább tíz centivel megnyúlt és magasabb lett. Szemlátomást ő nem vette észre, ahogy a sárkányom se.
Hangos kopogás törte meg a beálló csendet.
-Szabad-mondtam rekedten.
Lukas jött be rajta. Ruházata makulátlan volt, és tartása is feszes volt. Vérbeli lovas. Vele szemben én egy csapzott senki voltam.
Az elmúlt egy hétben számtalan lázadó fészket romboltam le, csakhogy megtaláljam Cathyt. Reggelente, csak pár falatott ettem, éjszakánként nem pihentem eleget. Hajam szana-szét állt, ruhám merő kosz volt. Egy hét alatt úgy megváltoztam külsőleg, hogy nem mondták volna meg rólam, hogy egy Őrző vagyok. A lelkemben tomboló tűzet szerencsére senki nem látta.
Dühöngtem, hogy nem mentem Cathy után. Ha azt teszem nem rohan egyenesen a lázadók kezei közé, és nem rabolják el. Kitudja lehet hamarabb rá jövök, hogy mit jelent nekem.
-Mit szeretnél?
-Kaptam egy fülest. Egy fekete uralkodó az utolsó ivarérett nőstény macska sárkányt keresi, hogy elpusztíthassa. Meg kell állítani, mielőtt megtalálná. Velem jössz?
-Éppen azon vagyok hol keressem Cathyrat-mondtam.
-Hidd el neki is köze van ehhez. Tudtommal hárman tudják hol ez a sárkány és valószínűleg Cathy az egyik. Ezenkívül még a párja és valószínűleg az életben maradt kölyke az aki tudná ezt az információt, de egyikőjük se mondaná el még nekünk sem.
-És úgy gondolod ez az uralkodó elrabolta a lányt, hogy megszerezze az információt?-kérdeztem.
Meg se vártam a választ fogtam magam és bementem a fürdőbe. Gyors emberi külsőt varázsoltam magamra, majd miután megint úgy néztem ki mint egy Őrző Fire Dog kantárjáért nyúltam.
-Látom ezt igennek vehetem. Na gyerünk Cat rád is szükség van. Te fogod megmondani, hogy Cathy ott van e.
Felkaptam a kis sárkányt. Cat nehezebb is lett nem csak nagyobb, de ez nem gátolt meg abban, hogy felugorjak Fire hátára. A sárkányom rögtön ki is röppent a magasba.
Freedom számomra jóval később csatlakozott hozzánk. Az öreg sárkány és Lukas vezet minket. Ice Cat időnként megborzongott, és ilyenkor mindig nőtt két három centit.
-Cathy felfedezte, hogy mi a legnagyobb vágya.
-Tudtommal nincs semmi vágya...
-Hát igen, de Ice Cat nem indult volna növekedésnek, ha nem lenne semmi vágya... Remélem te még vissza tudod hozni a régi énjét.
-Honnan ismered? Ő soha nem mond rólad semmit, sőt! Ha meglát elmenekül előled. Ice Cat azt mondja, hogy szörnyű dolgot tettél vele.
Lukas hallgatott. Már azt hittem, hogy nem fog beszélni, de akkor megint megtörte a csendet.
-Fóka úgy emlékszik, hogy én tettem azt a szörnyűséget, ami a családjával történt, pedig nem így van. Későn értem oda, hogy az igazra emlékezzen. Az igazi gonosztevő életben hagyta, de csak azért, mert aznapra majdnem teljesen kimerült a fekete mágiájából. Azonban a memóriáját módosította, és mivel én voltam Cathy mellett mikor magához tért, így azt hiszi én voltam az anyja, és a testvérei gyilkosa.
Ledöbbenve hallgattam a beszámolóját. A két sárkány erőteljes szárny csapásokkal haladt úti célja felé. Időnként kilencvenfokos szögben oldalra dőltek, hogy a helyes irányba sodródjanak. Három óra sárkány lovaglás után, még a bőrkesztyűmön keresztül is majdnem lefagyott a kezem. Ahogy közeledtünk úti célunk felé egyre sötétebb lett a környék.
Ice Cat váratlanul felborzolta a pikkelyeit, és hangos macska morgásba kezdett. Lukas is észre vette, és jelzett, hogy az alattunk lévő erdőbe szálljunk le.
-Óvatosan. Ice Cat valamit érzett, és az ha a pikkelyeit borzolja sosem jó jel.
-Rá jöttem. Mit érzel Cat?
A sárkány csak morgott, és közben a körmeivel a talajba vágott. Fire hiába kérdezte neki se volt hajlandó felelni.
"Az áruló fattyú!"-morogta a fejemben nagy sokára.
-Ki az áruló?-kérdeztem halkan.
Letérdeltem a most már közepes kutya méretű nőstény sárkány mellé, de ő csak egy pontot nézett.
-Az áruló csak egy sárkány lehet. Ice Cat nagybátyja. Ő nem csak a macskasárkányok, de a többi faj ellen is fellépett, mikor a mágiáját oda adta a lázadóknak.
Megborzongtam a hallottaktól, de emészteni már nem volt időm. Egy csapat lázadó rontott ránk.
-A nőstény sárkány élve kell a többit megölhetjük. Kapjátok el őket!-kiáltotta a vezérük.
-Freedon vidd el Ice Cat-et!-kiáltotta Lukas, mire a zöld sárkány felröppent, és a karmaiba kapta a lányát.
-Dog menj utánuk!
A sárkányom, már nem tudott olyan gyorsan kiszabadulni, így az egyikőjük belevágta a kardját a lábába. Jobb karomat fájdalom öntötte el, de nem állhattam meg, hogy meggyógyítsam, mert akkor mindketten a fogságukba kerületünk volna.
A lázadókkal felvenni a harcot, általában felpörgetettet, de most nem ez volt. Csak arra tudtam gondolni, hogy Tigris bajban van, és hogy mennyire szükségem van rá, hogy mellettem legyen.
-Jhonathan a hátad mögött!-kiáltotta Lukas.
Gyors megfordultam, és a kardommal keresztül vágtam a lázadót.
-Hol a lány?-kérdeztem idegesen a haldoklótól.
-Nem... inkább hol... a fiú?-kérdezte gúnyosan.
-Ki?
-Krisztopher-mondta majd meghalt.
Jéggé fagyva álltam kezemben a hullájával. Minden idegszálam az összeroppanás határán állt, de folytattam a harcot.

Cathyra

Kinyitottam az első dobozt, és rögtön félre is toltam.
-Utálom a süteményt-mondtam magyarázatként.
-Áh értem.
Casanova kíváncsian nézte ahogy kinyitom a másik ételhordót is. Ebben egy szelet rántott hal -nyami :-) -és tojás saláta volt. Előkaptam a bakancsom szárából a bicskám-amin meg is leptem a mellettem ülő fiút, -és elkezdtem enni.
-Meg se kérdeztem kérsz?
-Én nem szeretem se a halat se a tojást, úgyhogy köszi de nem-mondta a fiú.
Megvontam a vállam, majd gyors befejeztem a reggelim. Elgondolkodva néztem a számomra undorító süteményeket, majd végül az ölembe vettem a dobozt.
-Azt mondtad nem szereted a süteményt...
-Én nem is, de gondoltam neked, jól jönne egy kis extra cukor adag ha már miattam nem kapsz húst-mondtam, és felé nyújtottam egy diósnak látszó sütemény szeletett.
Egy pillanatra meglepődött, majd leharapta a felét. Nem húzódott el, hogy úgy rágja meg, így a tekintetünk megint össze kapcsolódott. Lesütöttem a szemem mielőtt megláthattam volna a titkát.
Jhon megfogta a kezem, és közelebb húzta magához, majd óvatosan kivette a szájával a sütemény másik felét is az ujjaim közül. Nem tudtam nem észre venni, hogy ajkai "véletlenül" kicsit tovább maradtak a bőrömön.
Bizsergés futott végig rajtam, és önkéntelenül is közelebb csúsztam hozzá.
-Tudsz róla, hogy az egyik szemed kicsivel sötétebb zöld?-kérdezte halkan.
-A tiéd is más árnyalatú-mondtam.
Már az arcomon éreztem Jhon leheletét, mikor valaki kopogott. Mindketten zavartan húzódtunk el, ő végül kinyitotta az ajtót.
-Szia Lukas-köszönt vidáman, mintha a férfi semmit nem zavart volna meg.
-Szia te akartam kérdezni, hogy nincs e kedved edzeni ma velem?... Oh szia Fóka-köszönt vidáman.
Elöntött a méreg, mire hozzá vágtam a maradék süteményt-persze az ételhordóval együtt-, majd kimentem a fiú szobájából.
-Basszus... Cathy beszélhetnénk?-kérdezte a férfi, miközben én már lefelé rohantam a vállamon Iccal.
-NE nevezz így, és hozzám ne szólj-mondtam a fogaim között.
-Kérlek!... Nagyon fontos volna beszélnünk!... Emlékezned kellene az igazságra!
Menet közben elkaptam remegő bal kezem, mielőtt kitört volna belőle egy hatalmas vihar. Leszaladtam a lépcsőn, majd megkerültem Freedomot, aki már repülésre készen várakozott a torony aulájában.
Halottam a két férfi kiabálását, de nem érdekelt. Minél messzebb akartam kerülni Lukastól, attól a gyilkostól. Nem figyeltem merre szaladok, csak rohantam. A szívem vadul kalapált, és egész testemben remegtem.
-Hoppá! Elnézést-mondtam, mikor nekirohantam valakinek.
Csak mikor felnéztem láttam meg a lázadó ruházathoz tartozó maszkot. Gyors megfordultam, de mielőtt bármit tehettem volna Ice Cat eltűnt a vállamról, és a következő pillanatban körül vett a sötétség.
*****
Nem tudom mennyi idő telt el, mire magamhoz tértem. A fejem zsongott és fémes ízt éreztem a számban. Két kezem a fejem fölé volt láncolva. Valaki levette a farmerom, és a bakancsom, így csak az ingem és a bőr mellényem védte az erényem, de még ezek is megvoltak szaggatva. Szerencsére a fehérneműim rajtam maradtak.
Úgy néztem ki mint akit megakartak erőszakolni minek után végig vonszolták a sziklás hegységen, majd a döntő pillanatban félbe kellett hagyniuk a műsort. Megborzongtam, mikor végig gondoltam mit csinálhattak volna velem, amíg öntudatlan voltam.
Megmozdítottam a kezem, mire égető fájdalom nyilallt belém.
-Én nem mozognék néni-hallottam egy halk hangot.-A gonosz bácsik nem szeretik a lánc csörgést.
Oldalra fordulta, és egy barnás hajú kisfiút pillantottam meg. Kicsi termete miatt nem lehetett megláncolni, így szabadon közlekedett a cellában. Most oda jött hozzám, és össze kuporodott velem szemben.
-Hogy kaptak el?-kérdezte halkan.
-Nem voltam elég gyors... És téged?
-Betörtek a palotánkba és elszakítottak a nagyapától. Azt hiszik apu, majd jön és kiszabadít, de tévednek. Apu nem jöhet ide.
-Miért vagy benne biztos?
-Neki nem a nagypapi parancsol... Hogy hívnak?-kérdezte, és rám emelte kék szemét.
-Cathyra, de szólíts csak Cathynek vagy Tigrisnek ha úgy jobban tetszik...
Elharaptam a mondatott, mert felfogtam, hogy mit mondtam, és mert hangos csörömpöléssel kinyílt a börtön ajtaja.
A kisfiú ijedten bebújt a hátam és a fal közé. Kezei jéghidegek voltak, és egész testében remegett. Mint később megtudtam nem ok nélkül volt a félelme.
Magas férfiak álltak meg a cellánk előtt és szemléltek meg minket-különösen engem. A hideg futott a hátamon ahogy végig mérték hiányos öltözetem.
-Milyen kicsi ez a lány. Még is. Idomai milyen formásak és feszesek-mondta az egyik.
-Szép, de sajnos nem nyúlhatunk hozzá... Még. Na kicsike. Most szépen elmondod, hol a víz elemű macskasárkány, és annak még két ép tojása?
Rögtön tudtam mire gondolnak, de úgy csináltam mint akinek fogalma sincs az egészről. A válasz magáért beszélt. Az egyik férfi bejött, majd megragadta összebilincselt kezeimet.
-Egy hete várjuk, hogy felébredj, szóval válaszolj! Hol van a víz sárkány!?
-Nem tudom miről beszél-mondtam értetlenkedést mímelve.
-Szóval nem tudod...
Kattant valami. A következő pillanatban a férfi megrántotta a láncokat, majd a vasrácsokhoz hajított. Mivel a kezeim továbbra is bilincsben voltak nem bírtam idejében fékezni. A levegő kiszaladt a tüdőmből.
-Nos?
Nem válaszoltam, mire egy nagy rúgást kaptam a gyomromba. Vért köhögtem fel, de a férfit nem zavarta. Sokáig kaptam a pofonokat, és a fájdalmas rúgásokat, de nem mondtam el nekik amit tudni akartak. Mikor kezdték megunni, hogy makacsul hallgatok egy ostorral rácsaptak a hátamra.
Éreztem, hogy a ruhám felszakad, de még egy apró hangocskát se adtam ki.
-Nos rendben. Holnap folytatjuk-mondta az ostoros kajánul, majd kimentek.
-Cathy-nee-szólított meg a kisfiú, mikor lépteik elhaltak.
Nehezen felültem, majd a penészes falaknak nyomtam a hátam. A kisfiú átkarolt és összevissza beszélni kezdett. Láttam rajta, hogy inkább magát nyugtatja mint engem, de nem zavart, hogy próbálkozott. Szüksége volt arra, hogy kimondja magából a dolgokat.
-Apu, majd megment minket Cathy-nee... Nem hagyja, hogy bántsanak téged-mondogatta.
Nagy nehezen átemeltem a fejecskéjén a kezeimet, és magamhoz húztam. Gondolataim szüntelen vissza tértek arra az estére, amikor néha néha felriadtam Jhon szobájában.
Szinte éreztem a fiú illatát. Így, hogy nem tudtam mennyire van távol, be kellett ismernem, hogy hiányzik. Egy  könnycsepp végig gördült az arcomon. Akkor ott végig se gondoltam, hogy milyen értelemben hiányzik a fiú közelsége, csak később jöttem erre rá.