Az éjszaka közepén arra ébredtem, a kastély őrei kiabálnak a várfalon. Cathy néhány pillanattal később ébredt mint én és szinte rögtön felhúzta a köntösét.
-Maradj, majd én megnézem, hogy mi történik odakint-mondtam.
-Ha te mész akkor én is-makacskodott.
-Nem volna jó, ha alaptalanul felizgatnád magad. Maradj-kértem.
Ellenkezni akart, de ekkor finoman megcsókoltam. Tudtam, hogy a váratlan csókjaim mindig meglepik, így kihasználtam a mostani meglepődöttségét is, hogy kimenjek. Útközben össze találkoztam az apjával, aki szintén a várfalhoz tartott.
-Felség!-kiáltotta az egyik szolgáló.-Valaki a kastély elé kikötözött egy Alakváltót, rajta azzal az üzenettel, hogy "A Következő a Kombó lesz"-mondta remegő hangon.
-A Kombó? De azt csak azokra mondjuk akik négy különböző sárkánynak a gazdái...-mondtam, majd megtorpantam.
-Cathy!-kiáltottuk egyszerre, de én már futottam is vissza.
Szinte betörtem az az ajtót. Cathy a szoba közepén állt, de nem volt egyedül. Egy magas férfi befogta a száját, kezeit a testéhez szorította. Szerelmem szeméből könnyek csordogáltak, ami arra engedett következtetni, hogy a hasán átfutó kar túlságosan szorosan foglya a hasát.
-Enged el!-mondtam kétségbe esetten.
-Szeretnéd mi? Az uram parancsa, hogy okozzak nektek szenvedést... Hm ez vajon elég?
A férfi keze megfeszült Cathy hasán, mire ő fájdalmasan össze szorította a szemét. Torkából fájdalmas sikoly tőrt fel, bár a férfi keze nagyon sokat elnyomott belőle.
-Hagyd abba!-kértem elszoruló torokkal.
-Még el se kezdtem. Ha csak megpróbálja bármelyikőtök hívni a sárkányát, vagy az erejét akarja használni megölöm-mondta fenyegetően.
Hagytam, hogy a bal kezem körül örvénylő tűz a semmivé foszoljon. Tehetetlenül néztem ahogy Cathyt fogva tartja. Lukas tehetetlenül káromkodott a hátam mögött.
-Mit akarsz mit tegyek?
-Már mondtam. Az uram azt akarja, hogy szenvedjetek... Hm elég csinos anyuka lenne-mondta.
Kicsit lehajolt, majd fejét belefúrta Cathy nyakába. Ő tehetetlenül vergődőt én meg felmordultam. A férfi lassan végig nyalta a nyakát, majd megint rám nézett. A kezem ökölbe szorult, de kontrolláltam magam. Csak én nekem lett volna szabad Cathy nyakát megnyalni, senki más még csak hozzá se érhetett volna erre meg kénytelen voltam nézni, hogy az a kéjenc fogdossa a testét és azt csinál vele amit csak akar.
Cathy szemei kipattantak, majd még jobban igyekezett, hogy kiszabaduljon.
-Nyughass már-mondta a férfi.
A következő pillanatban fel üvöltött, majd elkapta a kezét Cathy szájától.
-Harapsz te kis macska! Na várj csak...
Cathy kezén fel izzott a jele, mire a férfi mindkét kezével eltakarta az arcát. gyors utána kaptam, de mielőtt magamhoz húzhattam volna a férfi elkapta a derekát, majd a falhoz vágta.
-Cathy!
Mielőtt még csak egy lépést tehettem volna, a férfi Lukassal és a cseléddel együtt a másik falhoz vágott, majd lábbal a hátára fordította Tigrist.
-Nyugi ebbe nem fogsz belehalni-mondta, majd hasba vágta.
-Ne!-kiáltottam, de már késő volt.
-Köszönöm a szórakoztatást-mondta a férfi, majd eltűnt.
Cathy a földön feküdt. Kezét a hasához szorította és egész testében remegett. Térdre rogytam mellette, majd óvatosan a karomba emeltem. Szája szélén vér csordogált és szinte biztos voltam benne, hogy a baba nem bírta ki ezt az ütést.
-Tigris-mondtam halkan.
Könnyek folytak ki a szeméből, de nem szólalt meg. A vállamba fúrta a fejét, közben belém kapaszkodott.
-Lukas! Szólj az orvosnak!-kiáltottam, majd felemeltem a párom.
Mire leértem az orvosi vizsgálóba a doktor is ott volt. Kizavart minket a vizsgálóból, majd hívta az asszisztensét. Nagyon sokáig járkáltam a vizsgáló előtt. Rosszabb voltam, mint a területét védő kutya. A hajnal eső sugaraira megtorpantam. Kezem remegett és ahogy néztem egy könnycsepp csöppent rá.
Gyorsan letöröltem, majd a nyíló vizsgáló felé fordultam. Az orvos arca elárulta, hogy a sejtésem igaz volt. Intett a fejével, mire minden kérdés nélkül bementem.
Cathy összetörten feküdt az ágyon, de ahogy megérezte, hogy ott vagyok felkapta a fejét. Szó nélkül mellé ültem, majd a karjaimba vontam. Nem kellett semmit mondania tudtam. Zokogásban tört ki, majd a karomba csimpaszkodva közelebb húzta magát hozzám. Óvatosan a derekára tettem a kezem, majd a könnyeimmel küszködve elkezdtem gyógyítani. Bár éreztem, ahogy a sebei beforrnak, de tudtam, hogy a lelki sebeit nem fogom egykönnyen begyógyítani.
-Itt vagyok Kicsim-súgtam.
-Jhon...
Zokogása erősödött, mire belőlem is kitört a sírás.
2015. október 7., szerda
2015. szeptember 29., kedd
Cathyra
Jhon a lépteit hozzám igazította. Annyira rég voltam már kint a szabadban, hogy kicsit elcsodálkoztam azon, hogy mennyire rendbe tudták tenni a várfalat a csata után. A sárkányokkal eléggé sok kárt tettünk benne. Ice Catre és Fire Dogra a toronyban találtunk rá.
Cat boldogan dugta hozzám a fejét, majd csak mosolygott rám.
-Már hiányoltalak-súgtam neki.
-Én is téged, de olyan sokszor vagy mostanában beteg-mondta, majd Jhonra nézett aki lelkesen beszélgetett a párjával.-Bocsi, hogy nem látogattalak meg, de...
Finoman felemelte a farkát, majd óvatosan beljebb tolt a teste mellé. Négy különböző színű tojást láttam közvetlenül a hasa alatt. Ahogy megfordultam csillogó szemével találtam szembe magam.
-Oh Cat... annyira örülök neked-mondtam.
Orrához hajoltam, és élveztem ahogy az ismerős energia átáramlik belém. Hirtelen nagyon is éhesnek kezdtem érezni magam. Akkor jöttem rá, hogy mitől is szenvedek annyira. A kapcsolatom a sárkányommal túlságosan is erős volt így amikor kicsit eltávolodtunk egymástól az engem nagyon legyengített. Nem lettem volna annyira kimerült, ha legalább a kistestvérei ott vannak, hogy erőt adjanak, de mivel őket az anyjuk képezte ki éppen így nem volt sok energia forrásom.
-Köszönöm Cat-súgtam.
-Örülök, hogy legalább feltudsz most már állni...
-Na jó Ice Cat! Hova dugtad el a feleségem?-hallottam Jhonathan hangját.
Csak ekkor jöttem rá, hogy Cat teljes testével körbe vett, pont mint régen.
-Fejbe csapom-jelentette ki Cat.
-Meg ne próbáld!-figyelmeztettem nevetve.
Kicsit felemelte a fejét, mire kibújtam alatta.
-Cat lennél kedves fel emelni a farkadat is?-kérdeztem.
Torokhangon felnevetett, majd kiengedett a teste gyűrűjéből. Ahogy kiértem úgy fordult, hogy a farka körbe ölelje a tojásokat, de engem is érintsen vele.
-Már azt hittem nem enged el... Nem tudom mit csináltál vele, de, hogy jobban nézz ki az én kis Tigrisem az biztos-mondta Jhon miközben magához húzott.
Annyira gyöngéden tartott, hogy bármikor elhúzódhattam volna, de nem tettem. Helyette amennyire lehetett még közelebb bújtam hozzá.
-Na és fiú vagy lány?-kérdezte Fire, miközben letelepedett Ice háta mögé.
Farkával óvón körbe ölelte a sárkányom.
-Szerintem lány,Cathy jobban szeretné ha fiú lenne-mondta Casanova miközben a hátam simogatta.
A szemem forgattam a kijelentésén, mire Ice felmorgott. Szabályosan ki nevetett minket, de bölcsen hallgatott. A hasam hangosan kordult mire elvörösödve elhúzódtam Jhontól.
-Szerintem valaki éhes-mondta Cat.
-Éhes vagy?-kérdezte Jhon boldogan.
-Kicsit- válaszoltam,mire megfogta a kezem és elkezdett kifelé húzni.
Még időm se volt elköszönni Ice Catéktől már újra az étkezőben voltunk. Bárhogy tiltakoztam drágám hozatott nekem egy jó nagy tál csokis müzlit.
-De muszáj enned. Ha nincs benned semmi kaja csak rosszabbul leszel... Aggódom miattad-mondta a tiltakozásomra válaszul.
-Tényleg jobban vagyok. Cat ereje volt a kulcs ahhoz, hogy jobban legyek.
-Remek akkor most egyél is-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.
Bár határozottan csenget a hangja a mosolyát nem tudta eltüntetni az arcáról. Végig nézte ahogyan eltüntetem a tál müzlit, amitől nem fordult fel a gyomrom. jóllakottan dőltem hátra a széken, majd a hasamra tettem a kezem. A picurka most nyugodt volt éppen.
Szinte észre se vettem, hogy párom át ül mellém, amíg át nem karolt.
-Végre egészségesebb a színed-súgta.
Nem hagyott válaszra időt, óvatosan megcsókolt, majd újra. A szívem vadul kalapált, de tudtam nem fog illetlenséget csinálni az étkezőben, sőt a szobánkban sem. Túlságosan vigyázott rám ahhoz, hogy olyasmiket tegyen amik a terhességemhez vezettek. Átkaroltam a nyakát, majd hagytam, hogy felemeljen a székről.
-Hova megyünk?-kérdeztem csendesen.
-Csak a könyvtárba-mondta.
Hagytam, hogy felvigyen oda, nem kérdeztem, hogy miért akar éppen ott leni. A könyvtáros lány csak biccentett felénk, majd vissza mélyült az aktuális könyvébe. Jhonathan tovább ment a könyvtár eldugottabb részére. Azt hittem le tesz a kedvenc fotelembe, de helyette, maga ült oda le. amennyire a hasam engedte magához húzott, majd a vállamra fektette a fejét.
-Emlékszel az első alkalomra, mikor ilyen közel volt a fejem a nyakadhoz?
-Soha nem felejtem el. Szabályosan zaklattál-nevettem.
-Aham én úgy emlékszem, hogy spontán próbálgattam, hogy a csapatársam mennyit enged meg nekem. Véleményem szerint nem nagyon tiltakoztál, mikor megcsókoltam a nyakad.
-Lefogtad a kezem és mellé még a lábamra is térdeltél! Ezt nem nevezném ferplaynek-nevettem.-Oh, hogy mennyre haragudtam rád miatta.
-Szerintem az első benyomásunk mind kettőnknek az volt, hogy utáljuk a másikat...-keze a hasamra tévedt, majd apró köröket kezdett rajta rajzolni-Gondoltad volna, hogy egy nap teljesen önként ülsz az ölemben, miközben én a hasad simogatom?-kérdezte csendesen.
-Soha nem gondoltam rá az első hónapokban, azonban most...
-Most a feleségem vagy és a kisbabánkat hordod a szíved alatt. Erre gondoltál?
Csak bólintottam, közben közelebb hajoltam hozzá. Homlokunk össze ért lélegzetünk össze vegyült. A kezem alatt éreztem erős szíve lüktetését mely pont ugyan abban a ritmusban vert mint az enyém.
-Szeretlek-súgtam, mire a keze görcsösen bele markolt a pólómba.
Cat boldogan dugta hozzám a fejét, majd csak mosolygott rám.
-Már hiányoltalak-súgtam neki.
-Én is téged, de olyan sokszor vagy mostanában beteg-mondta, majd Jhonra nézett aki lelkesen beszélgetett a párjával.-Bocsi, hogy nem látogattalak meg, de...
Finoman felemelte a farkát, majd óvatosan beljebb tolt a teste mellé. Négy különböző színű tojást láttam közvetlenül a hasa alatt. Ahogy megfordultam csillogó szemével találtam szembe magam.
-Oh Cat... annyira örülök neked-mondtam.
Orrához hajoltam, és élveztem ahogy az ismerős energia átáramlik belém. Hirtelen nagyon is éhesnek kezdtem érezni magam. Akkor jöttem rá, hogy mitől is szenvedek annyira. A kapcsolatom a sárkányommal túlságosan is erős volt így amikor kicsit eltávolodtunk egymástól az engem nagyon legyengített. Nem lettem volna annyira kimerült, ha legalább a kistestvérei ott vannak, hogy erőt adjanak, de mivel őket az anyjuk képezte ki éppen így nem volt sok energia forrásom.
-Köszönöm Cat-súgtam.
-Örülök, hogy legalább feltudsz most már állni...
-Na jó Ice Cat! Hova dugtad el a feleségem?-hallottam Jhonathan hangját.
Csak ekkor jöttem rá, hogy Cat teljes testével körbe vett, pont mint régen.
-Fejbe csapom-jelentette ki Cat.
-Meg ne próbáld!-figyelmeztettem nevetve.
Kicsit felemelte a fejét, mire kibújtam alatta.
-Cat lennél kedves fel emelni a farkadat is?-kérdeztem.
Torokhangon felnevetett, majd kiengedett a teste gyűrűjéből. Ahogy kiértem úgy fordult, hogy a farka körbe ölelje a tojásokat, de engem is érintsen vele.
-Már azt hittem nem enged el... Nem tudom mit csináltál vele, de, hogy jobban nézz ki az én kis Tigrisem az biztos-mondta Jhon miközben magához húzott.
Annyira gyöngéden tartott, hogy bármikor elhúzódhattam volna, de nem tettem. Helyette amennyire lehetett még közelebb bújtam hozzá.
-Na és fiú vagy lány?-kérdezte Fire, miközben letelepedett Ice háta mögé.
Farkával óvón körbe ölelte a sárkányom.
-Szerintem lány,Cathy jobban szeretné ha fiú lenne-mondta Casanova miközben a hátam simogatta.
A szemem forgattam a kijelentésén, mire Ice felmorgott. Szabályosan ki nevetett minket, de bölcsen hallgatott. A hasam hangosan kordult mire elvörösödve elhúzódtam Jhontól.
-Szerintem valaki éhes-mondta Cat.
-Éhes vagy?-kérdezte Jhon boldogan.
-Kicsit- válaszoltam,mire megfogta a kezem és elkezdett kifelé húzni.
Még időm se volt elköszönni Ice Catéktől már újra az étkezőben voltunk. Bárhogy tiltakoztam drágám hozatott nekem egy jó nagy tál csokis müzlit.
-De muszáj enned. Ha nincs benned semmi kaja csak rosszabbul leszel... Aggódom miattad-mondta a tiltakozásomra válaszul.
-Tényleg jobban vagyok. Cat ereje volt a kulcs ahhoz, hogy jobban legyek.
-Remek akkor most egyél is-mondta ellent mondást nem tűrő hangon.
Bár határozottan csenget a hangja a mosolyát nem tudta eltüntetni az arcáról. Végig nézte ahogyan eltüntetem a tál müzlit, amitől nem fordult fel a gyomrom. jóllakottan dőltem hátra a széken, majd a hasamra tettem a kezem. A picurka most nyugodt volt éppen.
Szinte észre se vettem, hogy párom át ül mellém, amíg át nem karolt.
-Végre egészségesebb a színed-súgta.
Nem hagyott válaszra időt, óvatosan megcsókolt, majd újra. A szívem vadul kalapált, de tudtam nem fog illetlenséget csinálni az étkezőben, sőt a szobánkban sem. Túlságosan vigyázott rám ahhoz, hogy olyasmiket tegyen amik a terhességemhez vezettek. Átkaroltam a nyakát, majd hagytam, hogy felemeljen a székről.
-Hova megyünk?-kérdeztem csendesen.
-Csak a könyvtárba-mondta.
Hagytam, hogy felvigyen oda, nem kérdeztem, hogy miért akar éppen ott leni. A könyvtáros lány csak biccentett felénk, majd vissza mélyült az aktuális könyvébe. Jhonathan tovább ment a könyvtár eldugottabb részére. Azt hittem le tesz a kedvenc fotelembe, de helyette, maga ült oda le. amennyire a hasam engedte magához húzott, majd a vállamra fektette a fejét.
-Emlékszel az első alkalomra, mikor ilyen közel volt a fejem a nyakadhoz?
-Soha nem felejtem el. Szabályosan zaklattál-nevettem.
-Aham én úgy emlékszem, hogy spontán próbálgattam, hogy a csapatársam mennyit enged meg nekem. Véleményem szerint nem nagyon tiltakoztál, mikor megcsókoltam a nyakad.
-Lefogtad a kezem és mellé még a lábamra is térdeltél! Ezt nem nevezném ferplaynek-nevettem.-Oh, hogy mennyre haragudtam rád miatta.
-Szerintem az első benyomásunk mind kettőnknek az volt, hogy utáljuk a másikat...-keze a hasamra tévedt, majd apró köröket kezdett rajta rajzolni-Gondoltad volna, hogy egy nap teljesen önként ülsz az ölemben, miközben én a hasad simogatom?-kérdezte csendesen.
-Soha nem gondoltam rá az első hónapokban, azonban most...
-Most a feleségem vagy és a kisbabánkat hordod a szíved alatt. Erre gondoltál?
Csak bólintottam, közben közelebb hajoltam hozzá. Homlokunk össze ért lélegzetünk össze vegyült. A kezem alatt éreztem erős szíve lüktetését mely pont ugyan abban a ritmusban vert mint az enyém.
-Szeretlek-súgtam, mire a keze görcsösen bele markolt a pólómba.
2015. szeptember 28., hétfő
Jhonathan (innen már a második évad)
Csend honol a szobában, ami már csak azért is fura, mert az utóbbi időben rengetegszer fel ébredtem arra, hogy Cathy morog mert fáj a hasa ha arra fordul. Most félig az oldalára fordulva pihent, fejét a karomon nyugtatva, kezét a nyakam másik oldalán tartva.
Tompán érzékeltem Fire Dog jelenlétét, ami arra utalt, hogy most is éppen vadásznak Ive Cattel. Még mindig furcsa volt, hogy ennyire eltávolodik tőlem,de nem veszem észre. Azonban ő is tudta, hogy nem hagyom magára Cathyt. A nagybátyja még mindig nem adott semmi jelet magáról. Ha tudtam volna konkrétan, hogy merre van akkor elindultam volna felkutatni, de így nem hagytam magára kedvesem. Túlságosan féltem attól, hogy az az őrült megtalálja és olyasmit tesz vele amibe bele is halhat. Abba bele se mertem gondolni, mi lesz Cathyből ha ő életben marad, de a baba meghal.
Kettőnk közül valószínűleg ő roppanna hamarabb össze. Krissz haláláért még mindig okolta magát, pedig nem ő tehetett róla.
-Jhon-motyogta, miközben még közelebb bújt hozzám.
Homlokon csókoltam, majd egy kósza tincset kihajtottam az arcából. A hold fénye megvilágította a bőrét, felfedve az apró hegeket, melyek még a nyakán maradtak. Még emlékeztem milyen volt mikor először fúrtam a nyakába a fejem pusztán csak játékból. Csak játszottam vele mint a többi lánnyal, közben észre se vettem, hogy mit jelent nekem a személye.
Megrebbent a szempillája, majd kinyitotta a szemét.
-Szia-motyogta kábán.
-Szia ugye nem én ébresztettelek fel?-kérdeztem halkan.
-Nem tudom...Nem te voltál. A picike szerintem unatkozik odabent-mondta, közben a hátára feküdt.
-Te is unatkoznál a helyében-nevettem, de azért a hasára tettem a kezem.
Mint mindig most is kicsit össze rezzent ettől a mozdulattól, de aztán megnyugodott. Bár már lassan a hetedik hónapban volt még se nagyon gömbölyödött a hasa.
-Au tényleg nagyon eleven valaki-nevettem, ahogy a baba rúgott egyet.
Cathy nem szólt semmit, csak a kezét össze fonta az enyémmel. Halk nyögés szakadt fel a torkából, ahogy a pici megint rúgott. Én csak kuncogtam, majd kihúztam a feje alól a kezem és fel ültem. A két oldalánál megtámaszkodtam, a hálóruháján keresztül megcsókoltam a hasát.
-Ne olyan hevesen pöttöm. Anyunak ez fáj ám-mondtam.
Feljebb emeltem a fejem, majd az alkaromra ereszkedve Cathy fölé hajoltam.
-Annyira szeretlek mondtam már?-kérdeztem elhaló hangon.
-Hm... Hány lánynak mondtad már előttem?-kérdezte halkan.
-Szerintem egynek, de azt nem gondoltam komolya-válaszoltam, majd megcsókoltam.
Éreztem, hogy mosolyog, majd átkarolta a nyakam. Tudtam hol a határ, így mielőtt nagyon elmélyült volna az a csók elhúzódtam. Zöld szeme mint mindig most is csillogott, bár most némi fáradság is volt benne.
-Próbálj meg pihenni-súgtam.
Vissza feküdtem mellé, mire megint a kinyújtott karomra tette a fejét. A hasára vonta a kezem, majd az ujjainkat megint össze kulcsolta.
-Jhon... Énekelnél megint nekünk? Attól mindig nyugodtabb-kérte halkan.
A homlokának támasztottam a fejem közben halkan dúdolni kezdtem. Tudtam, hogy elsősorban őt nyugtatja meg az ha éneklek, de vele együtt a baba is megnyugodott. Cathy hamar újra álomba merült, de a picurka még néhány percig mozgolódott.
Csak akkor aludtam el én is mikor már mind ketten nyugodtak voltak.
A reggel a szokásos módon indult. Cathy percekig szédült, ahogy fel ült, majd miután jobban érezte magát elment letusolni. Nem tudtam miért vette fel ezt a szokást, de az biztos, hogy mindig jobban érezte magát utána.
A reggeli megint más tészta volt. A gyomra gyakran nem bírta megemészteni az ételt. Ilyenkor elég rosszul volt, főleg ha azt néztem, hogy mennyit szenved tőle. Fájt látni, hogy annyira megviseli a terhesség, bár ő mindig mosolygott csak.
Ez a reggel is olyan alaklom volt mikor mg egy pohár vizet is alig bírt meginni. A gyomra alapból össze volt szűkülve az elmúlt három évben míg nem voltam vele, de a mostani állapotában hiába szeretett volna enni nem ment neki. Ha az apja ránézett csak annyit látott, hogy nincs étvágya, meg hogy fáradt. Pedig ha tudta volna, hogy mikor Cathy a vállamra hajtja a fejét, miket él áll jobban aggódott volna érte.
Kis Tigris egész testében remegett most is, ahogy a fájdalmait próbálta elrejteni az apja elöl. Az asztal alatt megszorítottam a kezét, közben felé nyújtottam egy falat kaját. Szemlátomást a barack azon a napon nem okozott neki gondot, ami már csak azért is megkönnyebbülés volt, mert előző nap felfordult a gyomra tőle. Nem volt sok, de legalább evett valamit.
-Reggeli után kimegyünk a sárkányokhoz? Hiányzik már a macska család-súgta halkan.
-Igen, de nem szeretnél előtte kicsit pihenni?-kérdeztem vissza, mire megrázta a fejét.-Akkor rögtön utána kimegyünk, de előtte egyél még-mondtam.
Újabb barack szeletet adtam neki, mire arcon csókolt.
-Imádlak Casanova-mondta halkan.
Tompán érzékeltem Fire Dog jelenlétét, ami arra utalt, hogy most is éppen vadásznak Ive Cattel. Még mindig furcsa volt, hogy ennyire eltávolodik tőlem,de nem veszem észre. Azonban ő is tudta, hogy nem hagyom magára Cathyt. A nagybátyja még mindig nem adott semmi jelet magáról. Ha tudtam volna konkrétan, hogy merre van akkor elindultam volna felkutatni, de így nem hagytam magára kedvesem. Túlságosan féltem attól, hogy az az őrült megtalálja és olyasmit tesz vele amibe bele is halhat. Abba bele se mertem gondolni, mi lesz Cathyből ha ő életben marad, de a baba meghal.
Kettőnk közül valószínűleg ő roppanna hamarabb össze. Krissz haláláért még mindig okolta magát, pedig nem ő tehetett róla.
-Jhon-motyogta, miközben még közelebb bújt hozzám.
Homlokon csókoltam, majd egy kósza tincset kihajtottam az arcából. A hold fénye megvilágította a bőrét, felfedve az apró hegeket, melyek még a nyakán maradtak. Még emlékeztem milyen volt mikor először fúrtam a nyakába a fejem pusztán csak játékból. Csak játszottam vele mint a többi lánnyal, közben észre se vettem, hogy mit jelent nekem a személye.
Megrebbent a szempillája, majd kinyitotta a szemét.
-Szia-motyogta kábán.
-Szia ugye nem én ébresztettelek fel?-kérdeztem halkan.
-Nem tudom...Nem te voltál. A picike szerintem unatkozik odabent-mondta, közben a hátára feküdt.
-Te is unatkoznál a helyében-nevettem, de azért a hasára tettem a kezem.
Mint mindig most is kicsit össze rezzent ettől a mozdulattól, de aztán megnyugodott. Bár már lassan a hetedik hónapban volt még se nagyon gömbölyödött a hasa.
-Au tényleg nagyon eleven valaki-nevettem, ahogy a baba rúgott egyet.
Cathy nem szólt semmit, csak a kezét össze fonta az enyémmel. Halk nyögés szakadt fel a torkából, ahogy a pici megint rúgott. Én csak kuncogtam, majd kihúztam a feje alól a kezem és fel ültem. A két oldalánál megtámaszkodtam, a hálóruháján keresztül megcsókoltam a hasát.
-Ne olyan hevesen pöttöm. Anyunak ez fáj ám-mondtam.
Feljebb emeltem a fejem, majd az alkaromra ereszkedve Cathy fölé hajoltam.
-Annyira szeretlek mondtam már?-kérdeztem elhaló hangon.
-Hm... Hány lánynak mondtad már előttem?-kérdezte halkan.
-Szerintem egynek, de azt nem gondoltam komolya-válaszoltam, majd megcsókoltam.
Éreztem, hogy mosolyog, majd átkarolta a nyakam. Tudtam hol a határ, így mielőtt nagyon elmélyült volna az a csók elhúzódtam. Zöld szeme mint mindig most is csillogott, bár most némi fáradság is volt benne.
-Próbálj meg pihenni-súgtam.
Vissza feküdtem mellé, mire megint a kinyújtott karomra tette a fejét. A hasára vonta a kezem, majd az ujjainkat megint össze kulcsolta.
-Jhon... Énekelnél megint nekünk? Attól mindig nyugodtabb-kérte halkan.
A homlokának támasztottam a fejem közben halkan dúdolni kezdtem. Tudtam, hogy elsősorban őt nyugtatja meg az ha éneklek, de vele együtt a baba is megnyugodott. Cathy hamar újra álomba merült, de a picurka még néhány percig mozgolódott.
Csak akkor aludtam el én is mikor már mind ketten nyugodtak voltak.
A reggel a szokásos módon indult. Cathy percekig szédült, ahogy fel ült, majd miután jobban érezte magát elment letusolni. Nem tudtam miért vette fel ezt a szokást, de az biztos, hogy mindig jobban érezte magát utána.
A reggeli megint más tészta volt. A gyomra gyakran nem bírta megemészteni az ételt. Ilyenkor elég rosszul volt, főleg ha azt néztem, hogy mennyit szenved tőle. Fájt látni, hogy annyira megviseli a terhesség, bár ő mindig mosolygott csak.
Ez a reggel is olyan alaklom volt mikor mg egy pohár vizet is alig bírt meginni. A gyomra alapból össze volt szűkülve az elmúlt három évben míg nem voltam vele, de a mostani állapotában hiába szeretett volna enni nem ment neki. Ha az apja ránézett csak annyit látott, hogy nincs étvágya, meg hogy fáradt. Pedig ha tudta volna, hogy mikor Cathy a vállamra hajtja a fejét, miket él áll jobban aggódott volna érte.
Kis Tigris egész testében remegett most is, ahogy a fájdalmait próbálta elrejteni az apja elöl. Az asztal alatt megszorítottam a kezét, közben felé nyújtottam egy falat kaját. Szemlátomást a barack azon a napon nem okozott neki gondot, ami már csak azért is megkönnyebbülés volt, mert előző nap felfordult a gyomra tőle. Nem volt sok, de legalább evett valamit.
-Reggeli után kimegyünk a sárkányokhoz? Hiányzik már a macska család-súgta halkan.
-Igen, de nem szeretnél előtte kicsit pihenni?-kérdeztem vissza, mire megrázta a fejét.-Akkor rögtön utána kimegyünk, de előtte egyél még-mondtam.
Újabb barack szeletet adtam neki, mire arcon csókolt.
-Imádlak Casanova-mondta halkan.
2015. március 14., szombat
Cathyra
A lelkem miatt? Mit akar ez jelenteni? Nem tudtam igazán elgondolkodni ezen. Az egyik sárkány finoman megbökte a kezem,mire le néztem. A kis tűzsárkány volt az. Fejecskéjével a fal felé bökött mire oda fordultam.
Egy öt éves forma kislány állt ott lehajtott fejjel kezében egy apró halott sárkány test volt.
-Ki az ott?-kérdezte Jhon.
-Az egy lélek,de... A sárkány nagyon is valóságos lépett mögém apám.
-Miledy-mondta Water.
-Az a fiúkád aki meghalt?-kérdeztem vissza.
-Az a sárkány akinek a lelke a te testedben van. Ha nem tévedek az meg a te lelked ott...
-Nem lehet-néztem a kislányra.
Az felemelte a tekintetét. Ahogy szeméből eltűnt a tincs kicsi kori énemmel találtam szembe magam. Emlékek villantak fel. A fejemhez kaptam,majd össze estem.
******
Egy öt éves kislány ült az erdő közepén. Kezében egy repedt héjú kék tojás volt. Nem messze tőle felfegyverzett katonák voltak. Velük szemben egy horda lázadó állt felhúzott íjakkal.
-Nem akarunk titeket bántani,de ha ki kell a tojás végetek van.
A kislány magához szorította a tojást,majd még hátrább húzódott. A tojás megint repedt,majd az egyik része felpattant. A gyémánt keménységű héj a kislány tenyerébe esett. Az íjak pattanásig feszültek,majd mikor a kis sárkány a tojás maradékát is feltört ,ki röppentek. A nagyja lehullott a lány mellé. Azonban egy átrepült a sárkányon és a kislány mögötti fába csapódott be.
-Hercegnő! Kiáltották a katonák.
Hiába rohantak oda a lány és a sárkány meghaltak. Mind kettejük lelke apró gömbként szált a magasba. A sárkány teste semmivé vált,ahogy a lányka lelke is. Azonban olyasmi történt amire senki nem számított. A lány testébe szállt a kis sárkány lelke. A lányka azonnal meggyógyult. Mikor kinyitotta a szemét zöldé vált az írisze.
-Ki vagyok én?
******
Rémülten pattant fel a szemem. Jhon aggódó tekintetével találtam szembe magam,de most nem érdekelt. Fel támaszkodtam,majd a lélekhez mentem.
-Mit tegyek?-kérdeztem,de már tudtam a választ.
Emlékeztem,hogy mi is volt mindig a legnagyobb igényem,amit eddig csak Jhontol kaptam meg.
Letérdeltem a saját lelkem elé,majd átkaroltam. Meleg bizsergés futott rajtam végig,majd egy fény ár vett körbe minket.
Virágos réten álltunk. A kislány ugyan abban a ruhában volt mint mikor a baleset történt,én viszont a sárkány szárnyakat viseltem.
-Ideje vissza cserélni a testeinket-mondta.
-Vissza kapom a saját alakomat is?
-Valószínűleg igen. Nem tudom mi lettem volna ennyi idősen,de...
-Lehet,hogy vissza térek abba a formába mit soha nem szerettem?
Bólintott,mire elszomorodtam. Végig néztem a duci kislányon,és ijedten gondoltam arra,hogy ez én vagyok.
A kicsi kinyújtotta a kezét felém. Önkéntelenül is felé nyúltam. Ujjaink össze értek és akkor a kislány halványodni kezdett.
-Már nincs benned semmi ami olyanná tehetne mint akkor voltál-nevetett.
Sárkány szárnyaim eltűntek helyette az apától kapott báli ruha lett rajtam. A kislány hátán kék szárnyak jelentek meg,majd bőre pikkelyessé vált. A következő pillanatban egy Ice Catnél magasabb sárkány orrát simogattam.
-Hiányoztál Hime-mondta.
-Milydi-nevettem.
Ő volt az első sárkányom még se emlékeztem rá tizenegy évig.
******
Kinyitottam a szemem. Már nem a kislányt öleltem hanem a kis kék sárkányt. Ahogy a szemébe néztem tudtam,hogy már nincs bennem a lelke, még is...
"Ideje a sárkányok felszabadításának. Mit szólsz nővérke?"-kérdezte.
Bólintottam,majd fel álltam. Felraktam a vállamra,közben hívtam a testvérkéit.
-Cathy?
-Ne haragudj apa,de most nem érek rá. Ideje a cicusokat kiengedni.
Felszaladtam a keltetőbe. A három sárkány bébi a karomba vágta a körmeit,de nem érdekelt. Jhon ott rohant a nyomomban.
Ice Cat fájdalmas tekintettel nézett rám az energia elvonó pajzs mögül.
-Mindjárt kiszabadítalak.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte drágám.
-Ha hirtelen kap nagy mennyiségű energiát szét robban a pajzs-mondtam.
Fel emeltem a bal kezem és éreztem,hogy az energia össze gyűlik benne. Jhon mögém lépett,majd a kezem alá tette a kezét. A közös erőnk páraként kavargott a tenyereink között,majd egyszerre tőrt ki.
Az Ice Cat-et körülvevő burok megremegtetett,majd szilánkokra tört. A sárkányom megrázta magát,majd kimozdította a tagjait.
-Ez így jobb-mondta.
Mosolyogva néztem rá,majd az apjához fordultam. Freedom körül kicsit nehezebb volt a pajzs eltüntetése,de Jhonathannal közösen sikerült. A sárkány megbökött az orrával,majd a négy fiókáját is üdvözölte,csak utána ment az udvarra.
McQeen könyörgőn nézett rám.
-Szívesen itt hagynálak ugye tudod?
Remény vesztve lehunyta a szemeit. Megadta magát. McQeen a büszke sárkány megalázkodott előttem. Össze gyűjtöttem az erőm,majd az ő burkát is megszüntettem.
-Köszönöm-mondta.
-Ne köszönd! Menjünk- fordultam Jhon felé.
Ő csak mosolygott és átkarolta a derekam,majd arcon csókolt.-Mire készülsz?-kérdezte ahogy kimentünk az udvarra.
-A nagybátyám halálára.
-Benne vagyok-mondta.
Felszaladtunk a vár falra. A három kis sárkány mellettem röpködött. Ice és Fire felmászott mellénk. A sárkányom látványa megrémítette a lázadókat. Zúgolódtak a várfal alatt.
-Izgi parti lesz az már biztos-mondta Darkos.
Nem kellett hátra fordulnom,hogy tudjam a feje mögöttem van. Jhon megfogta a kezem,de nem szólt semmit.
-Fel kéne pörgetni a bulit.
Oldalra néztem. Water izgatottan toporgott Freedom mellett.
-Akkor ne várjuk meg,hogy ők kezdjék... Darkos csinálj úgy,mintha már nem érdekelne a többiek épsége-kértem.
-Cseles...-mondta,majd eltűnt a vár fal mögött.
-Arra gondolsz amire én?
Felnéztem apa szemébe,majd mikor elkaptam a gondolatait bólintottam.
-Freedom ideje Blackhorses módra takarítani!-kiáltotta.
Mielőtt Jhon bármit kérdezett volna megcsókoltam és elengedtem a kezét. Ellöktem magam a vár falról és Water felé ugrottam. A nőstény hátán nyereg és kantár fogadott.
-Na ne hülyéskedj már! Nyereg és kantár? Én nem élek ilyesmivel-nevettem.
-Jobb is... Utálom a nyerget.
A kék sárkány eltüntette a felszerelést én meg megkerestem a legbiztosabb fogást a nyakán. Freedommal egyszerre emelkedtek a magasba,majd körözni kezdtek a vár fölött. A lázadók megrémülten húzták össze magukat.
-Ideje a fürdetésnek-mondtam.
Water bedőlt jobbra. Szárnyai hártyás bőrrétege felizzott,majd remegés futott végig rajta. A nyakára dőltem,így a szájából feltörő lángoktól védve voltam. Water egy felhőbe lőtt,majd eltűnt a pamacsokba. Éreztem a vízcseppeket a bőrömön. Egy szél örvénybe kerülve magamhoz hívtam Cat-et,majd leugrottam Water hátáról. A kék sárkány ijedten kapott utánam,de ki csúsztam a karmai közül.
-Jég zivatar-súgtam magam elé.
Egyik tenyeremből víz a másikból jég tört elő. Ice Cat a lázadók számára várratlanul csapott le értem. Hiába volt fekete mágiájuk Cattel a pajzsukat megcélozva sikeresen támadtunk.
A semmiből tört elő Fire, hogy védjen minket.
-Ki hagynál a buliból?-kacagott Jhon.
Felnevettem. Megpaskoltam Ice nyakát,mire ő dugóhúzó mód pörögni kezdett lefelé. Körülötte megfagyott a levegő,pont mikor az anyja mágiája működésbe lépett. Az eső jéggé fagyott és apró szilánkokká válva zúdult a lázadók felé. Ice a becsapódás előtt kifeszítette a szárnyait,majd fel emelkedett. -Örült vagy,de ezért szeretlek!-kiáltotta Jhon.
-Maradjmár Casanova-nevettem.
Tekintetettemmel a nagybátyámat kerestem,de nem találtam. Hangos üvöltést halottam,mire oda fordultam.
Darkos hatalmas teste csapódott le mellettünk. Hatalmas pajzsként felfogta a nekem szánt átkot. Pikkelyeiről lepergett az átok. Ahogy a hátam mögé ereszkedett megláttam a nagybátyám. Éppen egy újabb adag átkot készült felém küldeni.
-Ezt nem hagyhatjuk. Gyerünk Cat!
Finoman megrúgtam az oldalát,mire megindult. Három apró gömb jelent meg mellettünk,majd alakot öltve jöttek velünk. A három fióka ereje bizsergette a jelem.
-Ezt nevezem elsöprő erőnek!
Nagybátyám nevetése felforgatta a gyomrom. Jhon ott volt mellettem. A jelenléte erőt adott.
-Na itt a kis mátkapár? Engem meg se hívtatok az esküvőre?... Szégyen...
Hangja gyűlöletet ébresztett fel bennem,és egy mélyen szándékosan elzárt emlékfoszlányt.
"Úgy szeretném ha te lennél az anyukám Cathy."
Krissz utolsó szavai voltak ezek. Az értelmetlen halála előtti nap mondta még nekem.
Ez a mondat lebegett az elmémben,mikor leugrotta Ice hátáról és kardot rántottam.
Ahogy a pengék össze csaptak újabb kívánságok halk hangjait halottam.
"Vigyázz Cathy cica magadra,és kérlek mindig emlékezz ránk!"-könyörgött az idősebb bátyám a halálakor.
"Kérlek,ne zárd el magad a világ elől!"
Az egy évvel idősebb testvérem kérése tűzként vájt belé,hiszen mást se csináltam,csak bezárkóztam.
Az emlékek úgy törtek fel,ahogy a haragom nőt. Minden penge csapásomra jutott egy emlék.
"Bárcsak apa bízna az alakváltókban. Nővérkém ugye keresel,majd eggyet?"
Húgom kérésének még tizenhárom év múlva se tettem eleget.
"Bíz azokban akik szeretnek,és akiket te szeretsz!"
-Bízom bennük-mondta anyám hangjára,majd lecsaptam.
Az acél szikrát vetett az acélon. Az erőm a tetőfokára hágott. A nagybátyám egy pillantással volt gyorsabb,de ez elég volt.
A fekete penge mélyen belém hatolt.
-Meg vagy-súgta a fülembe,majd kirántotta a kardot.
A sebhez kaptam,miközben térd re rogytam. A tehetetlenség könnyei marták a szemem,ahogy felnéztem rá. Csapásra készen felemelte a kardját,majd lendítette azt.
Csak Jhonra akartam emlékezni,így lehunytam a szemem és az első találkozásunktól a csatáig mindent felelevenítettem.
Valaki oldalról elkapott,és nagy lendülettel arrébb taszított. Egy pillanattal később a nagybátyám kardja a helyemre csapódott.
-Tigris... Tigris kérlek nézz rám-halottam Jhon könyörgését.
Lassan kinyitottam a szemem.
-Ne merészelj itt hagyni-súgta rekedten.
Kezét a hasamra tette,közben lángok vettek körül minket.
-Az erőm semmit se ér ha te nem akarsz meggyógyulni... Fel ne merd adni!
Válaszolni nem bírtam,de csak megkapaszkodtam benne. Éreztem,hogy a sérült szerveim össze forrnak,és enyhe fáradtság vesz rajtam erőt. Jhon a homlokát az enyémhez nyomta,én meg átcsusszantam a feketeség birodalmába.
********************************************************************************* Az ágyamban feküdtem a hátamon. Azt rögtön tudtam,hogy valaki átöltöztetett,mert háló ing volt rajtam. Kicsit moccantam,mire megnyekkent az ágy. Mellettem besüppedt a matrac,majd egy meleg kezet éreztem az arcomon.
-Cathyra?
Mióta szólít Casanova a teljes nevemen?
-Még most is alszol...
Mély sóhaj,majd Jhon arcon csókolt.
-Ébren vagyok-motyogtam,majd felnyitottam a szemem.
Jhon kék szeme megkönnyebbülten csillogott.
-Aggódtam érted-súgta.
Mocorogni akartam,de nem ment.
-Nyugalom... Hetekig nem tértél magadhoz. Nem voltál eszméletlen,mert motyogtál,de akkor is...-Jhon a hasamra tette a kezét,majd folytatta.-Aggódtam értetek.
-Értünk?
-Értetek...-kicsit közelebb hajolt,majd folytatta.-Mikor felhoztalak az orvos csinált egy ultra hang képet,hogy megbizonyosodjon róla,teljesen össze fórt a belső sérülésed is. Sérülés nem volt,de az ultra hang kimutatta,hogy terhes vagy...
Hangja fátyolos volt,de éreztem benne,hogy mit érez,hogy mit jelent ez számára.
Homlokát az enyémnek támasztotta. Éreztem,hogy az öröm könnyei végig folynak az arcán,majd az enyémre csöppennek.
-Nagyon szeretlek-súgta.
Nem tudtam mit felelni. Jhon megérezte,mert rám nézett.
-Nem is örülsz,hogy gyerekünk lesz?-kérdezte félve.
-De,csak... Mi lett a nagybátyámmal?
-Elmenekült... Nem fogom hagyni,hogy bántson titeket.
Jhon lefeküdt mellém,majd segített felé fordulni.
-Ha csak a közelünkbe ér nem állok jót magamért. Nem hagyom,hogy a Szerelmem és a még meg nem született gyermekemnek félnie keljen-mondta határozottam,majd megölelt.
Egy öt éves forma kislány állt ott lehajtott fejjel kezében egy apró halott sárkány test volt.
-Ki az ott?-kérdezte Jhon.
-Az egy lélek,de... A sárkány nagyon is valóságos lépett mögém apám.
-Miledy-mondta Water.
-Az a fiúkád aki meghalt?-kérdeztem vissza.
-Az a sárkány akinek a lelke a te testedben van. Ha nem tévedek az meg a te lelked ott...
-Nem lehet-néztem a kislányra.
Az felemelte a tekintetét. Ahogy szeméből eltűnt a tincs kicsi kori énemmel találtam szembe magam. Emlékek villantak fel. A fejemhez kaptam,majd össze estem.
******
Egy öt éves kislány ült az erdő közepén. Kezében egy repedt héjú kék tojás volt. Nem messze tőle felfegyverzett katonák voltak. Velük szemben egy horda lázadó állt felhúzott íjakkal.
-Nem akarunk titeket bántani,de ha ki kell a tojás végetek van.
A kislány magához szorította a tojást,majd még hátrább húzódott. A tojás megint repedt,majd az egyik része felpattant. A gyémánt keménységű héj a kislány tenyerébe esett. Az íjak pattanásig feszültek,majd mikor a kis sárkány a tojás maradékát is feltört ,ki röppentek. A nagyja lehullott a lány mellé. Azonban egy átrepült a sárkányon és a kislány mögötti fába csapódott be.
-Hercegnő! Kiáltották a katonák.
Hiába rohantak oda a lány és a sárkány meghaltak. Mind kettejük lelke apró gömbként szált a magasba. A sárkány teste semmivé vált,ahogy a lányka lelke is. Azonban olyasmi történt amire senki nem számított. A lány testébe szállt a kis sárkány lelke. A lányka azonnal meggyógyult. Mikor kinyitotta a szemét zöldé vált az írisze.
-Ki vagyok én?
******
Rémülten pattant fel a szemem. Jhon aggódó tekintetével találtam szembe magam,de most nem érdekelt. Fel támaszkodtam,majd a lélekhez mentem.
-Mit tegyek?-kérdeztem,de már tudtam a választ.
Emlékeztem,hogy mi is volt mindig a legnagyobb igényem,amit eddig csak Jhontol kaptam meg.
Letérdeltem a saját lelkem elé,majd átkaroltam. Meleg bizsergés futott rajtam végig,majd egy fény ár vett körbe minket.
Virágos réten álltunk. A kislány ugyan abban a ruhában volt mint mikor a baleset történt,én viszont a sárkány szárnyakat viseltem.
-Ideje vissza cserélni a testeinket-mondta.
-Vissza kapom a saját alakomat is?
-Valószínűleg igen. Nem tudom mi lettem volna ennyi idősen,de...
-Lehet,hogy vissza térek abba a formába mit soha nem szerettem?
Bólintott,mire elszomorodtam. Végig néztem a duci kislányon,és ijedten gondoltam arra,hogy ez én vagyok.
A kicsi kinyújtotta a kezét felém. Önkéntelenül is felé nyúltam. Ujjaink össze értek és akkor a kislány halványodni kezdett.
-Már nincs benned semmi ami olyanná tehetne mint akkor voltál-nevetett.
Sárkány szárnyaim eltűntek helyette az apától kapott báli ruha lett rajtam. A kislány hátán kék szárnyak jelentek meg,majd bőre pikkelyessé vált. A következő pillanatban egy Ice Catnél magasabb sárkány orrát simogattam.
-Hiányoztál Hime-mondta.
-Milydi-nevettem.
Ő volt az első sárkányom még se emlékeztem rá tizenegy évig.
******
Kinyitottam a szemem. Már nem a kislányt öleltem hanem a kis kék sárkányt. Ahogy a szemébe néztem tudtam,hogy már nincs bennem a lelke, még is...
"Ideje a sárkányok felszabadításának. Mit szólsz nővérke?"-kérdezte.
Bólintottam,majd fel álltam. Felraktam a vállamra,közben hívtam a testvérkéit.
-Cathy?
-Ne haragudj apa,de most nem érek rá. Ideje a cicusokat kiengedni.
Felszaladtam a keltetőbe. A három sárkány bébi a karomba vágta a körmeit,de nem érdekelt. Jhon ott rohant a nyomomban.
Ice Cat fájdalmas tekintettel nézett rám az energia elvonó pajzs mögül.
-Mindjárt kiszabadítalak.
-Mit akarsz csinálni?-kérdezte drágám.
-Ha hirtelen kap nagy mennyiségű energiát szét robban a pajzs-mondtam.
Fel emeltem a bal kezem és éreztem,hogy az energia össze gyűlik benne. Jhon mögém lépett,majd a kezem alá tette a kezét. A közös erőnk páraként kavargott a tenyereink között,majd egyszerre tőrt ki.
Az Ice Cat-et körülvevő burok megremegtetett,majd szilánkokra tört. A sárkányom megrázta magát,majd kimozdította a tagjait.
-Ez így jobb-mondta.
Mosolyogva néztem rá,majd az apjához fordultam. Freedom körül kicsit nehezebb volt a pajzs eltüntetése,de Jhonathannal közösen sikerült. A sárkány megbökött az orrával,majd a négy fiókáját is üdvözölte,csak utána ment az udvarra.
McQeen könyörgőn nézett rám.
-Szívesen itt hagynálak ugye tudod?
Remény vesztve lehunyta a szemeit. Megadta magát. McQeen a büszke sárkány megalázkodott előttem. Össze gyűjtöttem az erőm,majd az ő burkát is megszüntettem.
-Köszönöm-mondta.
-Ne köszönd! Menjünk- fordultam Jhon felé.
Ő csak mosolygott és átkarolta a derekam,majd arcon csókolt.-Mire készülsz?-kérdezte ahogy kimentünk az udvarra.
-A nagybátyám halálára.
-Benne vagyok-mondta.
Felszaladtunk a vár falra. A három kis sárkány mellettem röpködött. Ice és Fire felmászott mellénk. A sárkányom látványa megrémítette a lázadókat. Zúgolódtak a várfal alatt.
-Izgi parti lesz az már biztos-mondta Darkos.
Nem kellett hátra fordulnom,hogy tudjam a feje mögöttem van. Jhon megfogta a kezem,de nem szólt semmit.
-Fel kéne pörgetni a bulit.
Oldalra néztem. Water izgatottan toporgott Freedom mellett.
-Akkor ne várjuk meg,hogy ők kezdjék... Darkos csinálj úgy,mintha már nem érdekelne a többiek épsége-kértem.
-Cseles...-mondta,majd eltűnt a vár fal mögött.
-Arra gondolsz amire én?
Felnéztem apa szemébe,majd mikor elkaptam a gondolatait bólintottam.
-Freedom ideje Blackhorses módra takarítani!-kiáltotta.
Mielőtt Jhon bármit kérdezett volna megcsókoltam és elengedtem a kezét. Ellöktem magam a vár falról és Water felé ugrottam. A nőstény hátán nyereg és kantár fogadott.
-Na ne hülyéskedj már! Nyereg és kantár? Én nem élek ilyesmivel-nevettem.
-Jobb is... Utálom a nyerget.
A kék sárkány eltüntette a felszerelést én meg megkerestem a legbiztosabb fogást a nyakán. Freedommal egyszerre emelkedtek a magasba,majd körözni kezdtek a vár fölött. A lázadók megrémülten húzták össze magukat.
-Ideje a fürdetésnek-mondtam.
Water bedőlt jobbra. Szárnyai hártyás bőrrétege felizzott,majd remegés futott végig rajta. A nyakára dőltem,így a szájából feltörő lángoktól védve voltam. Water egy felhőbe lőtt,majd eltűnt a pamacsokba. Éreztem a vízcseppeket a bőrömön. Egy szél örvénybe kerülve magamhoz hívtam Cat-et,majd leugrottam Water hátáról. A kék sárkány ijedten kapott utánam,de ki csúsztam a karmai közül.
-Jég zivatar-súgtam magam elé.
Egyik tenyeremből víz a másikból jég tört elő. Ice Cat a lázadók számára várratlanul csapott le értem. Hiába volt fekete mágiájuk Cattel a pajzsukat megcélozva sikeresen támadtunk.
A semmiből tört elő Fire, hogy védjen minket.
-Ki hagynál a buliból?-kacagott Jhon.
Felnevettem. Megpaskoltam Ice nyakát,mire ő dugóhúzó mód pörögni kezdett lefelé. Körülötte megfagyott a levegő,pont mikor az anyja mágiája működésbe lépett. Az eső jéggé fagyott és apró szilánkokká válva zúdult a lázadók felé. Ice a becsapódás előtt kifeszítette a szárnyait,majd fel emelkedett. -Örült vagy,de ezért szeretlek!-kiáltotta Jhon.
-Maradjmár Casanova-nevettem.
Tekintetettemmel a nagybátyámat kerestem,de nem találtam. Hangos üvöltést halottam,mire oda fordultam.
Darkos hatalmas teste csapódott le mellettünk. Hatalmas pajzsként felfogta a nekem szánt átkot. Pikkelyeiről lepergett az átok. Ahogy a hátam mögé ereszkedett megláttam a nagybátyám. Éppen egy újabb adag átkot készült felém küldeni.
-Ezt nem hagyhatjuk. Gyerünk Cat!
Finoman megrúgtam az oldalát,mire megindult. Három apró gömb jelent meg mellettünk,majd alakot öltve jöttek velünk. A három fióka ereje bizsergette a jelem.
-Ezt nevezem elsöprő erőnek!
Nagybátyám nevetése felforgatta a gyomrom. Jhon ott volt mellettem. A jelenléte erőt adott.
-Na itt a kis mátkapár? Engem meg se hívtatok az esküvőre?... Szégyen...
Hangja gyűlöletet ébresztett fel bennem,és egy mélyen szándékosan elzárt emlékfoszlányt.
"Úgy szeretném ha te lennél az anyukám Cathy."
Krissz utolsó szavai voltak ezek. Az értelmetlen halála előtti nap mondta még nekem.
Ez a mondat lebegett az elmémben,mikor leugrotta Ice hátáról és kardot rántottam.
Ahogy a pengék össze csaptak újabb kívánságok halk hangjait halottam.
"Vigyázz Cathy cica magadra,és kérlek mindig emlékezz ránk!"-könyörgött az idősebb bátyám a halálakor.
"Kérlek,ne zárd el magad a világ elől!"
Az egy évvel idősebb testvérem kérése tűzként vájt belé,hiszen mást se csináltam,csak bezárkóztam.
Az emlékek úgy törtek fel,ahogy a haragom nőt. Minden penge csapásomra jutott egy emlék.
"Bárcsak apa bízna az alakváltókban. Nővérkém ugye keresel,majd eggyet?"
Húgom kérésének még tizenhárom év múlva se tettem eleget.
"Bíz azokban akik szeretnek,és akiket te szeretsz!"
-Bízom bennük-mondta anyám hangjára,majd lecsaptam.
Az acél szikrát vetett az acélon. Az erőm a tetőfokára hágott. A nagybátyám egy pillantással volt gyorsabb,de ez elég volt.
A fekete penge mélyen belém hatolt.
-Meg vagy-súgta a fülembe,majd kirántotta a kardot.
A sebhez kaptam,miközben térd re rogytam. A tehetetlenség könnyei marták a szemem,ahogy felnéztem rá. Csapásra készen felemelte a kardját,majd lendítette azt.
Csak Jhonra akartam emlékezni,így lehunytam a szemem és az első találkozásunktól a csatáig mindent felelevenítettem.
Valaki oldalról elkapott,és nagy lendülettel arrébb taszított. Egy pillanattal később a nagybátyám kardja a helyemre csapódott.
-Tigris... Tigris kérlek nézz rám-halottam Jhon könyörgését.
Lassan kinyitottam a szemem.
-Ne merészelj itt hagyni-súgta rekedten.
Kezét a hasamra tette,közben lángok vettek körül minket.
-Az erőm semmit se ér ha te nem akarsz meggyógyulni... Fel ne merd adni!
Válaszolni nem bírtam,de csak megkapaszkodtam benne. Éreztem,hogy a sérült szerveim össze forrnak,és enyhe fáradtság vesz rajtam erőt. Jhon a homlokát az enyémhez nyomta,én meg átcsusszantam a feketeség birodalmába.
********************************************************************************* Az ágyamban feküdtem a hátamon. Azt rögtön tudtam,hogy valaki átöltöztetett,mert háló ing volt rajtam. Kicsit moccantam,mire megnyekkent az ágy. Mellettem besüppedt a matrac,majd egy meleg kezet éreztem az arcomon.
-Cathyra?
Mióta szólít Casanova a teljes nevemen?
-Még most is alszol...
Mély sóhaj,majd Jhon arcon csókolt.
-Ébren vagyok-motyogtam,majd felnyitottam a szemem.
Jhon kék szeme megkönnyebbülten csillogott.
-Aggódtam érted-súgta.
Mocorogni akartam,de nem ment.
-Nyugalom... Hetekig nem tértél magadhoz. Nem voltál eszméletlen,mert motyogtál,de akkor is...-Jhon a hasamra tette a kezét,majd folytatta.-Aggódtam értetek.
-Értünk?
-Értetek...-kicsit közelebb hajolt,majd folytatta.-Mikor felhoztalak az orvos csinált egy ultra hang képet,hogy megbizonyosodjon róla,teljesen össze fórt a belső sérülésed is. Sérülés nem volt,de az ultra hang kimutatta,hogy terhes vagy...
Hangja fátyolos volt,de éreztem benne,hogy mit érez,hogy mit jelent ez számára.
Homlokát az enyémnek támasztotta. Éreztem,hogy az öröm könnyei végig folynak az arcán,majd az enyémre csöppennek.
-Nagyon szeretlek-súgta.
Nem tudtam mit felelni. Jhon megérezte,mert rám nézett.
-Nem is örülsz,hogy gyerekünk lesz?-kérdezte félve.
-De,csak... Mi lett a nagybátyámmal?
-Elmenekült... Nem fogom hagyni,hogy bántson titeket.
Jhon lefeküdt mellém,majd segített felé fordulni.
-Ha csak a közelünkbe ér nem állok jót magamért. Nem hagyom,hogy a Szerelmem és a még meg nem született gyermekemnek félnie keljen-mondta határozottam,majd megölelt.
2015. március 13., péntek
Jhonathan
Idegesen rogytam a földre. Már egy hete,hogy Cathy és Fire elmentek. A lázadók csak ritkán támadtak,és akkor is keveset. Az időm nagy részét Ice Cat kiszabadításán töltöttem. Nagyon nehezen tudtam a bűbáj háló alá ásni.
"Fire a közelben van."
-Megyek-mondtam,majd talpra ugrottam.
Ahogy közelebb értem már halottam a csatázó sárkányok hangját.
-Hagyjátok szabadon az udvart,hogy ha áttudnak a lázadókon mind hárman leszálljanak!-kiáltotta Lukas.
Az égen fekete-lilás villámok cikáztak át,majd a következő pillanatba három különböző test kezdett el körözni. Fire szált le először. Sárkányom hátán nem volt felszerelés,de még így is láttam rajta,hogy kimerül. Oda szaladtam hozzá,és megérintettem az orrát.
Következő pillanatban egy nagy sötétkék nőstény macska sárkány szállt mellé. Rajta sem ült senki. Kezdtem ideges lenni,mikor a harmadik is leszállt. Jóval idősebb,és nagyobb volt mint a többiek. Az ő hátáról czúszott le Cathy. Megkönnyebbülten rohantam hozzá,majd a karomba kaptam.
Szegény Tigris egész testében remegett,és láttam rajta,hogy alig van ereje állni is.
-Mi történt?-kérdeztem halkan.
-Energia vámpírok-mondta kimerülten.
-Ez megmagyarázza a sárkányok körüli energia pajzsot-mondtam.
Cathy alig észre vehetően bólintott.
-Vidd fel a szobátokba,és maradj vele. Ha támadnak ne gyere le-mondta Lukas.
Nem ellenkeztem. Cathy már aludt,mikor felemeltem. Teste túl könnyű volt ahhoz,hogy ne kezdjek el aggódni.
Valami nagyon megváltozott rajta. Amúgy is fehér bőre most sápadtabb lett,haja fénytelen. A fehér párnahuzaton sötétkéknek tűnt. Óvatosan végig simítottam a sebhelyén és közben megint elgondolkodtam megint vajon hogyan szerezte.
A percek órákká váltak,majd még több órává. Nem tudom meddig ültem ott,de elaludtam.
Az ébresztett fel,hogy a bal vállamon enyhe nyomást éreztem,és,hogy a fejem valami meleg,kellemes illatú puha valamin pihen. Ahogy kinyitottam a szemem ismerős pizsama sort fogadott. Mocorogni kezdtem,mire egy apró kéz finom érintését éreztem a vállamon.
Hátra fordultam,és Cathy tekintetével találtam szembe magam.
-Szia kicsim-nyúltam fel az arcához.
Mosollyal válaszolt,majd megfogta a kezem. Ahogy kinyitotta a szemét meglepődve láttam,hogy a szemei kékek.
-Tudsz róla,hogy kék a szemed?
-Igen... Fürdéskor észre vettem,hogy vissza kékült. Öt éves koromig ilyen volt.
-Tetszik. Mint a mély óceán.
Apró pír futott végig az arcán. A zavar ezt a fajtáját alig láttam még rajta. Felültem az ágyon,majd a karjaimba zártam.
-Tudod nagyon hiányoztál már-súgtam.
Az állam alá bújt és jó szorosan megölelt.
-Miért lett zöld a szemed?
-Nem tudom. Apa szerint volt egy nagyon komoly balesetem. Sajna nem emlékszem rá.
-Értem... És az arcodon lévő seb?
-Egy lázadó ebének farok csapásának nyomai... Nem lehet begyógyítani amíg él az eb.
Meg se lepődtem ezen. Cathy felült az ölembe,majd átkarolta a nyakam.
-Elég béna haza érkezésem volt nem gondolod?-kérdezte halkan. -Itthon vagy csak ez számít.
Hátra dőltem az ágyon,majd megint a szemébe néztem. Jobban állt neki a kék szem. Igaz kevésbé lett így macska szerű,de akkor is jobban kifejezte,hogy mit érez.
-Úgy gondolod?-kérdezte kuncogva.
Lehunyta a szemeit,majd mikor újra felnézett elakadt a lélegzetem. Szemei szabályosan ragyogtak. Vágyat,szeretet és kérést fedeztem fel benne. A vágy részét nem részletezné,ahogy a szeretetet sem,mert elég egy értelmű mire utalnak. A kérése kicsit össze zavart. Nem tudtam,hogy csak simán ölelésre,csókra vagy valami másra szól-e.
-Mind három,aminek köze van az előző kettőhöz is.
-Néha nagyon szeretnélek úgy megfejteni,hogy nem nézel a szemembe-nevettem.
Közel húztam magamhoz,majd úgy furdaltam,hogy mind ketten a saját részünkön feküdjünk. A homlokának nyomtam az enyémet,majd hagytam,hogy lecsukódjanak a szemeim.
-Szerinted kik a támadók?-kérdezte halkan.
A szemébe néztem. Lélegzete elakadt amikor meglátta a gondolataim között a vezért.
-Nem kellett volna ide hoznom Watert... Pont ezt akarta... Ráadásul az én véremre is pályázik...
-Na azt nem kapja meg. Ha csak a közeledbe kerül megölöm. Egy személyt már elvett az életemből, a másikat nem hagyom,hogy megtegye.
Cathy izmai megfeszültek.
-Ugye nem hibáztatod magad még mindig?
Átfordult a másik oldalára és menni akart,de nem engedtem.
-Tigris... Mondtam már,hogy nem a te hibád volt...
-Már belátom,csak...
-Csak mi?...
Ekkor tudatosult bennem,hogy mire akar a kérése utalni.
-Ohh Cathy... Neked tényleg nagyon fontos a család szelleme...-nevettem a nyakába.- Most már tényleg le kell győzni azokat a mocskokat.
Másnap mindenkit a várfalon találtunk. Water az udvar végében volt Cathy arra indult el,én meg követtem.
A nagy fekete sárkány hozzá dörgölte az orrát,mire ő kacagott.
-Darkos hadd mutassam be Fire Dog gazdáját Jhonathant a férjem-mondta.
-Remélem méltó társa vagy az új gazdámnak,bár amit tegnap láttam ezt támasztja alá-mondta a sárkány.
-Igyekezni fogok.
Meg álltam a fekete mellett,majd csak néztem ahogy a párom oda megy a kék nőstényhez. Az felemelte a lábait,majd két tojást tolt elé. Cathy finoman megérintette őket,majd bókolt a sárkány előtt és vissza fordult hozzám. Fél úton járt,mikor hangos reccsenés hangzott fel. Cathy megfordult,én meg oda mentem hozzá. Water felmordult,de nem érdekelt.
A két tojás megrepedt,majd egy zöld és egy vörös sárkány kelt ki belőlük.
-Ezek most...
Cathy lenézett a bal karjára,amin a hópehely eltűnt. Helyette egy jing-jang jel került. A jel egyik fele kék volt vörös körrel,a másik fehér zöld körrel.
Cathy vissza lépett,majd le térdelt a kicsik előtt.
-Elemi kombó-mondta Darkos mögülem.
-Négyes elem használó?-fordultam felé.
-Igen. Nagyon ritkák... Nézz csak oda!
Vissza fordultam. Cathy karján ott ült a két kis sárkány.
-Ez hogy lehet?-kérdeztem.
-Cathy lelke miatt-mondta Water.
"Fire a közelben van."
-Megyek-mondtam,majd talpra ugrottam.
Ahogy közelebb értem már halottam a csatázó sárkányok hangját.
-Hagyjátok szabadon az udvart,hogy ha áttudnak a lázadókon mind hárman leszálljanak!-kiáltotta Lukas.
Az égen fekete-lilás villámok cikáztak át,majd a következő pillanatba három különböző test kezdett el körözni. Fire szált le először. Sárkányom hátán nem volt felszerelés,de még így is láttam rajta,hogy kimerül. Oda szaladtam hozzá,és megérintettem az orrát.
Következő pillanatban egy nagy sötétkék nőstény macska sárkány szállt mellé. Rajta sem ült senki. Kezdtem ideges lenni,mikor a harmadik is leszállt. Jóval idősebb,és nagyobb volt mint a többiek. Az ő hátáról czúszott le Cathy. Megkönnyebbülten rohantam hozzá,majd a karomba kaptam.
Szegény Tigris egész testében remegett,és láttam rajta,hogy alig van ereje állni is.
-Mi történt?-kérdeztem halkan.
-Energia vámpírok-mondta kimerülten.
-Ez megmagyarázza a sárkányok körüli energia pajzsot-mondtam.
Cathy alig észre vehetően bólintott.
-Vidd fel a szobátokba,és maradj vele. Ha támadnak ne gyere le-mondta Lukas.
Nem ellenkeztem. Cathy már aludt,mikor felemeltem. Teste túl könnyű volt ahhoz,hogy ne kezdjek el aggódni.
Valami nagyon megváltozott rajta. Amúgy is fehér bőre most sápadtabb lett,haja fénytelen. A fehér párnahuzaton sötétkéknek tűnt. Óvatosan végig simítottam a sebhelyén és közben megint elgondolkodtam megint vajon hogyan szerezte.
A percek órákká váltak,majd még több órává. Nem tudom meddig ültem ott,de elaludtam.
Az ébresztett fel,hogy a bal vállamon enyhe nyomást éreztem,és,hogy a fejem valami meleg,kellemes illatú puha valamin pihen. Ahogy kinyitottam a szemem ismerős pizsama sort fogadott. Mocorogni kezdtem,mire egy apró kéz finom érintését éreztem a vállamon.
Hátra fordultam,és Cathy tekintetével találtam szembe magam.
-Szia kicsim-nyúltam fel az arcához.
Mosollyal válaszolt,majd megfogta a kezem. Ahogy kinyitotta a szemét meglepődve láttam,hogy a szemei kékek.
-Tudsz róla,hogy kék a szemed?
-Igen... Fürdéskor észre vettem,hogy vissza kékült. Öt éves koromig ilyen volt.
-Tetszik. Mint a mély óceán.
Apró pír futott végig az arcán. A zavar ezt a fajtáját alig láttam még rajta. Felültem az ágyon,majd a karjaimba zártam.
-Tudod nagyon hiányoztál már-súgtam.
Az állam alá bújt és jó szorosan megölelt.
-Miért lett zöld a szemed?
-Nem tudom. Apa szerint volt egy nagyon komoly balesetem. Sajna nem emlékszem rá.
-Értem... És az arcodon lévő seb?
-Egy lázadó ebének farok csapásának nyomai... Nem lehet begyógyítani amíg él az eb.
Meg se lepődtem ezen. Cathy felült az ölembe,majd átkarolta a nyakam.
-Elég béna haza érkezésem volt nem gondolod?-kérdezte halkan. -Itthon vagy csak ez számít.
Hátra dőltem az ágyon,majd megint a szemébe néztem. Jobban állt neki a kék szem. Igaz kevésbé lett így macska szerű,de akkor is jobban kifejezte,hogy mit érez.
-Úgy gondolod?-kérdezte kuncogva.
Lehunyta a szemeit,majd mikor újra felnézett elakadt a lélegzetem. Szemei szabályosan ragyogtak. Vágyat,szeretet és kérést fedeztem fel benne. A vágy részét nem részletezné,ahogy a szeretetet sem,mert elég egy értelmű mire utalnak. A kérése kicsit össze zavart. Nem tudtam,hogy csak simán ölelésre,csókra vagy valami másra szól-e.
-Mind három,aminek köze van az előző kettőhöz is.
-Néha nagyon szeretnélek úgy megfejteni,hogy nem nézel a szemembe-nevettem.
Közel húztam magamhoz,majd úgy furdaltam,hogy mind ketten a saját részünkön feküdjünk. A homlokának nyomtam az enyémet,majd hagytam,hogy lecsukódjanak a szemeim.
-Szerinted kik a támadók?-kérdezte halkan.
A szemébe néztem. Lélegzete elakadt amikor meglátta a gondolataim között a vezért.
-Nem kellett volna ide hoznom Watert... Pont ezt akarta... Ráadásul az én véremre is pályázik...
-Na azt nem kapja meg. Ha csak a közeledbe kerül megölöm. Egy személyt már elvett az életemből, a másikat nem hagyom,hogy megtegye.
Cathy izmai megfeszültek.
-Ugye nem hibáztatod magad még mindig?
Átfordult a másik oldalára és menni akart,de nem engedtem.
-Tigris... Mondtam már,hogy nem a te hibád volt...
-Már belátom,csak...
-Csak mi?...
Ekkor tudatosult bennem,hogy mire akar a kérése utalni.
-Ohh Cathy... Neked tényleg nagyon fontos a család szelleme...-nevettem a nyakába.- Most már tényleg le kell győzni azokat a mocskokat.
Másnap mindenkit a várfalon találtunk. Water az udvar végében volt Cathy arra indult el,én meg követtem.
A nagy fekete sárkány hozzá dörgölte az orrát,mire ő kacagott.
-Darkos hadd mutassam be Fire Dog gazdáját Jhonathant a férjem-mondta.
-Remélem méltó társa vagy az új gazdámnak,bár amit tegnap láttam ezt támasztja alá-mondta a sárkány.
-Igyekezni fogok.
Meg álltam a fekete mellett,majd csak néztem ahogy a párom oda megy a kék nőstényhez. Az felemelte a lábait,majd két tojást tolt elé. Cathy finoman megérintette őket,majd bókolt a sárkány előtt és vissza fordult hozzám. Fél úton járt,mikor hangos reccsenés hangzott fel. Cathy megfordult,én meg oda mentem hozzá. Water felmordult,de nem érdekelt.
A két tojás megrepedt,majd egy zöld és egy vörös sárkány kelt ki belőlük.
-Ezek most...
Cathy lenézett a bal karjára,amin a hópehely eltűnt. Helyette egy jing-jang jel került. A jel egyik fele kék volt vörös körrel,a másik fehér zöld körrel.
Cathy vissza lépett,majd le térdelt a kicsik előtt.
-Elemi kombó-mondta Darkos mögülem.
-Négyes elem használó?-fordultam felé.
-Igen. Nagyon ritkák... Nézz csak oda!
Vissza fordultam. Cathy karján ott ült a két kis sárkány.
-Ez hogy lehet?-kérdeztem.
-Cathy lelke miatt-mondta Water.
2015. február 28., szombat
Cathyra
Egy pillanat és a jó kedvem elvész. Ennyi kellet ahhoz,hogy életem legszebb napja kámforként tűnjön el.
Mérgesen néztem a kastély alatt gyülekező lázadókat. Tudtam,hogy nagybátyám hívására kezdtek el minket ostromolni,de most komolyan! Nem várhatott volna legalább egy hetet?
Jhon mellém lépett és a kezemre tette a kezét. Felnéztem rá.
-Hát nem éppen romantikus nász út nem?-kérdezte halkan.
-Nem így képzeltem el az biztos...
Átkarolta a vállam,majd megcsókolta a fejem búbját.
-Győzzük le minél hamarabb,hogy bepótoljuk a mézesheteket-mondta.
-Szavadon foglak!...
-Cathyra!-halottam Lukas ideges hangját.-Nagy baj van! Ice és Free teljesen ledermedt ahogy McGueen is. Fire tud csak mozogni... Szükségünk lenne Ice anyjára...
-Nem hívhatom ide...
-Nézz körbe! Egy sárkány nem bír el ekkora sereggel!
-De ahhoz,hogy ide hívjam el kell vinnem Firet.
-Akkor vidd-mondta apám.
-Veled megyek...
-Nem lehet. Ice anyja csak engem tűr meg maga mellett...-a felsőm alól kihúztam a család medálját,majd a nyakába raktam.-Energia tároló. Egy hónapnyi energia van benne. Használd ésszel...
Jhon magához ölelt.
-Vigyázz magadra életem-súgta.
-Te is. Sietek vissza.
Kibontakoztam az öleléséből.
"Hívd Firet!".
Füttyentett mire a sárkány megjelent a keltetőből. Gyors elmondtam neki,hogy mi a terv,mire felém nyújtotta a lábát,hogy felmásszak a hátára.
-Vigyázzatok egymásra!-mondta Jhon,miközben felsegített.
Bólintottam,majd a nyeregbe szíjaztam magam. Fire Dog kitárta a szárnyait,majd a magasba repült. A kantár szárat idegennek találtam,így amint olyan távol értünk a kastélytól,hogy senki nem láthat megkértem,hogy tüntesse el. Felszerelés nélkül gyorsabban haladtunk,de így is lassan.
Napok teltek el mire megláttam a hegységet a tenger mellett. Fire meglepődött,hogy mennyi sárkány van ott. A legtöbbjük kiöregedett vagy lovasát vesztett volt. Éreztem,hogy megborzong ahogy bele gondul a sorsukba.
- Ha a hegy lábánál leteszel tökéletesen megfelel-mondtam.
Fire leszállt,majd segített nekem lekászálódni a hátáról.
-Ha gondolod itt is megvárhatsz-pakoltam meg a lábait.
Tudtam,hogy fáradt,de azért jött utánam. Megkerestem azt a barlangot mely fölött egy hópehelyben lévő vízcsepp volt.
-Ide tényleg ne gyere be. Ice anyja nem éppen kedveli a kutya sárkányokat.
-Jó is az olyan anyós-mondta,majd lefeküdt.
Megveregettem az orrát,majd bementem. Csak az ösztöneimre hagyatkoztam,mivel nem láttam semmit. Halottam a közelben a barlangi tó hangját ami a partot mosta.
-Ki jár a barlangomban?-halottam.
-Cathyra Luka Blackhorses.
-Lépj előre gyermekem!
Tovább mentem. Hirtelen hasított a szemembe a fény. A barlangban természetes zöld fényben pompázott. Water Cat egy sziklán feküdt. Kék pikkelye vissza verte a zöld fényt. Lábánál egy zöld és egy vörös tojás pihent.
-Szerbusz kicsi lány. Mi szél fújt erre?
-A vész szele. Water a segítségedre van szükségem! A Blackhorses kastély lázadók támadták meg. Négy sárkányból három macskasárkány, akik teljesen lebénultak. Ice és Free is harcképtelen...
-Akkor hamarosan én is meghalok. Ice Cat nem emlékszik rám, Freedom meg tudja, hogy ha ő meg hall én is-vágott a szavamba.
-Nem hagyhatod csak így szó nélkül!-mondtam.-Freedom a párod! Igaz tizenhárom éve nem láttátok egymást, de a párod továbbra is! Nem hagyhatod meghalni őket!
-Nekem se tetszik, de nem hagyhatom itt a tojásaimat! Ők már a búbáj fogságában vannak. Nem tehetek semmit se! Most pedig menj!
-Remélem tudod, hogy ha ők meghalnak nem csak apámat és engem ölsz meg ezzel. Meghal még két lovas és sárkány is-mondtam, majd megfordultam.
A barlang szájától nem messze egy hatalmas és valószínűleg öreg fekete hím macska sárkány feküdt és rám nézett. Ahogy zöld szemébe néztem, életemben először nem láttam a gondolatait. Finoman meghajoltam előtte, majd még egyszer vissza néztem a sárkányra. Water elfordult, én meg csalódottan mentem ki.
*******************************************************************************
-Nem gondolod, hogy sokat jelentettél annak a lánynak?-kérdezte a fekete sárkány.
-Ő is sokat jelentett nekem. Ő volt aki két lányom is megmentette, de akkor se mehetek vele... Az az igazság, hogy félek...
-Ahogy elnézem ő volt az egyetlen aki felült a hátadra. Ő bízott benned, de te most törted össze a lelkét. Okkal fordult hozzád.
Water lehajtotta a fejét, és a két tojását nézte.
-Mit tegyek Darkos?
-Azt nem tudom, hogy te mit tehetnél, de azt tudom, hogy ezer év után ő az első akinek nem láttam a gondolatait. Ugye tudod, hogy ez mit jelent?
-Tudom, és azt is tudom miért nem láttad a lelkét.
-Akkor megérted ha én azt mondom, hogy helyetted is megteszem ami tőlem teleik?
*******************************************************************************
-Nyugalom Cathy-Fire próbált megnyugtatni, de nem igazán ment neki.
Egy friss láva folyam mellett voltunk, hogy a kutya sárkány kicsit felfrissüljön. A lángoló kövek felizzították a pikkelyeit jelezve, hogy pótolja elvesztett energiáját.
-Érdekes lány vagy te!
Ijedten fordultam meg. A hátam mögött nem messze a fekete macska sárkány állt. Pikkelyei ijesztően világítottak a tűz fényében. Így látva még hatalmasabb volt. Csak az egyik mancsa volt egy méterrel nagyobb mint Fire teljes testében ( Fire Dog 5 méter hosszú, és 4 méter magas).
-Ne haragudj, ha fel ébresztettelek. Nem hittem volna, hogy veszekedni fogunk...-elcsuklott a hangom.
-Semmi baj. Kié ez a sárkány akivel jöttél?
-A férjemé...-megborzongtam a valóságra.
Még mindig alig hittem el, hogy Jhon a férjem. Fire megbökött az orrával, mire felé néztem.
-Ideje mennünk...
-Remélem nem bánjátok ha azt mondom, hogy én is veletek tartok.
Gyors megpördültem, és az izzó zöld szempárba néztem.
-Szeretném ha te lennél a lovasom. Ezer éve nem éreztem olyasmit, hogy valakinek önként oda adjam magam...
-Velünk akarsz jönni?
-Valakinek segítenie kell, ha már Water nem jön...
-Ne hogy azt hidd Darak, hogy rád bízom a nevelt lányom sorsát-mondta Water a levegőből.
-Te hogy kerülsz ide?-kérdeztem döbbenten.
Jhonathan
Ha megláttam az a mocskot majdnem neki mentem. Csak az állított meg,hogy inkább maradtam Cathy mellett akartam maradni. A cica a karján feküdt és szinte mindig dorombolt.
-Nem megyünk a sárkány keltetőbe? Ott nyugtunk lenne.
Mosolygott,és szabad kezével belém karólt. Szerettem mikor így sétáltunk,mert ilyenkor különösen jól éreztem a közelségét.
A keltető nyugati részébe mentünk. Ott a nap minden szakaszában gyönyörű volt a táj. A legjobban azt szerettem mikor Tigris az erkély korlátjára ül és a nap beragyogta az alakját.
Mivel délelött volt a nap magasan járt. Leültem a boltívek sokaságában az egyik árnyékasabb helyre. Tigrist magam mellé húztam. Az ujján lévő gyűrűvel játszottam,közben a másik kezemmel a térdét melengettem.
-Olyan aranyos Tarka-mondta.
-Te is az vagy...
El pirult,és amikor rám nézett a szeme megint nagyon ragyogott. Nagyot nyeltem,majd az ölembe húztam. Átkarolta a nyakam közben a cicát a lábaira tette.
-Ma este...- Elpirult így tudtam mire gondol.
-Cathy... Holnap...
Hangos sohaj hagyta el a száját.
-Nem lehet... Tudod,hogy szeretném,de...
-Tudom...
Belecsókolt a nyakamba,majd a vállamra feküdt.
-Nem tudod apa hova szervezte a nászutat?-kérdezte halkan.
-Majd megtudjuk?
<3 <3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3 <3<3<3<3
A nap mikor megnősülök. Tenyerem izzadt miközben a kápolna oltára előtt álltam. Az öreg pap mosolygott,majd bátorítóan megveregette a vállam. Apám ott állt mellettem és motyogott valamit arról,hogy hogy nézek ki. Már éppen mondani akartam neki valamit amikor felcsendültek az orgona hangjai. A kápolna ajtajához kaptam a fejem. Még láttam,hogy többen arra fordulnak,de aztán megjelent Lukas az oldalán Cathyvel. Attól a pillanattól kezdve semmi mást nem láttam,csak őt. Tündöklő kék haját leengedte, a száján nagyon pici szájfény volt. Ruhája kiemelte alakja karcúságát. Mikor tekintetünk találkozott éreztem könnyek gyülekeznek a szemembe. Nagyot pislogtam,hogy ne sírjak.
Az egész ceremóniából annyit értettem,hogy megcsókolhatom a menyasszonyt. Cathy ajkait még soha nem éreztem ennyire puhának. Éreztem,hogy könnyek folynak végig az arcán. Mikor elhúzódtam tőle láttam,hogy a szeme ragyog. Letöröltem a könnyeit,majd a homlokom az övének nyomtam.
-Szeretlek-súgtuk egyszerre.
Nevetve átkaroltam,majd végig mentünk a kápolnán. A lagzi a kastélyban. Alig figyeltem arra mit mondanak nekem. Vinni hiába igyekezett a vidám beszélgetésébe,én csak Tigrisre tudtam figyelni.
-Lógjunk már meg-mondtam halkan órákkal később.
Bólintott,majd nem sokkal később fel állt. Alig észre vehetőn kiosontunk a nagyterem ajtaján.
Hamar elértük a szobánkat. Már a folyosón felkaptam,így a szobához érve nem volt komoly gondom.
Amint becsuktam az ajtót lecsaptam az ajkaira. Hamar lekerültek a ruháink,de amint a párnák közé fektettem Cathyit lassabb tempóra váltottam.
Miután eljutottunk a csúcsra finoman megcsókoltam.
-Nagyon szeretlek-súgtam.
Cathy mosolygott,majd átkarolta a nyakam.
Mellé heveredtem,majd közelebb húztam magamhoz. Már majdnem elaludtam,mikor dörömbölni kezdtek az ajtón.
Cathyra
Jhon olyan szorosan ölelt át,hogyha sima ember vagyok biztos össze roppantja a gerincemet. Lazítottam az izmaimon,így kevésbé volt fájdalmas a karjai szorítása.
-Casanova! Ébresztő...-nyögtem amikor fordultában rám feküdt.
-Még nem akarok felkelni-motyogta.
-Össze roppantasz...
Finoman taszítottam rajta,de meg se moccant. Ice Cat nem volt itt,hogy segítsen,így kénytelen voltam mágia segítségével kibújni a karjaiból. Még nem voltam tökéletesen felépülve,így ez is kimerített. Török ülésben ültem az ágyon,és csak néztem rá.
Váratlanul felemelte a fejét,és kábán körbenézett.
-Baj van kicsim?-kérdezte kábán.
-Semmi csak,majdnem összenyomtál-kuncogtam.
Megtámaszkodtam a vállain és arcon csókoltam.
-Bocsi. Azt álmodtam,hogy elakarnak szakítani tőled.
-Akkor érthető.
Hirtelen ötletből vezérelve felültem a csípőjére,majd masszírozgatni kezdtem a vállait.
-Hm-motyogta halkan.
-Ez tetszik igaz?
Alig észre vehetően bólintott. Izmai fokozatosan ellezultak. Az elmúlt másfél hónap alatt jócskán kapott hideget és meleget egyaránt. A kastély beliek többsége elfogadta,hiszen örültek annak,hogy mellette a régi vagyok. Akadtak olyanok is akik szabályosan gyűlölték. Ezek közé tartozott Williem is. A herceg haragja érthető volt,ha azt néztük,hogy mennyire vágyott a trónom irányítására. Jhont ott alázta meg ahol tudta.
Életem igyekezett nem kimutatni,hogy mennyire fáj neki a sértés,de mikor ketten voltunk gyakran elárulta magát. Legtöbbször azzal,hogy a leghirtelenebb pillanatban magához ölelt.
-Mondtam,már mennyire szeretlek?-kérdezte valamivel később.
-Azt hiszem mondtad már...
Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam a halántékát.
-Na ezt nem kellett volna.
Elkapta a karom,és miközben megfordult alattam magára rántott.
-Aucs-mondtam,mert összefejeltünk.
-Bocs. Legközelebb szólok-nevetett,majd finomabban megcsókolt.
Keze felcsúszott a derekamra,majd elindult lefelé.
-Nem gondolod,hogy baj lesz ha most nem állsz le?-kérdeztem,mikor a combjaim kezdte simogatni.
-Elvileg nem törvénytelen most csinálok.
-Tudod te mire gondoltam.
-Abból lehetne bajom,de ahogy ismerlek úgy se fogod hagyni magad-sóhajtott.
-Mondanám,hogy nem ismersz eléggé... Nem mondom...
-Na látod...
Csókkal akasztottam meg a szavát közben a hasára csúsztattam a kezem. Egy pillanatnyi döbbenet után karjaival átfogott közben felült. Éreztem,hogy az ujjai a trikóm szélével babrálnak. Átfogtam a nyakát és hozzá simultam,miközben a csípőjénél a matracra térdeltem. Nagy tenyere rásimult a hátamra,mire megborzongtam.
-Most megleptél-súgta a nyakamba.-Na jó állíts le... Már csak két napot kell arra várnom tényleg az életem párja legyél...
-Nekem te már most az vagy-mondtam.
-Te is nekem,de nem akarlak bajba keverni...
Beletúrtam a hajába,majd megint megcsókoltam.
-Cathy...
Tudtam,hogy mit akar hiszen én is ugyan azt akartam.
-Cathy ha apád rá jön,hogy a nászéjszakán,már nem vagy szűz engem kinyír...
-Mikor lettél ennyire óvatos?... Szeretlek-súgtam a fülébe.
Alig mondtam ki már le is csapott az ajkaimra. Csak annyira váltunk el,míg lehúzta a felsőmet. Meztelen felsőtestünk össze simult. Óvatosan a hátamra fektetett,majd felfedező útra indította az ujjait.
************************************************
Hajnal tájt arra ébredtem,hogy óvatosan mocorog. Mielőtt kinyitottam volna szemem éreztem,hogy a vastag takaró rám kerül. Kaptam egy gyengéd csókot az orrom hegyére,aminek hatására halkan kuncogtam.
-Olyan aranyos vagy-néztem kék szemeibe.
-Te meg gyönyörű... Azt hittem az életem legjobb napja,mikor megtudtam,hogy te leszel a feleségem,de... Tegnap este nagyon boldoggá tettél.
Nem bírtan kifejezni,mennyi mindent jelentett nekem az este,de nem is kellet. Jhon finoman megcsókolt,majd magához húzott.
-Van egy kis gond... Nagyon látszik rajtad,hogy valami történt az este...
-Hogy érted ezt?
-Szabályosan ragyogsz... Apád észre fogja venni rajtad...
-Oh... Valamit ki kéne találni,hogy miért vagyok olyan boldog... Talán ha azt mondom,hogy holnap után hozzád megyek? Elég hihető?
-Nem eléggé...
-Van egy ötletem... Ki bírsz nélkülem egy órát?
-Attól függ...
-Sietek vissza...
Megcsókolt,majd kimászott az ágyból. Elfordítottam a fejen míg öltözött.
-Elpirultál-mondta,majd miután arcon csókolt és kirohant.
Míg rá vártam letusoltam és normális ruhába öltöztem. Igaza volt. A szemem ragyogott,de nem tudtam mit csinálni. Túl boldog voltam.
-Hú te minden ruhában ilyen sexy vagy?-halottam az erkély felől egy gúnyos hangot.
-Mit keresel itt?-pördültem meg mérgesen.
-Hű de mérges valaki. Csak érdekelt,hogy miért ment el a vőlegényed. Szóval tedd félre a büszkeséged és gyere ide. Szeretnék neked mutatni valamit amitől biztos belém szeretsz...
Sajnos elkövette azt a hibát,hogy a szemembe nézett. Rögtön tudtam,hogy mit akar mire a gyomrom majdnem felfordult.
-Takarodj!-mondtam határozottan.
Wiliem leugrott a korlátomról,és elindult felém. Tudtam,hogy bajban vagyok. Williem a puszta gondolataival mozgatni tudta a tárgyakat. Az előnyöm az volt,hogy láttam a lépéseit mielőtt megcsinálná. A hátrányom? Még mindig gyengébb voltam nála.
Jobbra lendültem a csapása elől,mivel megleptem.
-Ugyan már cicus. Már látom,hogy a harag kezd lappangani benned,mert már nem fénylik a szemed annyira...
A levegőbe fagyasztottam az apró kábító fegyver lövedékét amit még egy nagyon jó Őrző se vett volna észre.
-Gyors a reflexed-mondta.
-Neked meg nyitott könyv az aurád.
-Szóval aura olvasó is vagy... Nagyon erős gyerekeink lennének. Mit szólsz hozzá? A vőlegényednek nem is kell róla tudnia...
-Van egy kis gond. Nem fogok veled soha egy ágyba bújni,és semmi olyat nem akarok veled csinálni amivel hozzád érthetek-mondtam.
Széles vigyor terült szét az arcán. A következő pillanatban már az ágyon feküdtem Williem meg fölöttem támaszkodott.
-Enyém vagy...
A nyakamba temette a fejét,és hiába küzdöttem megharapta a bőröm. A két lábamra térdelt,így nem bírtam megmozdulni. Lehunytam a szemem,de a szégyen egy könnycseppje legördült az arcomon.
Váratlanul Wiliem eltűnt rólam,majd vad morgás töltötte a szobát.
-Na jó ezt azért nem tűröm! Engem bánthatsz,de Cathyt nem... Takarodj mielőtt megvernélek!
-Jaj,de félek...
Tompa puffanás hallatszott,majd másik követte. Remegve ültem fel és öleltem át a felhúzott lábaimat. Az ajtó becsapódott,majd Jhon káromkodása töltötte a szobát.
-Az a rohadék... Kicsim...
Elém térdelt én meg a nyakába ugrottam.
-Csss itt vagyok... Nem fog bántani ígérem...-nyugtatott.
Nem sírtam,csak remegtem. Jhon a hátam simogatta,és éreztem,hogy mennyire ideges.
-Kérlek ne csinálj jelenetet ha meglátod...
-Ha meglátom a közeledben biztos elhamvasztom... A rohadék!...
Belekapaszkodtam az ingébe és mondani akartam valamit,amikor két kis apró nyomást éreztem a vádlimon,majd még kettőt a combomon. Oda fordultam.
Egy fekete fehér zöldszemű cica nézett rám.
-Hát te?-kérdeztem meglepődve.
-Ő érte mentem el. Jól tudom,hogy szereted a macskákat...
-Oh te kutya mániás-tört fel belőlem.
A cica felszaladt a karomon én meg majdnem elfelejtettem az előbb történteket.
-Casanova! Ébresztő...-nyögtem amikor fordultában rám feküdt.
-Még nem akarok felkelni-motyogta.
-Össze roppantasz...
Finoman taszítottam rajta,de meg se moccant. Ice Cat nem volt itt,hogy segítsen,így kénytelen voltam mágia segítségével kibújni a karjaiból. Még nem voltam tökéletesen felépülve,így ez is kimerített. Török ülésben ültem az ágyon,és csak néztem rá.
Váratlanul felemelte a fejét,és kábán körbenézett.
-Baj van kicsim?-kérdezte kábán.
-Semmi csak,majdnem összenyomtál-kuncogtam.
Megtámaszkodtam a vállain és arcon csókoltam.
-Bocsi. Azt álmodtam,hogy elakarnak szakítani tőled.
-Akkor érthető.
Hirtelen ötletből vezérelve felültem a csípőjére,majd masszírozgatni kezdtem a vállait.
-Hm-motyogta halkan.
-Ez tetszik igaz?
Alig észre vehetően bólintott. Izmai fokozatosan ellezultak. Az elmúlt másfél hónap alatt jócskán kapott hideget és meleget egyaránt. A kastély beliek többsége elfogadta,hiszen örültek annak,hogy mellette a régi vagyok. Akadtak olyanok is akik szabályosan gyűlölték. Ezek közé tartozott Williem is. A herceg haragja érthető volt,ha azt néztük,hogy mennyire vágyott a trónom irányítására. Jhont ott alázta meg ahol tudta.
Életem igyekezett nem kimutatni,hogy mennyire fáj neki a sértés,de mikor ketten voltunk gyakran elárulta magát. Legtöbbször azzal,hogy a leghirtelenebb pillanatban magához ölelt.
-Mondtam,már mennyire szeretlek?-kérdezte valamivel később.
-Azt hiszem mondtad már...
Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam a halántékát.
-Na ezt nem kellett volna.
Elkapta a karom,és miközben megfordult alattam magára rántott.
-Aucs-mondtam,mert összefejeltünk.
-Bocs. Legközelebb szólok-nevetett,majd finomabban megcsókolt.
Keze felcsúszott a derekamra,majd elindult lefelé.
-Nem gondolod,hogy baj lesz ha most nem állsz le?-kérdeztem,mikor a combjaim kezdte simogatni.
-Elvileg nem törvénytelen most csinálok.
-Tudod te mire gondoltam.
-Abból lehetne bajom,de ahogy ismerlek úgy se fogod hagyni magad-sóhajtott.
-Mondanám,hogy nem ismersz eléggé... Nem mondom...
-Na látod...
Csókkal akasztottam meg a szavát közben a hasára csúsztattam a kezem. Egy pillanatnyi döbbenet után karjaival átfogott közben felült. Éreztem,hogy az ujjai a trikóm szélével babrálnak. Átfogtam a nyakát és hozzá simultam,miközben a csípőjénél a matracra térdeltem. Nagy tenyere rásimult a hátamra,mire megborzongtam.
-Most megleptél-súgta a nyakamba.-Na jó állíts le... Már csak két napot kell arra várnom tényleg az életem párja legyél...
-Nekem te már most az vagy-mondtam.
-Te is nekem,de nem akarlak bajba keverni...
Beletúrtam a hajába,majd megint megcsókoltam.
-Cathy...
Tudtam,hogy mit akar hiszen én is ugyan azt akartam.
-Cathy ha apád rá jön,hogy a nászéjszakán,már nem vagy szűz engem kinyír...
-Mikor lettél ennyire óvatos?... Szeretlek-súgtam a fülébe.
Alig mondtam ki már le is csapott az ajkaimra. Csak annyira váltunk el,míg lehúzta a felsőmet. Meztelen felsőtestünk össze simult. Óvatosan a hátamra fektetett,majd felfedező útra indította az ujjait.
************************************************
Hajnal tájt arra ébredtem,hogy óvatosan mocorog. Mielőtt kinyitottam volna szemem éreztem,hogy a vastag takaró rám kerül. Kaptam egy gyengéd csókot az orrom hegyére,aminek hatására halkan kuncogtam.
-Olyan aranyos vagy-néztem kék szemeibe.
-Te meg gyönyörű... Azt hittem az életem legjobb napja,mikor megtudtam,hogy te leszel a feleségem,de... Tegnap este nagyon boldoggá tettél.
Nem bírtan kifejezni,mennyi mindent jelentett nekem az este,de nem is kellet. Jhon finoman megcsókolt,majd magához húzott.
-Van egy kis gond... Nagyon látszik rajtad,hogy valami történt az este...
-Hogy érted ezt?
-Szabályosan ragyogsz... Apád észre fogja venni rajtad...
-Oh... Valamit ki kéne találni,hogy miért vagyok olyan boldog... Talán ha azt mondom,hogy holnap után hozzád megyek? Elég hihető?
-Nem eléggé...
-Van egy ötletem... Ki bírsz nélkülem egy órát?
-Attól függ...
-Sietek vissza...
Megcsókolt,majd kimászott az ágyból. Elfordítottam a fejen míg öltözött.
-Elpirultál-mondta,majd miután arcon csókolt és kirohant.
Míg rá vártam letusoltam és normális ruhába öltöztem. Igaza volt. A szemem ragyogott,de nem tudtam mit csinálni. Túl boldog voltam.
-Hú te minden ruhában ilyen sexy vagy?-halottam az erkély felől egy gúnyos hangot.
-Mit keresel itt?-pördültem meg mérgesen.
-Hű de mérges valaki. Csak érdekelt,hogy miért ment el a vőlegényed. Szóval tedd félre a büszkeséged és gyere ide. Szeretnék neked mutatni valamit amitől biztos belém szeretsz...
Sajnos elkövette azt a hibát,hogy a szemembe nézett. Rögtön tudtam,hogy mit akar mire a gyomrom majdnem felfordult.
-Takarodj!-mondtam határozottan.
Wiliem leugrott a korlátomról,és elindult felém. Tudtam,hogy bajban vagyok. Williem a puszta gondolataival mozgatni tudta a tárgyakat. Az előnyöm az volt,hogy láttam a lépéseit mielőtt megcsinálná. A hátrányom? Még mindig gyengébb voltam nála.
Jobbra lendültem a csapása elől,mivel megleptem.
-Ugyan már cicus. Már látom,hogy a harag kezd lappangani benned,mert már nem fénylik a szemed annyira...
A levegőbe fagyasztottam az apró kábító fegyver lövedékét amit még egy nagyon jó Őrző se vett volna észre.
-Gyors a reflexed-mondta.
-Neked meg nyitott könyv az aurád.
-Szóval aura olvasó is vagy... Nagyon erős gyerekeink lennének. Mit szólsz hozzá? A vőlegényednek nem is kell róla tudnia...
-Van egy kis gond. Nem fogok veled soha egy ágyba bújni,és semmi olyat nem akarok veled csinálni amivel hozzád érthetek-mondtam.
Széles vigyor terült szét az arcán. A következő pillanatban már az ágyon feküdtem Williem meg fölöttem támaszkodott.
-Enyém vagy...
A nyakamba temette a fejét,és hiába küzdöttem megharapta a bőröm. A két lábamra térdelt,így nem bírtam megmozdulni. Lehunytam a szemem,de a szégyen egy könnycseppje legördült az arcomon.
Váratlanul Wiliem eltűnt rólam,majd vad morgás töltötte a szobát.
-Na jó ezt azért nem tűröm! Engem bánthatsz,de Cathyt nem... Takarodj mielőtt megvernélek!
-Jaj,de félek...
Tompa puffanás hallatszott,majd másik követte. Remegve ültem fel és öleltem át a felhúzott lábaimat. Az ajtó becsapódott,majd Jhon káromkodása töltötte a szobát.
-Az a rohadék... Kicsim...
Elém térdelt én meg a nyakába ugrottam.
-Csss itt vagyok... Nem fog bántani ígérem...-nyugtatott.
Nem sírtam,csak remegtem. Jhon a hátam simogatta,és éreztem,hogy mennyire ideges.
-Kérlek ne csinálj jelenetet ha meglátod...
-Ha meglátom a közeledben biztos elhamvasztom... A rohadék!...
Belekapaszkodtam az ingébe és mondani akartam valamit,amikor két kis apró nyomást éreztem a vádlimon,majd még kettőt a combomon. Oda fordultam.
Egy fekete fehér zöldszemű cica nézett rám.
-Hát te?-kérdeztem meglepődve.
-Ő érte mentem el. Jól tudom,hogy szereted a macskákat...
-Oh te kutya mániás-tört fel belőlem.
A cica felszaladt a karomon én meg majdnem elfelejtettem az előbb történteket.
2015. február 20., péntek
Jhonthan
Cathy mellett feküdtem,de nem bírtam aludni. Folyton az arcát néztem, és időnként megpusziltam az órrát.
" Rég aludt ilyen nyugodtan"-halottam Ice hangját a gondolataimban.
Aggodalommal töltött el amit halottam. Már mikor megláttam észre vettem,hogy mennyire le van fogyva. Arca sápadt és beesett szemei alatt gyűrődött a bőr,és sötét karikák voltak. Finoman megérintettem az arca jobb felét. A szeménél egy csúnya heg volt. Látszott,hogy nem mostanában szerezte.
-Hogyan szerezte ezt a sebet?-kérdeztem halkan.
"Én se tudom"-mondta a sárkány.
Még közelebb húztam magamhoz. Cathy felnyögött és fészkelődött.
Hajnal tájt elaludhattam,mert Tigris gyengéd csókjára ébredtem.
-Szia-mondta halkan.
Rekedtes hangja izgalommal töltött el.
-Szia...Jól aludtál?
-Igen,mert itt voltál. Három éve nem aludtam ilyen jól.
-Jaj te... Most akkor ideje,hogy rendesen egyél is.
-Az nehezebben fog menni.
Halkan felnevettem,majd megcsókoltam.
Cathy nevetve jött mellettem az ebédlőbe. Nevetése melegséggel töltött el. A cselédek először meglepődtek,majd össze súgtak mögöttünk. Boldogok voltak,hogy a hercegnőjük nevet.
Az ebédlőben Lukas felemelte a fejét,majd széles mosoly jelent meg az arcán.
-Na vissza tért Fóka mosolygós énje.
-Mondtam már,hogy utálom ezt a becenevet?
-Igen,de ez rajtad marad már...
-Elmondod egyszer?
Cathy elvörösödött,de nem mondott semmit.
Tekintetem találkozott Williem gyűlölködő nézésével. Kezem megfeszült Cathy derekán,közben igyekeztem zavartalanul nézni a fiúra.
Lukas maga mellé ültetett. Beszélgetni akart velem,de azzal voltam elfoglalva,hogy Cathybe minél több tápanyag kerüljön.
-Legalább egy kekszet egyél meg-mondtam.
-Tele vagyok...
-A kedvemért...
Felé nyújtottam a kekszet,de ő megmakacsolta magát. A számba vettem a keksz egyik felét,majd kiskutya szemekkel néztem rá.
"Kapsz egy csókot ha legalább a felét megeszed"-gondoltam.
-Makacs vagy,de...
"De ezért szeretlek."
Majdnem elejtettem a kekszet,de Tigris oda hajolt,és kicsivel több mint felét leharapta. Én szinte azonnal lenyeltem az én részem,majd miután ő is megette az övét megcsókoltam.
-Nana! Ne itt faljátok fel egymást-nevetett Lukas.
Cathy pirongatva húzódott el,én meg csak nevettem.
-Szeretlek-mondtam halkan.
Csillogó zöld szemébe nézve tudtam,hogy ő is szeret,még ha nem is mondja ki.
Reggeli után Tigris körbevezettet a birtokon,majd megmutatta a Sárkány tornyot.
-Van kedved a levegőből megnézni a tájat?-kérdezte.
Bólintottam,majd hívtam Fire-t. A sárkányom Ice Cat társaságában jelent meg.
Cathy alig érintette meg a fehéres sárkányt,rögtön a lovas bőrruhája lett rajta. Cat lábán mászott fel,majd annak szárnytövébe foglalt helyett.
-Még mindig nem használsz nyerget?-nevettem,majd felültem a sárkányom hátára.
Ice Cat a magasba röppent. Pillanatok alatt eltűntek a magasba,mi meg csak az ösztöneinket követve mentünk utánuk.
-Kapaszkodj!-szólt Fire,majd oldalra dőlt egy kicsit.
Ice Cat zuhant le mellettünk. Szárnyait a testéhez szorította és dugó húzóként szált alá.
-Ez most komoly?-kérdeztem.
Cat mielőtt a földbe csapódott volna kitárta a szárnyait és a föld fölött siklott hosszan. Néhány szárnycsapással felemelkedett a vonalunkba,majd lustán a hátára fordult és napozott.
-Cat hol van kicsi?-kérdeztem ijedten.
-Itt-jött a válasz a hátam mögül.
Cathy jelent meg mellettem. Hátán acélkék sárkány szárnyak csillogtak,amikkel lustán csapkodott. Ámulattal néztem rá.
Szinte fel se tűnt csillogó ruhája,amire lecserélődött a lovas ruhája. Végig simított az arcomon,majd közelebb hajolt. Az apró levegő mozgás amit a szárnyai keltettek majdnem elterelték a gondolataimat.
-Ez...hú... Ezen most meglepődtem-mondtam zavartan.
-Tetszik szerelmem?-kérdezte csendesen.
-Az jobban aminek szólítottál.
Cathy mosolygott,majd megcsókolt. Átkarolta a nyakam, közben egyik lábával rátérdelt a jobb combomra. Ez a csók valahogy más volt,mint eddig. Mélyebb és bensőségesebb. Alig bírtam ki,hogy ne éljek a vágyaimnak,de Fire hisztis morgása tudatta velem,hogy hol is vagyok.
-Erre még vissza térünk... Na megmutatod a környéket?
Cathyra
Az életem semmivé lett. Hideg politika és végeláthatatlan harcok. Ha egykor azt hittem,hogy nem érint semmi hát akkor tévedtem.
Próbáltam újra érzéketlen lenni,de nem ment. A nappalokat látszólag nem vettem magamra,de Ice Cat tudta,hogy minden este zokogok a magánytól és a félemtől. Apa annyira el volt foglalva a birodalom ügyeivel,hogy észre se vette a romló állapotom,pedig az nagyon feltűnő volt.
Nem ettem szinte semmit,Ice Cat táplált az erejével.
Ha valami feltűnt neki akkor is a cselédek hívták fel rá a figyelmét.
-Ne izgulj kicsim. Kerítek melléd egy jó társat-mondta.
Így került mellém Williem és a sárkánya McQueev. Ice osztozott a véleményemen,miszerint mind ketten egoisták voltak. A sárkány a macska sárkányok,dicső hím példájának tartotta magát,és beakarta bizonyítani Ice Catnek,hogy ő tökéletes az utód nemzésre. Gazdája engem környékezett meg ami csak még rosszabb állapotba hajtott.
Borzalmasan hiányzott Jhonathan,de ezt még a sárkányomnak se ismertem be. Az időm naggyát azzal töltöttem,hogy lázadókra és démonokra vadásztam. Az új faj erősebb,de sebezhetőbbek is voltak. Ha megtaláltam a gyenge pontjukat hamar meghaltak. Addig azonban sokat szenvedtem velük.
-Mi a helyzet hercegnőm?-jött oda mellém Williem.
-Jó lenne ha leszállnál rólam!
Persze elkezdett ölelgetni. Nagyon utáltam ezt,mivel mindig kihasználta,hogy a nap végére még jobban kimerültem. Már annyi erőm se maradt,hogy eltoljam magamtól.
-Zavarok?-hallottam apa hangját.
-Nem-vágtam rá.
-De igen-mondta Williem.
-Akkor jó. Cathy emlékszel arra,hogy mondtam,hogy megtaláltam neked a tökéletes férj jelöltet.
A fiú elhúzódott tőlem én meg bólintottam.
-Velem jönnél?
Apa felém nyújtotta a kezét,én meg belé karoltam. Lassan haladt mintha csak a fiú idegeit akarná húzni. Nagyon nem érdekelt ez az esküvős történet. Tudtam,hogy akárkihez is ad apám nem fogja pótolni az űrt a szívembe.
Alig értünk a csarnok lépcsőjéhez már éreztem az auráját a sárkánynak.
-Mi az én nem vagyok elég jó lovas,hogy a lányod férje legyek?-kérdezte Williem mérgesen.
-Őszintén? Te nem vagy képes mosolyt csalni az arcára és látom,hogy irtózik tőled-mondta apa.
Nem válaszoltam,csak hívtam gondolatban Catet aki éppen a hegyekben volt egykis őrjáraton.
Még eltompult érzékeimmel is megéreztem a friss fa és a füst illatát,ami megtoppantott a lépcső tetején.
A szél ismerős illata össze zavart. Ahogy felnéztem láttam,hogy apa mosolyog. Elindult velem le a lépcsőn közben elengedte a kezem.
Nem akartam hinni a szememnek,mikor megláttam a sárkányt. Élőszőr ő vett észre. A régi vakkantás szerű köszöntés felébresztett bennem valamit. A sárkány finoman megbökte a gazdáját,mire az felém fordult.
Igéző kék szempár nézett rám vissza. A szívem határozottan dobolni kezdett a mellkasomon és levegőért kaptam.
-Menj-mondta apa és finoman előre tolt.
A lábaim alig indultak el. Rohantam volna,de nem bírtam sietni.Öt lépés után remegő lábakkal álltam meg. Ő ekkor indult el.Mikor elég közel ért felé nyúltam ő meg lendületből felkapott.
-Mond,hogy nem álmodom-súgtam rekedt hangon.
-Nem álmodsz Tigris.
Jhon karjai megfeszültek a derekamon.
-Nem szépítek... Borzalmasan nézel ki,de még így is elvarázsolsz-mondta.
Letett a földre,majd az arcomhoz dörgölte az arcát. A mellkasába temettem a fejem,és átkarolva tartottam. Rövidesen meghallottam Ice Cat boldog hangját,amint észre vette Fire Dogot. Át néztem Jhon válla felett közben a derekára csúsztattam a kezem. A két sárkány a magasba röppent és vígan játszott.
-Remélem most már látlak újra mosolyogni-hallottam apa hangját.
Felé fordultam. Tekintete csillogott. Kellett pár per,hogy rájöjjek a gondolataiban elraktározza az arcom és azt látom.
-Szia Jhonathan.
Kezet ráztak,de Casanova nem engedett el,nem is bántam.
Apa tovább ment a fiú kíséretéhez,én meg az álla alá bújtam.
-Hiányoztál-súgta halkan.
-Te is nekem...
-Helló a nevem Williem. Hogy hívnak?-jött oda a fiú.
-Jhonathan.
-Tudsz róla,hogy Cathyra nem szereti,hogy ölelgetik?
Mérgesen kifújtam a levegőt,majd fel emeltem a fejem.
-Tényleg nem szereted ha ölelnek?
-Csak tőle-intettem az egoista felé.
-Megnyugodtam...
-Nem szeretnél bemutatni?-kérdezte kedves hang a háta mögül.
Jhon megfordul,közben a derekam nem engedte el.
-Chaty had mutassam be az unoka húgom Viinit-mondta kedvesen.
A tizenöt éves lány első ránézésre is egy energia bomba volt. Lelki ismerete tiszta volt,és az elmúlt évek emlékei alapján Jhon volt a példa képe sok mindenben.
Miután bemutatkoztam neki vissza bújtam a fiú mellkasához.
Apa lelkes köszönetekkel árasztotta el az apját,de nem érdekelt már. Jhon karjaiban voltam megint és ez megnyugtatott. Tompán érzékeltem Williem negatív kisugárzását.
Nem sokkal később hívtak minket vacsorához. A cseléd lány a szokásos tömény gyümölcs turmixommal fogadott. Míg én lassan iszogattam addig a többség vidáman falatozott.
Jhon megpuszilta az arcom,mire felé fordultam. Egy falat húst tartott elém a villáján,amit kénytelen voltam elfogadni,mivel addig nem tágított.
Lassan rágtam a falatott,mivel egy ideje már nem nagyon ettem szilád ételt.
-Miért nem eszel normálisan?
-Nem birok...
A szemét forgatta,majd újabb falatott adott. A harmadikat nem bírtam már meg enni,hiszen megteltem a turmixal és a két falat hússal. A desszert felénél éreztem,hogy alig birok már ébren maradni.
-Melyik a te szobád?-kérdezte Jhon halkan.
-A negyedik emelet jobb sarkában lévő ajtó az enyém-mondtam.
-Pihenj csak nyugodtan.
Félkézzel magához húzott és a fejem a vállára hajtotta. Nem kell mondanom elaludtam. Alig vettem észre,hogy Jhon felvisz a szobámba,és befektet az ágyba. Az apró csókra amit kaptam a számra azonban minden izmom reagált. Átkaroltam a nyakát és követelőzőn megcsókoltam. Jhon válasza nem késett. Megtámaszkodott mellettem,közben a csípőjét az enyémnek nyomta. Lélegzetünk össze vegyült,szívverésünk egy ritmust vert.
-El se tudom mondani,mennyire hiányoztál...
-Néz a szemembe-kértem hllkan.
Fel emelte a nyakamból a fejét és a szemembe nézett. Rögtön láttam amit kellet.
Próbáltam újra érzéketlen lenni,de nem ment. A nappalokat látszólag nem vettem magamra,de Ice Cat tudta,hogy minden este zokogok a magánytól és a félemtől. Apa annyira el volt foglalva a birodalom ügyeivel,hogy észre se vette a romló állapotom,pedig az nagyon feltűnő volt.
Nem ettem szinte semmit,Ice Cat táplált az erejével.
Ha valami feltűnt neki akkor is a cselédek hívták fel rá a figyelmét.
-Ne izgulj kicsim. Kerítek melléd egy jó társat-mondta.
Így került mellém Williem és a sárkánya McQueev. Ice osztozott a véleményemen,miszerint mind ketten egoisták voltak. A sárkány a macska sárkányok,dicső hím példájának tartotta magát,és beakarta bizonyítani Ice Catnek,hogy ő tökéletes az utód nemzésre. Gazdája engem környékezett meg ami csak még rosszabb állapotba hajtott.
Borzalmasan hiányzott Jhonathan,de ezt még a sárkányomnak se ismertem be. Az időm naggyát azzal töltöttem,hogy lázadókra és démonokra vadásztam. Az új faj erősebb,de sebezhetőbbek is voltak. Ha megtaláltam a gyenge pontjukat hamar meghaltak. Addig azonban sokat szenvedtem velük.
-Mi a helyzet hercegnőm?-jött oda mellém Williem.
-Jó lenne ha leszállnál rólam!
Persze elkezdett ölelgetni. Nagyon utáltam ezt,mivel mindig kihasználta,hogy a nap végére még jobban kimerültem. Már annyi erőm se maradt,hogy eltoljam magamtól.
-Zavarok?-hallottam apa hangját.
-Nem-vágtam rá.
-De igen-mondta Williem.
-Akkor jó. Cathy emlékszel arra,hogy mondtam,hogy megtaláltam neked a tökéletes férj jelöltet.
A fiú elhúzódott tőlem én meg bólintottam.
-Velem jönnél?
Apa felém nyújtotta a kezét,én meg belé karoltam. Lassan haladt mintha csak a fiú idegeit akarná húzni. Nagyon nem érdekelt ez az esküvős történet. Tudtam,hogy akárkihez is ad apám nem fogja pótolni az űrt a szívembe.
Alig értünk a csarnok lépcsőjéhez már éreztem az auráját a sárkánynak.
-Mi az én nem vagyok elég jó lovas,hogy a lányod férje legyek?-kérdezte Williem mérgesen.
-Őszintén? Te nem vagy képes mosolyt csalni az arcára és látom,hogy irtózik tőled-mondta apa.
Nem válaszoltam,csak hívtam gondolatban Catet aki éppen a hegyekben volt egykis őrjáraton.
Még eltompult érzékeimmel is megéreztem a friss fa és a füst illatát,ami megtoppantott a lépcső tetején.
A szél ismerős illata össze zavart. Ahogy felnéztem láttam,hogy apa mosolyog. Elindult velem le a lépcsőn közben elengedte a kezem.
Nem akartam hinni a szememnek,mikor megláttam a sárkányt. Élőszőr ő vett észre. A régi vakkantás szerű köszöntés felébresztett bennem valamit. A sárkány finoman megbökte a gazdáját,mire az felém fordult.
Igéző kék szempár nézett rám vissza. A szívem határozottan dobolni kezdett a mellkasomon és levegőért kaptam.
-Menj-mondta apa és finoman előre tolt.
A lábaim alig indultak el. Rohantam volna,de nem bírtam sietni.Öt lépés után remegő lábakkal álltam meg. Ő ekkor indult el.Mikor elég közel ért felé nyúltam ő meg lendületből felkapott.
-Mond,hogy nem álmodom-súgtam rekedt hangon.
-Nem álmodsz Tigris.
Jhon karjai megfeszültek a derekamon.
-Nem szépítek... Borzalmasan nézel ki,de még így is elvarázsolsz-mondta.
Letett a földre,majd az arcomhoz dörgölte az arcát. A mellkasába temettem a fejem,és átkarolva tartottam. Rövidesen meghallottam Ice Cat boldog hangját,amint észre vette Fire Dogot. Át néztem Jhon válla felett közben a derekára csúsztattam a kezem. A két sárkány a magasba röppent és vígan játszott.
-Remélem most már látlak újra mosolyogni-hallottam apa hangját.
Felé fordultam. Tekintete csillogott. Kellett pár per,hogy rájöjjek a gondolataiban elraktározza az arcom és azt látom.
-Szia Jhonathan.
Kezet ráztak,de Casanova nem engedett el,nem is bántam.
Apa tovább ment a fiú kíséretéhez,én meg az álla alá bújtam.
-Hiányoztál-súgta halkan.
-Te is nekem...
-Helló a nevem Williem. Hogy hívnak?-jött oda a fiú.
-Jhonathan.
-Tudsz róla,hogy Cathyra nem szereti,hogy ölelgetik?
Mérgesen kifújtam a levegőt,majd fel emeltem a fejem.
-Tényleg nem szereted ha ölelnek?
-Csak tőle-intettem az egoista felé.
-Megnyugodtam...
-Nem szeretnél bemutatni?-kérdezte kedves hang a háta mögül.
Jhon megfordul,közben a derekam nem engedte el.
-Chaty had mutassam be az unoka húgom Viinit-mondta kedvesen.
A tizenöt éves lány első ránézésre is egy energia bomba volt. Lelki ismerete tiszta volt,és az elmúlt évek emlékei alapján Jhon volt a példa képe sok mindenben.
Miután bemutatkoztam neki vissza bújtam a fiú mellkasához.
Apa lelkes köszönetekkel árasztotta el az apját,de nem érdekelt már. Jhon karjaiban voltam megint és ez megnyugtatott. Tompán érzékeltem Williem negatív kisugárzását.
Nem sokkal később hívtak minket vacsorához. A cseléd lány a szokásos tömény gyümölcs turmixommal fogadott. Míg én lassan iszogattam addig a többség vidáman falatozott.
Jhon megpuszilta az arcom,mire felé fordultam. Egy falat húst tartott elém a villáján,amit kénytelen voltam elfogadni,mivel addig nem tágított.
Lassan rágtam a falatott,mivel egy ideje már nem nagyon ettem szilád ételt.
-Miért nem eszel normálisan?
-Nem birok...
A szemét forgatta,majd újabb falatott adott. A harmadikat nem bírtam már meg enni,hiszen megteltem a turmixal és a két falat hússal. A desszert felénél éreztem,hogy alig birok már ébren maradni.
-Melyik a te szobád?-kérdezte Jhon halkan.
-A negyedik emelet jobb sarkában lévő ajtó az enyém-mondtam.
-Pihenj csak nyugodtan.
Félkézzel magához húzott és a fejem a vállára hajtotta. Nem kell mondanom elaludtam. Alig vettem észre,hogy Jhon felvisz a szobámba,és befektet az ágyba. Az apró csókra amit kaptam a számra azonban minden izmom reagált. Átkaroltam a nyakát és követelőzőn megcsókoltam. Jhon válasza nem késett. Megtámaszkodott mellettem,közben a csípőjét az enyémnek nyomta. Lélegzetünk össze vegyült,szívverésünk egy ritmust vert.
-El se tudom mondani,mennyire hiányoztál...
-Néz a szemembe-kértem hllkan.
Fel emelte a nyakamból a fejét és a szemembe nézett. Rögtön láttam amit kellet.
2015. február 12., csütörtök
Jhonathan
Cathy vissza húzódott. Nem szól semmit a bál óta. Ha hívtam jött, de felvett egy kapucnis felsőt, és a fejére húzta azt. Vállait állandóan felhúzva tartotta társaságban, néha még akkor is ha csak ketten voltunk.
Gondosan igyekeztem elkerülni az apámat, bár néha nehezen ment.
Aggódtam. A lány lassan teljes némaságba burkolózott, leszámítva azt mikor este kétségbe esve hívott.
Nappal soha nem említette, hogy mit álmodik éjjel meg nem akartam a gondolataiban kutatni. Ice Cat nem tudott semmit se mondani az álmairól, mert olyankor ő is aludt így nem volt a gondolatuk össze kötve.
-Sziasztok-jött az egyik nap a könyvtárba Lukas.
Cathy felnézett a könyvéből, majd tovább olvasott. A könyvbe tettem a kezem, hogy ne lapozzon tovább, hiszen ugyan azt a könyvet olvastuk (tudniillik az ölemben ült).
-Fóka... Bocsi Cathy beszélhetnénk?
A lány megrázta a fejét, majd becsukta a könyvet, és hátra dőlt a mellkasomra.
-Akkor is elmondom amit szeretnék... Beszéltem a kastély őreivel... Várnak minket haza...
Cathy felkapta a fejét, és éreztem, ahogy izmai megfeszülnek. Mondjuk én se tettem máshogy.
-Az akadémia igazgatója nehéz szívvel, de elfogadja, hogy kilépj... Hivatalosan te már csak vendég vagy a toronyban-mondta, mire még közelebb húztam magamhoz.
-Elmentek?-kérdeztem idegesen.
-Igen... Cathyt köti a vére vonala. Sajnos azt kell mondanom, hogy mint örökös vannak kötelességei...
Lukas szomorúan nézett a lányára. Cathy jól hallhatóan levegő után kapott.Nem tudtam mit láthatott a lánya tekintetében, de pár perc után Lukas bólintott és elment. Tigris megfordult a karomban, és a nyakamba fúrta a fejét.
-Nem akarom, hogy elmenj-mondtam halkan, és még közelebb húztam magamhoz.
Nem válaszolt, de éreztem, hogy nincs más választása. Váratlanul Cathy elhúzódott tőlem, majd megfogta a kezem és maga után húzva fel állt. A szobájáig kézen fogva mentünk.
-Ha már ez az utolsó éjszakám, akkor legalább legyünk kicsit még együtt. Ugye velem maradsz hajnalig?-kérdezte halkan.
-Tovább is maradnék-mondtam.
Cathy átkarolta a nyakam és megcsókolt.
-Szeretlek-súgta, mire elkezdtem sírni.
*** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 ***
-Jhonatha!-kiáltott fel az udvarról az unoka húgom.
Lenéztem rá, és vártam, hogy mondja mit szeretne.
-Gyere apád hívat!-mondta.
Fire Dog ugatás szerű hangot adott ki, jelezve kárövrendőségét. Rácsaptam a lábára, de fel se vette. Talpra érkeztem, mikor leugrottam a falról.
-Ezt ne csináld!-akadt ki az unoka húgom.
-Nyughass Vii-chan.
Játékosan felborzoltam a haját, mire a százhetven centis lány fújt egyet. Vidáman lépkedett mellettem, közben az utazásunk terveit latolgatta. A tizenöt éves energia bomba lány mindig jó kedvre derített, még ha szomorú is volt.
-Na jó mit kapok szülinapomra?-kérdezte már sokadjára.
-Egy másod sógornő jó lesz?-kérdeztem.
-Aj miért a szülinapomon lesz az esküvőd amit ráadásul nem is akarsz-morgott.
-Mert nem akarom a saját szülinapomhoz kötni, de elfelejteni se akarom-mondta.-A szeptember négy pont megfelelő.
-Akkor lehetne már hét is-duzzogott.
-Bocsi a három nappal későbbi születésnapom nem fogom ezzel rondítani-nevettem.
Apám arra kényszerített, hogy vegyek el egy gazdag örökös nőt, akit nem is ismertem. Nem volt hajlandó elmondani, hogy ki a "szerencsés", de nem is érdekelt. Három év telt el, hogy Cathy és Lukas vissza tértek a Blackhorses kastélyba. Azóta nem szerettem bele senkibe se. Azt nem részletezném, hogy a szívem még mindig Tigrisé.
Beléptem a kastélyba, majd felmentem apámhoz, aki éppen egy cselédet szidott. Nem érdekelt, hogy mit csinált a nő, csak túl akartam esni a beszélgetésen.
-Össze csomagoltál?-kérdezte pökhendin.
-Már két napja... HA ennyit akartál akkor mennék is...
-Vársz egy kicsit. Viini veled megy a sárkányodon!-mondta, majd intett, hogy mennyek.
-Úgy is szeretik egymást Fire Doggal-mondtam, majd kimentem.
Felszaladtam a szobámba még egyszer utoljára, és fogtam a bőröndjeimet. A kandallóm előtt megtorpantam, majd a képkeretből kivettem az egyetlen közös képet amim volt Cathyvel, majd az ingem zsebébe raktam a fotót, és kiléptem az új életem kezdetébe.
Gondosan igyekeztem elkerülni az apámat, bár néha nehezen ment.
Aggódtam. A lány lassan teljes némaságba burkolózott, leszámítva azt mikor este kétségbe esve hívott.
Nappal soha nem említette, hogy mit álmodik éjjel meg nem akartam a gondolataiban kutatni. Ice Cat nem tudott semmit se mondani az álmairól, mert olyankor ő is aludt így nem volt a gondolatuk össze kötve.
-Sziasztok-jött az egyik nap a könyvtárba Lukas.
Cathy felnézett a könyvéből, majd tovább olvasott. A könyvbe tettem a kezem, hogy ne lapozzon tovább, hiszen ugyan azt a könyvet olvastuk (tudniillik az ölemben ült).
-Fóka... Bocsi Cathy beszélhetnénk?
A lány megrázta a fejét, majd becsukta a könyvet, és hátra dőlt a mellkasomra.
-Akkor is elmondom amit szeretnék... Beszéltem a kastély őreivel... Várnak minket haza...
Cathy felkapta a fejét, és éreztem, ahogy izmai megfeszülnek. Mondjuk én se tettem máshogy.
-Az akadémia igazgatója nehéz szívvel, de elfogadja, hogy kilépj... Hivatalosan te már csak vendég vagy a toronyban-mondta, mire még közelebb húztam magamhoz.
-Elmentek?-kérdeztem idegesen.
-Igen... Cathyt köti a vére vonala. Sajnos azt kell mondanom, hogy mint örökös vannak kötelességei...
Lukas szomorúan nézett a lányára. Cathy jól hallhatóan levegő után kapott.Nem tudtam mit láthatott a lánya tekintetében, de pár perc után Lukas bólintott és elment. Tigris megfordult a karomban, és a nyakamba fúrta a fejét.
-Nem akarom, hogy elmenj-mondtam halkan, és még közelebb húztam magamhoz.
Nem válaszolt, de éreztem, hogy nincs más választása. Váratlanul Cathy elhúzódott tőlem, majd megfogta a kezem és maga után húzva fel állt. A szobájáig kézen fogva mentünk.
-Ha már ez az utolsó éjszakám, akkor legalább legyünk kicsit még együtt. Ugye velem maradsz hajnalig?-kérdezte halkan.
-Tovább is maradnék-mondtam.
Cathy átkarolta a nyakam és megcsókolt.
-Szeretlek-súgta, mire elkezdtem sírni.
*** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 *** <3 ***
-Jhonatha!-kiáltott fel az udvarról az unoka húgom.
Lenéztem rá, és vártam, hogy mondja mit szeretne.
-Gyere apád hívat!-mondta.
Fire Dog ugatás szerű hangot adott ki, jelezve kárövrendőségét. Rácsaptam a lábára, de fel se vette. Talpra érkeztem, mikor leugrottam a falról.
-Ezt ne csináld!-akadt ki az unoka húgom.
-Nyughass Vii-chan.
Játékosan felborzoltam a haját, mire a százhetven centis lány fújt egyet. Vidáman lépkedett mellettem, közben az utazásunk terveit latolgatta. A tizenöt éves energia bomba lány mindig jó kedvre derített, még ha szomorú is volt.
-Na jó mit kapok szülinapomra?-kérdezte már sokadjára.
-Egy másod sógornő jó lesz?-kérdeztem.
-Aj miért a szülinapomon lesz az esküvőd amit ráadásul nem is akarsz-morgott.
-Mert nem akarom a saját szülinapomhoz kötni, de elfelejteni se akarom-mondta.-A szeptember négy pont megfelelő.
-Akkor lehetne már hét is-duzzogott.
-Bocsi a három nappal későbbi születésnapom nem fogom ezzel rondítani-nevettem.
Apám arra kényszerített, hogy vegyek el egy gazdag örökös nőt, akit nem is ismertem. Nem volt hajlandó elmondani, hogy ki a "szerencsés", de nem is érdekelt. Három év telt el, hogy Cathy és Lukas vissza tértek a Blackhorses kastélyba. Azóta nem szerettem bele senkibe se. Azt nem részletezném, hogy a szívem még mindig Tigrisé.
Beléptem a kastélyba, majd felmentem apámhoz, aki éppen egy cselédet szidott. Nem érdekelt, hogy mit csinált a nő, csak túl akartam esni a beszélgetésen.
-Össze csomagoltál?-kérdezte pökhendin.
-Már két napja... HA ennyit akartál akkor mennék is...
-Vársz egy kicsit. Viini veled megy a sárkányodon!-mondta, majd intett, hogy mennyek.
-Úgy is szeretik egymást Fire Doggal-mondtam, majd kimentem.
Felszaladtam a szobámba még egyszer utoljára, és fogtam a bőröndjeimet. A kandallóm előtt megtorpantam, majd a képkeretből kivettem az egyetlen közös képet amim volt Cathyvel, majd az ingem zsebébe raktam a fotót, és kiléptem az új életem kezdetébe.
2015. február 9., hétfő
Cathyra
Jhon morcos arcot vágott, miközben megigazítottam a szmokingja nyakát.
-Nagyon elegáns vagy-mondtam őszintén.
-Nem akarok nélküled menni-duzzogott.
-Tudod, hogy nincs ruhám. Ráadásul Lukas sincs itt a toronyban, és elvileg neki kéne vigyázni ma este... Tehát maradok... Fogd fel úgy, hogy ez a te szülinapi bulid-mondtam nevetve.
-Milyen buli az olyan amin te nem vagy ott?
Nevetnem kellett, de egy hirtelen csókkal megakasztotta a hangom. Mergint megborzongtam az ajka érintésétől.
-Döntöttem... Nem megyek le...Itt van az én szülinapi bulim-mondta, és áttért a nyakamra.
-Na nem...Nem ezért csináltam meg a hajad, és nem ezért kértem el Lukas egyik szmokingját-nevettem, majd eltoltam magamtól.
Halk nyüszítés hagyta el a torkát, mire még hátrább mentem.
-Ha az megnyugtat én, majd megvárlak ébren-mondtam, és csak mosolyogtam rá.
-Jobb a semminél...
Jhon beletúrt a hajába,majd csalódottan engedte le a kezét. Hát lehet, egy kicsit rövidre vágtam a haját (bár még mindig a háta közepéig ért).
-Miért fontad be?
-Mert tudom, hogy különben szana-szét állna-válaszoltam.-Na nyomás, már várnak rád.
Jhon arcon csókolt, majd kitereltem a szobámból. A folyosón állva vártam meg, hogy leérjen, és csak akkor mentem vissza a szobámba. Leültem a fotelbe, és olvasni kezdtem. Legalább egy órája olvastam, mikor Freedom leszállt az erkélyemre.
-Gondolom most megzavartam egy könyvet-nevetett apám, és belépett.
Egy dobozt adott a kezembe.
-Ez édes anyádé volt. Gondoltam, gyors haza ugrok neked érte-mondta
Ahogy leemeltem a doboz fedelét, rögtön fel ismertem anya gyönyörű kék bálozó ruháját. Kivettem a dobozból, majd magam elé tartottam.
-Ez nagy rám-mondtam csalódottan.
-Dehogy a mérete pont a tied. Szaladj vedd fel...
-Apa anya százhetven volt én csak százhatvan vagyok...
-Már szerintem nagyobb is vagy mint százhetven-mondta, majd beterelt a fürdőmbe.
Nem volt más választásom. Apának igaz volt. A pánt nélküli ruha pont rám illett. A világos kék anyagon két oldalt egy-egy rózsa volt sötétebb árnyalatból. A ruha alja harang alakban ereszkedett alá a csípőmtől lefelé, addig egy fűző simította a bőrömhöz. A magassarkú pont az én méretem volt.
Mikor kiléptem Lukas megmosolygott, majd miután végig mért megfordított, és kicsit jobban meghúzta a fehér fűző szalagokat.
-Mikor anyádat megláttam ebben a ruhában, mindig újra szerelembe estem belé-mondta, majd kiengedte a hajam, ami így a térdemig ért.-Jhonnak biztos nagyon fogsz tetszeni.
A nyakamba akasztotta a család medalionját, majd megpörgetett.
-NA siess. Free levisz a bálba... Én tartom a frontot-mondta, és a sárkánya lábára rakott ügyelve, hogy a pikkelyek ne tegyenek kárt a ruhámba.
Megköszönni se volt időm, már az aula lépcsőjén álltam. Az aula lett átalakítva bálteremmé, ahol rengetegen táncoltak. Jhont az apja mellett találtam meg a tekintetemmel. Az öreg király valamit nagyon magyarázott az uralkodónak, ami nem tetszett a fiúnak. Az árnyékosabb részen mentem hozzájuk, közben észre vettem néhány akadémiás társam. Akik ittak mind félre nyeltek és utánam fordultak. Nem ismertek fel.
Finoman megérintettem Casanova vállát, és meg kellett állapítanom, hogy Lukasnak igaz volt. Magassarkúban minden gond nélkül felértem Jhon válláig, pedig nem volt olyan nagy a sarka.
-Cathy?-kérdezte mikor megfordult.
-Te vagy az első aki felismert-mondtam mosolyogva.
-Hú... Gyönyörű vagy-mondta ahogy végig végig mért.
-Lukas ajándéka-mondtam halkan, és éreztem, hogy elpirulok.
Jhon finoman megfogta az egyik tincsem, majd az ajkához emelte. Kicsit se ejtett zavarba ott mindenki előtt.
-Táncolunk?-kérdezte végül.
Bólintottam, mire rögtön megfogta a kezem. Biccentett az apjának, majd bepörgetett a parkettre. Kezét a derekamra tette a másikkal meg biztosan tartott. Keringő volt, amit szerettem, bár ritkán táncolták velem.
-Jobb szülinapom nem volt még soha-mondta halkan.
-Csak várd ki a következményeit-intettem az udvarhölgyek felé finoman.
-Nem érdekelnek-mondta, és megpörgetett.
A táncunk egyre biztosabb lett, habár gyanítottam, hogy a helyes tartásban nincs benne, hogy az altestünk ennyire szorosan érjen össze. Már majdnem éjfél volt amikor végre elmentünk inni. Jhon végig a derekamon tartotta a kezét, amit nem bántam. Még akkor se engedett el mikor az apja és az uralkodó lépett mellénk.
-Nagyon szép pár vagytok-mondta az apja, mire még közelebb húzott magához.
-Mit szeretnél?-kérdezte fagyosan Jhon.
Hangja fenyegetést ígért, és éreztem, ahogy az izmai megfeszülnek a derekamon.
-Most mi az? Csak azt mondtam, hogy szép pár vagytok.
-Kösz... Vissza megyünk táncolni?-kérdezte.
-Előbb megismerkednék a partnereddel-mondta az apja, mielőtt válaszolhattam volna.
Végéig mért,a lábamtól haladva felfelé. Az undor fogott el, mikor bizonyos részeken jobban elidőzött a tekintete.Végül találkozott a tekintetünk.
"Jó kis ágyastárs válna belőle"-gondolta a férfi, és fel se tűnt neki, hogy látom mire gondol.
Piszkosabbnál piszkosabb gondolatai voltak arra, hogy hogyan tegyen magáévá.
-Hozzám jössz feleségül!-mondta végül.
-Nem apa nem megy hozzád!-mondta Jhon, és kicsit elém lépett.
-Távozz a menyasszonyom elől-mondta, mire a fiú izmai megfeszültek, torkából morgás tört fel.
-Ő nem egy tárgy és nem a te tulajdonod-mondta.
Az apja gondolatai mást súgtak, amire nagyon pipa lettem, de tartóztattam magam.
-Már pedig ő az én asszonyom lesz, és most ...
Villámgyorsan ott teremtem, majd arcon csaptam. A közelünkben mindenki ránk nézett.
-Nem vagy tárgy, és nem leszek a maga ribanca!-mondta, majd hátra csaptam a hajam és kisiettem a teremből.
A lépcsőn levettem a cipőimet, és felemeltem a szoknya rész alját. A toronyban csend honolt. Már a harmadikon jártam, mikor meghallottam az utánam rohanó cipők talpát. Tovább siettem, de a hangok gyorsabbak voltak mint én.
-Tigris! Várj meg!-kiáltotta utánam Jhonathán, mire megtorpantam a lépcső tetején.
Megfordultam, mire ő lihegve megállt két lépcsőfokkal lejjebb. Tekintetét rám szegezte.
"Kérlek ne haragudj..."-gondolta.
-Nem rád haragszom...
Elindultam tovább az utolsó emeltre, de Jhon elkapta a karom.
-Ne menj fel... Menjünk le a tóhoz-mondta, de megráztam a fejem.-Akkor se hagyom egyedül menj fel.
Minden további nélkül fel kapott, majd elindult velem.
-Kérlek-most ne-mondtam, mikor a szobámba le tett.
-Miért ne ölelhetnélek maga,hoz?-kérdezte, mire elmondtam neki, hogy mikre gondolt az apja
-Nagyon elegáns vagy-mondtam őszintén.
-Nem akarok nélküled menni-duzzogott.
-Tudod, hogy nincs ruhám. Ráadásul Lukas sincs itt a toronyban, és elvileg neki kéne vigyázni ma este... Tehát maradok... Fogd fel úgy, hogy ez a te szülinapi bulid-mondtam nevetve.
-Milyen buli az olyan amin te nem vagy ott?
Nevetnem kellett, de egy hirtelen csókkal megakasztotta a hangom. Mergint megborzongtam az ajka érintésétől.
-Döntöttem... Nem megyek le...Itt van az én szülinapi bulim-mondta, és áttért a nyakamra.
-Na nem...Nem ezért csináltam meg a hajad, és nem ezért kértem el Lukas egyik szmokingját-nevettem, majd eltoltam magamtól.
Halk nyüszítés hagyta el a torkát, mire még hátrább mentem.
-Ha az megnyugtat én, majd megvárlak ébren-mondtam, és csak mosolyogtam rá.
-Jobb a semminél...
Jhon beletúrt a hajába,majd csalódottan engedte le a kezét. Hát lehet, egy kicsit rövidre vágtam a haját (bár még mindig a háta közepéig ért).
-Miért fontad be?
-Mert tudom, hogy különben szana-szét állna-válaszoltam.-Na nyomás, már várnak rád.
Jhon arcon csókolt, majd kitereltem a szobámból. A folyosón állva vártam meg, hogy leérjen, és csak akkor mentem vissza a szobámba. Leültem a fotelbe, és olvasni kezdtem. Legalább egy órája olvastam, mikor Freedom leszállt az erkélyemre.
-Gondolom most megzavartam egy könyvet-nevetett apám, és belépett.
Egy dobozt adott a kezembe.
-Ez édes anyádé volt. Gondoltam, gyors haza ugrok neked érte-mondta
Ahogy leemeltem a doboz fedelét, rögtön fel ismertem anya gyönyörű kék bálozó ruháját. Kivettem a dobozból, majd magam elé tartottam.
-Ez nagy rám-mondtam csalódottan.
-Dehogy a mérete pont a tied. Szaladj vedd fel...
-Apa anya százhetven volt én csak százhatvan vagyok...
-Már szerintem nagyobb is vagy mint százhetven-mondta, majd beterelt a fürdőmbe.
Nem volt más választásom. Apának igaz volt. A pánt nélküli ruha pont rám illett. A világos kék anyagon két oldalt egy-egy rózsa volt sötétebb árnyalatból. A ruha alja harang alakban ereszkedett alá a csípőmtől lefelé, addig egy fűző simította a bőrömhöz. A magassarkú pont az én méretem volt.
Mikor kiléptem Lukas megmosolygott, majd miután végig mért megfordított, és kicsit jobban meghúzta a fehér fűző szalagokat.
-Mikor anyádat megláttam ebben a ruhában, mindig újra szerelembe estem belé-mondta, majd kiengedte a hajam, ami így a térdemig ért.-Jhonnak biztos nagyon fogsz tetszeni.
A nyakamba akasztotta a család medalionját, majd megpörgetett.
-NA siess. Free levisz a bálba... Én tartom a frontot-mondta, és a sárkánya lábára rakott ügyelve, hogy a pikkelyek ne tegyenek kárt a ruhámba.
Megköszönni se volt időm, már az aula lépcsőjén álltam. Az aula lett átalakítva bálteremmé, ahol rengetegen táncoltak. Jhont az apja mellett találtam meg a tekintetemmel. Az öreg király valamit nagyon magyarázott az uralkodónak, ami nem tetszett a fiúnak. Az árnyékosabb részen mentem hozzájuk, közben észre vettem néhány akadémiás társam. Akik ittak mind félre nyeltek és utánam fordultak. Nem ismertek fel.
Finoman megérintettem Casanova vállát, és meg kellett állapítanom, hogy Lukasnak igaz volt. Magassarkúban minden gond nélkül felértem Jhon válláig, pedig nem volt olyan nagy a sarka.
-Cathy?-kérdezte mikor megfordult.
-Te vagy az első aki felismert-mondtam mosolyogva.
-Hú... Gyönyörű vagy-mondta ahogy végig végig mért.
-Lukas ajándéka-mondtam halkan, és éreztem, hogy elpirulok.
Jhon finoman megfogta az egyik tincsem, majd az ajkához emelte. Kicsit se ejtett zavarba ott mindenki előtt.
-Táncolunk?-kérdezte végül.
Bólintottam, mire rögtön megfogta a kezem. Biccentett az apjának, majd bepörgetett a parkettre. Kezét a derekamra tette a másikkal meg biztosan tartott. Keringő volt, amit szerettem, bár ritkán táncolták velem.
-Jobb szülinapom nem volt még soha-mondta halkan.
-Csak várd ki a következményeit-intettem az udvarhölgyek felé finoman.
-Nem érdekelnek-mondta, és megpörgetett.
A táncunk egyre biztosabb lett, habár gyanítottam, hogy a helyes tartásban nincs benne, hogy az altestünk ennyire szorosan érjen össze. Már majdnem éjfél volt amikor végre elmentünk inni. Jhon végig a derekamon tartotta a kezét, amit nem bántam. Még akkor se engedett el mikor az apja és az uralkodó lépett mellénk.
-Nagyon szép pár vagytok-mondta az apja, mire még közelebb húzott magához.
-Mit szeretnél?-kérdezte fagyosan Jhon.
Hangja fenyegetést ígért, és éreztem, ahogy az izmai megfeszülnek a derekamon.
-Most mi az? Csak azt mondtam, hogy szép pár vagytok.
-Kösz... Vissza megyünk táncolni?-kérdezte.
-Előbb megismerkednék a partnereddel-mondta az apja, mielőtt válaszolhattam volna.
Végéig mért,a lábamtól haladva felfelé. Az undor fogott el, mikor bizonyos részeken jobban elidőzött a tekintete.Végül találkozott a tekintetünk.
"Jó kis ágyastárs válna belőle"-gondolta a férfi, és fel se tűnt neki, hogy látom mire gondol.
Piszkosabbnál piszkosabb gondolatai voltak arra, hogy hogyan tegyen magáévá.
-Hozzám jössz feleségül!-mondta végül.
-Nem apa nem megy hozzád!-mondta Jhon, és kicsit elém lépett.
-Távozz a menyasszonyom elől-mondta, mire a fiú izmai megfeszültek, torkából morgás tört fel.
-Ő nem egy tárgy és nem a te tulajdonod-mondta.
Az apja gondolatai mást súgtak, amire nagyon pipa lettem, de tartóztattam magam.
-Már pedig ő az én asszonyom lesz, és most ...
Villámgyorsan ott teremtem, majd arcon csaptam. A közelünkben mindenki ránk nézett.
-Nem vagy tárgy, és nem leszek a maga ribanca!-mondta, majd hátra csaptam a hajam és kisiettem a teremből.
A lépcsőn levettem a cipőimet, és felemeltem a szoknya rész alját. A toronyban csend honolt. Már a harmadikon jártam, mikor meghallottam az utánam rohanó cipők talpát. Tovább siettem, de a hangok gyorsabbak voltak mint én.
-Tigris! Várj meg!-kiáltotta utánam Jhonathán, mire megtorpantam a lépcső tetején.
Megfordultam, mire ő lihegve megállt két lépcsőfokkal lejjebb. Tekintetét rám szegezte.
"Kérlek ne haragudj..."-gondolta.
-Nem rád haragszom...
Elindultam tovább az utolsó emeltre, de Jhon elkapta a karom.
-Ne menj fel... Menjünk le a tóhoz-mondta, de megráztam a fejem.-Akkor se hagyom egyedül menj fel.
Minden további nélkül fel kapott, majd elindult velem.
-Kérlek-most ne-mondtam, mikor a szobámba le tett.
-Miért ne ölelhetnélek maga,hoz?-kérdezte, mire elmondtam neki, hogy mikre gondolt az apja
2015. február 7., szombat
Jhonathan
A nap a szemembe sütött. Először nem értettem, hogy hol vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy a saját szobámban. Tigrist két napja éjszakai őrjáratra osztották be. Még azt a kis időt is elveszik tőlünk amit együtt tölthetnénk.
Morcosan kikeltem az ágyból, majd elmentem tusolni. Felvettem a lassan gyűlölt egyenruhám,majd elmentem reggelizni.
-Oh ne haragudj-mondta Cathy amikor nekem jött véletlen.
-Semmi baj Tigris... Jól vagy?-kérdeztem, mert őszintén borzalmasan nézett ki.
-Csak fáradtan-mondta.
-Biztos? Nagyon kimerültnek tűnsz-kisimítottam egy tincset az arcából.
-Aham, csak sok az akadémiai parancs kicsit-mondta.
-Azért vigyázz magadra. Kicsit (nagyon) hiányzol esténként-mondtam és homlokon csókoltam.
-Te is nekem... ne haragudj, de most felmennék egy kicsit aludni-mondta.
-Rendben... Azért egy csókot kaphatok?
Belekapaszkodott a karomba, majd felhúzódozódott, és finoman megcsókolt. Az élvezet hamar véget ért, majd elköszönt és elindult felfelé az emeletre.
Legközelebb két óra múlva láttam az akadémia egyenruhájában. Az akadémiája igazgatója és néhány társa az uralkodó hívására itt tanyázott. Az egész kastély lassan egy hónapja egy nyamvadt bálra készült. Nekem annyi volt a dolgom, hogy a vendégeket kísérgettem. Az uralkodót nem érdekelte, hogy nekem is a lázadókat kéne kergetnem. Mondván, hogy kímélni kell a herceget.
Cathy mellett összekuporodva feküdt Ice Cat. Eleinte nem is tűnt fel igazán, de ahogy közelebb értem hozzájuk vettem észre, hogy a sárkány egyedül a bal lábát nem húzta maga alá. A karmainál a pikkelyek sötétszürkék voltak, és nagyon úgy tűnt, hogy gondjai vannak.
-Mi a baja Catnak?-kérdeztem ahogy a kis csoport mellé értem.
-Mondjuk, úgy hogy leforrázta magát-mondta az egyik katona, mire Ice vad morgásba kezdett.
-Kérsz egy pofont?-kérdezte fagyosan Cathy.
-Nincs igazam?
-Hadd emlékeztesselek, hogy ha az este nem akarod bebizonyítani, hogy nem én vagyok a legjobb az akadémián, Ice nem kényszerül arra, hogy berepüljön a forró gőzbe! Nem tudom ki volt az aki be akarta bizonyítani lovagiasságát!-mondta Tigris mérgesen.
-Szia cicus. Mutasd azt a csúnya sebet-mondtam és megsimogattam Cat fejét.
-Megengedi neked, hogy megsimogasd?-kérdezték döbbenten.
-Miért ne engedné.
A kezem óvatosan érintette a sérült pikkelyeket, majd a sebre koncentráltam. Egy sárkányt meggyógyítani nehezebb, de néhány perc múlva a pikkelyei megint épek voltak. Tigris biccentett, majd leült a sárkánya mellé, hátát neki vetve. A szokásosnál szótlanabb volt.
Az uralkodó a nap további részében arra kért, hogy álljak modellt Fire Doggal az egyik festőjének amíg az alkot. Baromira unalmas volt. Akkor se mehettem el amikor éhes voltam, vagy éreztem, hogy Cathy hív. A nap végére kész lett a kép amit a festő nekem adott.
Nem tagadom szép volt, de én biztos nem teszem ki a falamra. Oda adtam apának csináljon vele amit akar. Vacsora után felmentem a legfelső szintre. Cathy nem válaszolt, de azért benyitottam. A szoba üres volt, legalább is elsőre ezt hittem. Aztán megláttam az ágy mellett Tigrisem kuporgó árnyékát.
-Szia... Mi a baj?
-Neked azt jelenti a hallgatás, hogy bejöhetsz?
Meghökkentem a keserűségére a hangjában, de azért mellé ültem.
-Mi a baj?
Cathy felé nyúltam, de ő elhúzódott és elfordította a fejét.
-Kérlek most hagyj...
-Mit csináltam?-kérdeztem.
-Mit?...-felpattant, majd kiabálva folytatta.- Mindig azt mondod, hogy rád számíthatok! Egyszer próbállak meg hívni, hogy támaszkodjak rád erre te nem reagálsz rá.
-Elhiheted, hogy jobban szerettem volna jönni, mintsem ott szobrozni, de nem jöhettem el...
-Akkor miért nem jöttél?... Tudod nagyon jól, hogy nem szoktam ilyesmit csinálni, és még se jössz! Így hogy higgyem el, hogy ott leszel amikor szükségem van rád?
-Jogos, de...
-Jogos?! Szerintem egy kicsit többről van itt szó! Veled akartam lenni, erre végig kellett hallgatnom azoknak a szónoklatát,akik mindig megvetettek! Tudod, milyen szarul esett, hogy megint a múltattam piszkálnak?... Ja nem tudod, mert nem voltál velem...Mindegy menj vissza szórakozz én azt hiszem még egy éjszakát kibírok nélküled-mondta, és felmászott az ágyára.
-Cathy...
Nem válaszolt. Halottam, hogy leugrik az ágyról, majd bevonult a fürdőbe. Az ajtót jól becsapta, így adta a tudtomra, hogy nem akar beszélni.
-Akkor duzzogj, és ne adj esélyt, hogy bocsánatot kérjek!-mondtam mérgesen, amit azonnal meg is bántam.-Cathy...
Az fürdő ajtaja lassan kinyílt. Cathy izzó tekintete semmi jót nem ígért.
-Bocs, hogy nem vagyok hozzá szokva az érzelmeimhez!-mondta, majd félre tolva az erkélyhez ment.
Füttyentett, majd mikor Ice megjelent az erkélynék felmászott a hátára.
-Barom-mondtam, és és gyors lerohantam az emeletről.
Jó hangosan bevágtam a szobám ajtaját, mire Fire elkapta a tekintetét az égről, és felém nézett.
-Jól elrontod a kapcsolatod... Van ott neked valami-intett a sárkányom az ágyam mellett lévő hűtő felé.
Egy alig tizenöt centis dobozka volt rajta, gondosan becsomagolva. Amikor felemeltem a tetejét, egy csoki bevonatú torta fogadott. A tetején fehér csokis eperdarabokból egy szív volt kirakva. Az egész tetején egy vörös sárkány makett volt. Szárnyain feketével ez állt "Boldog Születésnapot Casanova".
Egy könnycsepp lefolyt az arcomon, mert rá jöttem, hogy csak fel akart köszönteni.
-Jó nagy barom vagyok igaz?-kérdeztem sírva.
Fire Dog nem válaszolt, csak felém lökte a kardomat. A dobozkára vissza raktam a fedelet, majd beraktam a hűtőbe.
-Nagyon gyorsan beszélnem kell vele. Ugye megtalálod őket?-kérdeztem és a kantárért nyúltam.
-Naná, hisz a kisugárzásuk nagyon nagy. Kapaszkodj!
Mondania se kellett volna. Alig csatoltam be a nyereg szíjakat, már a magasba is repült. Igaza volt. A lányok energiája messziről érezhető volt.
Mire mi oda értünk már javába harcoltak a lázadók ellen. Mellettük legalább öt lovast számoltam, de azok meg se mozdultak. Ez nagyon felbosszantott, ahogy Firet is. Zuhanó repülésben szált le, majd az utolsó pillanatban felhúzta magát, és átvetődött Ice Cat oldalán. Legalább öt lázadót ölt meg a karmaival. Farka folyamatosan a párja körül csapkodott. Cathy felhúzott egy pajzsot, hogy védje társait. Gyanítottam, hogy nem először csinálja ezt végig, hiszen nagyon remegett a keze.
Körülbelül éjfélig küzdöttünk a lázadók ellen, közben az akadémiás társaik meg se moccantak. HA nem azzal lettem volna elfoglalva, hogy a kimerültségtől össze eső Cathyt elkapjam, biztos felpofozom őket.
-Ugyan nem ér annyit az a lány, hogy pátyolgasd!-mondta valamelyikőjük.
Hangosan felmordultam, majd a karjaimba vettem Cathyt. A lány éppen csak átkarolta a nyakam, de ez is elégvolt, hogy érezzem mennyire kimerült.
-Vissza viszlek-súgtam neki.
-Nem vagy normális. Az a csaj nem ér annyit-mondta egy másik, mire még hangosabban felmordultam.
Felültem Fire hátára, mire az megbökte Ice oldalát, ezzel jelezve a kis cicának, hogy kövesse. A vissza út nem volt olyan gyors mint az oda.
-Cathy-szólítottam a lányt mikor leraktam az ágyamra.
Nehézkesen kinyitotta a szemét, majd rögtön le is csukta. Óvatosan betakartam, majd mellé feküdtem. Homloka jéghideg volt az ajka lila. A takarót kicsit felmelegítettem, hogy melegebb legyen. Körülbelül egy órája fekhettünk így amikor végre kinyitotta a szemét.
-Jaj kicsim. Annyira aggódtam érted-súgtam, és arcon csókoltam.
-Ne... haragudj, hogy... kiabáltam-mondta erőtlenül.
-Én ne haragudjak?... Tigris nekem kell bocsánatot kérnem. Jogosan kiabáltál és akadtál ki. Veled kellett volna lennem a délután, nem valami bolond festőnek pózolni az uralkodó parancsára... Köszönöm amúgy a tortát, még ha csak két nap múlva lesz is a szülinapom.
-Tudom, de...akkor van...
-A bál tudom.Már értem mit szerettél volna a délután folyamán... Megünnepelni velem a szülinapom igaz?
Erőtlenül bólintott, mire az arcára tettem a kezem, és finoman magam felé fordítottam. Ajkai remegtek ahogy megcsókoltam.
-Nem mondtam elégszer... Szeretlek-súgtam, majd magam felé fordítottam a testét, és hagytam, hogy bevackolja magát.
Morcosan kikeltem az ágyból, majd elmentem tusolni. Felvettem a lassan gyűlölt egyenruhám,majd elmentem reggelizni.
-Oh ne haragudj-mondta Cathy amikor nekem jött véletlen.
-Semmi baj Tigris... Jól vagy?-kérdeztem, mert őszintén borzalmasan nézett ki.
-Csak fáradtan-mondta.
-Biztos? Nagyon kimerültnek tűnsz-kisimítottam egy tincset az arcából.
-Aham, csak sok az akadémiai parancs kicsit-mondta.
-Azért vigyázz magadra. Kicsit (nagyon) hiányzol esténként-mondtam és homlokon csókoltam.
-Te is nekem... ne haragudj, de most felmennék egy kicsit aludni-mondta.
-Rendben... Azért egy csókot kaphatok?
Belekapaszkodott a karomba, majd felhúzódozódott, és finoman megcsókolt. Az élvezet hamar véget ért, majd elköszönt és elindult felfelé az emeletre.
Legközelebb két óra múlva láttam az akadémia egyenruhájában. Az akadémiája igazgatója és néhány társa az uralkodó hívására itt tanyázott. Az egész kastély lassan egy hónapja egy nyamvadt bálra készült. Nekem annyi volt a dolgom, hogy a vendégeket kísérgettem. Az uralkodót nem érdekelte, hogy nekem is a lázadókat kéne kergetnem. Mondván, hogy kímélni kell a herceget.
Cathy mellett összekuporodva feküdt Ice Cat. Eleinte nem is tűnt fel igazán, de ahogy közelebb értem hozzájuk vettem észre, hogy a sárkány egyedül a bal lábát nem húzta maga alá. A karmainál a pikkelyek sötétszürkék voltak, és nagyon úgy tűnt, hogy gondjai vannak.
-Mi a baja Catnak?-kérdeztem ahogy a kis csoport mellé értem.
-Mondjuk, úgy hogy leforrázta magát-mondta az egyik katona, mire Ice vad morgásba kezdett.
-Kérsz egy pofont?-kérdezte fagyosan Cathy.
-Nincs igazam?
-Hadd emlékeztesselek, hogy ha az este nem akarod bebizonyítani, hogy nem én vagyok a legjobb az akadémián, Ice nem kényszerül arra, hogy berepüljön a forró gőzbe! Nem tudom ki volt az aki be akarta bizonyítani lovagiasságát!-mondta Tigris mérgesen.
-Szia cicus. Mutasd azt a csúnya sebet-mondtam és megsimogattam Cat fejét.
-Megengedi neked, hogy megsimogasd?-kérdezték döbbenten.
-Miért ne engedné.
A kezem óvatosan érintette a sérült pikkelyeket, majd a sebre koncentráltam. Egy sárkányt meggyógyítani nehezebb, de néhány perc múlva a pikkelyei megint épek voltak. Tigris biccentett, majd leült a sárkánya mellé, hátát neki vetve. A szokásosnál szótlanabb volt.
Az uralkodó a nap további részében arra kért, hogy álljak modellt Fire Doggal az egyik festőjének amíg az alkot. Baromira unalmas volt. Akkor se mehettem el amikor éhes voltam, vagy éreztem, hogy Cathy hív. A nap végére kész lett a kép amit a festő nekem adott.
Nem tagadom szép volt, de én biztos nem teszem ki a falamra. Oda adtam apának csináljon vele amit akar. Vacsora után felmentem a legfelső szintre. Cathy nem válaszolt, de azért benyitottam. A szoba üres volt, legalább is elsőre ezt hittem. Aztán megláttam az ágy mellett Tigrisem kuporgó árnyékát.
-Szia... Mi a baj?
-Neked azt jelenti a hallgatás, hogy bejöhetsz?
Meghökkentem a keserűségére a hangjában, de azért mellé ültem.
-Mi a baj?
Cathy felé nyúltam, de ő elhúzódott és elfordította a fejét.
-Kérlek most hagyj...
-Mit csináltam?-kérdeztem.
-Mit?...-felpattant, majd kiabálva folytatta.- Mindig azt mondod, hogy rád számíthatok! Egyszer próbállak meg hívni, hogy támaszkodjak rád erre te nem reagálsz rá.
-Elhiheted, hogy jobban szerettem volna jönni, mintsem ott szobrozni, de nem jöhettem el...
-Akkor miért nem jöttél?... Tudod nagyon jól, hogy nem szoktam ilyesmit csinálni, és még se jössz! Így hogy higgyem el, hogy ott leszel amikor szükségem van rád?
-Jogos, de...
-Jogos?! Szerintem egy kicsit többről van itt szó! Veled akartam lenni, erre végig kellett hallgatnom azoknak a szónoklatát,akik mindig megvetettek! Tudod, milyen szarul esett, hogy megint a múltattam piszkálnak?... Ja nem tudod, mert nem voltál velem...Mindegy menj vissza szórakozz én azt hiszem még egy éjszakát kibírok nélküled-mondta, és felmászott az ágyára.
-Cathy...
Nem válaszolt. Halottam, hogy leugrik az ágyról, majd bevonult a fürdőbe. Az ajtót jól becsapta, így adta a tudtomra, hogy nem akar beszélni.
-Akkor duzzogj, és ne adj esélyt, hogy bocsánatot kérjek!-mondtam mérgesen, amit azonnal meg is bántam.-Cathy...
Az fürdő ajtaja lassan kinyílt. Cathy izzó tekintete semmi jót nem ígért.
-Bocs, hogy nem vagyok hozzá szokva az érzelmeimhez!-mondta, majd félre tolva az erkélyhez ment.
Füttyentett, majd mikor Ice megjelent az erkélynék felmászott a hátára.
-Barom-mondtam, és és gyors lerohantam az emeletről.
Jó hangosan bevágtam a szobám ajtaját, mire Fire elkapta a tekintetét az égről, és felém nézett.
-Jól elrontod a kapcsolatod... Van ott neked valami-intett a sárkányom az ágyam mellett lévő hűtő felé.
Egy alig tizenöt centis dobozka volt rajta, gondosan becsomagolva. Amikor felemeltem a tetejét, egy csoki bevonatú torta fogadott. A tetején fehér csokis eperdarabokból egy szív volt kirakva. Az egész tetején egy vörös sárkány makett volt. Szárnyain feketével ez állt "Boldog Születésnapot Casanova".
Egy könnycsepp lefolyt az arcomon, mert rá jöttem, hogy csak fel akart köszönteni.
-Jó nagy barom vagyok igaz?-kérdeztem sírva.
Fire Dog nem válaszolt, csak felém lökte a kardomat. A dobozkára vissza raktam a fedelet, majd beraktam a hűtőbe.
-Nagyon gyorsan beszélnem kell vele. Ugye megtalálod őket?-kérdeztem és a kantárért nyúltam.
-Naná, hisz a kisugárzásuk nagyon nagy. Kapaszkodj!
Mondania se kellett volna. Alig csatoltam be a nyereg szíjakat, már a magasba is repült. Igaza volt. A lányok energiája messziről érezhető volt.
Mire mi oda értünk már javába harcoltak a lázadók ellen. Mellettük legalább öt lovast számoltam, de azok meg se mozdultak. Ez nagyon felbosszantott, ahogy Firet is. Zuhanó repülésben szált le, majd az utolsó pillanatban felhúzta magát, és átvetődött Ice Cat oldalán. Legalább öt lázadót ölt meg a karmaival. Farka folyamatosan a párja körül csapkodott. Cathy felhúzott egy pajzsot, hogy védje társait. Gyanítottam, hogy nem először csinálja ezt végig, hiszen nagyon remegett a keze.
Körülbelül éjfélig küzdöttünk a lázadók ellen, közben az akadémiás társaik meg se moccantak. HA nem azzal lettem volna elfoglalva, hogy a kimerültségtől össze eső Cathyt elkapjam, biztos felpofozom őket.
-Ugyan nem ér annyit az a lány, hogy pátyolgasd!-mondta valamelyikőjük.
Hangosan felmordultam, majd a karjaimba vettem Cathyt. A lány éppen csak átkarolta a nyakam, de ez is elégvolt, hogy érezzem mennyire kimerült.
-Vissza viszlek-súgtam neki.
-Nem vagy normális. Az a csaj nem ér annyit-mondta egy másik, mire még hangosabban felmordultam.
Felültem Fire hátára, mire az megbökte Ice oldalát, ezzel jelezve a kis cicának, hogy kövesse. A vissza út nem volt olyan gyors mint az oda.
-Cathy-szólítottam a lányt mikor leraktam az ágyamra.
Nehézkesen kinyitotta a szemét, majd rögtön le is csukta. Óvatosan betakartam, majd mellé feküdtem. Homloka jéghideg volt az ajka lila. A takarót kicsit felmelegítettem, hogy melegebb legyen. Körülbelül egy órája fekhettünk így amikor végre kinyitotta a szemét.
-Jaj kicsim. Annyira aggódtam érted-súgtam, és arcon csókoltam.
-Ne... haragudj, hogy... kiabáltam-mondta erőtlenül.
-Én ne haragudjak?... Tigris nekem kell bocsánatot kérnem. Jogosan kiabáltál és akadtál ki. Veled kellett volna lennem a délután, nem valami bolond festőnek pózolni az uralkodó parancsára... Köszönöm amúgy a tortát, még ha csak két nap múlva lesz is a szülinapom.
-Tudom, de...akkor van...
-A bál tudom.Már értem mit szerettél volna a délután folyamán... Megünnepelni velem a szülinapom igaz?
Erőtlenül bólintott, mire az arcára tettem a kezem, és finoman magam felé fordítottam. Ajkai remegtek ahogy megcsókoltam.
-Nem mondtam elégszer... Szeretlek-súgtam, majd magam felé fordítottam a testét, és hagytam, hogy bevackolja magát.
2015. február 4., szerda
Cathyra
Már egy ideje felmenekültem a szobámba. Az uralkodó folyton kergetett, hogy bocsánatot kérjen amiért nem ismert fel bennem a hercegnőt. Jhon és Lukas-ne vára senki, hogy apázzam, hiába tudjátok az igazat- az apjával volt.
Szerencsére, ide nem jött utánam. Elmentem lezuhanyozni. Az ősz közeledtével egyre forróbbá állítottam a vizet, pedig nagyon szerettem a hideget.
Alig öltöztem fel a pizsamámba kopogtatás hallatszott az ajtón.
-Ki az?
-Csak én Himes-dugta be a fejét Jhon.
-Hercegnő? Miért lettem hirtelen hercegnő?
-Az vagy nem?-kérdezte és becsukta maga mögött az ajtót.
-De, de nem akarok az lenni.
-Én se nagyon akarok herceg lenni szóval... Mindegy gyere ide!-mondta és magához rántott.
Felnevettem, mire fel is kapott. Csókja vad volt és olyan mintha ezer éve nem láttuk volna egymást. Átkaroltam a nyakát, és a lábamat a dereka köré fontam. Olyan jó volt így leni vele mikor egész nap nme érhettem hozzá-kivétel az edzéseken.
-Hú de vad alaki-mondta az ajkaimba.
-Te kezdted, és csak segítettem, hogy jobban elbírj.
-Hiba volt ilyen csábítónak lenned. Egész nap kínoztál-mondta, és az ágyam felé lépett.
-Csak ésszel-mondtam halkan.
-Tudom nem vagy még készen rá, de attól kicsit kényeztethetlek igaz?
Finoman az ágyamra fektetett, majd két oldalt megtámaszkodott mellettem. Csípőnk össze ért elég szorosan. Teljesen zavarba voltam, mert tudtam, hogy ebből a helyzetből, ha valamelyikőnk elveszti a fejét akkor nincs menekvés. Jhon finoman megcsókolt, majd a nyakam kezdte el csókolni. Borostája megint felsebesítette a bőröm, de a csókja be is gyógyította a sebeimet.
-Ha megfordulsz szívesen meggyógyítom a nyakad másik felét is-súgta.
Valamiért oda kaptam, és azt tapasztaltam, hogy lenyúzott bőrön elől, újra sima.
-Hogy csinálod? Évekig próbáltam begyógyítani, de nem sikerült.
-Nem tudom. Szóval, mi lesz a másik felével?-kérdezte mosolyogva.
Szemem forgattam, de megfordultam. Óvatosan elhúzta a hajam, majd a tarkóm is apró csókokkal borította be. Minden apró csokra megborzongtam, ő pedig csak kuncogott.
-Nagyon merev vagy-mondta halkan.
-Ez van-motyogtam a párnába.
Jhon megint kuncogott, majd mellém telepedett. Két keze finoman passzírozni kezdte a vállaim. Fáradt izmaim ellazultak, és én lassan átsiklottam félálomba.
-Hé ébren vagy még?-kérdezte halkan valamivel később Jhon.
-Éppen nem aludtam el-motyogtam, és az oldalamra fordulta.
Hozzá bújtam, ő meg átkarolt jó szorosan. Ilyenkor annyira tudott szorítani, hogy néha alig kaptam levegőt. Most azonban más volt az ölelése. Karja minden gond nélkül rá talált arra pontra ahol nem nyomta ki belőlem a szuszt, és még is közel tudott húzni magához. Csendesen néztem a szemébe.
-Tudod, ugye, hogy nem fog semmi változni köztünk csak, mert örökös vagy?
-Tudom.
-Akkor jó...
Éppen megakartam csókolni, mikor kopogtak, az ajtón.
-Csinálj úgy mind aki alszik-súgta, és gyors az erkélynél termett.
Engedelmeskedtem, neki.
-Oh nem számítottam rá, hogy itt talállak-mondta az apja.
-Csak beszélni akartam vele, de már alszik. Te viszont mit akar asz itt?-kérdezte Jhon.
-Csak beszélni akartam vele, na jó én mentem-mondta.
Hallottam, hogy csukódik az ajtóm, Jhon pedig leült az ágyam szélére. Gyors az ölébe ültem, és a dereka köré fontam a lábaimat.
-Olyan aranyos vagy ilyenkor.-mondta majd hátra és oldalra fordult felem.
Összegabalyodott lábbakkal feküdtünk, de nem zavart.
Szerencsére, ide nem jött utánam. Elmentem lezuhanyozni. Az ősz közeledtével egyre forróbbá állítottam a vizet, pedig nagyon szerettem a hideget.
Alig öltöztem fel a pizsamámba kopogtatás hallatszott az ajtón.
-Ki az?
-Csak én Himes-dugta be a fejét Jhon.
-Hercegnő? Miért lettem hirtelen hercegnő?
-Az vagy nem?-kérdezte és becsukta maga mögött az ajtót.
-De, de nem akarok az lenni.
-Én se nagyon akarok herceg lenni szóval... Mindegy gyere ide!-mondta és magához rántott.
Felnevettem, mire fel is kapott. Csókja vad volt és olyan mintha ezer éve nem láttuk volna egymást. Átkaroltam a nyakát, és a lábamat a dereka köré fontam. Olyan jó volt így leni vele mikor egész nap nme érhettem hozzá-kivétel az edzéseken.
-Hú de vad alaki-mondta az ajkaimba.
-Te kezdted, és csak segítettem, hogy jobban elbírj.
-Hiba volt ilyen csábítónak lenned. Egész nap kínoztál-mondta, és az ágyam felé lépett.
-Csak ésszel-mondtam halkan.
-Tudom nem vagy még készen rá, de attól kicsit kényeztethetlek igaz?
Finoman az ágyamra fektetett, majd két oldalt megtámaszkodott mellettem. Csípőnk össze ért elég szorosan. Teljesen zavarba voltam, mert tudtam, hogy ebből a helyzetből, ha valamelyikőnk elveszti a fejét akkor nincs menekvés. Jhon finoman megcsókolt, majd a nyakam kezdte el csókolni. Borostája megint felsebesítette a bőröm, de a csókja be is gyógyította a sebeimet.
-Ha megfordulsz szívesen meggyógyítom a nyakad másik felét is-súgta.
Valamiért oda kaptam, és azt tapasztaltam, hogy lenyúzott bőrön elől, újra sima.
-Hogy csinálod? Évekig próbáltam begyógyítani, de nem sikerült.
-Nem tudom. Szóval, mi lesz a másik felével?-kérdezte mosolyogva.
Szemem forgattam, de megfordultam. Óvatosan elhúzta a hajam, majd a tarkóm is apró csókokkal borította be. Minden apró csokra megborzongtam, ő pedig csak kuncogott.
-Nagyon merev vagy-mondta halkan.
-Ez van-motyogtam a párnába.
Jhon megint kuncogott, majd mellém telepedett. Két keze finoman passzírozni kezdte a vállaim. Fáradt izmaim ellazultak, és én lassan átsiklottam félálomba.
-Hé ébren vagy még?-kérdezte halkan valamivel később Jhon.
-Éppen nem aludtam el-motyogtam, és az oldalamra fordulta.
Hozzá bújtam, ő meg átkarolt jó szorosan. Ilyenkor annyira tudott szorítani, hogy néha alig kaptam levegőt. Most azonban más volt az ölelése. Karja minden gond nélkül rá talált arra pontra ahol nem nyomta ki belőlem a szuszt, és még is közel tudott húzni magához. Csendesen néztem a szemébe.
-Tudod, ugye, hogy nem fog semmi változni köztünk csak, mert örökös vagy?
-Tudom.
-Akkor jó...
Éppen megakartam csókolni, mikor kopogtak, az ajtón.
-Csinálj úgy mind aki alszik-súgta, és gyors az erkélynél termett.
Engedelmeskedtem, neki.
-Oh nem számítottam rá, hogy itt talállak-mondta az apja.
-Csak beszélni akartam vele, de már alszik. Te viszont mit akar asz itt?-kérdezte Jhon.
-Csak beszélni akartam vele, na jó én mentem-mondta.
Hallottam, hogy csukódik az ajtóm, Jhon pedig leült az ágyam szélére. Gyors az ölébe ültem, és a dereka köré fontam a lábaimat.
-Olyan aranyos vagy ilyenkor.-mondta majd hátra és oldalra fordult felem.
Összegabalyodott lábbakkal feküdtünk, de nem zavart.
-Ez így nagyon izgató-súgta, de tudtam, hogy semmi rosszra nem gondol.
2015. február 3., kedd
Jhonathan
Fél éjszaka csak forgolódtam az ágyban. Végül meguntam, majd fogtam magam és felöltöztem. Már vagy két hete csináltam ezt. Minden este fogtam magam felöltöztem, majd felosontam az emeltre Cathyhez.
Ő általában még ébren volt mikor felmentem, így sokáig beszélgettünk. Halkan kopogtattam, de nem jött rá válasz.
Az ajtó csendesen kinyílt, én meg szét néztem a szobában. Tigrist az erkély korlátom láttam meg. Két kezét a mellkasa alá húzta a jobb lábát lelógatta a semmibe. Pizsama felsője a hátán felcsúszott szabadon hagyva ezzel egy jó nagy felültetett a bőréből. Csendesen szuszogott és nem zavarta a hideg kora őszi szél. Óvatosan felemeltem, mire nyöszörgött egy kicsit, de öntudatlanul is átkarolta a nyakam miközben az ágyába fektettem.
Alaposan betakartam, majd mellé feküdtem.
Nagyon sokáig csak néztem, majd valószínűleg elaludhattam, mert a következő amire emlékszem, hogy a nap a szemembe süt. Tigrisem rajtam feküdt, karjait szorosan a nyakam köré fonta. Az én karom a derekán pihent, ami meg se lepett.
Óvatosan megpróbáltam kimászni alóla, de ekkor motyogni kezdett, olyan halkan, hogy a felerősödött halásommal is alig értettem, mit beszél. A nevem hajtogatta folyamatosan, mintha csak hívna. Már éppen fel akartam ébreszteni-bár nagyon aranyos volt-amikor olyat mondott, amit ébren biztos nehezen mondott volna ki.
-Szeretlek Jhon.
Karjai megfeszültek a nyakam körül, de azzal a lendülettel én is közelebb húztam magamhoz. Már nem zavart, hogy el kéne kezdeni a körjáratokat a kastély körül. Csak az számított, hogy minél több időt töltsek vele.
Valamivel később Ice Cat vissza szált a szobába. Cathy a szárnyak suhogására ébredezni kezdett. Egy pillanatra meglepődött ahogy felfogta, hogy kin fekszik, de utána, lassan feltámaszkodott és a szemembe nézett.
-Jó reggelt-mondta halkan.
-Jobb nem is lehetne. Hogy vagy kicsim?-kérdeztem mosolyogva.
-Jól... vagyok...Rég óta vagy itt igaz?
-Azt tudom, hogy nem mostanában jöttem fel, de úgy látszik elaludtam.
-Látom.
Cathy vissza dőlt a vállamra, közben a jobb kezét a mellkasomra csúsztatta. Apró mintákat rajzolt a ruhámra.
-Ma jönnek idegenek a kastélyba?-kérdezte halkan.
-Sajnos igen.
Megcsókoltam a feje búbját, majd hagytam, hogy felkászálódjon, és rendbe tegye magát. Mind össze néhány percre volt szüksége. Alig jött ki a fürdőből, már is a karomba zártam, és felkaptam a földről. Párszor körbe pördültem vele, majd letettem.
-Kicsit ittasnak tűnsz-nevettem.
-Neked persze nincs közöd hozzá-mondta.
Nevetve öleltem megint magamhoz, majd felkaptam és felállítottam az ágyára. Körülbelül egy magasságban voltunk, így könnyen megcsókolhattam. Minden egyes csókomnál megborzongott, és mint mindig most is mosolyogni kezdett. Ez persze arra serkentett, hogy szenvedélyesebben csókoljam, míg ki nem fulladunk.
-Elég Casanova nem kapok levegőt-nevetett, de eltolt magától.
Mind ketten levegőért kapkodtunk, közben elvesztem a tekintetében. Valamiért az ébredése előtti percek lebegtek a szemem előtt, és az, hogy mennyire szeretem.
-Miért tudom kimondani álmomban mit érzek irántad, és miért olyan nehéz ezt ébren megtenni?-kérdezte kipirult arccal.
-Mi?... JA nem tudom, de engem nem is zavar... Na jó menünk reggelizni, mert kicsit éhes vagyok-mondtam, és leemeltem az ágyról.
Megfogtam a kezét, és egészen az első emeletig nem is engedtem el. Mivel még Lukasnak se mondtuk el, hogy együtt vagyunk ott kénytelen voltam elengedni, bár nagyon idegesített. Tudtam, hogy az öreg lovas nem mondana semmit a mi kis kapcsolatunkra, de ha a kastélyból bárki meglátna minket, akkor Cathy ki lenne utálva az udvarhölgyek részéről. Így se tűrték meg maguk között. Egyszerű szolgának nézték, és fel voltak háborodva, mikor Cathy nem reagált a parancsaikra.
-Jó reggelt fiatalok Jól aludtatok?-kérdezte az öreg ahogy le értünk a földszintre.
Mindketten csak bólintottunk, majd követtük az ebédlőbe. Még mindig a ládákon ültünk, mivel a többiek még előszeretettel vetették a szememre, hogy legyőzött egy lány.
-Ma milyen hús van? -kérdezte Cathy mikor mellé ültem a ládára.
-Csirke... Kérsz?
Persze megrázta a fejét. Soha nem evett húst reggelire, de én mindig bepróbálkoztam.
-Na végre megvan a három jómadár!-jött felháborodva a z uralkodó hozzánk.
-Mi a baj?-kérdezte Lukas.
-A Whiteigle királya mindjárt itt lesz, de nem látom, hogy a sárkányok csillognának a vértektől!
-Jaj ne-nyögtem fel.
Mindketten rám néztek, mire megráztam a fejem. Teljesen elment az étvágyam.
Az említett király az apám volt. Krissz halála csak még jobban növelte az amúgy is nagy űrt kettőnk között, amit az okozott, hogy a volt feleségem lelépett az örökségem csekély részével. Minden szó nélkül felálltam, majd vissza mentem a toronyba. Fire Dog nem igazán örült, hogy ráadom az iskolám címerét képviselő hámot, de az még annyira se tetszett neki, hogy apám ide tart.
Halk kopogás hallatszott, majd Tigris dugta be a fejét.
-Minden rendben?-kérdezte halkan.
-Nem igazán. Utálom az egyenruhát-dohogtam és a földhöz vágtam a nyakkendőmet.
Cathy felvette, majd a mellettem lévő lábzsámolyra állva felkötötte a nyakamba.
-Kár, hogy nem szereted, pedig jól áll neked a nyakkendős fazon-mondta egy apró pirulás kíséretében.-Ki ez a férfi?
-Az apám-mondtam nagy sokára.
-Értem. Jobb ha nem tudom, miért haragszol rá, bár az emlékeid csak úgy sikítanak róla-mondta szemlesütve.
-Nincs semmi baj. Igazából nem titok, hogy miért haragszom rá...
.jpg)
A szemébe akartam nézni, hogy lássa, de ekkor megint kopogtak, mire ő az erkélyhez rohant és egy intés után kiugrott. Tudtam, hogy talpra esik, így nem aggódtam érte.
-Jhonathan! Haladj már!-kiabálta az uralkodó.
Magamban jót mosolyogtam, mikor elképzeltem az arcát, mikor rá jön, hogy rangilag felette állok. Magamban nevettem, miközben kiléptem a folyosóra. Minden szó nélkül hagytam, , hogy pattogjon. A földszinten idegesen elővette Lukast is. Csak Cathy érkezése vetett neki végett. Ahogy felnéztem a lépcsőn megértettem, miért hallgatott el.
Tigrisen bőr nadrág volt, és fehér blúz. A nyakában egy ágaskodó ló medalion volt valami fekete kőből kirakva. Oldalán a kardja csak úgy csillogott, mivel Üveghüvelybe volt téve. A legszembetűnőbb a leengedett haja volt.
Nagyot nyeltem, mert olyan ártatlan, és még is vad volt egyszerre. HA Lukas nem csap finoman hátba biztos oda rohanok, hogy megcsókoljam.
-Hú Miss Black... Ez az egyenruhája?
-Igen, mivel az akadémián nem nagyon vannak női lovasok-mondta fagyosan.
Az uralkodó most is elszontyolodott, mikor a lány elment mellette. Cathy meg állt mellettünk, és kihúzta magát.
-Lehet összeöltöztünk-mondta csendesen Lukas.
-Szerintem nem-mondtam, de ekkor a férfi előhúzta az inge alól a nyakláncát.
-Ezer ágán ezer fészek?-kérdezte.
-Ne most-mordult Cahty, de láttam, hogy mosolyog.
Néhány perc múlva megérkezett apám kocsija. Feszülten álltam Cathy mellett. Lukas nyelt egy nagyot, a lány azonban nyugodtan, de egyenes háttal állt.
-Nyugalom-súgta, mikor senki nem figyelt ránk.
Finoman megérintette a kezem. Az érintése nyomán valami tompa hívogatást éreztem, de tudtam, hogy várnom kell. Apám kiszállt a kocsiból, majd fogadta az uralkodó nyálas köszöntését.
-Nocsak. Kit látnak szemeim! Lukas!-kiáltotta boldogan.
-Szia Wash-mondta a férfi zavartan.
-ÉS ki ez a pöttöm szépség melletted, aki annyira hasonlít Mayra?-mérte végig Tigrist.
Nem kerülte el a figyelmem, hogy Cathy össze rezzen a női név hallatán.
-Cathyra Luka Blackhorses vagyok. Mayra lánya felség-mondta a lány udvariasan.
Finoman meghajolt, mint egy katona, de nem úgy mint egy udvarhölgy. Tartása még is azt mutatta, hogy királyi udvarban nőtt fel.
-Ennye hát egy ilyen kincset a lovasoknak kell adni?
-Ő választott-mondta Lukas mosolyogva.
Csak kapkodtam a fejem köztük.
-Jaj Casther Lukas Blackhorses hát te nem változol sohasem?-kérdezte.
Ekkor esett le a tantusz. A Balckhorses család volt a legrégebbi királyi család. Röviden mindenki csak Black-nek szólította őket. Már ez a tény sokkolt, de az, hogy Cathy Lukas lánya, az még jobban.
Tigris csak rám nézett, és mosolygott.
-Oh és itt az én bajkeverő fiam is-mondta apám, de nem foglalkoztam vele.
A szerelmem egy trónörökös és én nem is tudtam róla!
Ő általában még ébren volt mikor felmentem, így sokáig beszélgettünk. Halkan kopogtattam, de nem jött rá válasz.
Az ajtó csendesen kinyílt, én meg szét néztem a szobában. Tigrist az erkély korlátom láttam meg. Két kezét a mellkasa alá húzta a jobb lábát lelógatta a semmibe. Pizsama felsője a hátán felcsúszott szabadon hagyva ezzel egy jó nagy felültetett a bőréből. Csendesen szuszogott és nem zavarta a hideg kora őszi szél. Óvatosan felemeltem, mire nyöszörgött egy kicsit, de öntudatlanul is átkarolta a nyakam miközben az ágyába fektettem.
Alaposan betakartam, majd mellé feküdtem.
Nagyon sokáig csak néztem, majd valószínűleg elaludhattam, mert a következő amire emlékszem, hogy a nap a szemembe süt. Tigrisem rajtam feküdt, karjait szorosan a nyakam köré fonta. Az én karom a derekán pihent, ami meg se lepett.
Óvatosan megpróbáltam kimászni alóla, de ekkor motyogni kezdett, olyan halkan, hogy a felerősödött halásommal is alig értettem, mit beszél. A nevem hajtogatta folyamatosan, mintha csak hívna. Már éppen fel akartam ébreszteni-bár nagyon aranyos volt-amikor olyat mondott, amit ébren biztos nehezen mondott volna ki.
-Szeretlek Jhon.
Karjai megfeszültek a nyakam körül, de azzal a lendülettel én is közelebb húztam magamhoz. Már nem zavart, hogy el kéne kezdeni a körjáratokat a kastély körül. Csak az számított, hogy minél több időt töltsek vele.
Valamivel később Ice Cat vissza szált a szobába. Cathy a szárnyak suhogására ébredezni kezdett. Egy pillanatra meglepődött ahogy felfogta, hogy kin fekszik, de utána, lassan feltámaszkodott és a szemembe nézett.
-Jó reggelt-mondta halkan.
-Jobb nem is lehetne. Hogy vagy kicsim?-kérdeztem mosolyogva.
-Jól... vagyok...Rég óta vagy itt igaz?
-Azt tudom, hogy nem mostanában jöttem fel, de úgy látszik elaludtam.
-Látom.
Cathy vissza dőlt a vállamra, közben a jobb kezét a mellkasomra csúsztatta. Apró mintákat rajzolt a ruhámra.
-Ma jönnek idegenek a kastélyba?-kérdezte halkan.
-Sajnos igen.
Megcsókoltam a feje búbját, majd hagytam, hogy felkászálódjon, és rendbe tegye magát. Mind össze néhány percre volt szüksége. Alig jött ki a fürdőből, már is a karomba zártam, és felkaptam a földről. Párszor körbe pördültem vele, majd letettem.
-Kicsit ittasnak tűnsz-nevettem.
-Neked persze nincs közöd hozzá-mondta.
Nevetve öleltem megint magamhoz, majd felkaptam és felállítottam az ágyára. Körülbelül egy magasságban voltunk, így könnyen megcsókolhattam. Minden egyes csókomnál megborzongott, és mint mindig most is mosolyogni kezdett. Ez persze arra serkentett, hogy szenvedélyesebben csókoljam, míg ki nem fulladunk.
-Elég Casanova nem kapok levegőt-nevetett, de eltolt magától.
Mind ketten levegőért kapkodtunk, közben elvesztem a tekintetében. Valamiért az ébredése előtti percek lebegtek a szemem előtt, és az, hogy mennyire szeretem.
-Miért tudom kimondani álmomban mit érzek irántad, és miért olyan nehéz ezt ébren megtenni?-kérdezte kipirult arccal.
-Mi?... JA nem tudom, de engem nem is zavar... Na jó menünk reggelizni, mert kicsit éhes vagyok-mondtam, és leemeltem az ágyról.
Megfogtam a kezét, és egészen az első emeletig nem is engedtem el. Mivel még Lukasnak se mondtuk el, hogy együtt vagyunk ott kénytelen voltam elengedni, bár nagyon idegesített. Tudtam, hogy az öreg lovas nem mondana semmit a mi kis kapcsolatunkra, de ha a kastélyból bárki meglátna minket, akkor Cathy ki lenne utálva az udvarhölgyek részéről. Így se tűrték meg maguk között. Egyszerű szolgának nézték, és fel voltak háborodva, mikor Cathy nem reagált a parancsaikra.
-Jó reggelt fiatalok Jól aludtatok?-kérdezte az öreg ahogy le értünk a földszintre.
Mindketten csak bólintottunk, majd követtük az ebédlőbe. Még mindig a ládákon ültünk, mivel a többiek még előszeretettel vetették a szememre, hogy legyőzött egy lány.
-Ma milyen hús van? -kérdezte Cathy mikor mellé ültem a ládára.
-Csirke... Kérsz?
Persze megrázta a fejét. Soha nem evett húst reggelire, de én mindig bepróbálkoztam.
-Na végre megvan a három jómadár!-jött felháborodva a z uralkodó hozzánk.
-Mi a baj?-kérdezte Lukas.
-A Whiteigle királya mindjárt itt lesz, de nem látom, hogy a sárkányok csillognának a vértektől!
-Jaj ne-nyögtem fel.
Mindketten rám néztek, mire megráztam a fejem. Teljesen elment az étvágyam.
Az említett király az apám volt. Krissz halála csak még jobban növelte az amúgy is nagy űrt kettőnk között, amit az okozott, hogy a volt feleségem lelépett az örökségem csekély részével. Minden szó nélkül felálltam, majd vissza mentem a toronyba. Fire Dog nem igazán örült, hogy ráadom az iskolám címerét képviselő hámot, de az még annyira se tetszett neki, hogy apám ide tart.
Halk kopogás hallatszott, majd Tigris dugta be a fejét.
-Minden rendben?-kérdezte halkan.
-Nem igazán. Utálom az egyenruhát-dohogtam és a földhöz vágtam a nyakkendőmet.
Cathy felvette, majd a mellettem lévő lábzsámolyra állva felkötötte a nyakamba.
-Kár, hogy nem szereted, pedig jól áll neked a nyakkendős fazon-mondta egy apró pirulás kíséretében.-Ki ez a férfi?
-Az apám-mondtam nagy sokára.
-Értem. Jobb ha nem tudom, miért haragszol rá, bár az emlékeid csak úgy sikítanak róla-mondta szemlesütve.
-Nincs semmi baj. Igazából nem titok, hogy miért haragszom rá...
-Jhonathan! Haladj már!-kiabálta az uralkodó.
Magamban jót mosolyogtam, mikor elképzeltem az arcát, mikor rá jön, hogy rangilag felette állok. Magamban nevettem, miközben kiléptem a folyosóra. Minden szó nélkül hagytam, , hogy pattogjon. A földszinten idegesen elővette Lukast is. Csak Cathy érkezése vetett neki végett. Ahogy felnéztem a lépcsőn megértettem, miért hallgatott el.
Tigrisen bőr nadrág volt, és fehér blúz. A nyakában egy ágaskodó ló medalion volt valami fekete kőből kirakva. Oldalán a kardja csak úgy csillogott, mivel Üveghüvelybe volt téve. A legszembetűnőbb a leengedett haja volt.
Nagyot nyeltem, mert olyan ártatlan, és még is vad volt egyszerre. HA Lukas nem csap finoman hátba biztos oda rohanok, hogy megcsókoljam.
-Hú Miss Black... Ez az egyenruhája?
-Igen, mivel az akadémián nem nagyon vannak női lovasok-mondta fagyosan.
Az uralkodó most is elszontyolodott, mikor a lány elment mellette. Cathy meg állt mellettünk, és kihúzta magát.
-Lehet összeöltöztünk-mondta csendesen Lukas.
-Szerintem nem-mondtam, de ekkor a férfi előhúzta az inge alól a nyakláncát.
-Ezer ágán ezer fészek?-kérdezte.
-Ne most-mordult Cahty, de láttam, hogy mosolyog.
Néhány perc múlva megérkezett apám kocsija. Feszülten álltam Cathy mellett. Lukas nyelt egy nagyot, a lány azonban nyugodtan, de egyenes háttal állt.
-Nyugalom-súgta, mikor senki nem figyelt ránk.
Finoman megérintette a kezem. Az érintése nyomán valami tompa hívogatást éreztem, de tudtam, hogy várnom kell. Apám kiszállt a kocsiból, majd fogadta az uralkodó nyálas köszöntését.
-Nocsak. Kit látnak szemeim! Lukas!-kiáltotta boldogan.
-Szia Wash-mondta a férfi zavartan.
-ÉS ki ez a pöttöm szépség melletted, aki annyira hasonlít Mayra?-mérte végig Tigrist.
Nem kerülte el a figyelmem, hogy Cathy össze rezzen a női név hallatán.
-Cathyra Luka Blackhorses vagyok. Mayra lánya felség-mondta a lány udvariasan.
Finoman meghajolt, mint egy katona, de nem úgy mint egy udvarhölgy. Tartása még is azt mutatta, hogy királyi udvarban nőtt fel.
-Ennye hát egy ilyen kincset a lovasoknak kell adni?
-Ő választott-mondta Lukas mosolyogva.
Csak kapkodtam a fejem köztük.
-Jaj Casther Lukas Blackhorses hát te nem változol sohasem?-kérdezte.
Ekkor esett le a tantusz. A Balckhorses család volt a legrégebbi királyi család. Röviden mindenki csak Black-nek szólította őket. Már ez a tény sokkolt, de az, hogy Cathy Lukas lánya, az még jobban.
Tigris csak rám nézett, és mosolygott.
-Oh és itt az én bajkeverő fiam is-mondta apám, de nem foglalkoztam vele.
A szerelmem egy trónörökös és én nem is tudtam róla!
2015. január 29., csütörtök
Cathyra
A nyakam elgémberedett és remegve ébredtem. A barlang padlóján feküdtem rajtam egy egyszerű daróc takaró volt. Enyhe füstös illat érződött rajta.Fájó izmokkal fel ültem, majd a takarót a hátamra borítva körbe néztem. Nem messze tőlem Krissz sírja fehérlett. Kicsit előrébb Ice Cat és Fire Dog pihentek. A barlangon kívül Freedom és Lukas ültek. Jhont azonban nem láttam sehol se., de éreztem a jelenlétét.
-Felébredtél?-kérdezte a fiú Fire felől.
Megint a vörös sárkány felé néztem. Jhon leugrott a hátáról, majd egy nagyobb köpenyt adott nekem.
-Kicsit hiányos az öltözeted, bár te így is csini vagy-mondta.
Éreztem, hogy elpirulok, de nem szóltam. Casanova leült mellém, majd átkarolt, és magához húzott.
-Hogy vagy Tigis?-kérdezte halkan.
-Megvagyok...Te hogy vagy?
-Megnyugodtam végre, bár nagyon hiányzik a kiskölyök... Legalább te itt vagy velem-mondta.
Azt hittem elsírom magam. Közelebb bújtam hozzá, és csak a vállába temettem a fejem.
-Azért kicsit vicces nem?
-Mi?
-Egy tragédiának kellett bekövetkezni ahhoz, hogy rá jöjjek mennyit jelentesz nekem-mondta.
Nem feleltem. Felvettem a köpenyt, majd vissza bújtam ölelésébe. Sokáig voltunk a barlangban. Kicsit el is szundítottam, mert arra riadtam fel, hogy Jhon óvatosan felemel.
Átkaroltam a nyakát, és hagytam, hogy felüljön Fire hátára. A szél hűvös volt ahogy a tartomány felé repültünk. Fél napot vett igénybe mire vissza értünk. Fire a toronytetején szállt le, a szobám erkélyén. A szobában hűvös volt de jól esett bent lenni.
Lezuhanyoztam, majd vissza mentem a szobába. Jhon az ágyamon feküdt és nem zavarta, hogy felöltöznék. Minden mozdulatom figyelemmel kísérte, attól kezdve, hogy felkaptam a ruháimat a szekrényből.
-Nem maradnál így?-kérdezte, mikor vissza akartam menni a fûrdõbe.
Felé fordultam, mire észre vettem, hogy a telefonja ott van a kezében. Elvörösödtem és gyors bementem a még mindig párás fûrdõbe.
-Nagyon perverz vagy-mondtam, és hozzá vágtam a türölközõt, mikor kimentem.
-Még is itt vagy még-válaszolta, és kinyújtózott az ágyamon.
Leültem az ágy szélére és felhúztam a lábaimat. Fire és Ice összekuporodva feküdtek a sarokban, és időnként felhangzott a macskasárkány dorombolása.
-Jelentést kellene adnunk a hosszú távollétünkről-mondta nagy sokára Jhon.
-Nincs kedvem az udvarnép elé menni-mondtam.
-Értem.
Váratlanul Jhon megfogta a vállaimat, és magához rántott a matracra.
-Akkor , majd Lukas megteszi helyettünk, mert én nélküled nem megyek ki innen.
A szívem örült tempóba verni kezdett. Úgy helyezkedtem, hogy az arcunk egy magasságban legyen. Jhon a homlokomnak nyomta a sajátját, és félkézzel átkarolt. Másik kezét a fejem alá rakta, és a hajammal játszott.
-Ugye velem maradsz?-kérdezte váratlanul.
Csak bólintottam, mire keze megfeszült a derekamon. Váratlanul ért, hogy megcsókoljon, és mire egyáltalán reagálhattam volna, már el is húzódott.
-Azt hiszem tényleg szerelmes vagyok-mondta, miközben a nyakamba fúrta a fejét.
-Voltál már szerelmes?-kérdeztem halkan.
-Egyszer azt hittem az vagyok, de rá jöttem, hogy az illetékes nőnek csak a teste tetszett...Azt hiszem az a szerelem mikor nem bírsz meglenni a másik nélkül. Még soha nem éreztem ezt addig amíg el nem raboltak téged... Szeretlek Cathyra Black.
Nem tudtam mit felelni. Szerettem volna elmondani, hogy én is szeretem, de nem ment. Mindig gondba voltam az érzéseim kifejezésével, ezért volt az, hogy nem beszéltem sokat.
Könnyek folytak az arcomon végig, mikor szorosan magamhoz öleltem. Szerencsére tudta mire gondolok, így nem kérdezte meg, hogy miért sírok. A hátára fordult, majd hagyta, hogy a mellkasába temessem az arcom.
-Felébredtél?-kérdezte a fiú Fire felől.
Megint a vörös sárkány felé néztem. Jhon leugrott a hátáról, majd egy nagyobb köpenyt adott nekem.
-Kicsit hiányos az öltözeted, bár te így is csini vagy-mondta.
Éreztem, hogy elpirulok, de nem szóltam. Casanova leült mellém, majd átkarolt, és magához húzott.
-Hogy vagy Tigis?-kérdezte halkan.
-Megvagyok...Te hogy vagy?
-Megnyugodtam végre, bár nagyon hiányzik a kiskölyök... Legalább te itt vagy velem-mondta.
Azt hittem elsírom magam. Közelebb bújtam hozzá, és csak a vállába temettem a fejem.
-Azért kicsit vicces nem?
-Mi?
-Egy tragédiának kellett bekövetkezni ahhoz, hogy rá jöjjek mennyit jelentesz nekem-mondta.
Nem feleltem. Felvettem a köpenyt, majd vissza bújtam ölelésébe. Sokáig voltunk a barlangban. Kicsit el is szundítottam, mert arra riadtam fel, hogy Jhon óvatosan felemel.
Átkaroltam a nyakát, és hagytam, hogy felüljön Fire hátára. A szél hűvös volt ahogy a tartomány felé repültünk. Fél napot vett igénybe mire vissza értünk. Fire a toronytetején szállt le, a szobám erkélyén. A szobában hűvös volt de jól esett bent lenni.
Lezuhanyoztam, majd vissza mentem a szobába. Jhon az ágyamon feküdt és nem zavarta, hogy felöltöznék. Minden mozdulatom figyelemmel kísérte, attól kezdve, hogy felkaptam a ruháimat a szekrényből.
-Nem maradnál így?-kérdezte, mikor vissza akartam menni a fûrdõbe.
Felé fordultam, mire észre vettem, hogy a telefonja ott van a kezében. Elvörösödtem és gyors bementem a még mindig párás fûrdõbe.
-Nagyon perverz vagy-mondtam, és hozzá vágtam a türölközõt, mikor kimentem.
-Még is itt vagy még-válaszolta, és kinyújtózott az ágyamon.
Leültem az ágy szélére és felhúztam a lábaimat. Fire és Ice összekuporodva feküdtek a sarokban, és időnként felhangzott a macskasárkány dorombolása.
-Jelentést kellene adnunk a hosszú távollétünkről-mondta nagy sokára Jhon.
-Nincs kedvem az udvarnép elé menni-mondtam.
-Értem.
Váratlanul Jhon megfogta a vállaimat, és magához rántott a matracra.
-Akkor , majd Lukas megteszi helyettünk, mert én nélküled nem megyek ki innen.
A szívem örült tempóba verni kezdett. Úgy helyezkedtem, hogy az arcunk egy magasságban legyen. Jhon a homlokomnak nyomta a sajátját, és félkézzel átkarolt. Másik kezét a fejem alá rakta, és a hajammal játszott.
-Ugye velem maradsz?-kérdezte váratlanul.
Csak bólintottam, mire keze megfeszült a derekamon. Váratlanul ért, hogy megcsókoljon, és mire egyáltalán reagálhattam volna, már el is húzódott.
-Azt hiszem tényleg szerelmes vagyok-mondta, miközben a nyakamba fúrta a fejét.
-Voltál már szerelmes?-kérdeztem halkan.
-Egyszer azt hittem az vagyok, de rá jöttem, hogy az illetékes nőnek csak a teste tetszett...Azt hiszem az a szerelem mikor nem bírsz meglenni a másik nélkül. Még soha nem éreztem ezt addig amíg el nem raboltak téged... Szeretlek Cathyra Black.
Nem tudtam mit felelni. Szerettem volna elmondani, hogy én is szeretem, de nem ment. Mindig gondba voltam az érzéseim kifejezésével, ezért volt az, hogy nem beszéltem sokat.
Könnyek folytak az arcomon végig, mikor szorosan magamhoz öleltem. Szerencsére tudta mire gondolok, így nem kérdezte meg, hogy miért sírok. A hátára fordult, majd hagyta, hogy a mellkasába temessem az arcom.
2015. január 27., kedd
Jhonathan
A könnyek végig folytak az arcomon, de nem érdekelt. Krissz halott volt, és nem tudom, miért kellett meghalnia. Bár az anyjára mérhetetlenül dühös voltam őt szerettem, hiszen a fiam volt.
-Ne nehezítsd meg a dolgunk te rohant ribanc!-hallottam oldalról a káromkodást.
Oldalra fordítottam a fejem, és a keserűségem tovább nőt. Két férfi próbálta a férfi elé tolni az össze bilincselt és bekötött szájú Cathyt. A lány rémes állapotban volt. Csak a mellénye és az alatta lévő inge, valamint a fehérneműi voltak rajta. Lábán és arcán kék zöld foltok voltak láthatók, és a bal lába térdtől lefelé be volt dagadva, de ellen állt. Tekintete könnyes volt, és rémült. Még sose láttam ilyennek. Pupillája teljesen kitágult, és láttam rajta, hogy mindjárt össze roppan.
Ahogy a halott fiamra tévedt a tekintete, mérhetetlen nagy fájdalmat láttam benne.
-Cathy ne!-mondta Lukas, és mellém szaladt.
Tovább nem mehetett, mert három kard szegeződött nekünk. Én még továbbra is Krisszt fogtam a karomban, és lehet, hogy szánalmasan festettem ahogy ott térdeltem, de nem bírtam megmozdulni. A sokk és a harag elnyomott bennem minden érzelmet.
-Nem gondolod Lukas, hogy ideje volna meghalnia?
-Hozzá ne nyúlj! Mit akarsz még elérni?
-Oh nyugi még élve van rá szükségem. Viszont felej! Hol az utolsó nőstény sárkány?!
-Nem tudom-mondta Lukas.
-Crazy! Kicsit vedd kezelésbe Cathyrat-mondta az örült férfi.
A mögötte álló férfi megropogtatta a kezét, majd a lányhoz lépett. Minden szó nélkül megragadta az össze bilincselt kezeit, majd egy gyors lendülettel az egyik tartó oszlophoz vágta. Láttam, hogy Cathyt fájdalom járja át, de ő még csak sikítani se tudott bekötőt szája miatt.
Felismertem Ice Cat összerándulásait. A szívem össze rándult, mikor rá jöttem, hogy Cathynek nem ez volt az első alkalom amit el kellett szenvednie. Mikor próbált feltámaszkodni, a nagydarab fickó gyomron rúgta, majd a kezeinél felemelte.
-Egyelőre elég ennyi... Nos Lukas?
-Csak hárman tudják, hogy hol lehet, és én nem vagyok köztük...
Tekintetem kapcsolódót Tigris könnyes szemével. Váratlanul ért, hogy feltűnjenek az emlékeim. Nem volt több egy másodpercnél, de elég volt, hogy érezzem őt.
"Sajnálom... Kérlek ne haragudj rám!"-kérlelte gondolatban.
Nem tudtam rá haragudni, hiszen nem ő tehetett róla, hogy a fiam meghalt. Kinyújtottam felé a kezem, de akkor se érinthettem volna meg, ha a nagydarab pasas nem fogja. Túl messzire volt.
Cathy lehunyta a szemét, én meg még jobban kétségbe estem. Jobb kezemen fel izzott a tűz jele és vele együtt a lány jég szimbóluma is.
A férfi felüvöltött, majd elengedte a lányt. Kezét égési sérülések borították be. Cathy bilincsei izzottak, majd a szájában lévő ronggyal együtt semmivé váltak.
Lukas kihasználta a katonák figyelmetlenségét, majd oda ugrott mellé, és felvette őt.
-Jhon tűnjünk innen!-kiáltotta, majd elindult kifelé.
Magamhoz szorítottam az apró testet, majd utánuk rohantam.
***
Óvatosan letettem Krissz testét, a barlang aljára. Fire Dog megbökte a hátam, de nem mozdult Ice Cat mellől. A -most már ló méretű-macskasárkány Cathy mellett feküdt. A lány feszült arccal aludt.
-El kéne temetnünk a fiút-mondta Lukas halkan.
Felnéztem rá, majd bólintottam. Freedom a barlang belsejében kapart egy megfelelő méretű göndör, amibe bele fektettem Krisszt. A sárkány óvatosan betemette, majd a kis földhalom fölé az ősi nyelven idézetet vésett a farkával.
-Megyek ellátom Cathyt-mondta Lukas, majd magamra hagyott a gondolataimmal.
Csendesen leültem. Hogy jutottam idáig?
Tizenöt évesen belezúgtam egy nálam jóval idősebb nőbe. Akkor még én voltam apám kedvence. Lehetővé tette, hogy megházasodjam vele. Nem sokkal később kiderült, hogy terhes. Boldog voltam, bár még szinte fel se fogtam, hogy apa leszek a nő eltűnt. A tizenhatodik születésnapom előtt megjelent karján Krisszel, utána el is tűnt. Szégyelltem magam miatta ezért a családom kivételével mindenkinek azt mondtam, hogy Krissz az öcsém. Persze mindent megadtam neki, amit csak kért bár ez nehezen ment, hogy sárkánylovasi teendőimnek is eleget kellett tennem. Most hogy meghalt úgy éreztem, hogy többet kellett volna vele lennem.
Egyedül maradtam. Egyetlen társam Fire volt csak... Azaz mégse voltam egyedül.
Apró kezek értek a vállamra, majd Cathy a hátamra fektette a fejét. Lukas gyorsan meggyógyította ez nem vitás. A bal kezére tettem a kezem, majd kicsit előrébb húztam a karját.
-Sajnálom, hogy ennyire rossz volt hozzád a feleséged-mondta
-Láttad az emlékeimet?
-Igen... bocsánat.
-Semmi baj.
Belecsókoltam a tenyerébe, majd megfordultam és magamhoz húztam.
-Ugye velem maradsz?-kérdeztem halkan.
-Ameddig kéred.
A nyakamba fúrta a fejét, közben a felsőmbe csimpaszkodott. Nem sokkal később reszelős szuszogása tudatta, hogy elaludt. A barlang falához húzódtam, majd a hátát simogatva néztem az árnyakat. Túl sok minden volt amit bántam, és ezek közé tartozott az is, hogy őt piszkáltam. Már bántam, hogy olyan bunkó voltam vele. Ha nem fogytak volna el a könnyeim akkor biztos elbőgöm magam.
Halk doromboló hang hallatszott mire automatikusan Ice Cat felé nézetem. A sárkány aludt, de nem ő adta ki a hangokat. A dorombolás Cathytől származott.
Még közelebb húztam magamhoz, majd a a dorombolására elaludtam.
-Ne nehezítsd meg a dolgunk te rohant ribanc!-hallottam oldalról a káromkodást.
Oldalra fordítottam a fejem, és a keserűségem tovább nőt. Két férfi próbálta a férfi elé tolni az össze bilincselt és bekötött szájú Cathyt. A lány rémes állapotban volt. Csak a mellénye és az alatta lévő inge, valamint a fehérneműi voltak rajta. Lábán és arcán kék zöld foltok voltak láthatók, és a bal lába térdtől lefelé be volt dagadva, de ellen állt. Tekintete könnyes volt, és rémült. Még sose láttam ilyennek. Pupillája teljesen kitágult, és láttam rajta, hogy mindjárt össze roppan.
Ahogy a halott fiamra tévedt a tekintete, mérhetetlen nagy fájdalmat láttam benne.
-Cathy ne!-mondta Lukas, és mellém szaladt.
Tovább nem mehetett, mert három kard szegeződött nekünk. Én még továbbra is Krisszt fogtam a karomban, és lehet, hogy szánalmasan festettem ahogy ott térdeltem, de nem bírtam megmozdulni. A sokk és a harag elnyomott bennem minden érzelmet.
-Nem gondolod Lukas, hogy ideje volna meghalnia?
-Hozzá ne nyúlj! Mit akarsz még elérni?
-Oh nyugi még élve van rá szükségem. Viszont felej! Hol az utolsó nőstény sárkány?!
-Nem tudom-mondta Lukas.
-Crazy! Kicsit vedd kezelésbe Cathyrat-mondta az örült férfi.
A mögötte álló férfi megropogtatta a kezét, majd a lányhoz lépett. Minden szó nélkül megragadta az össze bilincselt kezeit, majd egy gyors lendülettel az egyik tartó oszlophoz vágta. Láttam, hogy Cathyt fájdalom járja át, de ő még csak sikítani se tudott bekötőt szája miatt.
Felismertem Ice Cat összerándulásait. A szívem össze rándult, mikor rá jöttem, hogy Cathynek nem ez volt az első alkalom amit el kellett szenvednie. Mikor próbált feltámaszkodni, a nagydarab fickó gyomron rúgta, majd a kezeinél felemelte.
-Egyelőre elég ennyi... Nos Lukas?
-Csak hárman tudják, hogy hol lehet, és én nem vagyok köztük...
Tekintetem kapcsolódót Tigris könnyes szemével. Váratlanul ért, hogy feltűnjenek az emlékeim. Nem volt több egy másodpercnél, de elég volt, hogy érezzem őt.
"Sajnálom... Kérlek ne haragudj rám!"-kérlelte gondolatban.
Nem tudtam rá haragudni, hiszen nem ő tehetett róla, hogy a fiam meghalt. Kinyújtottam felé a kezem, de akkor se érinthettem volna meg, ha a nagydarab pasas nem fogja. Túl messzire volt.
Cathy lehunyta a szemét, én meg még jobban kétségbe estem. Jobb kezemen fel izzott a tűz jele és vele együtt a lány jég szimbóluma is.
A férfi felüvöltött, majd elengedte a lányt. Kezét égési sérülések borították be. Cathy bilincsei izzottak, majd a szájában lévő ronggyal együtt semmivé váltak.
Lukas kihasználta a katonák figyelmetlenségét, majd oda ugrott mellé, és felvette őt.
-Jhon tűnjünk innen!-kiáltotta, majd elindult kifelé.
Magamhoz szorítottam az apró testet, majd utánuk rohantam.
***
Óvatosan letettem Krissz testét, a barlang aljára. Fire Dog megbökte a hátam, de nem mozdult Ice Cat mellől. A -most már ló méretű-macskasárkány Cathy mellett feküdt. A lány feszült arccal aludt.
-El kéne temetnünk a fiút-mondta Lukas halkan.
Felnéztem rá, majd bólintottam. Freedom a barlang belsejében kapart egy megfelelő méretű göndör, amibe bele fektettem Krisszt. A sárkány óvatosan betemette, majd a kis földhalom fölé az ősi nyelven idézetet vésett a farkával.
-Megyek ellátom Cathyt-mondta Lukas, majd magamra hagyott a gondolataimmal.
Csendesen leültem. Hogy jutottam idáig?
Tizenöt évesen belezúgtam egy nálam jóval idősebb nőbe. Akkor még én voltam apám kedvence. Lehetővé tette, hogy megházasodjam vele. Nem sokkal később kiderült, hogy terhes. Boldog voltam, bár még szinte fel se fogtam, hogy apa leszek a nő eltűnt. A tizenhatodik születésnapom előtt megjelent karján Krisszel, utána el is tűnt. Szégyelltem magam miatta ezért a családom kivételével mindenkinek azt mondtam, hogy Krissz az öcsém. Persze mindent megadtam neki, amit csak kért bár ez nehezen ment, hogy sárkánylovasi teendőimnek is eleget kellett tennem. Most hogy meghalt úgy éreztem, hogy többet kellett volna vele lennem.
Egyedül maradtam. Egyetlen társam Fire volt csak... Azaz mégse voltam egyedül.
Apró kezek értek a vállamra, majd Cathy a hátamra fektette a fejét. Lukas gyorsan meggyógyította ez nem vitás. A bal kezére tettem a kezem, majd kicsit előrébb húztam a karját.
-Sajnálom, hogy ennyire rossz volt hozzád a feleséged-mondta
-Láttad az emlékeimet?
-Igen... bocsánat.
-Semmi baj.
Belecsókoltam a tenyerébe, majd megfordultam és magamhoz húztam.
-Ugye velem maradsz?-kérdeztem halkan.
-Ameddig kéred.
A nyakamba fúrta a fejét, közben a felsőmbe csimpaszkodott. Nem sokkal később reszelős szuszogása tudatta, hogy elaludt. A barlang falához húzódtam, majd a hátát simogatva néztem az árnyakat. Túl sok minden volt amit bántam, és ezek közé tartozott az is, hogy őt piszkáltam. Már bántam, hogy olyan bunkó voltam vele. Ha nem fogytak volna el a könnyeim akkor biztos elbőgöm magam.
Halk doromboló hang hallatszott mire automatikusan Ice Cat felé nézetem. A sárkány aludt, de nem ő adta ki a hangokat. A dorombolás Cathytől származott.
Még közelebb húztam magamhoz, majd a a dorombolására elaludtam.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)